Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-20 / 20. szám

VAGI HÍRLAP

3

könyv nélkül is megtanulják és hogy legyen mire támaszkodniok az ismétléseknél.

Különös súlyt fektet az egységes tan terv arra is, hogy a növendékek az egész képzési időn át úgy vonassanak be a beszédtanulásba, hogy minél többet tanuljanak kérdezni is, mert a ki kérdezni tud, az az iskolán kívül is folyton gyarapíthatja ismereteit,

IV. Az írás és fogalmazás célja ugyanaz, mint a népiskolában t. i., hogy a siketnéma gondolatait és érzelmeit irásbelileg is helyesen tudja kifejezni és hogy leveleket, továbbá a leggyakoribb üzleti és polgári ügyiratokat önállóan tudja megszerkeszteni.

A mint a fentiekből kitűnik, az alsófok beszédtanitása kapcsán vezetett Írásbeli gyakorlatok az V. osztályban fellépő fogalmazási oktatást kellően előkészítik.

A módszeres utasításokban kifejezésre jut, hogy az összes Írásbeli dolgozatok a növendékek előtt és közreműködésével kijavitandók és hogy lehetőleg valamennyi dolgozat házifeladványképen tisztázati-füzetbe Írandó. A külön fogalmazási órák nem teszik feleslegessé a leiró szemléleti oktatás folyamán készítendő Írásbeli gyakorlatokat.

(Folytatása következik.)

Klis^ Lajos.

Özvegy Benkár Dénesné.

(1829—1900.)

Városunk egész társadalmát pótolhatatlan súlyos veszteség érte, midőn a kérlelhetetlen halál özvegy Benkár Dénesnét az élők sorából kiragadta. Későn, az emberi kor zsoltár szabta hátárán túl történt bár halála, mégis megdöbben valamennyink szive és aggódva kérdezzük, ki lép majd elárvult nyomába? Azok szivében, a kik őt közelről ismerték és szerették: Senki.

Kidomborodó, erélyes, jellegzetes egyéneket, nem igen szül ellaposodó társadalmunk. Az ősi derék magyar matrónák, a régi Kúriákon, udvarházakban serénykedett nagyasszonyok, kik egy-egy család három-négy ivadékának voltak védő-szellemei s nemes egyszerűségükben arany szívvel, kristálytiszta észszel, hangya szorgalommal, meg szigorú jellemmel élték le családjuk javának szentelt áldásos életüket, már kiveszőben vannak. Csak emlékük él legtöbb családban, meg Jókai régibb regényeiben.

A boldogult is ezek közül való volt, még pedig a javából. Gyermeke nem volt, „anyja leve soknak“, mint a költő zengi a „Nagyasszonyról“ — Kisdedóvót, nőegyletet szervezett tágabb családjának, melyért a gondos, jó anya szeretetével és erélyével munkált fáradhatatlan szorgalmával utolsó lehelletéig.

Nehéz idők voltak azok, midőn 1867. végén a Nőegyletet megalakította. Társadalmunkat a családi meghasonlások és jobb- és balpárt politikai viszálya izekre szaggatta. A széthúzó elemeket az ő erélyes keze, fáradhatatlan utánjárása még is egyesíteni tudta egy közös eszme nevében. Társadalmi működése bele tudta vonni a vidéket is s városunk a Nőegylet által akkor a szomszédos vidék előkelő társadalmának központja lett. Nagyban segítette őt ezen munkájában a Nőképző-egylet vele rokonlelkű megállapitója, a néhány éve elhalt nagylelkű özv. Veres Pálné baráti támogatása és együttérzése.

Annak a messze kiható társadalmi működésnek csakhamar meg is volt a gazdag eredménye. 1868. őszén megnyílt az egyleti ovóda. 1873-ban már házat is vett az egylet, majd a kolera járványok, árvizek s a bosnyák hadjárat idején ezereket juttatott az ínségeseknek, azonkívül évenként sok szegényt segélyezett. Mindezek dacára vagyont szerzett és ma a leggazdagabb egylete városunknak.

De bár az eredmény más, gazdagabb városok egyletei fényes sikerével és nagyszabású tevékenységével összehasonlítva csekélynek tetszik, ne feledjük városunk társadalmának mostoha körülményeit. A kicsi föld gazdájának többet kell fáradni, mint gazdag uradalmak szerencsés tulajdonosainak. Az elhunytnak is csak a nehezebb munka volt osztályrésze és szegény társadalmunk parlag földén szükebb az aratása. De ő azért nem csüggedett, gondosan gyűjtötte és sáfárkodta össze a filléreket, mig forintok, százak és ezerek lettek azokból. így gyűjtött tőkét, az egylet céljai biztosítására a messze jövendőknek.

Mindezekért más jutalma nem volt. mint a hiven teljesített kötelesség fölemelő öntudata meg a jók önzetlen tisztelete és szeretete. Arcképét az egylet 1880-ban közgyűlési terme számára megföstette, 1893. évi április 3-án nagy ünnepséggel ülte meg elnökségének 25 éves évfordulóját. Ettől kezdve nyilvánosan alig szerepelt többé. Az egylet élén a régi erélylyel és régi szorgalommal szorgoskodott tovább is, de a pusztító betegség szivét támadta meg s kerülnie kellett minden izgalmat és felindulást. Évről-évre, napról-napra gyengült az egykor szívós szervezete, hiába való volt minden orvosi tudomány, fürdőzés, kérlelhetlenül közelgett. a vég, mely válságos megváltás volt szenvedéseiből. Szerettei körében hunyt el csendesen. Gyermeke nem maradt, de a rokonok, jó barátok serege könyezve állta körül betegágyát.

Es ott van még egy másik családja, melyre aggódva gondolt az utolsó perczig, melyet ő alapított, ő nevelt nagyra: — a Nőegylet. Bár mindenki tudta és várta, mégis valamennyinek megdobbant a szive a vég hallatára, mert érezte mindenki, hogy pótolhatatlant vesztett.

Egy emberélet munkája, aggódó gondossága és szeretete van a nőegyletre maradt vagyonba és erkölcsi tőkébe ruházva. A nyomába lépő új nemzedéknek lesz hivatása, hogy megőrizze és gyümölcsöztesse a drága hagyatékot, melyet annyi fáradsággal gyűjtött a jövendő időknek.

Légijén áldás emlékén és alkotásán!

Helyi és vidéki hírek.

— Megyés püspökünk esküje. Gróf

Csáky Károly megyés püspökünk csütörtökön tette le az esküt a király kezébe. Erről az aktusról a következő hivatalos jelentést adták ki: Csáky Károly gróf, az újonnan kinevezett váci püspök csütörtökön délelőtt háromnegyed tíz órakor tettele a hivatalos esküt ő felsége kezébe. Az aktuson a kormány részéről Wlassics Gyula kultuszminiszter volt jelen, kívüle még Andrássy Aladár zászlósul’ vett részt az eskütételen. Az eskümintát Molnár Viktor kultuszminiszteri tanácsos olvasta fel. Az egész hivatalos szertartás rövid ideig tartott, mely után ő felsége Csáky püspököt magánkihallgatáson fogadta.

— Előléptetések a siketnéma-intézetnél. A vallás- és közoktatásügyi miniszter előléptette : Perük Gyula és Nécsey János tanárokat a IX. fizetési osztály 1. fokozatába; Klis Lajos tanárt a IX. fizetési osztály 2. fokozatába ; Gácsér József tanárt a X. fizetési osztály 2. fokozatába; Mlinkó István, Biliary Károly és Válek János segédtanárokat a XI. fizetési osztály 1. fokozatába. Előlépett még Tariczky Ferenc kolozsvári és Együd Lajos budapesti igazgató a IX. fizetési osztály 1. fokozatába, Ulrich Géza kolozsvári tanár szintén a IX. fizetési osztály 1. fokozatába; Kiinda Kálmán kaposvári igazgató a IX fizetési osztály 2. fokozatába; Hercsuth Kálmán budapesti segédtanár a XI. fizetési osztály 2. fokozatába. — Mi a magunk részéről szívesen gratulálunk a megérdemelt előléptetésekhez és őszintén osztozunk az előlépettek örömében.

| — A főispán a főszolgabírónál.

i Szombaton folyt le az éves vizsgálat Ivánka Pál főszolgabírónál s hivatalos helyiségében. Természetes, hogy Beniczky főispán mindent rendben talált. Délben a társaság Ivánka vendégszerető házához volt hivatalos. A főispán hétfőn folytatta körútját Cegléden és Nagy- Kőrösön.

— Szenessy Aladárné meghalt.

Szomorú hir érkezett e hét végén városunkba: Szenessy Aladárné, szül. Beniczky Matild hosszú szenvedés után elhunyt. Szenessy Aladár Pestmegye számvevője a legutóbbi főispán-vizsgálatnál Vácon járt s már akkor csak hivatalos kötelessége gátolta abban, hogy minden idejét nagy beteg neje mellett ne töltse. Sokáig szenvedett Szenessyné, mig e hó 15-én a halál megváltotta szenvedéseitől. Haláláról a következő gyászjelentést adták ki: Szenessy Aladár Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun - vármegye számvevője a maga és az egész rokonság nevében megtört szívvel jelenti, hogy forrón/szeretett s szerető felesége Szenessy Aladárné szül. beniczei és micsinyei Beniczky Matild folyó évi május hó 15-én délután 4 órakor, hosszas betegsége után életének 34-ik és boldog házasságának 10-ik esztendejében a halotti szentség ájtatos felvétele után csöndesen elhunyt. A drága halott hült tetemei folyó hó 17-én csütörtökön, délután 3 V2 órakor fognak a gyászból (vármegyeháza) a központi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise-áldozat folyó évi május 18-án délelőtt 10 órakor fog a belvárosi plebánia-templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest, 1900 évi május hó 15-én. Béke és áldás poraira ! özv. Beniczky Lászlóné szül. Konecsni Alojzia mint anyja. Beniczky S. Imre, Beniczky V. János mint testvérei. Beniczky S. Imréné szül. Márton Ida mint sógorasszonya. Beniczky László, Beniczky Matild mint unokatestvérei. Özv. Szenessy Károlyné szül. Kalmár Hermina mint anyósa. Kalmár Károly és neje szül. Heinrich Róza mint sógora és sógornője.

— A főispáni ebéd másik szenzációja. Megemlékeztünk már az elmúlt héten megtartott ebédről, a melyet a város adott a főispán tiszteletére. Ennek egyik szenzációjáról, a főispánnak Bánffy ellen való kirohanásáról múlt számunkban irtunk már, a másik szenzáció azonban ránk, váciakra fontos. így esett az eset: Az ebéd folyamán dr. Morlin Zsiga mondott toasztot és szép beszédben méltatta dr. Zádor János polgármesternek és dr. Freysinger Lajosnak érdemeit. Elmondotta, hogy e két férfiú együtt működése a városra üdvös, nélkülök eredményt a haladásban felmutatni lehetetlen. Zádor és Freysinger közt most egy kis feszültség van, a melynek oka egyik közgyűlési jelenet, a mikor a polgármester Freysingertől megvonta a szót. Tévedésnek kellett itt lenni mindkét részről. Az idő begyógyíthatta már a harag sebeit, nynjtson hát a két jóbarát egymásnak béke jobbot. Morlin drnak beszéde igazán jóhaíást tett a hallgatóságra s mindenki hitte is, hogy a tiszti ügyész toasztjával a városnak tett nagy szolgálatot. Rögtön fel is emelkedett a polgármester, utána dr. Freysinger s beszédük végén szívélyesen szorítottak kezet a kibékülés jeléül. Örömtől ragyogó arccal szólalt fel most Fazekas főjegyző, a ki kijelentette, hogy nagy gondot adott neki dr. Freysinger Lajos feljelentése. De most már tudja hogyan kell azt elintézni: szép csendesen az irattárba küldi. Éljenzéssel fogadták a vármegye főjegyzőjének kijelentését. így folyt le a főispáni banket második szenzációja. Annyi bizonyos, hogy az országban kevés ilyen főispáni ebéd volt még.