Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-19 / 8. szám

2

VÁCI HÍRLAP

De azért mégis tudunk esetet, a hol egy város életében faktor egy kaszinó. Társadalmi téren nem merülhet fel egy kérdés sem, a melyben a kaszinó véleményt nem mond s úgyszólván irányítja " murden ijgyben a közönség érzését.

Náfunk éppen nincs igy, mert a kaszinóból hiányzanak a kezdeményezők. Vagy ha vannak is elcsüggednek, mint láttuk a szerdai estélyek alkalmával, a melyeken a tagok közül nagyon kevesen vettek részt. És hiányzik a fiatalság.

Miért menjen oda? Esténkint szívni a gőzölgő lámpák szagát? A mi kaszinónk nincs is úgy berendezve, mint a hogy tőle telhetnék. Vájjon nem jut-e a kaszinónak arra, hogy egy kevés délszaki növénynyel kedves helylyé alakítsa át egy-egy sarkát termeinek, vájjon sok áldozatba kerülne-e egy kis nyári helyiségnek készítése. És főleg nemde a legjobban tenné a kaszinó vezetősége, ha a tagok családjaira is gondolva, két hetenkint, vagy havonkint egy kis hangversenyt, felolvasást rendezne, olcsón mint a szerdai estélyeket. Akadna ebben a városban elég vállalkozó s változatosságból egy-két fővárosi műkedvelőt, vagy művészt is hozhatnának.

Nincs rá pénz! Fogják valószínűleg válaszolni. Igen, nincs, mert nincs elég tag. Tagok pedig azért nem iratkoznak be elég számmal, mert a kaszinó egy-két újságon és kártyán kívül nem nyújt mást. Dobják ki azokat a Gyulai-féle drága folyóiratokat, a melyekbe senki bele sem néz, szerezzenek a modernebbekből, szerezzenek különféle kedvezményeket, könnyű azokat egy testületnek megszerezni, alakitvárba! Alig várom, hogy láthassam a hires kőhalmazt. Csakugyan az, egyébb semmi. Dobó emléke csak úgy „oda van dobva“. A leírások után megfelelőbbnek képzeltem. A főalak maga a kiállításra utazott, puszta a hajléka. Néhány rozsdás ágyúgolyó, egypár oszloptöredék, más nincs itt.

Innen leérve a város girbe-görbe utcáin sétáltunk, egyszerre csak az érseki parkban találtuk magunkat. Valóban páratlan hely. A város közepén fekszik, padokkal szórakozó helyekkel ellátva; százados fái a legnagyobb hőségben is enyhe árnyékot nyújtanak. A város jelenlegi fenkölt főpapjának köszöni ezt a helyet.

Itt találkoztunk egy biciklistával, ki hozzánk szegődve különösen a lyceumot ajánlá figyelmünkbe, mit mi szívesen köszönettel fogadva az ő kalauzolása mellett apróra néztünk meg.

Turista, ha ide vetődöl, tekints a tudomány e nagyszerű csarnokába, ismereteid, emlékeid száma hatalmasan szaporodik. Már külseje is imponál, belsejébe lépve meggyőződöl arról, hogy létesítője a művészet és tudomány ihletett bajnoka volt. Tantermei, szertárai, fölszerelése, kápolnája, freskói, de különösen a könyvtár az, mely bámulatba ejt.

60 ezer 33 nyelven szerkesztett, szebbnélszebb kötet van itt fölhalmozva. Vannak mesés árakat érő, rendkívül vastag kéziratú könyvek a melyek összeállításához egy emberi élet, azt hiszem, nem sok.

sák át a helyiségeket s rendezzenek szórakoztató estéket: lesz elég tag. És végül Montepin és társain kívül gondoljanak a modernebb magyar és külföldi írókra, a szép könyvtárt frissítsék fel ezeknek a műveivel.

Lesz pénz, mert lesz tag, ha ezekre fog gondolni a kaszinó. Törekedni fog mindenki, hogy tagja legyen annak az egyesületnek, mely nemcsak a tagok érdekeit tartja szem előtt, hanem a társadalmi téren is minden jóban előljár.

A Váci Takarékpénztár közgyűlése.

Vác, febr. 14.

E hó 12-én tartotta meg a Váci takarékpénztár XXXV. rendes évi közgyűlését, Morlin Imre budapesti ügyvéd s a Hazai első takarékpénztár igazgatója clnöklésével.

Az intézet felolvasott mérlege s az igazgatóság jelentése ez intézet fokozatos fejlődéséről és erősödéséről számolt be a részvényeseknek, kik az elért eredményt örömmel vették tudomásul s érte dr. Gsányi János igazgatósági elnöknek, az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak közlelkesedésssel köszönetét szavaztak.

A kimutatott 33404 forint tiszta nyereségből az intézet külön tartalékalapjára 7000 forint, veszteségek leírására 492 forint 50 krajczár, a nyugdíjalapra 1400 forint íratott, az igazgatój ság és felügyelő-bizottság díjazására 2600 forint,

I tiszti jutalékokra 2135 forint, jótékonycélokra 545 forint, az intézet 600 részvénye után 30 forintjával osztalékul 18000 forint lön megszavazva, 1156 forint 14 krajczár pedig az 1900. év számlájára átvive. Az intézet tartalékalapjai az uj nyugdíjalappal együtt immár

110,000 frtot tesznek.

Legfontosabb lárgya volt a közgyűlésnek a Váczvidéki népbank átvétele. Tudvalevő, hogy ez az elhibázottan vezetett s immár kivilágosodott

József császár itt jártában ide is betévedt s I látva a pompás csarnokot kérdezé, sokba került-e? Eszterházy érsek azt feleié: „Felség, ki van fizetve !“ A midőn a császár ismét megjegyzé, hogy az érseki jövedelemből létesitette-e ? azt válaszolja: „A mit nem adhatott az érsek,

| adta a herceg.“ Egy Eszterházy érsekre volt 1 szüksége, hogy létre hozható legyen, j Fölmentünk a szédítő magasságban levő —

! jelenleg nem használt — csillagdába is, élvezve I a nagyszerű panorámát a terjedelmes terra! szókról.

A sok járkálástól hatalmas étvágyat kaptunk s későn este szállásunkra érve, meglepelve veszszük tudomásul, hogy már minden elfogyott. Sok keresgélés után egy hentesre akadtunk, a hol szalonnával, kolbászszal magunkat megrakva s útközben kenyeret szerezve, otthon jóizü falatozás után nyugalomra tértünk. Turista ne légy válogatós !

Egerből Mező-Kövesdnek vitt utunk. Gyönyörű termékeny vidéken száguldtunk, a falvak jobbra-balra maradoztak, mi nem kevéssé kelté föl csodálkozásunkat azt tapasztalván ezúttal először, hogy az országút nem a helyiségeket érinti. Útközben egy-egy emelkedettebb helyről gyönyörködtünk az alföld szép síkján s a mindig kezünk ügyében levő térképről találgattuk, mi lehet ez, vagy amaz torony falujá-. nak a neve.

Mezőkövesden egy szerény korcsmában megreggeliztünk s füstölni valót kérve, meglepett

rossz vagyoni viszonyai dacára folyton nagy osztalékokat fizetett intézet feloszlása meg nem gátolható. De a mentő kéz segítsége tovább nem terjedhet, minthogy a betevők pénzeiket annak idején megkapják s a csőd, vagy felszámolás költsége a betétek fedezetét fel ne emészsze. Épp ezért a Váczi takarékpénztár ezúttal elvi kijelentésnél tovább nem mehetett, mert a bukott értékei pontosan ez idő szerint még meg nem állapíthatók s most van folyamatban az erre irányuló hosszadalmas munkálat. Addig a takarékpénztár csak mint különféle biztosítékkal fedezett üzletbarát áll szemben az intézettel s az átvételt csak akkor fogja végleg kimondani, ha a bank értékei annak terheit és a betéteket mind fedezik s a takarékpénztár a rákényszeritett üzletből minden eshető kár ellen biztosítva lesz. A közgyűlés az igazgatóság ezen jelentését tudomásul vette s az egyezség létesitéséee az igazgatóságot — a köz- i gyűlés utólagos jóváhagyása fentartásával — megbízta.

Ezzel a közgyűlés hivatalos napirendje véget ért. Végül dr. Freysinger Lajos részvényes indítványára köszönetét szavazott a közgyűlés évek óta állandó elnökének, Morlin Imrének, valamint az intézet tisztikarának, mely a felgyűlt munkát, a fillérekből felszaporodott s épp ezért számtalan tételre aprózott milliókat a legnagyobb szorgalommal és lelkiismeretességgel könyveli, számlálja és tartja nyilván, mit legjobban bizonyít az, hogy az intézet előre fizetett kamatai, a kamathátralék számláját tetemesen meghaladják.

Az utolsó bál.

(A korcsolya bálról.)

Vác, február 15.

Carneval herceg befejezte rövidéletü, de ragyogásteljes uralkodását. A báltermek függönyei alatt pókok szövögetik halóikat. Elhangzott a cigányzene utolsó akkordja is, legfeljebb füleinkben zsong a vigalom utóhangja, no meg a női szivek labirinthusaiban van kevesebb egy-egy homályos, végnélküli sikátorral. A keddi

gazdánk ajánlata, hogy csak kapaszkodjam arra a szekeremre, ő majd tartja s menjek boltot keresni, mert közelben nincs, neki meg amúgy sincs trafikja. Úgy tettem s akkor láttam, hogy Mező-Kövesd alapitói nagyra tervezték s ki is építették városukat.

Ettől is búcsút véve Miskolcnak tartottunk, eleinte jó, kemény utón, majd szembejövő széllel erősen kellett küzdenünk s az út köves volta miatt Vattánál jobbra kénytelenitettűnk térni. A hires Muhi pusztán, homokos utón törtettünk Ónod irányában Miskolcnak.

A nagy melegben megszomjazván, egy az út mellett álló csárdába tértem szombati nap lévén, igazhivű tulajdonosa nem volt hon, csak életepárja, ki meglátva széltől kifújt, izzadtságtól nedves ábrázatomat, revolverrel oldatomon, banditának nézett s az ajtót orrom előtt becsapva segítségért ordított. Csak nagy nehezen sikerült beléje lelket öntenem s meggyőzvén őt arról, hogy a muhi pusztán nem jár mindig tatár, adott vizet. Keserűnek találtam ; hátha valamelyik ős maradványait mossa! Elmerengtem a költő eme szavain:

»A sík muhi puszta,

Haj többé nem puszta;

Hatvanezer magyar hős ott Mély álmát alussza«.

Síkotokon szép virág diszlik. Aranykalászlenaer hullámzik fölöttetek, szebbet nem lehet sirofokra ültetni.

Egyszerre azon veszem magamat észre, hogy