Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

VÁCI HÍRLAP

szerezné a maga jussát: Ha az emberek nem rúgnák, nem rezegnék, nem ordítanák, hanem járnák. Délcegen, büszkén, vigadó szomorúsággal, virágos jókedvvel, nem pedig becsipve, okvetetlenkedve, leányok, asszonyok romantikus méltóságára fittyet hányva. Poétikus tánc a a csárdás, csupa művészi szabadság, mindenki olyannak formálhatja, a milyen a szépséghez való érzéke; kár, hogy nem ezzel a szabadsággal járják a táncosai, hanem azzal, hogy mivel sohase halunk meg, minden szabad. Az idei nyomott hangulat és a pezsgőre való pénz szűk volta bizony visszaformálhatná a szupécsárdást magyar tisztes tánccá.

Hát odalent, a hol a szegénység sokszor nem nagyobb, hanem csak nyilvánvalóbb, a hol azért, mert őszinte, kevesebb gonddal jár, hogy fogadják a farsangot ? A szegény emberek világában nagyobb a hatalma, mert a mutatásnak kizárólagos ideje. A hol majálisok nincsenek és zsurok s szoarék sem, a hol nem adnak nagy vacsorákat, sem pedig táncos uzsonnákat, a hol a fürdő csak kád, nem pedig nyaraló hely, a kis emberek világában a farsang valóságos menekülés a munka és reménytelenség örökös egyformaságából. A tánchely olyan, mint a szabadság földje, a melybe egykét órára betekinthet, de be is szökhet a robotos ember. A szegény lánynak, a ki maga cipeli a gondok terhét, mert nem hordozza helyette az apja, a szegény asszonynak, a ki helyett nem a férjeura fárad a farsang megszentelt ideje. Meglátja benne az emberi élet tartalmát is, célját is. Az ember nemcsak azért van, hogy elvégeztessék a munka s a munka nemcsak arra való, hogy a robotolója megszerezze vele az alváshoz és evéshez való lehetőséget. Az ember ma nemcsak azért dolgozik, hogy holnap megint dolgozhasson és holnapután is és azután is. Az élet nemcsak munka, hanem öröm is. Mulatság, jókedv, virágos hangulat. A farsang szolgál velük, az a hagyományos évad, a melyben nem vetik szemére a tücsöknek, hogy cirpel s nem úgy tesz, mint a hangya, a mely egyre csak terhet hord. Micsoda boldogság az, a mikor az ember megszabadul a hangya-szimbólum rabszolgasága alól! Hát oda le, az őszinte szegénység világába nem ér a közhangulat szürkesége. Bármily nagy is a bankkamatláb, odalent nem gázolhatja el a farsangi virágokat. Bármekkora is a depresszió odalent, kiszabadul alóla egy estére, egy éjszakára a gondolkozás. Mert odalent a farsang az életnek magyarázója, mentsége. A szegénység belekapaszkodik ebbe a mentségbe s nem engedi eltűnni.

Magyar Gábor Vácon. A piaristák nemrégiben választották meg uj tartomány főnöküket Magyar Gábort. Az uj tartomány főnök a napokban Vácon járt és megtekintette a váci rendházat

— Az alispán Vácon. Múlt számunkban megírtuk, hogy Beniczky Lajos a megye alispánja Vácra jő, hogy a vámügyben a helyszíni szemlét megtartsa. E hó 26-án az alispán, Mészöly jegyző, egy ipar és kereskedelmi kamarai tag kíséretében meg is érkezett s megkezdték a tárgyalásokat. Arról volt ugyanis szó, hogy a püspöki vámot a város magához váltsa. A püspök képviselői, de a város vezető térfiai is azt a kérelmet terjesztettékelő, hogy a tanácskozásokat halaszszák el négy hónapra, mert akkor az annyira fontos közterek megváltása is szóba kerülhet s ezeket a fontos kérdéseket, melyek már Vácnak igazán életbe vágó kérdései, együttesen lehet megoldani. Az alispán tiszteletére ebéd volt a Karián, melyen dr. Zádor polgármester, a pénzügyi bizottság tagjai dr. Freysinger és dr. Csányi, valamint a

kiküldött püspöki és káptalani megbízottak is részt vettek.

— Árverés Kanda bácsinál. A szegények atyjának háza előtt megperdült a dob a múlt héten. Eladták az összes ingóságait. Nagy közönség gyűlt össze a kanonoki kázban, mert a boldog emlékű pap hagyatékából valamit mindenki iparkodott magához váltani. Nagy volt az olcsóság. Alig licitáltak egymásra s igy minden bútor s egyéb felszerelés kevés pénzért került az idegenek birtokába. Mégis voltak egyes tárgyak, a melyek semmi pénzért nem voltak eladók: azok, a melyekről a jólelkű pap végrendeletben intézkedett. így Kanda bácsi egy képet hagyott dr. Zádor János polgármesternek. Ezt a képet a polgármester édes anyja, mint iskolás leány készített az akkori váci káplánnak Kanda Istvánnak, a ki hitoktatója volt. Ez a kép bár vagy negyven éves, oly szép, mintha ma készült, volna s egyetlen emléke polgármesterünknek édes anyjától, a kit oly korán vesztett el. Nem csak a polgármester, hanem mások is kegyelettel fogják őrizni azokat a tárgyakat, melyek a jólelkű pap hazából az ő hajlékukba került.

— A Katii. Kör közgyűlése. A Váci Kath. Kör ma délelőtt 10 órakor tartja saját helyiségében ötödik évi Rendes Közgyűlését. A tárgysorozat ez: 1. Elnöki megnyitó. — 2. Titkári jelentés a Kör 1898-ik évi működéséről.— 3. Számvizsgálók jelentése a megvizsgált évi számadásokról és a felmentvény megadása. 4. Az 1899-ik évi költség-előirányzat megállapítása. — 5. Az igazgató-választmányból kilépő 8 rendes és 6 póttag helyének betöltése. — 6. Indítványok.

— At. Ház folyosójáról. Azok, a kiknek a kaszinókban, kávéházakban és vendéglőkben kenyerük a magas politika, most dúskálhatnak reggelenkint a fővárosból érkező hírekben. A lapok tele vannak béke és háború hírekkel s ezeket talán úgy lehet rendszerbe foglalni, ha azt mondjuk, hogy a páros napokon a béke kilátásait, a páratlanokon a háború közelségét hirdetik. Mindezek a hírek pedig a képviselőház folyosójáról kelnek szárnyra, onnan, a hová az előtt a honatyák pihenni tértek. Ma pihenésre a tanácskozó terem szolgál, ide menekül az a honatya, a ki nem akar békéről, vagy háborúról hallani. Tegnap is a t. Ház folyosója tömve volt képviselőkkel. Két óra tájban a jobboldali folyosó sarkán uj csoportozat vonta magára a figyelmet. Az úgynevezett Tisza-klikkből állottak itt nehányan, közrefogva Tisza István grófot. Sághy Gyula arra felé ment, magában gondolva :

— Érdekes, nagyon érdekes lehet.

A beszélgetők észrevették a nemzeti párt kitűnő tagját s a mint Sághy odaérkezett, hát ily beszélgetést hall:

— A mikor Szilágyi Dezsőnek vizsgáztam, azt mondta: Lehet valaki okos ember, de fontosabb a jogászi talpraesettség . . .

— A mikor én Wenzelből készültem . . .

Szóval, a mint. Sághy a csoporthoz érkezett,

azon vette észre magát, hogy a politizálás helyett a jogászi ifjúkori emlékeken merengnek. Gsóválgatta a fejét s ott maradt. Egyszerre aztán Gajáry Géza igy fordult feléje:

— Nekem is van egy vizsgakérdés formulám, a mire nagyon bajos felelni. Kérlek, Sághy bátyám, különösen hangsúlyozom, hogy magyar egyházjogról van szó . . .

— Halljuk ! Halljuk !

— A kérdés az: elveheti-e valaki az özvegyének a húgát feleségül ?

— Hogyne ! hogyne ! — felelt hirtelen Sághy Gyula — elveheti diszpenzációval.

Lett erre élénk derültség. Sághy tudniillik nem vette észre, hogy az özvegynek a húgáról

van szó. Hát ilyen viharos derültségek közt készül a béke, mert tetszik tudni tegnap éppen a béke napja volt.

— Pesti Ferenc elöljáró ünneplése. A IV. kerületi Sas- és társas-kör szerdán este fényesen sikerült társas-estélyt rendezett abból az alkalomból, hogy Pesti Ferenc, IV. kerületi elöljáró, a napokban töltötte be a fővárosnál való szolgálatának harmincadik évét. A kör dísztermében mintegy háromszáz vendég jött össze a kedélyes lakomára, a mely csak a késő éjjeli órákban ért véget. Pesti (Prohászka) Ferenc tudvalevőleg váci ember, ezért jubileumán többen Vácról is resztvettek.

— A Dalegyesület hangversenyének műsora:

1. Nyitány. Stradeller ez. operából. Flotowtól. Előadja a: Zeneklub.

2. Népdalok. Férfikarra átírta Méder Mihály. Énekli a: Dalegyesület.

3. Rákóczy Ferenc Rodostón. Melodráma. Irta: dr. Várady Antal, zenéjét szerző: Ábrányi Kornél. Szavalja: Hercsúth Kálmán, zongorán kiséri: Ulrich Károly.

4. Két eredeti magyar nóta. Szerzé : Várföidy Elek. Énekli a : Dalegyesület.

5. Őszi dal. F. B. Mendelssohn. Éneklik: Roller János és Vadkerty Gyula.

6. Kuruc dalok. Előadja a : Zeneklub-7. Friss újság. Irta : M. Bőhme. Fordította : Zofáhl Juliska. Zongora kísérettel előadja a: Dalegyesület.

Az ügyesen összeállított műsor előre is biztosítja a hangverseny sikerét; a mi pedig a leányok szórakozását illeti, ez az a mulatság, melyen táncos hiányáról még eddig soha szó nem volt s most sem lehet.

— A kaszinó szerdái. A harmadik kaszinó estélyt tartották meg a héten s csodálatos, ennek nem oly nagy volt a sikere. Az okokat nem kutatjuk (legközelebb úgy is hoszszabban akarunk szólni erről) csak konstatáljuk. hogy táncos kevés volt. A múlt heti teaestély után bátran hihettük, hogy ez szerdai est egy cseppet sem marad hátrább. Azonban a kik ott voltak kellemesen töltötték el az időt, a mit az is mutat, hogy a táncosok még reggel három órakor táncoltak. Az igaz, hogy a múlt estélyen öt órakor is húzott a cigány a kaszinóban. A jelenvolt hölgyek névsora ez:

Asszonyok: Angyal Józsefné, Bauer Mihályné, Dobó Istvánná, dr. Freysinger Lajosné, özv. Gyürky Károlyné, Helcz Ferencné, Iványos Kálmánná, Meiszner Jánosné, özv. Nagy Józsefné, Nánássy Dezsőné, Nikitits Sándorné, özv. Prohászka Jánosné, özv. Schultz Jánosné, Walla Lászlóné stb.

Leányok : Angyal Gizella, Bokros Irén, Dobó Katinka, Helcz Edit, Iványos Juliska, Meiszner Irma, Nagy Paula és Berta, Nikitits Annus, Prohászka Valéria, Schultz Malvin és Milcsi stb.

— A dukai birtokról. Múlt számunkban megírtuk, hogy a dukai birtok gazdát cserél. Erre vonatkozólag kaptuk a következő sorokat:

Igen tisztelt Szerkesztő Úr!

A Váci Hirlap f. hó 15-én megjelent 3. számának napihirei között özv. dr. Robitsek Józsefné tulajdonát képező dukai birtok eladásáról tesz említést. Az özvegy úrnő ő nagyságának megbízásából kinyilvánítom, hogy ezen hir nem felel meg a valóságnak, mert tulajdonosnőnk eszébe sincs birtokát áruba bocsátani.

Duka, 1893. január 24.

Balás István intéző.

— Széky Ferenc kinevezése. Széky Ferenc fegyintézet:' gondnokot, mint már megírtuk — Szegedre ellenőrré nevezték ki. A