Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-20 / 20. szám

4 VÁCI HÍRLAP :v — Vívó akadémia a Kúrián. Volpini Attilio budapesti hírneves vivómester, a Fő­városi Vivő Club mestere f. hó 27-én vasár­nap d. u. 4 órakor a Kúria termében vivő akadémiát rendez. A programm nyolc számból fog állani, melyben kard és vitőr vívás lesz és elsőrangú budapesti vívók vesznek részt benne. Az akadémia, melyet a Sport-klub j rendez és mely beléptidij nélkül lesz, bemuta­tója akar lenni Volpini által Vácon rendezendő három havi kurzusnak. — A magyar ipar. A magyar ipar ápolására, terjesztésére megindított hazafias mozgalom örvendetesen halad. És bámulatos eredményeket fog elérni annak dacára, hogy nem egy, úgynevezett magyar ember vétkes közönyösséggel, olykor érthetetlen rosszakarat­tal nézi e mozgalmat. Minden magyar meg­vetéssel forduljon el attól a kereskedőtől, a ki például azt vallja, hogy a kereskedő nem lehet hazafias, hogy a kereskedőnek onnan kell el­látnia magát, a hol olcsóbban kapja. Mert ez nem helyes beszéd! A kereskedőnek is első sorban magyarnak kell lennie és nem szabad saját honfiainak pusztulása árán keresnie a gazdagságot! Mit mondjuk azokról a fogyasz­tókról, a kiknek szintén mindegy, hogy magyar gyártmányt vesznek-e, vagy pedig idegent?! A kik nem tudják meglátni a magyar ipar szánalomraméltó sorsát, mert nem ismerik a külföldi iparnak fényes helyzetét! A kik nem tudják, vagy nern akarják belátni, hogy a ma­gyar ipar nem boldogulhat, ha még a magya­rok se pártfogolják. Avagy tán azt várjuk, hogy majd az idegenek jöjjenek segítségünkre. El is jönnek, ha tétlenül várjuk, de nem se­gíteni, hanem alamizsnát osztogatni nekünk. Sokaknak okulására közöljük az alábbi levelet, a melyet az E. M. K. E. elnöksége irt lapunk egyik munkatársának: E. M. K. E. 319/900 sz. Igen tisztelt tanár Ur! Birtokában folyó évi április hó 7-én kelt szives levelének, van szerencsénk tisztelettel értesíteni, hogy az egyesület előtt végső célul az lebegett, hogy az évi másfélmillió forintra menő külföldi gyufa-behozatalt hazaival kiszo­rítsa. E végből, bár egy osztrák-gyufagyár hazai expoziturája az Emkének igen kedvező aján­latot tett, gyújtóját még sem fogadtuk el, mert előttünk nem az anyagi haszon volt a végső cél, hanem a honi iparnak legalább egy ipar­cikkben győzelme, hogy legyen ez példa és tanítás a többire nézve is. Kísérletünk a temes­vári gyufával sok akadálylyal járt, különösen az o;ztrák-kartellisták miatt, kik az elsőrangú temesvári Emke-gyufát olcsóbban piacra dobott silányabb gyufával akarták elfojtani: sőt nem átallották nemzeti színek alatt Honi gyufa címmel hozni silányabb minőségű verseny gyu­fákat forgalomba. A temesvári gyufa azonban sokkal finomabb minőségű, mint ezen gyufák bármelyike s olcsóbb is, mint a legelső rangú linzi gyufa. Ily körülmények közt nem lehet párhuzamba állítani sem az árt, sem a szálak mennyiségét. A mi pedig a gyár természetét illeti, az részvénytársaság s a részvényesek temesvári svábok; a gyárat az ottani keres­kedelmi és iparkamara, valamint Temesvár sz. kir. város polgármestere nekünk a legmele­gebben ajánlotta. A helyszínén is megnéztük s az első vállalatnak találtuk Temesvárt, mely üzletvezetésében stb. a magyar nyelvet behozta. Egyebekben, hogy a gyár igazgatója mily val­­lásu, nem kérdeztük, mert egyesületünk párt­­politikával és felekezeti kérdésekkel alapszabály­­szerűleg nem foglalkozik. x\zt tudjuk, hogy az illető lelkes magyar ember, ki a tollat is ügye- i sen forgatja. Ezekben megadván válaszunkat, ! köszönetünket fejezzük ki hazafias, szives kész­ségéért s kérjük ne méltóztassék buzgó mű­ködését melléktekintetek által eltántorittatni. A fő az, hogy hazai ipart teremtsünk, még ha kezdetben nem is volna a legtökéletesebb, de hiszen mi lenne a kisdedekkel és csecsemőkkel, ha gyámoltalanságukban a szülők agyonkriti- I zálnák ? Inkább fáradjunk azon, hogy a mi nincs, legyen! — Kolozsvárt, 1900. április 17-én. Honfiúi üdvözlettel: gr. Béldy s. k. elnök, Sándor József s. k. t. alelnök, főtitkár. * Az igaz, hogy jó és okos gazdák vagyunk: a vető-magot szomszédjaink földjére szórjuk és hozzá még csodálkozunk rajta, hogy a mi ter­mésünk silányabb, mint az övék ! 1. — Az ipartársnlat majálisa. Kaptuk a következő meghívót: Meghívó. A váci első ált. ipartársulat lffOO. évi május hó 27-én az Erzsébetliget s este folytatólag a lőházban, részben az elaggott iparosok, részben az Ipar­társulat pénztár javára tartandó zártkörű Tava­szi mulatságára T. A Váci Hírlap Szerkesztő­ségének. A rendezőség nevében Haffner Ferenc társulati elnök. Belépő-dij egy korona, gyerme­kek díjtalanul. Felülfizetések köszönettel fogad­tatnak el és hirlapilag nyugtáztatnak, A zenét Csuka zenekara szolgáltatja Kezdete d. u. 3 órakor. — Rituális gyilkosság meséje. (Ko­média három felvonásban. Történeti hely: Vác, egy ügyvéd lakása.) I. felvonás május 13-án. Az ügyvéd : (reggel kiszól a nyújtózkodó cse­lédhez) Mari, fogja csak a tentát, tollat és a kulcsot, aztán bocsássa be L. urat az irodába. Matos Mari: Nem megyek én! Az ügyvéd: Ha nem megy, üsse meg a ménkő. Rézi bocsássa maga be L. urat, ne álljon a folyosón. (Rézi bebocsátja, elvégzik az ügyeiket s az első felvonás vége.) II. felvonás. (Ugyanazon a napon délben, a rendőrkapi­tány hivatalos szobájába.) A rendőrkapitány: No hát ne bőgjön olyan nagyon, mondja mi történt magával. Matos Mari. (képéből kikelve) Hát az ügyvéd ur beküldött az üresen álló irodába, valószí­nűleg a nyakamat akarták elvágni azzal a másik úrral. Rendőrkapitány: (egy rendőrhöz) Hívja el az ügyvéd urat. Az ügyvéd (megjelenik, előadja a tényállást) Kérem a jegyzőkönyvbe bevenni, hogy Matos Mari ellen rágalmazásért a bírósághoz fordulok. III. felvonás. (Éder dr. biró szobája a járásbíróságnál, május 17-én reggel). (ez jelenti a kihallgatást.) jÉder biró: . . . Matos Mari a rágalmazásban bűnös, ezért tiz napi elzárásra és húsz korona pénzbírságra Ítélem el . . . Ez a históriája elejétől végig a mulattató rituális gyilkosságnak. — A sportegylet lawn-tennis-pá­­lyája annyi sok tervelés után végre elkészült s Váró Károly beszerezte az összes felszerelé­seket. Az elmúlt héten kisebb társaság már játszott is a pályán, de ha az igazi jó idő beáll, ma nyitják meg nyilvánosan a tennis pályát. Egész nyáron át nyitva is lesz s azt hiszszük, hogy a lőházban járó hölgy és férfi-I társaság kedves szórakozást fog találni a lawn- I tennis pályán. — Megugrott kereskedő. Hoffmann L. Jenőnek bőrüzlete volt a Kúria szálloda melléképületében. Rosszul gazdálkodott: csődbe jutott. Elárverezték mindenét, Hoffmann szegény lett mint a templom egere, de bizony ő nem esett kétségbe. Alig vitték el az üzletből az utolsó bőrárút, már is megjelent az uj cég­tábla az üzlet fölött: Weisz és Hoffmann. Hoffmanr.ak ugyanis sikerült Weisz Mihályt, a kinek cipőfelsőrész üzlete volt a Pannónián, rávenni arra, hogy társuljanak s nyissanak egy uj bőrüzletet, a miből Vácon még nem megvetendő hasznot lehet produkálni. Weisz rá is állott s igy nyílt meg az uj üzlet: Weisz­­nek a pénzén. Most aztán eljött Hoffmannak az ideje, manipulálni kezdett. Üzletfeleiktől fel­szedte a pénzt, egy napon pedig a pénztárból kiszedte a néhány száz forintot s azon a címen, hogy inkasszálni megy, eltávozott. Egy hétig hirt se hallottak felőle: most jött meg a levél tőle: Hamburgból. Azt Írja, hogy itthon nem tud boldogulni, megy Amerikába uj életet kez­deni. Ez alatt az egy hét alatt pedig egy csomó rendezetlen váltó érkezett az uj cégtárshoz. A derék Hoffmann nagy titokban helyezte el azokat s rendezésük most Weiszre vár. Hoffmann bizony nagy kárt okozott. Legsajnálatra méltóbb a szegény Weisz, a ki hosszú éveken át szer­zett néhány száz forintját az ilyen cégtársra bízta. — Áthelyezések. A szombaton meg­jelent honvédségi Rendeleti Közlöny-bői olvas­suk, hogy Gyömröy Bódog százados, továbbá Kollner Kornél, Vargyas Andor és Zeyk Dániel hadnagyok a váci 6 ik honvéd-huszárezredtől idegen állomásokra helyeztettek át. — Megőrült. Pár évvel ezelőtt Sződön, majd Dukán segédjegyzösködött Félix nevű szerencsétlen ember, kiről a pénteki fővárosi lapok is megemlékeznek, hogy csütörtökön Budapesten a Ferencz József-téren bolyongott s szemeivel folyton a járdát nézte s úgy tett, mintha valamit keresgélne, közben érthetetlen szavakat, mormogott. A 986. számú rendőr meglátta és rászólt, hogy mit keres ? — A leányomat felelte az zavartan. Eltemet­ték, de azért itt kell lenni. Itt valahol a járdán! Szemeiből könnyek folytak, a mig ezeket mondogatta. A rendőr látta, hogy elmebeteggel van dolga s bevitte a főkapitányságra, a hol a rendőrorvos hivatalosan konstatálta rajta az elmeháborodottságot. — Hogy hívják ? Kérdezte tőle az inspekciós tiszt. — A lányom, lányom ! felelte egyre az őrült. Annyit végre megtudtak tőle, hogy valamikor segédjegyző volt Dukán s hogy Félixnek hívják. A rendőrség a lipótmezei tébolydába szállította. — 103 éves asszony halála. Folyó hó 12-én, azaz szombaton meghalt Vác leg­öregebb asszonya, özvegy Magyar Ferencné született Babka Mária a Körút 23. sz. házban. Mint az elhunyt matrónának egyetlen életben lévő leánya mondja, (a ki szintén szép kort ért már el), anyja 1797. évben született s 1848-ban már özvegységre jutott. A halál oka : végelgyengülés volt. — A propellerállomás megvizsgá­lása. A Fürge kikötőjét a héten hivatalosan megvizsgálták. Hadzsi Emil felügyelő egy m. kir. mérnök és a rendőrkapitányunk kíséretében vette alapos vizsgálat alá, hogy a közbizton­sági követelményeknek megfelel-e. Mindent rendben találtak. Hadzsi Vácról Esztergomba utazott.

Next

/
Thumbnails
Contents