Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
2 VÁCI HÍRLAP feltételekhez van kötve. Az előbbi abban áll, hogy annak, a ki esküdtpolgár akar lenni, legalább 20 korona egyenes évi - ál U útadóval kell megróva lennie (ennek tényleges kifizetése — elütőieg a képviselőválasztási jogtól — nem feltétele a jog gyakorlásának), az utóbbi pedig abban, hogy bizonyos szellemi kvalificációt igénylő állások betöltői, tekintet nélkül adójukra, esküdtbirák lehetnek. Ezen műveltségi fok minimumát a törvény a középiskolai záróvizsga letételében állapítja meg, tehát a ki legalább is ennyi iskolát végzett, az eskü(1tszéki tag lehet, tekintet nélkül arra, hogy mennyi adót fizet. Nem lehet esküdtbiró soha többé az, a ki nyereségvágyból eredő bünteti miatt szabadságvesztésre lett elitélve, a mi természetes is, mert a törvényhozás az ilyen egyénben nem látja a kellő biztosítékot arra, hogy polgártársa felett Ítéljen. Addig pedig, mig hivatalos állásban vannak, nem lehetnek esküdtek a miniszterek, a főispán, kir. bírák, a kir. ügyészek, a rendőrségi alkalmazottak, a katonák, a kik a csőd- vagy gondnokság alatt állanak, testi, vagy szellemi fogyatkozásban szenvednek, végre a napszámosok és szolgák. Ha az esküdtképes férfiak alaplajtsroma össze van állítva, azt közszemlére teszik ki s bárki felszólalást adhat be minden év junius 1 — 15-ig, a mire 8 nap alatt ismét észrevételek tehetők. Az alaplajstromok szeptember hóban a kir. törvényszék elnökéhez tétetnek át s ez egy bizottsággal, a melynek tagja egy biró és három bizalmi férfiú (törvényhatósági bizottsági tag), összeállítja az évi lajstromot, azaz szavazattöbbséggel kiválasztja alezredes vezénylete alatt, ki a 62-ik gyalog vagy is Turszky nevű ezrednél szolgált s attól egy zászlóalj is ott volt alatta s mely egyszersmind a szélső balszárnyunkat képezte arccal Szt.-Tamás felé, kinek állása itt a legexponáltabb volt, mert ez volt legközelebb az ellenséghez s annak támadásához. Megérkezésünk után vagy másfél óráig mozgattak bennünket fel s alá, mig végre a felállásunk meghatározva lett és pedig úgy, hogy mindjárt csatarendben foglaltuk el táborunkat a csupasz földön minden sátor nélkül, a zászlóalj arcban feláll tva a fegyvereket előtte gúlákba rakva, arra tarisznyáját és egyéb holmiját felakasztva s mindegyik felöltözve a puskája mellett feküdt le a földre úgy, hogy a mint a riadó megtörtént a honvéd fekhelyéről felállva, már rendes helyén glédában állott egyszerre s csak holmiját kellett magára venni, fegyverét kézhez s egy perc alatt arcvonalban készen állott a zászlóalj. Azért is ez a gyors talpraállásunk és akcióba léphetésünk folytán hitték sokan s azon véleménynek kifejezést is adtak, mintha mi előre készen vártuk volna a támadást, holott senkinek eszébe sem jutott, hogy épen az ellenségtől legtávolabb eső hadtestrészünket szélső jobb szárnyunkat Hegyes alatt fogja megtámadni. Ez az egyesülésünk által hadtestünk 8000 harcolót tehetett 43 ágyúval, melyeket én szemeimmel is többször számolgattam. A vezetésem alatt levő zászlóalj létszáma az esküdtképes polgárok közül azokat, a kik ezen működésre a legalkalmasabbak. Ennek a bizottságnak tehát igen nagy diskreciónárius joga van, mert ez úgyszólván megrostálja az összes esküdtképes egyéneket s azokból a minden tekintetben legkifogástalanabbakat választja ki. Kiválaszt pedig annyit, a mennyi egy évi ülésezésre szükséges. Egy évben átlag 3—4 ülésszak lesz, mindegyik 5—14 napig fog eltartani s 6—12 ügyel fognak az alatt letárgyalni. Mielőtt most már ez az ülésszak elkezdődik, a törvényszék egy ülésben kisorolja az évi lajstromból azokat, a kik az ülésszakban szolgálatot fognak teljesíteni s ez a szolgálati lajstrom. Egy-egy szolgálati latstromban 30 esküdt és 10 pótesküdt van. Ha az ülésszak elkezdődik, a meghívott esküdteknek meg kell jelenniük, mert különben pénzbírsággal sújtják őket, de itt aztán igénybe vehetik a mentességüket, a mi abban áll, hogy némely hivatal betöltői kérhetik, hogy oldjak fel őket a szolgálat alól, mert polgári működésük nem engedi meg a hosszas távollétükel. Ilyennek például a lelkészek, az orsz. képviselők, az orvosok, az oly gyógyszerészek, kiknek segédjük nincs, a tanítók stb. ügy a vádló, mint a vádlott, vagy védője jogosítva van visszavetési jogával élni egész addig, mig 12 esküdt nevét az urnából ki írem húzták. Ez a tizenkettő alkotja aztán az esküdtszéket. Az esküdtszéki tárgyalás általánosságban olyan lesz, mint a mostani sajtóügyi esküdtszéki tárgyalás. A bűnösség kimondása azonban több szavazathoz lesz volt akkor 820 ember — az 1300-ból, — a mennyi volt a múlt őszkor Aradon még Bánfy ezredes az erdélyi s székely csapatokkal Ó-Becsénél maradt vissza a Tisza átkelést biztosítani. Lovasságunk volt 13 század és pedig a régi huszárok közül 7-ik Reusz ezredből két század Kerkápolyi Mór őrnagy alatt, a 3-ik Vürtemberg huszárok közül 2 század Irinyi Berti őrnagy, a 8-ik Kóburg huszárokból 1 század Hertelendy kapitány, 11 század Vilmos huszárokból 1 század Kozma Ferenc kapitány, jelenleg miniszteri tanácsos a m. kir. ipar és kereskedelmi minisztériumban.*) A 13-ik Lehel huszárokból 1 század Deézsy kapitány, a 13. század Hunyady huszárokból 2 század Móricz Károly őrnagy, végre a 15. század Mátyás és 17-ik század Bocskay huszárokból két-két század. 12. júliusban gerendákat és deszkákat hoztak a táborba, miután el lett határozva egynéhány nap múlva a támadást megkezdeni Jellacsics ellen s azokat a Ferenc-csatorna áthidalásához használni fel Julius 13. Vetter altábornagy megjelent a táborban s akkor bővebben lett megállapítva Jellacsics megtámadása a legközelebbi napokban. Ezen a napon kellett volna két Mátyás huszár altisztnek kivégeztettniök az osztályparancsnokuk ellen elkövetett függelmi sértésért, a melynek végrehajtására a zászlóaljam *) Kozma Ferenc, a magyar ménesek megalapítója, I néhány év előtt hunyt el. kötve, mint eddig, mert mig eddig, ha a 12 esküdt közül 7 igennel szavazott, akkor a bíróság köteles volt a bűnösséget megállapítva, a büntetést kiszabni, addig ezentúl legalább 8 esküdtnek kell a bűnösségre szavaznia, hogy a vádlott tényleg ilyennek mondassák ki. A büntetés mértékét ezentúl is a kir. törvényszék fogja kiszabni. Ezek volnának rövid körvonalai annak a nagy jogszolgáltatási alkotásnak, a mely a törvény értelmében legkésőbb 1900. január l ével életbe lép. Kétségtelen, hogy a polgárság a mily magasztos hivatást teljesít, a midőn a legnagyobb bűnösök felett ítél, ép oly nagy áldozatot is hoz az által, hogy saját működési köréből kiragadva napokon át bírói tisztet teljesít s igy saját kenyérkereső pályáján némi anyagi kárt szenved. De ezt is enyhíti a törvény, a mennyiben az oly esküdtnek, a ki az ülésszak berekesztése előtt a törvényszéki elnöktől napidijat és útiköltségei megtérítését kívánja, ez részére az állam terhére megállapittatik. Szemben az eddigi, sokszor egész éjszakára kiterjedő esküdtszéki működéssel pedig nagy könnyebbség lesz az, hogy a tárgyalást felfüggeszthetik s akkor az esküdtek hazamehetnek étkezni és éjszakára pihenni. Ez bizonyára nagy könnyebbség a mai rendszerhez képest. A kath. kör közgyűlése. *• f * Vác, jan. 29. A váci katholikus kör múlt vasárnap tartotta közgyűlését nagy érdeklődés mellett. A nagy terem teljesen megtelt tagokkal s főleg a választások iránt mutatkozott nagy érdeklődés. A fiatalság nagyban agitált jelöltei mellett és volt kirendelve, de Vetter által, ki ekkor érkezett a táborunkba, megkegyelmeztettek. Azonban az ellenség megelőzött bennünket és pedig azon okból, a mit már fogságom alatt Jellacsics táborában tudtam meg. E napokban a feketehegyi dandárból egy volt osztrák fogoly s most nálunk huszár-káplár át szökött az ellenséghez és az Feketehegyen nem tudván, hogy Szeghegy és Hegyes alatt mennyi seregünk is van, ő azt hitte, hogy az egész az, a mi Feketehegy körül van, azt referálta Jellacsicsnak. Ez erre elhatározta, hogy ezzt a kis dandárt éjjel körül keríti és elfogja. Azért is tette meg éjjel a nagy kerülőt, hogy Hegyesnek ment, azon dandárt hátul egészen körül keríteni a mikor azután mi reánk bukkant ott, melynek eseményét én a következőképen éltem át. Julius 14 én éjfél egy óra után én hallottam néhány lövést az előőrsökön, erre felkeltem és a sátorból kiléptem. Künn minden csendes volt a tábortüzek már elaludtak, csak a fegyver gúlák mellett mozgott egy-két honvédem, kiktől kérdeztem, hogy merre hallották a lövéseket. Mondták, egészen a jobb szárnyunk felé. Miután ismét csend állott be, sátoromba mentem lefeküdni, de nehány perc múlva ismét 12 — 15 puskalövést hallottam. Ekkor ismét kiléptem sátramból, mire a puska ropogás megszűnt, de harmadszor is megújult és pedig
