Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-20 / 20. szám
4 VÁCI HÍRLAP :v — Vívó akadémia a Kúrián. Volpini Attilio budapesti hírneves vivómester, a Fővárosi Vivő Club mestere f. hó 27-én vasárnap d. u. 4 órakor a Kúria termében vivő akadémiát rendez. A programm nyolc számból fog állani, melyben kard és vitőr vívás lesz és elsőrangú budapesti vívók vesznek részt benne. Az akadémia, melyet a Sport-klub j rendez és mely beléptidij nélkül lesz, bemutatója akar lenni Volpini által Vácon rendezendő három havi kurzusnak. — A magyar ipar. A magyar ipar ápolására, terjesztésére megindított hazafias mozgalom örvendetesen halad. És bámulatos eredményeket fog elérni annak dacára, hogy nem egy, úgynevezett magyar ember vétkes közönyösséggel, olykor érthetetlen rosszakarattal nézi e mozgalmat. Minden magyar megvetéssel forduljon el attól a kereskedőtől, a ki például azt vallja, hogy a kereskedő nem lehet hazafias, hogy a kereskedőnek onnan kell ellátnia magát, a hol olcsóbban kapja. Mert ez nem helyes beszéd! A kereskedőnek is első sorban magyarnak kell lennie és nem szabad saját honfiainak pusztulása árán keresnie a gazdagságot! Mit mondjuk azokról a fogyasztókról, a kiknek szintén mindegy, hogy magyar gyártmányt vesznek-e, vagy pedig idegent?! A kik nem tudják meglátni a magyar ipar szánalomraméltó sorsát, mert nem ismerik a külföldi iparnak fényes helyzetét! A kik nem tudják, vagy nern akarják belátni, hogy a magyar ipar nem boldogulhat, ha még a magyarok se pártfogolják. Avagy tán azt várjuk, hogy majd az idegenek jöjjenek segítségünkre. El is jönnek, ha tétlenül várjuk, de nem segíteni, hanem alamizsnát osztogatni nekünk. Sokaknak okulására közöljük az alábbi levelet, a melyet az E. M. K. E. elnöksége irt lapunk egyik munkatársának: E. M. K. E. 319/900 sz. Igen tisztelt tanár Ur! Birtokában folyó évi április hó 7-én kelt szives levelének, van szerencsénk tisztelettel értesíteni, hogy az egyesület előtt végső célul az lebegett, hogy az évi másfélmillió forintra menő külföldi gyufa-behozatalt hazaival kiszorítsa. E végből, bár egy osztrák-gyufagyár hazai expoziturája az Emkének igen kedvező ajánlatot tett, gyújtóját még sem fogadtuk el, mert előttünk nem az anyagi haszon volt a végső cél, hanem a honi iparnak legalább egy iparcikkben győzelme, hogy legyen ez példa és tanítás a többire nézve is. Kísérletünk a temesvári gyufával sok akadálylyal járt, különösen az o;ztrák-kartellisták miatt, kik az elsőrangú temesvári Emke-gyufát olcsóbban piacra dobott silányabb gyufával akarták elfojtani: sőt nem átallották nemzeti színek alatt Honi gyufa címmel hozni silányabb minőségű verseny gyufákat forgalomba. A temesvári gyufa azonban sokkal finomabb minőségű, mint ezen gyufák bármelyike s olcsóbb is, mint a legelső rangú linzi gyufa. Ily körülmények közt nem lehet párhuzamba állítani sem az árt, sem a szálak mennyiségét. A mi pedig a gyár természetét illeti, az részvénytársaság s a részvényesek temesvári svábok; a gyárat az ottani kereskedelmi és iparkamara, valamint Temesvár sz. kir. város polgármestere nekünk a legmelegebben ajánlotta. A helyszínén is megnéztük s az első vállalatnak találtuk Temesvárt, mely üzletvezetésében stb. a magyar nyelvet behozta. Egyebekben, hogy a gyár igazgatója mily vallásu, nem kérdeztük, mert egyesületünk pártpolitikával és felekezeti kérdésekkel alapszabályszerűleg nem foglalkozik. x\zt tudjuk, hogy az illető lelkes magyar ember, ki a tollat is ügye- i sen forgatja. Ezekben megadván válaszunkat, ! köszönetünket fejezzük ki hazafias, szives készségéért s kérjük ne méltóztassék buzgó működését melléktekintetek által eltántorittatni. A fő az, hogy hazai ipart teremtsünk, még ha kezdetben nem is volna a legtökéletesebb, de hiszen mi lenne a kisdedekkel és csecsemőkkel, ha gyámoltalanságukban a szülők agyonkriti- I zálnák ? Inkább fáradjunk azon, hogy a mi nincs, legyen! — Kolozsvárt, 1900. április 17-én. Honfiúi üdvözlettel: gr. Béldy s. k. elnök, Sándor József s. k. t. alelnök, főtitkár. * Az igaz, hogy jó és okos gazdák vagyunk: a vető-magot szomszédjaink földjére szórjuk és hozzá még csodálkozunk rajta, hogy a mi termésünk silányabb, mint az övék ! 1. — Az ipartársnlat majálisa. Kaptuk a következő meghívót: Meghívó. A váci első ált. ipartársulat lffOO. évi május hó 27-én az Erzsébetliget s este folytatólag a lőházban, részben az elaggott iparosok, részben az Ipartársulat pénztár javára tartandó zártkörű Tavaszi mulatságára T. A Váci Hírlap Szerkesztőségének. A rendezőség nevében Haffner Ferenc társulati elnök. Belépő-dij egy korona, gyermekek díjtalanul. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak el és hirlapilag nyugtáztatnak, A zenét Csuka zenekara szolgáltatja Kezdete d. u. 3 órakor. — Rituális gyilkosság meséje. (Komédia három felvonásban. Történeti hely: Vác, egy ügyvéd lakása.) I. felvonás május 13-án. Az ügyvéd : (reggel kiszól a nyújtózkodó cselédhez) Mari, fogja csak a tentát, tollat és a kulcsot, aztán bocsássa be L. urat az irodába. Matos Mari: Nem megyek én! Az ügyvéd: Ha nem megy, üsse meg a ménkő. Rézi bocsássa maga be L. urat, ne álljon a folyosón. (Rézi bebocsátja, elvégzik az ügyeiket s az első felvonás vége.) II. felvonás. (Ugyanazon a napon délben, a rendőrkapitány hivatalos szobájába.) A rendőrkapitány: No hát ne bőgjön olyan nagyon, mondja mi történt magával. Matos Mari. (képéből kikelve) Hát az ügyvéd ur beküldött az üresen álló irodába, valószínűleg a nyakamat akarták elvágni azzal a másik úrral. Rendőrkapitány: (egy rendőrhöz) Hívja el az ügyvéd urat. Az ügyvéd (megjelenik, előadja a tényállást) Kérem a jegyzőkönyvbe bevenni, hogy Matos Mari ellen rágalmazásért a bírósághoz fordulok. III. felvonás. (Éder dr. biró szobája a járásbíróságnál, május 17-én reggel). (ez jelenti a kihallgatást.) jÉder biró: . . . Matos Mari a rágalmazásban bűnös, ezért tiz napi elzárásra és húsz korona pénzbírságra Ítélem el . . . Ez a históriája elejétől végig a mulattató rituális gyilkosságnak. — A sportegylet lawn-tennis-pályája annyi sok tervelés után végre elkészült s Váró Károly beszerezte az összes felszereléseket. Az elmúlt héten kisebb társaság már játszott is a pályán, de ha az igazi jó idő beáll, ma nyitják meg nyilvánosan a tennis pályát. Egész nyáron át nyitva is lesz s azt hiszszük, hogy a lőházban járó hölgy és férfi-I társaság kedves szórakozást fog találni a lawn- I tennis pályán. — Megugrott kereskedő. Hoffmann L. Jenőnek bőrüzlete volt a Kúria szálloda melléképületében. Rosszul gazdálkodott: csődbe jutott. Elárverezték mindenét, Hoffmann szegény lett mint a templom egere, de bizony ő nem esett kétségbe. Alig vitték el az üzletből az utolsó bőrárút, már is megjelent az uj cégtábla az üzlet fölött: Weisz és Hoffmann. Hoffmanr.ak ugyanis sikerült Weisz Mihályt, a kinek cipőfelsőrész üzlete volt a Pannónián, rávenni arra, hogy társuljanak s nyissanak egy uj bőrüzletet, a miből Vácon még nem megvetendő hasznot lehet produkálni. Weisz rá is állott s igy nyílt meg az uj üzlet: Weisznek a pénzén. Most aztán eljött Hoffmannak az ideje, manipulálni kezdett. Üzletfeleiktől felszedte a pénzt, egy napon pedig a pénztárból kiszedte a néhány száz forintot s azon a címen, hogy inkasszálni megy, eltávozott. Egy hétig hirt se hallottak felőle: most jött meg a levél tőle: Hamburgból. Azt Írja, hogy itthon nem tud boldogulni, megy Amerikába uj életet kezdeni. Ez alatt az egy hét alatt pedig egy csomó rendezetlen váltó érkezett az uj cégtárshoz. A derék Hoffmann nagy titokban helyezte el azokat s rendezésük most Weiszre vár. Hoffmann bizony nagy kárt okozott. Legsajnálatra méltóbb a szegény Weisz, a ki hosszú éveken át szerzett néhány száz forintját az ilyen cégtársra bízta. — Áthelyezések. A szombaton megjelent honvédségi Rendeleti Közlöny-bői olvassuk, hogy Gyömröy Bódog százados, továbbá Kollner Kornél, Vargyas Andor és Zeyk Dániel hadnagyok a váci 6 ik honvéd-huszárezredtől idegen állomásokra helyeztettek át. — Megőrült. Pár évvel ezelőtt Sződön, majd Dukán segédjegyzösködött Félix nevű szerencsétlen ember, kiről a pénteki fővárosi lapok is megemlékeznek, hogy csütörtökön Budapesten a Ferencz József-téren bolyongott s szemeivel folyton a járdát nézte s úgy tett, mintha valamit keresgélne, közben érthetetlen szavakat, mormogott. A 986. számú rendőr meglátta és rászólt, hogy mit keres ? — A leányomat felelte az zavartan. Eltemették, de azért itt kell lenni. Itt valahol a járdán! Szemeiből könnyek folytak, a mig ezeket mondogatta. A rendőr látta, hogy elmebeteggel van dolga s bevitte a főkapitányságra, a hol a rendőrorvos hivatalosan konstatálta rajta az elmeháborodottságot. — Hogy hívják ? Kérdezte tőle az inspekciós tiszt. — A lányom, lányom ! felelte egyre az őrült. Annyit végre megtudtak tőle, hogy valamikor segédjegyző volt Dukán s hogy Félixnek hívják. A rendőrség a lipótmezei tébolydába szállította. — 103 éves asszony halála. Folyó hó 12-én, azaz szombaton meghalt Vác legöregebb asszonya, özvegy Magyar Ferencné született Babka Mária a Körút 23. sz. házban. Mint az elhunyt matrónának egyetlen életben lévő leánya mondja, (a ki szintén szép kort ért már el), anyja 1797. évben született s 1848-ban már özvegységre jutott. A halál oka : végelgyengülés volt. — A propellerállomás megvizsgálása. A Fürge kikötőjét a héten hivatalosan megvizsgálták. Hadzsi Emil felügyelő egy m. kir. mérnök és a rendőrkapitányunk kíséretében vette alapos vizsgálat alá, hogy a közbiztonsági követelményeknek megfelel-e. Mindent rendben találtak. Hadzsi Vácról Esztergomba utazott.
