Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-06 / 32. szám
Tizenharmadik évfolyam. 32. szám. Vác, 1899. évi augusztus 6 VÁCI HIRLA Előfizetési árak : Egész évre......................6 frt — kr. Félévre..........................3 frt — kr. Negyedévre.......................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadja VÁC, Géza király-tér 3. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde tési pénzek. Nyllt-tér aora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEK Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmenletlen leveleket nem fogadunk el. Kovach Ernő. Dercsényi Dezső. jutányosán fel-vétetrxek:. Kéziratok vissza nem adatnak. Tisztviselőink helyzete. Napirenden levő s talán ép azért na- I gyón is kicsépelt thémának tetszik a nagy közönség előtt mind az, a mi a tisztviselői kar helyzetének javítását célozza. Azonban gondolkodni lehet valamiről komolyan és felületesen. Jelen théma megérdemli, hogy vele komolyan foglalkozzunk, mert saját jól felfogott érdekünk, cikkem intenciója pedig, hogy a felületesen gondolkozók részére egy kis pozitív adatokat halmazzon össze, a melyen komolyan gondolkozva, más szemüvegen nézi az előbb felületesen gondolkozó azt az életet, melyről eddig csak gondolomra alkotott magának képet természetesen rózsás színekkel festve, lévén az egy társadalmi tapasztalati tény, hogy ritka ember van megelégedve saját helyzetével, tehát ennek sanyarú volta annál ritkitóbb színben tünteti fel a másét s felületes gondolkozása azon eredményre juttatja, hogy mindenki megelégedett lehet csak ő nem! Nézzük tehát közelebbről a tisztviselők helyzetét általánosságban, hogy azután i áttérhessünk saját tisztviselői karunk hely- I zetének megbirálására vegyük fel Tanulmányunk fonalát ott, hol egy jogvégzett tisztviselőnek tulajdonképeni küzdelme kezdődik ; a gimnáziumnál. Megjegyzem, hogy financiális oldalán kezdem a dolgot, ki akarom mutatni, mennyibe kerül körülbelül egy érettségizett férfi gimnáziumi tanulmánya!? Elemi iskola minden községben van, ezt elvégeztetni a szülőknek nem kerül valami nagyobb áldozatába, tehát mint a későbbi tanulmánynak alapvetőjét csak felemlítve, átsiklunk rajta, hogy annál többet foglalkozhassunk a közép és felső iskolákkal. Emlitém, hogy rákbetegsége társadalmunknak, hogy ritka eijib^r van megelégedve saját helyzetével, ebből kifolyólag mindenki csupa szülői szeretetből más pályára hajlandó gyermekét adni, csak az ő általa folytatott s esetleg megutált pályára nem, arról gondoskodik, hogy megutáltassa azt gyermekével is és elébe vágjon az ő szabad pálya választhatásának. Egy jobb módú falusi gazda, vagy egy kedvezőbb anyagi helyzetben levő iparos rábeszélve a kántor úr által — elhatározza hogy taníttatni fogja gyermekét — a ki a tanító úr állítása szerint valódi lángész! Elviszi tehát az apa idegen városba s beíratja gimnáziumba, hogy majd legyen belőle pap! Megküzd a kezdet nehézségeivel a zsenge ifjú s szépen halad felfelé egyik osztályból a másikba. Szerencsés fiú, ha 1—2 évi tanulás után a szülők nem azzal buzditgatják szorgalomra, hogy borzasztó sokba kerül a taníttatás, ezt nem lehet kibírni, rettenetes sok a kosztpénz mit érte kell fizetni^., mig ők maguk a legszerényebb koszttal tengődnek. Rövidlátóan beielovaltatja magátaszü'ő fia taníttatásába, minden számítás nélkül, midőn pedig hibáját észreveszi már késő, fia jól tanul, most már azon édes reményben, hogy fia nem pap, hanem püspök lesz, költekezik reája s elvégezteti vele a középiskolát, mire idáig jutott, fia benne van szerényül számitva 2500 forintjába. Színházi tapasztalatok. Kérem, én évekig voltam színházi referense, báli és egyéb tudósítója a „Zengzetes tülök“ című szépirodalmi és társadalmi lapnak. Városunkba hébe-korba bevetődött egy-egy züllésnek indult ripacstrupp és hagymaillatos népszínművek, utszéli vígjátékok s egyéb közkedveltségü színdarabok előadásával mulattatták a nagyon tisztelt publikumot. Én mélyreható tanulmányokat tettem közzé lapunkban X. úr rongyos kabátjának. és Y. kisasszony festett trikójának befolyásáról hazai szinművészetünkre. Az mind nagyon jól ment; értettem a dologhoz szörnyen ! Azonban, oh csudák csudája, Lohodi úr, a színigazgató, nagyot gondol és délben ékes plakátok hirdetik, azonkívül Miska hajdú ki is dobolja, hogy : „Itt először, Troubadour nagy opera, 3 felvonásban stb.“!! Hogy egészen őszinte legyek, biz én sem az előtt, sem azóta nem láttam operát! Úgy gondolom, tisztelt olvasó, te sem tudod, hogy micsoda fán terem s miféle enni való ez ? S tekintve, hogy az újságok első feladata a felnőttek oktatása, Lohodi úr kegyelméből szerzett tapasztalataimat nagylelkűen ím, közreadom. (Notabene, Lohodi úr állítása szerint csakis Párisban lehet operát látni! Nem tudom, igaz-e ?) Tehát először is felhúzzák a függönyt (Nagyfene-kő Sára ünnepi lepedője) s megjelenik egy lovag, ki veszekedett módon elkezd énekelni. Ezt nem állhatja meg a színfalak mögött álldogáló hölgy, kirohan s ő is rágyújt egy nótára. Most mind a ketten énekelnek s addig addig vetnek egymásra szerelmes pillantásokat, miglen egymás nyakába esnek s kész a szerelmes pár. Igen ám, de van a kisasszonynak egy régi szeretője, valami generális, vagy e féle, ez szerencsétlenségre éppen akkor talál betoppanni, a mikor a fönt emlitett pár javában nyalja egymásról a festéket. Persze a generális éktelen haragra lobban s mivel problematikus kérdés, vájjon pléhkardja kihúzható állapotban van e, mi sem természetesebb, mint hogy ő is rengeteg éneklésbe fog. Mig ezt elvégzi, addig a kisasszonynak van ideje a valószínű hadd el hadd elől a kuliszák tömkelegé közé menekülni. Ne gondold ám nyájas olvasó, hogy a két hős most civilizált szokás szerint szépen kisétál a lovassági laktanyába karddal, vagy pisztolylyal elintézendő a lovagias ügyet, sőt azt se hid, hogy tán egy lovagias pofozkodás- | sál intéznék el egymást! Dehogy ! Mindkettő rágyújt, a mint az Isten neki engedte, azzal a világos célzattal, hogy a másikat megszalasztja. Csakugyan, a lovag dobhártyája érzékenyebb vala s megugrott, a generális győzedelmes sisakjára pedig legördül a függöny ! A második főivonás kezdődik azzal, hogy a generális végig masiroztatja hadseregét. Szent Kleofás, minő hadsereg! No ezzel jobb lett volna elő nem jönni. A hány annyiféle szinü egyenruhában, ki kék, ki zöld, ki sárga, ki piros, egyik puskával, másik karddal, harmadik piszkafával! Hanem énekelni, azt tudott valamennyi s úgy fújták, mintha ezért fizetnék őket. Ezeken szerencsésen átestünk volna; jön azonban egy sereg czigány s uramfia, ezek is énekelnek. Ki vékonyan, ki vastagon eregette magából a hangot, de egy okos szót ki nem ejtett egyik is! Most hirtelen beront a generális és hadserege s nagy énekszóval szétverik a cigányokat, a legvénebb banyát pedig megkötözve elviszik. Pedig foghattak volna fiatalt és csinosát is ; no de nekik ez kellett. Tisztelem a gusztusokat! Beront most az első lovag s nagy énekszóval kiabál, hogy hol az ő anyja! Egy pár bátrabb cigány visszajön — persze a hol énekelnek, ott a cigány el nem marad — s ezek
