Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
VÁCI HÍRLAP Vácon az 1886-iki kiállítás óta idegenek csoportosan nem jelentek meg (akkor is csak a Dunán érintették Vácot) a városházán tehát felfogták nagy horderejét annak, hogy egy csomó külföldi vendéget láthatunk falaink között. A polgármester rögtön értekezletet hivott egybe, a melyen az előzetes megbeszélések voltak a teendők. Az egyik értekezletet követte a második nagyobb, harmadik, negyedik értekezlet, a melyekből az az egyik legfontosabb tény, hogy dr. Csányi Jánost tették meg főrendezőnek. Érdekesek voltak ezek az értekezletek. Negyven-ötven úri ember vett azon részt s mindegyiknek volt egy eszméje. (Nem utolsó „eszme“ volt az, hogy kevés öt sonka, legyen nyolc feltálalva.) Oly minuciózus aprósággal lett minden egyes pont megvitatva, hogy kétség nem fért ahhoz, miszerint valamiről elfeledkeztek volna. (Majdnem egy óráig tartó vita folyt a fölött, hogy az «m^ícM-kártyákon milyen felirat, mily hetükkel jöjjön.) Nem lelkiismeretes értekezlet volt ez? Mindjárt a második értekezleten megállapították, hogy mivel traktáiják meg a vendégeket s milyen lesz a fogadtatás. Hát sonka, szőlő, Marossy-bor, sör, anzichtkártya, virágcsokor, erre az alkalomra sütött váci cipó és kifli lesz. Három sorban megírja az ember a menüt, de ne tessék kívánni, hogy két laphasábon beszámoljak arról, hogy milyen volt a vita e fölött, hogy egyenes, vagy szarvas kifli legyen-e, melyik bort fogadjuk el, a sonka j elég lesz-e, a váci cipó 10 órára, vagy 12 re j készüljön-e el. Tessék t. olvasó azzal meg- | elégedni, hogy ezek felett beható vita folyt, nem különben a rendezés részletei fölött. Ezek is ismeretesek részint a mi újságunkból, részint a polgármester által kiadott múlt heti Értesitőből. Megjöttek a sonkák, meg a szőlő, kisült a cipó és a kifli, megcsapolták a sört, savanyúvizes üvegek es a boros fiaskók bontva voltak (mindezt ott benn végezték el a siketnémáknál Krakker Kálmán szorgos felügyelete alatt.) Vártak a vendégekre. Azok is megjöttek. Reggelre kelve zászlódiszben úszott a fél város. Délharangszó után pedig Csillon Izidor az ő rejtélyes mosolyával, még rejtélyesebb skatulyájával megjelent a városházán : ez jelentette a vasárnapi ünnepély kezdetét. Az ö csodálatos, görögstilű mosolya ott marad az arcán, de a hóna alól előkerült a skatulya, belőle a rendezői jelvény: a város színeit viselő csokor, a melyeket egymásután nyújtott át, vagy tűzött fel személyesen az érkező rendezőknek. Egy órakor pedig egész kis karaván haladt ki a pályaudvar felé a vendégek fogadtatására. Élvezhették mindjárt azt a kedves vásártéri port, a melyet éppen akkor kavartak fel söprőikkel az uteatisztitók. (Mégis jobb igy, mintsem, hogy a külföldi vendégek szívtak volna belőle.) A pályaudvaron Csillon Izidor munkájánál, a ki itt ismét osztogatta zsebeiből a rendezői jelvényeket az elkésett, kényelmes rendezőknek, csak a rend fenntartásra felkért tűzoltóknak volt több dolguk. Minden percben hatványozott számban tódult ki a kiváncsi publikum. Végre a Vásár-téren megdördültek a mozsarak, a kálvária alatt hosszút fütyült a vonat: a kül- és belföldi vendégeink megérkeztek. Rudnay Józsefné állott eléjük s a következő szép, hazafias beszéddel üdvözölte őket. Franciául mondta el, magyar nyelven ez a fordítása: Igen tisztelt nemzetközi gyermekvédő kongresszus! Legyenek szívből üdvözölve e város területén, mely első volt hazánkban, hol legelőször nyilatkozott meg a nemeslelküeknek emberbaráti érzelme a siketnémák intézetének felállítása által. Éppen 100 éve annak, hogy Császár András meghozta Bécsből az engedélyt az országos gyűjtéshez 1799. szept. 20 án, tehát ezen nemes eszme keletkezésének 100 éves jubileumát ünnepli ma jelen látogatásával az városi kórháztól 200 métert meg nem haladó távolságban jelöltetnék ki, akkor a vállalkozó köteles a kórház főkapujáig saját költségén vas-csöves vízvezetéket előállítani. A kórházi fürdő berendezésének költségei azonban a várost terhelik. 8. Á szerződésszerű 50 év leteltével az artézi kút és a fürdő összes berendezésével együtt Vác város tulajdonába ártérités nélkül átadandó, a mennyiben a fürdő a 3-ik pontban megállapított terjedelmet meg nem haladja. Ellenkező esetben azonban a kereskedelemügyi miniszter által kijelölendő 3 fölesküdöd szakértő állapítja meg azt a pénztöbbletet, melyet a város a fürdőnek a 3-ik pontbeli terjedelmet meghaladó kibővítéséért a vállalkozónak négy évi részletben kamatok nélkül megtéríteni köteles. * * * Ezé kvolnának az előírandó módozatok. Tegyünk kísérletet, hívjuk föl a mértékadó körök figyelmét, hirdessük ezt Budapesten is. Mozogjunk a jó ügy érdekében s fáradságunkat siker fogja koronázni. A gyermekvédő kongresszus nálunk. Vác, szeptember 20. Valamikor, midőn még legtöbben a váciak közül a hűs fenyvesekben szórakoztak, vagy a szőlőkbe menekültek a nyári por és forróság elől, a városházán nem kis izgalmat keltett egy levél. Női kezekből jött az irás, a mihez a bárókban nem szoktak hozzá: Rudnay Józsefné úrnő értesítette a polgármestert, hogy a második gyermekvédő kongresszust kihozza Vácra a siketnémaintézet megtekintésére. Mikor 1807-ben Károly Ambrus főherceg lett a váci püspökség adminisztrátora, julius 20-án József nádor is elment Vácra és megtekintve a siketnémák intézetét, nagy megelégedéssel nyilatkozott a látottakról. A nádor ünnepies fogadtatásán jelen volt Sturmann Márton is, ki egyik fiú unokájának még agg korában is gyakran emlegette, hogy soha fölemelőbb érzést nem érzett, mint akkor, midőn a nádor az egybegyült urak közt megállva, rámutatott és Grassalkovich hercegnek a következőket mondta: — Ez a derék Úr, a mi kedves konsiliariusunk, meg Chászár táblabiró Űr a legérdemlőbbek, hogy e falak közt dicsérettel említsük ; ha ők nincsenek, aligha áll ma még Magyar Hazánkban ez a humanitárius intézet! E látogatás után a nádor az uralkodónál ismét közbenjárt a siketnéma-intézetet illetőleg s az épület helyreállítására 4000 forintot, évi pótlékra pedig 2000 forintot eszközölt ki. A jelen szeptember hónapban épen száz éve annak, hogy Chászár András a Magyar Kurír szerkesztőjéhez intézett levelével megkezdte a siketnémák ügyének fölkarolását. A lelkes emberbarát, a ki 1816 február 16-ikán hunyt el, önéletírásának utolsó szavaiban igy szól: És hogy a halál se szakíthassa félbe működésemet, vagy tevékenységemet, a helyettem működőknek könyveimet ajánlom föl. Ez a szándéka részben sikerült is, mert emlékezetét örök időkön át megőrzi a rozsnyói 4—5000 kötetre menő Chászár-féle könyvtár. Tetemeit utolsó óhajtásához képest jólészi kertjében tették örök nyugalomra. Sturmann Márton még több évtizeddel tovább élt eszméinek hű osztályosánál és napjait továbbra is a közjó előmozdítására szentelte. Tetemei ott nyugosznak a tót-györki családi sírboltban, nem messze Váctól, a hol a siketnémáknak immár virágzó s Európa bármely e nemű intézetével versenyző iskolája teljesiti áldásos hivatását. A körünkben idéző gyermekvédő-kongresszus tagjai kirándulnak ebbe az emberbaráti intézetbe is, mely kiránduláson épen a siketnémák hazai intézetének létesítése körül annyi érdemet szerzett ózdi Sturmann Márton dédunokája, Rudnay Józsefné úrnő, a nőképző-egyesület egyik nagyérdemű, elnöknője, kalauzolja a társaságot. Az Egyetértés tárcájában közölt cikkből a következő részletet mutatjuk be: 1807. január 27-én nagy ünnepe volt a kies Vácnak. Ekkor érkezett oda Károly-Ambrus főherceg, mint az ottani püspökség adminisztrátora, a ki különösen kegyelte a siketnémák intézetét. Midőn néhány hó múlva — julius 20-án — József nádor érkezett Károly-Ambrus főherceg látogatására, a ki fenséges rokonát a siketnémák intézetébe is elvezette, a nádor itt mindent alaposan megvizsgálva, annyira elégedettnek látszott, hogy visszatérve Budára, nem csak szorgalmazta, de ki is vitte, hogy az épület helyreállítására 4000, annak jobb ellátására pedig 2000 forintnyi pótlék ajánltatott föl. Nagy örömet keltett az intézetben, hogy 1812. február 4 én az Esterházy-ezred katonai neveldeje farsangi mulatságára négy siketnéma fiút és négy siketnéma leányt is meghívott. A növendékek kitünően mulattak s most már a vezetőség fölvette az eszmét, hogy talán a siketnémák maguk is rendezhetnének mulatságot. Fejér György, az intézet egyik kiváló jóltevője erre célra azonnal 100 frtot ajánlott föl és 1812. február 6-án meg is tartották a siketnémák első bálját. A mulatság délután két órakor kezdődött és viszonzásul tizenkét katona-növendéket is meghívott a vezetőség Schwarz hadnagy nevelővel egyetemben. Mint egy régi följegyzés mondja : „Ott tündöklőitek Vátz Városának Fő Polgárai közül Fejér György, Hajnik Ferentz, Mitterhoffer Ádám, Kozmánovits Demeter, Bierbrauer Károly, Filtz György, Jüttner Ferentz, a kiknek szives Adakozásaik tették lehetővé, hoggy mások is meghivattak ’s meg is jelenének a’ következők: Lauró Gáspár, a vátzi püspöki Uradalom Praefectusa, Kámánházy Ferentz Fiscalis, Fejes László Tiszttartó, a két Iffju Gróff Forgách, István és Pál, nevelőjükkel Haynald Istvánnal és Jursits nevű Professorjukkal. A’ multság éjféli 12 óráig tarta, semmi rendzavarás nem történe és öröm voltt nézni a’ szerentsétlenek fölös jó Kedvét . . .“ 1813-ban már nyári mulatságot is adtak a
