Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-24 / 39. szám

Tizenharmadik évfolyam.

39. szám.

Vác, 1899. évi szeptember 24.

VÁCI HÍRLAP

£ z^ofizete8Íár^t:- 1 Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és kiadóhi^í^WAG

Felevre...............................3 fit — kr. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. V^C’ Géza király-tér 3. szám.

Negyedévre..........................1 frt 50 kr. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle-EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Kapható a kiadóhivatalban. mények, előfizetésijén*.^ hirdetések és hirde-Nyiit-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hirdetések

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. „ r j-ULtá,xi3rosa.rL íelTrétetnels.

Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kovách Ernő. D6FCSényi Dezső. Kéziratok vissza nem adatnak.

A váci artézi kút és közfürdő, j

Vác, szept. 22.

(D.—P.) Nemcsak az úgynevezett műveltebb nyűgöt, hanem a kelet népeinél is, p. o. Orosz-, Törökországban, alig van még csak kis város is, a melynek ne volna fürdője a közönség rendelkezésére.

Ha tehát ott szükségét látják ezen anynyira hasznos intézménynek, mennyivel inkább kellene nekünk váciaknak ez iránt érzékkel bírni és a török városokat utánozni.

Hisz csak van Vácon annyi intelligens ember, hogy ezek révén egy fürdő biztosan fönállhatna.

De minthogy ez is olyan általános érdekű dolog, szükséges lenne, hogy ehhez valamivel a város is hozzájáruljon. Adjon a város ingyen telket a fürdő számára, kösse ezt össze egy artézi kút túrásával, hirdessen pályázatot, a melynek ezek volnának a pontozatai:

1. A város ingyen telket ad, a hol a vállalkozó saját költségén artézi kutat fúrni és közfürdőt építeni köteles egy év leforgása alatt, miután ellenkező esetA siketnémaintézetről.

— A Váci Hírlap eredeti tárcája. —

A most lefolyt gyermekvédő kongresszus alkalmából a főváros lapjai sokat foglalkoztak a gyermekvédő és nevelő intézetekkel. A váci kir. országos siketnémaintézettel a Vasárnapi Újság, mely bemutatja az intézet képét és az Egyetértés foglalkozik bőven.

Mindkét lapból közlünk részleteket, a melyek bizonyára érdeklik olvasóinkat. A Vasárnapi Újság A váci siketnémaintézet alapitói címen cikket tesz közzé, a melyből érdekes a következő rész:

Mikor 1799. év őszén Chászár Bécsből haza jött, azonnal Vizesrétre ment Sturmann Mártonhoz, a kivel együtt nagyobb tervezetet dolgozott ki. Az ügyet 1799 év végén Gömörmegye közgyűlése elé vitték, hol Sturmann hatalmas beszédet mondott a siketnémák oktatását érdeklőleg, Chászár pedig még ebből a gyűlésből memorandumot nyújtott be a pesti egyetemhez, melyhez May Józsefnek, a bécsi siketnémák intézete igazgatójának két javaslata csatoltatott.

Ez a tervezet csakhamar Ferencz császár tudomására is eljutott s mi vet Sturmann Márton — a ki nagyon kedves embere volt a fiatal nádornak — Budán minden befolyását

ben 800 frt óvadéka város tulajdonába megy át

2. A város 50 évre kizárólagos szaba- j dalmat ad a vállalkozónak, úgy hogy ez j idő leteltéig magán ember Vácon nem j furathat oly artézi kutat, a melyei közfürdő összekapcsolva volna, sőt a városi hatóság is csak a vállalkozó által létesített. artézi kút tengelyvonalától 2 kilométernyim épitethet közfürdőt, ha e népesség szaporodása következtében a 3-ik pontban jelzett nagyságú közfürdő elégtelen volna, a vállalkozó pedig a hatóság fölhívása ellenére seip bővítené ki egy év leforgása alatt az eredeti fürdő telepét.

3. A vállalkozó által létesítendő artézi , kút oly készítésű legyen, hogy első per- j czenként legalább 200 liter vizet szol- j gáltasson. A közfürdőben vállalkozónak 50 személyre való népfürdőt. 30 személyre gőzfürdőt, 10 porcellánkádat és 5 cinkádat kell előállítania.

4. A gőzfürdő, porcellánkádak és cinkádak használati diját a vállalkozó saját tetszése szerint szabhatja meg, a népfürdőben azonban fejenként 3 krajcárnál

j latba vetette, azonnal 5000 forintot adott egy i ilyen intézet felállításának az előmozdítására, !

I 1800-ban pedig a magyar kir. helytartótanács j 24112 szám alatt kelt rendeletével hivatalból j bízatta meg Chászárt az adományok gyűjtésé- ! í vei, ki most már lázas buzgalommal látott j hozzá munkájához. Magyar, latin, tót és német ! nyelven irt fölhívásokkal árasztotta el az or- | szágot. Sturmann Márton hű segítő társa ma- ' radt sógorának s megyéről - megyére járt a ! gyűjtő-ivekkel. De mellette neje, Sembery Anna Mária is fáradhatlanul buzgólkodott. Bársony j kézi-táskájában mindig volt néhány „Adako- | zásra való Felszólítás“ és névnapok, bálok al- ! kalmával senkit sem hagyott megsarcolatlanul. i Egy hontmegyei atyafi látogatása alkalmából, erre célozva mondotta egy Ízben báró Hellenbach : Talán kár is lesz a siketnémákat beszélni tanítani, beszél mindannyi helyett eleget Sturmanné.

A nemes fáradozást siker koronázta; 1082 i végéig 50,000 forintnál több gyűlt össze az em- ; berbaráti célra. Ezzel az első intézetet csakugyan megalapíthatták, sőt meg is nyithatták. Ezt megelőzőleg Simon Antal győrmegyei áldozó j papot fölküldték Bécsbe, ki ott a siketnémák [ tanításának módját kellőleg megtanulván, haza- | tért s 1802 julius havában Ferencz császár által a magyarországi siketnéma-intézet igaz- | gatójává kineveztetett.

nagyobb dij csak a városi hatóság beleegyezésével szedhető és 6 krajcárnál nagyobb nem lehet.

5. A vállalkozó az artézi kút ivóvizét ingyen köteles szolgáltatni, a mennyiben az ott használható egy darab vizhordó edény űrtartalma nem nagyobb 5 liternél. Az ezen mértéket meghaladó vizmenyiség húsz-húsz literjéért azonban a vállalkozó a városi hatóság hozzájárulásával az artézi kútnak időnkénti vizbőségéhez képest 3 krajcárt soha meg nem haladó díjazást kívánhat a közönségtől. Az ebbeli vizbőség megítélésénél a 3-ik pontban megállapított 200 liternyi viz középmenyiségül szolgál.

6. A mennyiben az artézi kútbói határozottan gyógyvíz jellegit folyadék ömlenék ki, a vállalkozó köteles a városi pénztárba a netaláni palackozásból esetleg nyerhető brutto jövedelem 10 százalékát minden év végével befizetni s ebbeii kötelezettségének biztosításául 2000 irtot letenni óvadékul. Közönséges hévviz gyógyvíznek nem tekinthető.

7. Ha a kút s fürdőtelep esetleg a

Simon 1802 augusztus 9-én külön e célra kibérelt hajón nyolc siketnémával indult Bécsből Vácra, az uj intézet székhelyére, hol e célra az egykori váci püspökök székházát rendezték be, melyben egyszer Mária Terézia is volt.

Az ünnepies megnyitás 1802 augusztus 15-én ment végbe. Minthogy a kathoükas egyház e napon Nagyboldogasszony ünnepét is tartotta, de különben is vasárnap volt, az evangéli Márk könyvének VII. részéből a siketnémqfólz szólt, a hit Jézus meggyógyítván, hallóvá beszélővé tett. Megjelent ez alkalomra Vác mint királyi biztos, gróf Almássy Antal, mini Pestmegye küldötte pedig Gosztonyi Mihály főszolgabíró. Az üdvözlő beszédet magyar nyelven a város főnótáriusa, Hamvay tartotta, melyet nagy figyelemmel hallgattak a helytartótanács legfőbb urai, gróf Brunswick József, Darvas Ferenc, meg számosán.

Az intézet első tanárai Simon igazgató mellett Schwarzer Antal, Kapuváry Sámuel és Fáy Károly voltak, a kik beiktatásuk után húsz növendékkel csakhamar megkezdték az oktatást.

A legmagasabb személyiségek folyton érdeklődtek a siketnémákat nevelő intézet iránt, igy keletkezése után nem sokára, 1806 január 22-én Ferdinánd főherceg két gyermeke, Ludovika főhercegnő (később Ferencz császár neje) és Ferenc főherceggel látogatta meg az intézetet