Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-17 / 51. szám

1-Névmagyarosítás. Brandtner Géza a váci kir. adóhivatal rokonszenves, fiatal adótisztje nevét belügyminiszteri engedély'yel Bándi ra magyarosította meg. A vörös keresztegylet gyűlése. Ez az áldásos működéséről ismert egyesület f. hó 10-én népes választmányi gyűlést tartott, melynek néhány központtól érkezett tárgyon s a közgyűlés óta történt intézkedések beje­lentésén kivül — melyeket a választmány egyhangúlag tudomásul vett — a közgyűlés ama határozatának miként való végrehajtása képezte főtárgyát, mely szerint az erős tél be­álltával városunk 50 házi szegényét addig, mig az idő meg nem enyhül, ebéddel és me­legedő szobával látja el. A jótékonyságáról és áldozatkészségéről ismert Csávolszky József ka­nonok, az egyesület érdemdús elnöke ismét fölajánlotta házát a szegények azilumává s a főzés». és melegedő szobához szükséges tűzi fát is a legnagyobb készséggel bocsájtja az egye­sület rendelkezésére. Ezután az étlapot, a ki­osztás és ellenőrzés módozatait állapították meg. A szegény konyha a karácsonyi estebéd­del veszi kezdetét. Majd Fodor Imre, az egye­sület ügybuzgó, lelkes pénztárosa számolt be a vagyoni állapotról, mire a választmány el­ismerését és köszönetét fejezte ki neki ama fáradhatatlan munkásságáért, melyet az egylet érdekében mindenkor, önzés nélkül, oly lelki­­ismeretes pontossággal visz véghez s érdemeit a választmány jegyzőkönyvben kívánta meg­örökíteni. Végül a pénztáros jelentéséből kifo­lyólag a választmány uj tagok gyűjtését hatá­rozta el. Ehhez az a mondani valónk van, hogyha valamelyik, úgy ez a nemes czélú egylet — melynek évi tagsági díja csak 1 frt — az, mely a pártolást valóban megérdemli — Az esküdtekről. Az uj bűnvádi el­járásról szóló törvény ismertetése szorgalmasan folyik a Csillagon. Most már az esküdtekről szóló fejezetig, a mely az uj eljárás egyik leg­szebb pontja, jutottak el. Kedden, e héten fogják tárgyalni s dr. Kohn Jakab lesz az előadója. Váro­sunkban több mint ötven esküdt van, a kiknek ezt feltétlenül ismernie kell. Tekintettel erre, a matineék rendezői az esküdtképes polgárokat is nagyon szívesen látják ezen az estén, legalább jogaikkal és kötelességeikkel a népszerű előadás folyamán tisztába fognak jönni. — A dalegyesület első estélye ja­nuár 13-án tartatik meg. A műsor igen érde­kesnek ígérkezik. Felolvasásra egy nagynevű iró ígéretét bírják. Várva-várjuk ! — Kiknek jár le a mandátuma? Városszerte megindultak már a választási moz­galmak. Harminc városatyának mandátuma jár le, harminc kerül választás alá. Azaz teljesen mind nem. Mert úgy az alsó, mint a közép­városban és Kis-Vácon most alkusznak, kik maradjanak ki, kiket hozzanak be uj város­atyáknak. Megegyezés, lehet, mire e sorok meg­jelennek, már meglesz s talán legközelebb bővebb információkkal szolgálhatunk olvasóink­nak, itt csak azoknak a városatyáknak a név­sorát. közölhetjük, a kiknek ez évvel lejár a mandátuma : I-sö kerületben: (alsóváros) Fajtsik Mihály, Marosi Ferenc, id. Korpás Pál, Almássy József, Pitz Sebestyén, Csávolszky József, Lajer Mátyás, Vörös Ferenc, Sebők József, Parti János. Ilik kerületben: (középváros) Ha finer Ferenc, Kovách Ernő, Friedrich Alajos, Helc Ferenc, Intzédy Soma, Racsek János, Witt Manó, Bezdek János, Bunyata Vince. Ill-ik kerületben: (Kis- Vác, felsőváros) Dr. Freysinger Lajos, D. Tóth János, Vörös Károly, Borossy Ferenc, S. Kurdi János, Molnár Máté, Králik Ferenc, Sz. Tóth János, Molesiczky János, Alsó Kurdy Ferenc. Az utolsó percben értesülünk, hogy az alis­pán mára, vasárnapra rendelte el a választás VÁCI HÍRLAP megejtését. A polgármester azonban csak szom­baton reggel vette kezeihez az alispán leiratát s ezért a rövid idő miatt a választást el kellett halasztania. A választás e heten legkésőbb ka* rácsony után lesz, — Halálozások. Özv. Piri Jánosné szül. j Rakovszky Amália élete 73-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Az elhunyt úrnő teme­tése e hó 17-én volt nagy részvét mellett. Halálát özv. Tersztyánszky Mihály né, Piri Sándor és unokái gyászolják. — Grünhut Dávid városi képviselő, a váci status kvó izr. hitközség volt elnöke és az iskolaszéknek 26 éven át buzgó tagja, december 10-én 58 éves korában el­hunyt. Haláláról az izr. hitközség is gyász­­jelentést adott ki, temetésén pedig nagyszám­ban ismerősein kivül a városi képviselők és az izr. hitközség és az iskolaszék tagjai meg­jelentek. — A Fürge kalandjai. Múlt vasárnapon verőfényes, téli nap volt még és a Dunán, úgy látszott, hetekig nem fog jég mutatkozni. Nagy csalódásra ébredt azonban mindenki hétfőn reggel. Künn az az idő állt be, a melyre azt mondják, hogy kár a kutyát is kikergetni, a Dunán pedig egy éjszaka alatt megjelentek a rémes nagy táblák, a mitől meg a mi Dunánk büszkesége a kis Fürge ijedt meg szerfölött. Hétfőn rögtön be is szüntette az átkelést és nem várta be a század legutolsó vásárját, ha­nem menekült oda, a hol a jégtábla megtört j és a hatalma is gyenge volt már: a gőzhajó j állomás pillérei mellé. Az uj elnök, Nagy Sándor j intézkedésére rögtön táviratoztak le Budapestre, hogy egy hajóskapitány jöjjön fel s vigye le telelőre a Fürgét. A hajóskapitány meg is jött s el is kormányozta a Fürgét a — sződi for­dulóig. A részvényesek egy része busán nézett a kis hajó után, a mely ez idén is nehány ezer forintjukat elúsztatta s boldogoknak mond­ták egymást, gratuláltak is egymásnak, hogy a Fürge telelőre jut és nem kell neki hónapokig kőszén. Ámde a legnagyobb ijedelemre, egy­szerre csak a propeller fordult és nagy nehezen az óriási jégtáblák közt visszatért régi kikötő­jébe. A kapitány kijelentette, hogy a nagy zajlásban nem vállal felelőséget a Fürgéért, hát visszahozta. Nagy Sándor a kedves bon­­homiájával felelt: — Nagyon helyesen, ha már a jég össze­töri a Fürgét, törje össze a mi partunkon s ne valahol Dunakesz alatt. És a Fürgét fütve tartották, pedig egyszer sem ment át a túlsó partra. Miért ? Mert vár­ták valamelyik nagy dunai hajót, a melyiknek a nyomában elszöktetett volna. Kedden meg is jelent egy nagy, öt sleppes hajó. Utána! kiáltották s a kis Fürge végsőt fütyült és utána kapott. A nagy hajó összezúzta a jeget előtte s ő a hullámokban vigan szaladt nyo­mában. Ma már lenn van a hajógyár telelőjé­ben nagy bánatára nehány kedélyes részvé­nyesnek, a kik igy bosszankodnak : — Miért is nem törte össze a Fürgét a jég, legalább nem kellene a részvényeink miatt aggódnunk. Most, hogy a Fürge ép, azt se tudjuk, ér-e valamit a részvényünk ? — A népbank f. Az utolsó rögöt dobták rá múlt vasárnap a boldogtalan emlékezetű népbankra. A takarék vette tudvalevőleg át s az hívta egybe a részvényeseket utolsó gyű­lésre, hogy az összeolvadást és a többféle in­tézkedéseket tudomásul vegye. Az első gyűlés nem volt megtartható, mert kellő számban nem jelentek meg a népbank részvényesei. így múlt vasárnapon határoztak. Mintegy tiz rész­vényes jött össze, hogy az egy fillért sem érő részvényeik alapján tudomásul vegyék az in­tézkedéseket. Tudomásul is vették és nem re­­kriminált senki sem. Ügy is hiába való lett volna már. Ezzel megszűnt teljesen a népbank s emlékezete csak néhány szegény ember em­lékében fog még élni egy ideig, a kiknek pénzük egy része veszett ott és a részvényesek emlékében, a kik részvényeikkel ebben a hideg, téli időben bátran befüthetnek. — A takarékpénztár számtisztje. A váci takarékpénztár egy ötszázforint fizetés­sel díjazott számtiszti állásra hirdetett pályá­zatot. Az állásra nem kevesebb mint ötvenkét pályázó akadt s ezek közül — mint értesülünk — öt pályázót hívtak be a szakvizsga letételére. A szakvizsga e héten, szerdán lesz és az ered­ményt lalán még az napon ki fogják hirdetni. A behívott, pályázók közt van az egyetlen váci pályázó, Máthé István joghallgató is és igy alapos reménye lehet az állás elnyerésére. — Patta Imre kalandjai. Egyik buda­pesti hírlapban olvastuk : A rendőrség letar­tóztatott hétfőn este Rákospalotán egy Patta Imre nevű fiatalembert, a kit Vácról köröztet­tek. Az elfogottat átadták a csendőröknek, a kik, úgy látszik, nem jól vigyáztak rá, mert megszökött tőlük. A szökevény veszedelmes őrült, a ki még sok galibát csinál, ha kézre nem kerítik hamarosan. Néhány héttel ezelőtt — a mint már megírtuk lapunkban — Sel­mecbányáról Vácra hozták Patta Imrét s a vonaton az utasok rémületére kitört rajta az elmebaj. — Én Petőfi Sándor vagyok, mondta, az előbb írtam egy gyönyörő költeményt. Pózba vágta magát s elszavalta az Egy gon­dolat bánt engemet . . . kezdetű verset. A mi­kor a vonat Vácra ért, kiszállították s bekísér­ték a városi kórházba. Egy éjszaka kifeszitette a kórház ajtait s megszökött. Patta Imre, mint utólag kiderült, a sínek mintén Budapest felé tartott. A nagy hóban csak lassan birt előre­haladni s öreg este lett. Kigyulladtak a sínek mentén a jelző lámpák, a melyeknek piros fénye megtetszett a szegény őrültnek. Fölmá­szott a magas póznákra s az állomások köze­lében leszedegette a lámpákat. Ez a kedvtelése nagy forgalmi zavart okozott, mert az esti vonatok sorra megálltak a külső pályán, abban a hitben, hogy nem szabad az út. Végre észre­vették a hibát s a vonatok nagy késéssel to­vább robogtak. Patta Imre azalatt begyalogolt Rákospalotára s a magával vitt vasúti lámpá­sokat eladta egy özvegy asszonynak egy csésze meleg kávéért. Az őrültet később letartóztat­ták, de ismét megszökött s most tudja Isten, merre kóborol. — Ipartársulati bál. A váci I. ált. ipartársulat, szokásos évi farsangi bálját ismét megtartja január 20-án a Kúria szálló nagy­termében. A mulatságról, a mely bizonyára oly jól fog sikerülni, mint elődei, jövő számunkban többet. — A posta költözik. Elkészült immár a szép kis postapalota a Székesegyház-téren s a posta újév után át is költözik. Eleinte ka­rácsony és újév közt akarták ósdi szobájokat elhagyni, de lehetetlen az óriási karácsonyi forgalom miatt. Remélhetőleg ezt a késést fel fogja használni a szép házat épített tulajdo­nos, hogy az idegenek tájékozására a kis pa­lota illő helyén elkészítteti a Magyar kir. posta­­hivatal felírást. — Vizen tűz. Vasárnap éjjel egy óra után harangkongás verte fel városunk közönségét édes álmaiból. Csereklye Lajos dunai malma gyulladt ki ismeretlen okból. A faalkotmány — mely 3000 frtra volt biztosítva — pillanat alatt lángba borult. Önkéntes tűzoltóink meg­feszített munkája mindazonáltal a malom egy­­részét s a szomszédos malmokat, melynek egyike már-már égni kezdett megmentette a pusztulástól. A munkát megnehezítette a nagy

Next

/
Thumbnails
Contents