Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-19 / 8. szám
Tizenharmadik évfolyam. 8. szám. Vác, 1899. évi február 19. VÁCI HIRLA kr. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és Előfizetési árak : Egész évre..........................6 írt _ ___ Félévre 3 fit — kr. Megjelenik; minden vasárnapon reggel, VÁC, Géza király-tér 3. s Negyedévre 1. frt 50 kr ^ « in», «.ao.a* jh.i* us. egyes szám ára 12 kr. Kapható a kiadóhivatalban. Ide küldendők a lap szellemi részót illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kovach. Ernő. Dercsényi Dezső. HIRDE XV SEK j-a.tá,n-37‘osa.n. felvétetned. Kéziratok vissza nem adatnak. A kaszinónk. Vác, február 14. Ma vasárnap délután tartja a kaszinókor közgyűlését. Kevés alkalom van rá, hogy a figyelem a kaszinó felé forduljon, ma azonban, mert ez a gyűlés választásokkal is egybe van kötve, érdeklődnek iránta, s délután azon a 15—20 öreg úron kivül, a ki napos vendége a szobáknak, talán 50—60 tag is fog a kaszinó helyiségében szorongani. Ez az érdeklődés ad nekünk alkalmat arra, hogy most, a közgyűlés idején s a jövő programmjának megállapításakor egyet-mást elmondjuk a kaszinónkról, hátha megszívlelik. A váci kaszinó egyike a legrégibb egyesületnek ebben a városban. Egész életében mozgalmas eseményt nem élt át, ha csak mozgalmasnak nem vesszük, hogy egyik helyről a másikba költözött át. Megalakult s legelső kötelességének tartotta a kártyát és egynéhány újságot és folyóiratot (szerencsére sok olyat, a mely senkit sem érdekel és senki heteken hozzá nem nyúl) beszerezni, hetenkint Karikán kört. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta . NéCBey János. Ifjúkori vágyaim egyik legfőbbike a/, volt, hogy a Magas Tátrát láthassam. Többször indultam a hegyóriások felé, de mindannyiszor nem elérni, csak megközelítenem sikerült őket. Végre három év előtt vált az ige testté, mentem, láttam, de — még nem győztem teljesen. Azonban ne ijedjen meg a kedves olvasó, távolról sincs szándékomban bárkit is a Magas- Tátra leírásával untatni, óh nem, egészen más az én tervem. Egyszerűen azt akarom bemutatni, hogyan csináltam én K. kollegámmal együtt karikán kört illetve, hogyan jöttünk mi hazulról haza. K. barátom szenvedélyes karikás lévén, — nem különben magam is — elhatároztuk, hogy a sok apró, cseprő kirándulás után csinálunk egy nagyot,, egy sokat felölelőt. Kerekeinket s podgyászunkat rendbehozva, juh 2-án reggel 7 órára határoztuk az indulást. Én a mondott időben útrakészen jelentem meg lakásán azon biztos tudatban, hogy egyébb sem fog hiányozni, mint fölvetnünk magunkat gépeinkre s azzal hajrá, előre! Nem igy volt, tán választmányi gyűlést is tartott, hogy tagokat vegyen fel s igy azlán telt-mult az idő és észrevették, mikor a közgyűlési meghívó érkezett, hogy íme, ismét egy évvel öregebbek lettünk. Igen, ne tessék rossz néven venni, panaszkodunk. Őszintén, mint illik hozzánk s távol attól, hogy bárkit is személyében okolnánk a mulasztásokért. Általánosságban beszélünk s szólunk arról, hogy milyennek kellene lenni egy magyar kaszinónak, mely városának intelligens népét gyűjti a helyiségeibe. Hát nem öntött életet a kaszinónkba az az országszerte megindult mozgalom, hogy alakuljanak katolikus körök. Van már ezekből elég az országban, össze is gyűjtötték a katolikusokat és mozgalmas életet is élnek, úgy a mennyire tőlük telik. A mi kaszinónk pedig haladt a maga utján s élénk szenzációt okozott, mikor behozta a farsangi szerdai estélyeket. Tagadhatatlan, kedélyes estélyek s bizonyára a kaszinó vezetői óhajtották, el is érték, hogy olcsó mulatságok legyenek. Négy-öt estély, sikerült a port felverni s mondhatom megszeppentem erősen, látva barátom verejtéktől s haragtól eltorzult arczát, a mint kerekébe lelket lehelni igyekezett. Mindhiába, a szelep nem fogott, s.igy nem volt mit tenni, mint a legközelebbi vonattal Budapestre rándulni, hogy a nélkülözhetetlent elhozzam. Ez volt az oka annak, hogy az nap csak Hatvanig mehettünk, minden különös incidens nélkül hacsak azt nem említem, hogy K. lova úgy uzsonna tájban valószínűleg megéhezvén, vele együtt az útárokba szaladt legelni, minek gazdája nem látszék nagyon örülni, mert merőleges tengelye akaratlanul is vízszintessé vált. Hatvanban megnéztük a mi érdekesebb, — önök tudják mi van ott, jó és olcsó pihenés után másnap korán reggel Gyöngyös felé folytattuk utunkat. Útközben találkoztunk egy atyafival, ki lovát kantárszárnál fogva vezette; ez megijedvén a kerekektől, előbb rugdalózni, utóbb száguldani kezdett, mi gazdáját nem a legjobb kedvre hangolva, agyonrugatással fenyegette. Utóbb j azonban meggyőződött arról, hogy lova gyorsasága messze, messze van a mi csendes pari- i páinkétól. Gyöngyösön megreggeliztünk s egy órai pihenés után kitűnő úton Kápolna felé igyekeztünk. Itt csodálkozásunkat nem kis mértékben I keltette fel az, hogy a korcsma 48-as volt honvédé, I évtizedes helyiségében, a billiardaszlalt is kimozgatták a helyéből s ismét benn vagyunk a rendes kerékvágásban: elérkezünk a közgyűléshez sok kártyacsomó elkoptalása után. Ámde hát az a kötelessége egy társaskörnek, hogy négy-öt estén át nyújtson szórakozást a tagoknak, nemde gondoskodnia kellene arról is, hogy más estéket ne teljesen a tarokk, kalabriász és más nemes játékok foglalják le. Szóval azt akarjuk mondani, hogy egy olyan kaszinónak, melynek élén s vezetőségében a város legnevesebb s tisztelt emberei állanak, minden nemes és szép i ügyben nemde a vezető szerepét kellene | magára vállalnia. Nehéz példát keresni, mert ezen a j szép Magyarországon minden sablon. Sablon a törvény, a közoktatásunk, a hivataloskodás és minden egyéb. rég;:, kasznlói élet is. Másoltuk valahonnan a külföldről j s mert igy csinálták, jó ez igy nekünk. Valami újat kezdeni az idegenkedéssel találkozik s talán a kezdeményezőket, ha egyébbel nem, feltűnni vágyással is illetik. ki legelőbb is jó sligovicával kedveskedett, azli-^f tán elmondta a kápolnai nagy nap történetfeS'“* a melyben ő is tevékeny részt vett, hogy Ii-i5; rult az arca. hogy fénylett — a könytől í H a szeme, midőn a régi dolgok fátyolát föllebbenté! Mondhatom nem csekély mértékben lletődtünk magunk is, látva a jó hazafi szent j lelkesedését. Szívélyes kézszoritással vettünk búcsút a jó ) öregtől, utunkat Egernek folytatva, a hova déli egy órára be is értünk. A dombról ereszkedve a meredek utón ugyancsak vigyáznunk kellett, hogy az ut el ne | fogyjon kerekünk alatt. A város képe elragadó. A lyceum nagyméretű tornya már messziről magára vonja figyelmünket, találgatjuk, mi lehet az, később megtudtuk. Balról a székesegyház, e házak tömkelegéből kiemelkedő sok torony, köztük a régi mecset nyúlánk tornya, — jelenleg restaurálva — jobbról a várrom s a határban emelkedő Bükkhegység ormai gyönyörű képet varázsolnak a közeledő elé. Beérünk: csengőnk hangjára az előttünk menő asszonyok ijedten rebbennek szét, ingereljük őket, hogy hát ilyen volt-e az a hires tőrökverő bátorság ! Beszálltunk a Nemzetbe. Kényelmetlen lakás, rossz és drága konyha, ezek jellemzik. Délután nyakunkba vettük a várost. Föl a
