Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

T

VÁCI HIKLA 1

3

Bizony méltán lehetne kegyelmes főpásztoruknak azt az intését a mai kort tekintve Krisztus igéi közé felvenni, hogy a pap ne politizáljon, mert hiszen a hit és politika összeférhetlen, mint a tűz és a viz s mint az angyal és az ördög.

Ne tagadja vallja be szent (?) atyám, hogy magának ez utóbbi a tanácsadója, a szövetségese.

De hagyjuk ezt, hisz az ilyen hecc-káplánok előtt, kik a Krisztusi intelmek s parancsokat sem tisztelik, úgy sem érne semmit, többet érne ama bizonyos Krisztusi helyett, azt hiszem, a főpásztori korbács.

De térjünk a dologra.

Bűnben fogamzott Azok a nyilatkozatok cimü cikkében velem foglalkozván, szülőföldemet Somogy vármegyét hozza fel, úgy akarván azt feltüntetni, hogy a ki ott született az mind : ostoba. Ezzel már egyszer megbökött tisztelt 1 uram engem mint református embert s akkor figyelmeztettem arra, hogy Somogy vármegyé- I nek */8 része katholikus, most pedig csak anynyit mondok röviden, hogy ha ön mennyei mannából kelt volna is ki, kérhetne kölcsön illemet, tisztességet s vallásosságot az utolsó somogyi embertől is.

Azt írja ön, hogy én Lencso Sándor részére fogadatlan prókátornak szegődtem, ez teljesen valótlan, hiszen én csak annyit tettem, hogy a Lencso ügyben az addig hivatalosan megállapított tényállást előadtam, sőt nem csak, de határozottan kijelentettem, hogy nekem Lencso Sándor ügyéhez semmi közöm s igy tehát ezen, az ördög által sugallott állításából azt kell következtetnem, hogy ön olvas ugyan, de nem ért.

Most pedig térjünk át az én állítólagos hazugságaimra :

Ad 1. azt mondja ön, hogy hazugság azon állításom, hogy a Váczi Közlöny ez évi 2-ik számában megjelent Városi közgyűlés cimü cikket ön irta volna

Legyen nyugodt, azt magam is gyanítottam j s ép mert gyanítottam, hogy nem ön, de az j u bizonyos irta, a ki már egyszer mint református ember megmart, csúszott be a cikkembe a trencséni jelző s legyen nyugodt hogy tudomással bírtam arról is hogy ön czeglédi.

Szegény Czegléd !!! !

Még csak annyit jegyzek meg e pontra nézve, hogy bárki is irta a kérdéses cikket, méltó párja önnek, nincs mit egymás szemére vetniük s ép oly érdemetlen a Krisztusi kenyérre mint ön.

Ad 2. Azt mondja, hazugság azon állításom, hogy Lencso Sándor nem volt a párt oszlopos tagja. Már ha ön Czeglédről jött is, de Vácon ne hazudjon ekkorát, mert ez állításom igazságáról, Vácon mindenki meg van győződve s azt mindenki tudja, hogy Lencso Sándor függetlenségi párti s mint ilyen a kérdéses első választáskor nem is szavazott, mert nem volt komoly jelöltje.

Igaz ugyan, hogy a második választáskor leszavazott a Gajáry-partra, először azért, mivel nem is volt egyáltalán függetlenségi jelölt, másodszor s legfőkép azért, mert a Gajáry és néppárt állt egymással szemben s ezt cselekedtem én, ezt cselekedték százan és százan, mert inkább Haynau, mint a néppárt uralma.

Ad 3. Azt mondja ön hazugság azon állításom, hogy ön az iskolaszéki tagok választása előtt verte a mellét, hogy az fog csak megválasztatni, ki érdemes ez állásra, hogy a választást ön fogja vezetni s hogy oda csak az fog bejutni kit ön akar, mert hiszen ön a választás felé sem ment, sőt nem is szavazott.

Beismerem, hogy ebben van némi igaza önnek, csak hogy azért én még sem hazudtam csak tévedtem, hogy azt állítottam, hogy ön a választás előtt verte a mellét.

Beismerem, hogy nem a választás előtt, de választás után verte a mellét és pedig dr. Zádor János polgármester és Vörös Ferencz tanító előtt a Kaptalan-utcában és pedig nem azért, hogy mit fog tenni, de hogy már mit tett az iszkolaszéki tagok választásánál

Különben annak igazolására, hogy én nem szoktam hazudni mint ön, ide iktatom dr. Zádor János polgármester barátomnak, ez állításom igazolására hozzá intézett levelemre küldött válaszát:

Kedves Gyula Barátom!

Miután Pálinkás tisztelendő úr jónak látta

nyilatkozatod azon részét is, mely az ő isko-T

laszéki választások körüli szerepléséről szól a Váczi Közlöny múlt vasárnapi számában hazugságnak minősíteni s miután Te nyilatkozatodnak azt a részét tőlem nyert értesülés nyomán Írtad, ennek következtében kötelességemnek tartom, hogy felhívásodra Írásban közöljem veled azt a tényt, a mit annak idején szóval mondottam el neked.

íme röviden és szárazon az esemény:

A római kath. iskolaszék választása után néhány napra Vörös Ferenc ipariskolai igazgatóval és jó barátommal, úgy ebéd utáni időben a Káptalan-utczári özv. Nagy Lászlóné háza előtt összetalálkozván tnegállottunk s beszélgettünk. Arra jött Pálinkás Antal tisztelendő úr s ő is megállóit és gratulált nekem ahhoz, hogy a/, iskolaszékbe beválasztottak. Ebből eszmecsere fejlődött köztünk, melynek folyamán sajnálatomat fejeztem ki a fölött, hogy Gajáry Gézát az iskolaszékből kibuktatták. Erre Vörös barátom megjegyezte, hogy ő és társai megkísérelték Gajáryt a szavazó listán megtartani, de lehetetlen volt azt a felizgatott népnél keresztülvinni. Erre mondotta azután a jó Pálinkás tisztelendő ur, hogy nem bizony! mert azt, a választást ő csinálta, s az iskolaszékbe csak az juthatott be a kit ő akart.

Úgy tudom, hogy nyilatkozatod megjelelenése előtt is ezt és igy mondottam el neked.

Leveledben azt kérded, hogy fogok-e Pálinkás úrnak válaszolni, miután a Váczi Közlöny velem, illetve az én nyilatkozatommal is foglalkozik ?

Nem, kedves barátom. Én Pálinkás úrnak nem válaszolok, mert én őt s egyáltalában senkit nyilatkozatomban nem bántottam, sem őt, sem mást válaszra nem provokáltam, hanem az igazság érdekében csupán csak egy valóságos tényt konstatáltam. Ha ennek dacára még is kedve tartja Pálinkás úrnak, hogy velem is foglalkozzék, ám tegye, ha jól esik neki. Csak egyre fogom őt szépen, de igen szépen felkérni, hogy azoktól a Júdás csókoktól, melyekkel e hó 17-én, a saját hajlékában oly bőven ellialmozott, a jövőben kíméljen meg. Végezetül nem veszed talán rossz néven, ha a folyamatban levő harcban türelemre, mérsékletre és higgadtságra kérlek.

Egyebekben pedig magamat baráti jó indulatodba ajánlva maradok őszinte barátod

Vác, 1899. január 27-én.

Dr. Zádor.

Azt hiszem hogy e levélre elpirulva bár, — különben ehhez ön nem ért, de még is beismeri. beismerni kénytelen, hogy ön hazudott ebben is és nem én és pedig e tényállásból kifolyólag, hazudott akkor is ha a választást tényleg vezette, hazudott akkor is ha nem vezette; mert ha vezette, akkor hazudott a Váczi Közlöny ez évi 4-ik számában megjelent Azok a nyilatkozatok cimü cikkében, midőn azt állítja: hogy a szavazó helyiség felé sem mentem és egyátalán nem is szavaztam; — ha pedig nem vezette a választást, akkor hazudott dr. Zádor János polgármester és Vörös Ferencnek a Káptalan-utcában özv. Nagy Lászlóné háza előtt, midőn azt állította, hogy a választást ön vezette s oda csak az jutott be, kit ön akart.

Itt véletlenül eszembe jutott az a bizonyos sánta kutya.

Ad 4. Érre nézve megjegyzem, hogy én nem Czeglédet helyeztem Trencsénbe, csak azt értettem az alatt, hogy Trencsénből is külömb legények kerülhetnek ki mint ön s itt még csak ismétlem; szegény Czegléd !!!

A mi ezek után a söprögetni valót illeti nagyon csodálkozom, hogy állítólag semmi söprögetni valót sem talált az a sok váci ember, kiket ön állítólag megkérdezett, mert megvallom az iskolaszéki tagok választása körüli állítása óta mondásait nem merem ab in visis kósereknek tekinteni, de azt kell hinnem, hogy nagyon is kevesek azok száma, kiket ön megkérdezett s az a kevés is csak olyan lehet, mint ama bizonyos Városi közgyűlés cimü cikk szerzője. Különben megjegyzem, hogy engem kérdezzen meg e tekintetben, hagyja nekem kijelölni kiket kell megkérdezni, majd én megmondom s akkor mindjárt szervezhetnek egy seprési részvénytársaságot is, de kijelentem, hogy én nem reflektálok egy részvényre sem.

A mi pedig az én jogtudorságomat illeti, ettől hazug nyelvével három lépésre, mert azt én tisztességes utón szereztem, részben szüleim segítségével, részben saját erőmből s azt én megbecsülöm s tisztességes munkával megélek utána; nem úgy, mint. ön kit egyháza ingyen nevelt fel s mosl megtagadja egyháza fejének Krisztusának hilét, mert hiszen hol van ön Krisztus urunk legelső parancsától: szeresd felebarátodat mint te magadat.

Azt mondja ön, hogy az én sértegetéseim nem jöhetnek számba, hát mit gondol ön, vájjon talán azt, hogy én ezek után önnel becsületről fogok beszélni . . . pfuj!!!!

S végre önhöz csak az az utolsó kérdésem van, vájjon mit gondol ön, beillik-e az ön hazugsággal megfertőztetett szájába a Krisztus igéje.

Vác, 1899. január 27.

Dr. Nagy Gyula.

Helyi és vidéki hírek.

Farsang.

Csöndesen, szinte sompolyogva köszöntött be a farsang. Várni nem vártuk, egyszerre csak itt van. S hogy itt van, mégse vesszük észre. Mindenféle oka-foka van annak a közömbösségnek, a melylyel mindenre tekintünk, még a jókedvre is. Nagy nyomorúság és nagy bosszúság, izgalmak és csalódások elfásitották a mulatósra való hajlandóságot. Talán még a fiatal lányok sem várnak sokat a farsangtól. Még ideált sem, a kiről álmodozhatnak. Pedig a lányokra mulatás és szórakozás dolgában olyan rossz idők járnak, hogy igazán rászorulnak a hivatalos jókedvre, a farsangolásra. Színházba nem viszik őket, könyvet, újságot nem olvashatnak, hangversenyekbe nem járhatnak. A pikantéria, a politika s az unalom kizárja őket mindenhonnan. A sok kochoneria és a sok frázis nap nap után megkurtitja a leányok szórakozó terrénumát. A farsang kiszabadíthatná őket az örökös otthonból, de az idei farsang nem igér sok mulatságot.

Nem azért, mert rövid, a legrövidebb farsangok egyike, hanem azért, mert az, a mit közhangulatnak hívnak, nagyon szürke. Sok az emberek gondja, kevés a pénze. A bankkamatláb nagyon kegyetlenül gázolt az emberek virágos kertjében. Eltaposta a jókedvet. Mindenfelé érzik a nyomát, még óit is, a hol kölcsön se nem vesznek, se nem adnak. Mert az emberek sora összefüggő s a sok ember baját mindenki megérzi.

Nagyon is virágosnak kell a hangulatnak lennie, hogy az emberek ne törődjenek a bajokkal, vagy hogy csak azért is mulassanak. Vagy pedig nagyon is kétségbeesettnek kell lennie, a mikor már, tudvalevőleg, amúgy is mindegy minden. Hanem az idén a hangulatnak sajnos, virága sincs, de hála Istennek kétségbe sincs esve. Csak a ködös közönyösség és a szürke gondok szoritója közé került. Böjti formája van már a farsang beköszöntésének.

Még a hősködésre készülődő fiuknak se kínál szenzációt a farsang. Ugyan kinek imponál a párviaskodásuk a sok politikai párbaj után ? Pista és Jóska összekapása a lányok előtt se nagy dolog, a mikor miniszterek és pártvezérek országos dolgok miatt verekesznek. Szegény fiuk, egy esztendő kiesett a hősi pályájukból, ők is a politika áldozatai, mint minden ebben az országban. El se mennek a bálokba, mit is csinálnának a bálterembe, ha már kellő föltünéssel oldalba se lökhetik egymást. A szupécsárdás mit ér, ha az ember utána nem alakulhat át rögtön féllé, vagy segéddé? Talán megint tánccá lesz, talán megszűnik rikoltozó összegabalyodásnak lenni, de mikor nem akad táncosa, hogy legyen tánccá ? Pedig kár, hogy a jó alkalom elvész. Micsoda nagy reform volna, ha a szépséges magyar tánc visszal