Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
Tizenharmadik évfolyam. 7. szám. Vác, 1899. évi február 12. VÁCI HIRLA Előfizetési árak : Egész évre.................................6 frt — kr. Félévre......................................3 frt — kr. Negyedévre.................................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és kia Megjelenik minden vasárnapon reggel. VAC- Géza király-té Ide küldendők a lap szellemi részét Kapható a kiadóhivatalban. mények, előfizetési pénzek, hirdetések tési pénzek. Nyilt-tór sora 30 kr. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEK Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. j Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. jiatányosan fel-vétetnels. Kéziratok vissza nem adatnak. Az artézi kút. Vác, február 10. A Váci Hírlap 5-ik számában megkisérietlük egy artézi kút furatásának szükségességét dokomentálni. Ezen nézetünk helyességét illetőleg úgy hiszszük, Vácnak minden polgára egyetért velünk. Vácnak ép úgy, mint minden más igyekvő városnak, természetesen programmjában van, hogy egészségi, kényelmi, biztonsági és szépségi szempontból minden lehetőt megtegyen. Vácnak ezen igyekezete annyival inkább van megokolva, mert a főváros közelsége és szerencsés előnyös fekvése által gyarapodása, minden iránybani növekvése biztosra vehető. Nem szabad azonban ez alkalommal szem elől téveszteni azon körülményt, hogy ép a főváros közönségére való tekintettel is Vácnak igen nagy baja a jó ivó viz hiánya. Ezt kell itt mielőbb befejezni, mert ezt keresi ma minden józanul gondolkozó, de különösen a kényesebb igényű s ez irányban is fölvilágosodott fővárosi ember. a A hegyesi csata. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — (Folytatás vége.) Én átlátván ezen vészteljes percet előre szaladtam a nemzetőrség első századához és reájok ordítottam, hogy ne menjenek tovább az Istenért, hanem álljanak meg és tüzeljenek, mert a horvátok megakarják őket csalni ezen kiabálással, (melynek okát még ekkor nem tudtam.) Erre az első század ugyancsak meghökkent s kezdték is rossz puskáikat kilőni, de az utánnok jövő századok, mit sem tudva, menetben lévén előre nyomták az elől menő századot, mig egyszerre szemtől-szembe jöttek a horvátokkal. Erre nagy zavar lett a mit előre láttam, a horvátok és a nemzetőrök közt lett ütés, verés, lövés, kiabálás, mig egyszerre természetszerűleg a nemzetőrök megfordultak és rohantak visszafelé egyenesen az én még sorban álló zászlóaljamnak, melyet ezen futásokkal egészen széthánytak és felbomlasztottak volt. Azonban ezen percben érkezett oda egy század kóburg huszár Hertelendy kapitány alatt Minthogy az artézi viz minden irány- j ban megfelel, minden követelést kielégít, ! nagy vonzó erőt fog ez Vácnak szerezni s fölényt biztosítani a vidékkel, a főváros környezetével szemben, a hol sehol artézi kút nincs. Ez mintegy kiemelni fogja Vácot a közönséges nívóból s nevezetességet, látványosságot fog a városnak kölcsönözni. Az artézi kútnak igen alkalmas hely a püspök palota előtti tér. Először, mert meglehetősen a központban van, de meg azért is, mert magasabb fekvése által lehetővé válik az itt einem használt vizet, máshol igen egyszerűen, hogy úgy mondjam, több uj önálló kút létesítésére fölhasználni. Ugyanis a főútnak az alsóváros felé eső része, hol ép a legrosszabb víz van,, mélyebben fekszik, a fölösleges artézi vizet tehát egy az utca kövezete alá rejtett csőben, a közlekedő csövek elmélete szerint egyszerűen el lehet vezetni az első hidig; ezen csőből a főúton a járásbíróság előtti téren, a Burgundia-utca torkában, a népiskolánál s végül a hid Én ehhez szaladtam azonnal s felszólitám miszerint vágjon az ellenség közé, megmentendő nemzetőreinket a horvátok elül. Ezt meg is tette s közbe vágott az ekkor ökölharcban levő horvátok és nemzetőrök közé de különbséget a roham azok közt hevenyében nem igen tehetve, vágták azok a horvátokat, de meg a nemzetőreinket is össze-vissza. Azonban ezen bevágás még is időt adott, hogy nemzetőreink megmenekülhettek s a horvátok magukat összeszedve csoport tüzelést kezdtek a köztük száguldozó huszárokra, mely alkalommal Hertelendy kapitány is megsebesült s a huszároknak visszakellett vonulniok. Ezen pillanat vált reám végzetteljessé, mert ekkor a horvátok futva előre nyomullak és én vagy 7 emberemmel elől egyszerre köztük találtam magamat, mig zászlóaljamnak zöme hátam megett vagy 50 lépésre nyomatva dulakodott az előre nyomult ellenséggel, mint egy kocsmai verekedésben ököl és puskaaggyal, kiabálva és káromkodva. A horvátok a nagy zavar és felindulásban nem is vettek eleinte engem nehány mellettem levő emberemmel észre és én ezt felhasználva embereim felé iparkodtam menekülni, a mi egy darabig még a horvátok előre nyomultak ment 1 is de egyszerre a horvátok embereink által | táján egy méter hosszú hajtott cső áll ki a földből, a mely csőből mindenütt folyik az artézi viz; hogy pedig itt haszontalanul folylyon a viz, a hajtott cső egy önmagától záruló csappal lesz ellátva s csak ha valaki ezt fölnyitja, jön a viz, eleresztve az magától bezáródik. Ezen egy kút tehát az alsóváros nagy részét ellátja jó vízzel. De minthogy esetleg még igy sem lesz az egész vízmennyiség elhasználva, egy bizonyos rész fölösleget igen szépen lehel a püspöki kert számára értékesiteni, ez annyival inkább is óhajtandó, mert a püspöki kert a város közönsége számára is nyitva van, ennek szépségeit tehát mindenki élvezheti. Először is a püspüki palota konyhája egy csővön kapná direkt a legtisztább legjobb vizet. A püspöki kert pázsitos előrészében egy nagy vízmedence gyönyörű képet adna; ezen medence telve minden féle vizi állatok, halak s növényekkel, az artézi kútból folyton friss vizet kapna; az innét kifolyó viz a kerten keresztül visszaszorítva hátrálni kezdtek s mellettem el- P" szaladva vettek észre bennünket köztük. Itt megemlítem, miszerint ez csak is úgy |n történhetett, hogy az én csataruhám igen egy- [ szerű és semmi feltűnést nem okozó volt, állott: fekete viaszos vászoncsákó, egy szürke posztóból rövid köpönyeg formára készített kabát vitorlavászon pantalón s kardból, melyen még az előbbi császári arany tiszti kardbojtom volt. Ha ezen kézi dulakodás közt egy feltűnést okozó ruha lett volna rajtam, úgy rég lelőttek, vagy szúrtak volna agyon, de ez mentette meg életemet. Azonban mikor a mellettem levő horvátok meghátráltak én meg előre törekedtem köztük a magyarok felé, lettem figyelem tárgyává s megragadtak engem nehány embereimmel együtt s vittek bennünket kényszerítve vissza magokkal, holott hátunk megett csak 50—60 lépésnyire nyomultak embereim utánnunk előre s nem tudhattak engem megmenteni. így lettem mondhatom a túlságos vakmerőségemnek az áldozata, mely eset életemnek a legszomoruabb eseményét képezte eddigelé s melynek következménye nagyon sok esztendőkön át sújtott engem. Azonban hagyjuk ezt s menjünk át az előbbiekre. VAK BOTTYÁN MÚZEUM
