Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
Tizenharmadik évfolyam. 6. szám. Vác, 1899. évi február 5. o / Előfizetési árak : Egész évre...............................6 frt — kr. Félévre....................................3 frt — kr. Negyedévre...............................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Szerkesztősed es Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnap o n reggel. VAC> Géza kiraly-ter 3-Ide küldendők a lap szellemi részót illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde-Kapható a kiadóhivatalban. tési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEK ív.tájiyosan íf'ir-étetn-elc. Kéziratok vissza nem adatnak. Az esküdtek összeírása Vácon. | Vác, február 1. A közelmúlt napokban a váci polgárok hivatalos utón űrlapokat kaptak, melyek kötelezik, hogy jegyezzék reá nevüket, születési helyüket, végzett tanulmányaikat e. c. t. Jóllehet ez űrlapokon jelezve van, hogy az esküdtképes egyének összeírását célozza, a közönség legnagyobb része mégis nagy idegenkedéssel fogadta s különösen a kevésbbé intelligens osztály tagjai határozottan vonakodnak kitölteni a rovatokat abban a hiedelemben — a melyet akárhányan előttünk is kifejeztek — hogy megint valami újabb adóról van szó. De az intelligens közönség egy része sem tudja, hogy tulajdonkénen mire való ez az összeírás. A!,TápoTf'mm Tégén+Ter tárgyalták az uj esküdtbirósági törvényt, sokan nem olvasták s a kik olvasták is, legalább is részleteit elfeledték. Éppen ezért jól tette volna a hatóság, hogy a miniszteri rendelet szerint plakátokon, vagy más alkalmas módon ismertette volna a közönséggel az összeírás célját, a törvény kivonatát. A közönség tájékozására alább röviden ismertetjük az uj törvényt s ez ismertetésből kitűnik az is, kik esküdtképesek. A jövő év január elsején lép életbe a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. XXXIII. t.-c. és ezzel egyidejűleg meg fogják kezdeni működésűket az 1897. XXXIII. t.-c.-ben szervezett esküdt bíróságok. Az eddig csak a sajtóügyekben eljárt esküdtszékek tudáskőre tetemesen kibővül, mert minden oly büntetendő cselekmény felett, a melyre a törvény öt évet meghaladó szabadságvesztés-büntetést szab ki, a jelzett időponttól kezdve az esküdtbiróságok fognak Ítélkezni. Az ! állampolgárnak egyik legszebb joga, hogy polgártársa felett itélkezhesséjw^uj törj vényünk á szabad pöigafság kezébe teszi ' le úgyszólván az élet és halál jogát. Mert hisz épen az által, hogy az esküdtbiróságok oly bűnügyekben fognak ítéletet mondani, a melyek a legszigorúbban bűntetteinek s a melyek elkövetői ennélfogva vagy halállal, vagy legalább is hosszú tartamú szabadságvesztéssel bün- 1 hődnek, az állam egy hatalmas, nagy jogát ruházza rá a polgárságra. Kellő intelligencia, nagy lelkiismeretesség és nagy odaadás szükséges tehát ahhoz, hogy valaki esküdti működését kifejthesse s ép azért a törvényhozó bizonyos korlátokhoz kötötte az esküdti képesítést. Az esküdtbiróság két részből áll, a kir. törvényszékből és az esküdtekből. Az esküdtszékek mellett Ítélkező kir. bíróságnak elnökét az illetékes kir. Ítélőtábla elnöke jelöli ki egy év tartamára, mig a bíróság két bírói tagját a törvényszéki elnök jelöli ki. Az esküdt bíróság másik részét, az esküdteket, az arra képesített pol gá-ok közül sorshúzás utján jelölik ki. A bíróságot kiegésziti ezeken kívül a vádló és pedig vagy a kir. ügyész, vagy a magánvádló, továbbá a védő és a jegyző. Ezek összesége alkotja az esküdtbiróságot, mely minden kir. törvényszék mellett fog működni. A már ismertetett általános kelléken kívül az esküdtképesség bizonyos különös és pedig vagy vagyoni, vagy értelmi u A hegyesi csata. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — (Az itt közölt érdekes cikket Kovách Ernő, 48-as őrnagy, lapunk kiadója irta, abból az alkalomból, hogy a Bácska c. lapban élénk vita fejlődött ki szabadságharcunk legutolsó győzelmes csatája fölött. Kovách Ernő, mint egyik zászlóaljparancsnok vett részt a csatában s rá a vitában mindig történik hivatkozás. A csata leírói (1. Bácska 1887. év január hóban Szári és Bertalan által irt cikkeket) úgy jellemzik, mint végtelen szelidségü. megnyerő modorú fiatal embert, a ki ebben a csatában is, bár 20—25 lépésről harcoltak, a sorok élén állt és órákig a legnagyobb halál megvetéssel állt a röpülő golyók ezrei közt, soha le nem hajolt, a mi ez időben nagy szokás volt és ő volt az első, a ki az ellenségre rácsapott. A történeti igazság kiderítése szempontjából is nagyon érdekes cikket itt adjuk : A szerk.) A Bácska c. megyei közérdekű politikai közlöny tanúsága szerint az 1849. julius 14-én dicsőségesen vívott hegyesi csata emlékének megörökösitése körül több hazánkfia részéről versengés fejlődött ki, melynek okát mindenestre csak is a hazánk azon múlt nagyszerű korszaka emlékének, igaz és hü megdicsőitése akaratában találhatni fel. Tehát a versengők kebelét nemzeti történelmünk méltó dicsőítésének megörökösitése az utókor számára foglalkoztatja, a melynél mindegyiket azon nemes buzgalom buzdítja, hogy azt mikép hagyják meg leghívebben az utókornak. Ezen indokból én sem akarok hátramaradni, hogy ezen csata kivívásánál általam átélt események hü leírásával hozzá ne járuljak ; annál is inkább, miután én is voltam, épen az egyik tevékeny részese azon dicsőén kivívott csatánknak, a mely időben pedig akkor már — kivéve Komáromot — gyászborult fegyvereink dicsősége egész hazánkban és ezen diadalunk, mint egy utolsó dicsfénye volt annak. E szerint tehát én is akarom annak egyes s általam ott átélt részleteit vázolni úgy, a hogy azok történtek, nem mostani emlékezetem után már, hanem még azon időből vezetett naplóm szerint — melyet 1850-ik évben aradi fogságom idejében foglaltam egybe, úgy a mint most is bírom, a melyek azután, mint valóságos hü adatai az akkor ott általam átélt eseményeknek adatul szolgálhatnak a vitás kérdések és feltevések megvilágításához s a melyet remélem, hogy a jelenlegi hazafias közözönség, mely érdekkel viseltetik hazánknak azon nagyszerű, dicsőségteljes s újjáalakításának korszakot alkotó eseményei iránt, szívesen fog venni. 1849. julius 8-án az 5 hadtesttel Guyon Richárd tábornok vezénylete alatt megindultunk Ó-Becséről Szeghegy felé, hogy az ott állomásozó Igmándy ezredes hadosztályával egyesülve elég erősek legyünk Jellacsics horvát bán ellen támadólag fellépni, a ki hadtestével, — mely 16 ezer emberre 80 ágyúval volt számítva — a Ferenc-csatornát tartotta megszállva Verbásztól Szt. Tamásig. Mi azon nap este felé nagy hőségben, porban szomjúsággal érkeztünk Szeghegyre, hol Guyon tábornok a főhadi szállást fel is ütötte, mi azonban a sereggel meg sem állva, tovább mentünk s táborba szálltunk a földeken Kula és Verbász irányában. Pereczy ezredes hadosztálya képezte a jobb szárnyat, melynek szélső csapatai egészen Hegyes alá jutottak a földeken, úgy, hogy közvetlen a hátunk megett láttuk Hegyes templom tornya csúcsát a mély völgyből feltűnni. Itt a legszélsőbb szárnyra jött Váza gyalog zászlóalj Kinczel őrnagy alatt, azután az én vezényletem alatt levő 30-ik sz. csongrádi honvéd zászlóalj, egy osztály Hunyady huszár Móricz Károly őrnagy alatt s úgy folytatólag Szeghegy és Feketehegy irányában a Pereczy hadosztálynak a a többi része, Igmándy ezredes hadosztálya és Feketehegy alatt egy dandár Trümmer Antal
