Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-17 / 51. szám
VÁCI HÍRLAP 3 A szőlő ellenségeiről és betegségeiről szólva a gyenge ojtcányoknál elegendőnek tartja az egy percentes bordeauxi oldatot a peronoszpora ellen, erőteljes tőkénél már két percenteset ajánl. Az oidium (lisztharmat) ellen, a mely ebben az évben az országban, nálunk is, oly óriás károkat tett, egyenesen a közönség kénport ajánlja. Aschenbrandt-féle port egyatalán véve szóba sem hozza, mert az háromszor oly drága. A kísérletezések egyébiránt még mindig folynak és ma a földművelésügyi minisztérium csakis a kénport ajánlja Felemlíti még a szenkénegezést, a melyet különösen őszszel kell véghez vinni, a tőkétől legalább 15. cm. távolságra oly pontos számítással, hogy minden négyszög méterre 24 gramm jusson, 28-nál azonban semmi esetre sem több. A szénkénegezéshez legjobb a Vermoler-féle fecskendő. Ezzel vége volt az előadásnak s a gazdasági egylet kiküldöttei azzal távoztak, hogy legközelebb újabb előadást fognak városunk gazdaközönsége előtt tartani. A mi esküdteink. Vác, dec. 16. A pestvidéki törvényszéknél a múlt hónap elején egy bizottság állította egybe az esküdtek névlajstromát. A bizottságban városunkból dr. Zádor János polgármester vett részt s ő állította össze a jövő évi váci esküdtek névsorát. Megjegyezzük, hogy az esküdtek száma 460. Ebből 360 rendes és 100 póttag. A váci esküdteket, a kikre jövő évben a törvénykezés terén oly szép hivatás vár, itt közöljük: Esküdtek: Acsay Péter magánzó, Alberty Ferenc vaskereskedő, Almássy József szabó. Balázs Imre ügyvéd, Bauer Mihály földbirtokos, Benkert György magánzó, Borosi Ferenc pénztárnok. Csekó Pál korcsmáros, K. Csereklye István gazdálkodó. Dr. Forgó Kálmán ügyvéd, dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző. Gindrich József malomigazgató, f Grünhut Dávid fakereskedő. alapja nincs, mert az a fiatal ember, a kit te balga elmével ideáloddá avattál, jegyben jár a francia kisasszonynyal. Mos pedig menj a szemem elől, nem akarlak többé látni. Mintha a villám ütött volna le szegény Margit mellett, úgy tántorgott ki édes anyja szobájából. Szeretett volna visszamenni, hogy bocsánatot kérjen, de nem tudott. ügy érezte, hogy ebben a pillanatban reményeivel együtt mindent elvesztett . . . Nem maradt meg neki vigasztalóul semmi, senki! . . . Mint egy élőhalott, ügy lézengett a nagy palotában. Fájt neki a fény, mely ilyen nyomorulttá tette Került mindenkit, hogy árvasága annál fájóbb legyen. De még ez sem volt elég bünhődés. Tovább akart vezekelni és elment hazulról az apácákhoz, hogy ott élje át szenvedéseinek hátralevő részét Csak egyszer gondolt még haza, akkor a midőn utolsó óráját érezte közeledni és bocsánatot kért szüleitől. Utána elszenderült és a jótevő halál megszabadította kínjaitól. Most már békén nyugszik a sírban. ... Óh a sir sok mindent elfed! bút, örömet, fényt, szerelmet ... D. Gy. Haffner Ferenc mézeskalácsos. dr. Hörl Péter városi főorvos. Intzédy Soma füszerkereskedő. Jagits Ignác magánzó, Jakabfy Károly ügyvéd. Kemény Gusztáv nyugalmazott főszolgabíró, dr. Kohn Jakab ügyvéd, Kresák József magánzó, dr. Krno Péter ügyvéd, id. Kurdi Bálint földmi vés. | Dr. Lengyel Soma ügyvéd. Marosi Ferenc borkereskedő. Mii tény i Aurél vaskereskedő, dr. Muriin Zsiga ügyvéd. Dr. Nagy Gyula ügyvéd, Nagy Sándor urad. számvevő, dr. Nikitits Sándor ügyvéd. Novotny Károly magánzó. Dr. Oberländer József tégla-gyáros, ifj. Olay Ferenc hentesmester. Péterffy Károly révkapitány. Racsek János szabó, Reiter Ödön kocsigyáros, Révész Béla ügyvéd, Rosenberg Mór gabona kereskedő. Schmidt Ferenc szíjgyártó, Sipos Emil ny. állv. tisztviselő, Steiner Henrik gabonakereskedő, Szarnék József terménykereskedő, Szekeres István földbirtokos. Dr. Tragor Ignác közjegyző-helyettes, Tragor Ignác kereskedő, Tragor János kereskedő, Tragor Károly kereskedő. Udvardy Kálmán ügyvéd, Urszinyi Arnold gyógyszerész. Váró Károly főkönyvelő,-Velzer Kálmán lisztkereskedő, Velzer Lajos liszt kereskedő, Wisner Mihály ny. honv. őrnagy, Volecz Sándor ny. postafőnök. Zemanovics József ipartestületi jegyző. Pótesküdtek: Almásy János tanár, Almásy János pék Baráth János ellenőr, Beck Ignác kereskedő, Biel József tisztviselő, Boros Jakab gabonakereskedő. Chlapathy János köfélgyáros, Csereklye Lajos korcsmáros. Ernyey János fakereskedő, Evinger Mihály magánzó. Fédor Sándor cipész, Filzer Imre építész, Fischer József kádármester. Grünhut József fakereskedő. Haidfeld Alajos füszerkereskedő, Halász István vendéglős, Havas Adolf ny. alezredes, Heinisch Rikárd kéményseprő, Horváth Gyula uradalmi erdőmester, Hufnagel Imre füszerkereskedő Kis Sándor lakatos, Kmegy János szűrszabó, Komáromi János csizmadia, Korpás Lajos korcsmáros, Kovács István bérlő. Lieszkovszky Gusztáv földbirtokos, Lővinger József butorgyáros. Millmann Géza füszerkereskedő, Molnár Máté fűszeres. Neisz János ács. Pápa Manó borkereskedő, Pollák János magánzó. Rada Elek bábsütő, Reismann Ignác borkereskedő, Reiser Antal téglagyáros. Schneller Miksa gabona kereskedő. Valla László könyvelő-pénztáros. Helyi és vidéki hirek. Havas világ. Vác, dec. 12. A városháztér egyik sarkán hétfőn reggel egy cilinderes úri ember nagy buzgósággal tekintett a magasba. Vácnak is egyik nevezetessége, hogy hamar támad csoportosulás s igy csakhamar nagy tömeg nézett verseny a cilinderes úrral. Az orrok kipirosodtak, a lábak a hideg miatt táncolni kezdtek és a csoport fölött felhővé állott össze a leheletnek gőze. Végre az egyik ember bátorságot vett magának é3 megkérdezte : — Ha szabad tudnom, mit méltóztatik nézni? — Mit ? Ezt! Látja ? Ebben a pillanatban egy megfagyott kis veréb zuhant alá a hóra. Egy suszterinas hamar fölkapta és tovább szaladt vele, a tömeg pedig lassan eloszlott, csak néha tekintett vissza egyegy ember, hogy lássa, potyognak e még a verebek. Azután mindenki elfelejtette a dolgol. Ki is törődnék a nyomorult kis verébbel, ha megveszi az Isten hidege? Hiszen még az emberekkel sem törődünk eleget, pedig ha van idő arra, hogy meg ne feledkezzünk a szegénységadta embertársainkról, most van itt ennek ideje. Most, a mikor minden szépségével és minden rettenetességével, minden gyönyörűségével és minden átkával ránk köszöntött a tél. Hirtelen jött és teljes erővel. Meglepte a világot. Hétfőn éjjel elkezdett hullani a hó és nemsokára olyan sűrűn födte az utcát, hogy a munkába állók hiába dolgoztak, eredménytelen volt a dolguk. Sűrűn hullott a hó és a heves szél belevágta a hópelyheket az ember arcába. A mit gonddal halomba gyűjtöttek a munkások, házak előtt a háztulajdonosok cselédei a szél vad tombolással szerte hordta és újra kellett kezdeni a munkát. Azon az éjjel kitombolta magát a szél és kedden a legpompásabb téli napra ébredtünk. A köd eloszlott, kisütött a nap, melynek sugarában sütkérezett a vakítóan fehér hó, a gyalogjárón vigan ropogott a cipő alatt a kőhöz fagyott hó és a szánkók csilingelőse uj hangot hozott az utca életébe. ügy látszik, a tél most adja ki a mérgit, a melylyel úgy takarékoskodott az elmúlt években. Az előjelek azt mutatják, hogy megteheti. Kedden reggel tizennégy-tizenöt fok volt a hideg. A Dunán már nagy jégtáblák úsznak és a Fürge nem merészkedik ki többé a Dunára. Nem lehetetlen, hogy az idén beáll a Duna, a mit négy esztendő óta nem láttunk. Szóval, benne vagyunk a télben és újra sok gondunk akad. A megfagyás sincs Ínyére senkinek és a kályha melegétől várunk segítséget. Bele kell nyúlnunk a zsebbe, hogy fűtőt szerezzünk, szenei, fát Ez az uj teher is kétszeresen súlyos, mert bár a kőszénbánya-részvénytársaságok tagadják, hogy kartellt kötöttek, való az, hogy most drágább lett a kőszén. Tavaly egy forint hatvan krajcár volt métermázsája, az idén egy forint kilencven krajcár. Még jó annak, a ki ezt a kiadást győzi, de hányán vannak ebben a városban, a kiknek egy métermázsa szén ára órás vagyon, melyből sok-sok napig megélnek! Hol melegedjenek azok, hol keressenek menedéket ? Jó, ha sietnek a népkonyha megnyitásával, a hol legalább az étel mellett egy kis meleget is talál a szegény nép, mert a tél nem ismer könyörületet. A kitől pedig segítséget kérnek a népkonyha létesítésére, ne habozzanak egy pillanatig sem, adjon pénzt, ha nagyon keveset is, mert a kevéssel is segíti szenvedő embertársait. Erre int bennünket a havas világ, erre az igazi humanizmus. — Vasárnap a székesegyházban. Az elmúlt vasárnap a nagytemplomban a nagy mise alatt ájtatoskodó hívek elragadta!ássál hallgatták a székesegyházi ének és zenekar által előadott misét. Schöpf Ferenc 51-ik műve volt ez, melyet a székesegyházi megerősített énekkar zenekisérettel adott elő. A sppránt Zofáhl Juliska kisasszony vezetése mellett Nagy Paula, Nikitits Annuska, Mayer Lujza, az altot Dobó Katinka, Lencsó Beáta és Roller Teréz kisasszonyok énekelték. A művészi öszhanggal előadott mise tanúságot tesz arról, mily gyakorlatilag, lelkiismeretesen s a mai kor művészi kívánalmainak megfelelően haladnak azok. kik a zeneiskolát látogatják. Óhajtjuk, hogy ily művészi egyházi énekekben és a fiatal hölgyek szép előadásában minél gyakrabban gyönyörködhessünk.
