Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-06 / 32. szám
2 VÁCI HÍRLAP A fiú nem lesz sem pap, sem püspök, hanem lesz jogász, mert ez egy ideális életnek kikiáltott foglalkozás, de csak ^án^tk, . kinek sok pénze s a kinek lelkiismereJ^t éppenséggel nem háborgatja kisbirójának tiltakozó szózata, hogy a drága időt léha tétlenségnek szenteli. Feltéve, hogy lematurázott emberünk szorgalma az egyetemen is megmaradt, négy év alatt elvégzi a jogot, benne van egyetemi tanulmánya szerény számítással 2000 forintban, most kezdődnek a szigorlatok, mert hisz minden jogásznak ambíciója, hogy ő jogtudor legyen s hogy mégis egyik-másik megelégszik az államvizsgával, ennek oka abban rejlik, mert megunta már a tanulást, vagy 1—2-szer sikertelen ment neki a szigorlatoknak, hát bosszút áll a tanárokon s nem szigorlatozik. Végre jogvégzetl ember az illető s mondjuk jogász doktor is, ki mig eddig eljutott, tanulmánya benne van 5000 forintban a legszerényebb számítás szerint. Az apa szerényebb anyagi viszonyok között lévén, már az érettségi után kimerült. fiának önmagát kellett fenntartani az egyetemen csekély hivatalának még csekélyebb fizetéséből, de szerény fiatal ember lévén, volt hitele, vizsgadíjákra s beiratásokra kapott pénzt, de csak váltóra, önkéntesi éve pláne emésztette a pénzt a legszerényobb viselkedés mellett is, a katona-szabók rendkívül derék emberek, szívesen csinálnak azok hitelbe ruhát, biztosíttatják követelésüket a tiszti bojttal, hisz melyik tartalékos tiszt engedné, hogy szabó-számla révén váljék a társadalom ismerős alakjává!? Jogvégzett, katonaviselt már az embemegmondják neki, hogy most fogták el s viszik égetni. No az már igaz, hogy tüskére való boszorkány is volt a lelkemadta, de már mégis a XIX. században boszorkányt égetni! A lovag — elkeseredésében mi telhetett tőle nótára gyújt s fújja keservesen. E közben meggyujtanak a színfalak mögött egy bengáli gyufát — ez jelképezi a máglyát — s a lovag ennek fénye mellett énekli: „most égetik anyámat, ahanyahámahat!“ No már bocsánatot kérek, de ha valakinek az anyját égetik, az ne nótázzon, hanem szaladjon segíteni! Nem igaz? Az én lovagom azonban a mint elvégzi, a mibe kezdett s futni akarna, hogy már csakugyan segít, ime, a fölviharzó tapsra újra viszszafordul és még nagyobb elkeseredéssel énekli el az előbbi dalt. Persze, hogy megbűnhödött; mert e közben elégett a bengáli gyufa s másik hamarjában nem akadván, nem volt máglya s a kedves mama elment vacsórálni! De úgy kell az ilyen fiúnak ! A harmadik fölvonásból már csak arra emlékszem, hogy a lovagot becsukják, tudja Isten, miért? Tán váltót hamisított; de még ott sem javult, ott is folyton énekelt s talán még most is énekel, ha végre be nem rekedt. — A kisasszony pedig a lovag börtöne előtt mérget iszik s még egyszer elénekelve kedvenc nótáját, meghal. — No azt a mérget magam rünk, akkor látja, hogy a társadalomnak még 25 éves korában is csak improduktív egyede, mely a készből, jobban mondva mások hiteléből él, mig maga szerény fizetéséből alig képes a legszerényebb élelmet maga részére biztosítani. Feltűnik azonban a szerencse csillaga s megválasztják mondjuk egy vidéki városkában valami állásra, megelégedett, mert szerény ember lévén, azon hiszemben tengeti magát, hogy tisztességesen megélhet fizetéséből, sőt lassankint adósságát is kifizetheti, de nem az ő bűne hogy csalódik, mert hisz csalódni is emberi dolog ! Szükségesnek tartottam röviden ismerteim ^azon anyagi és társadalmi körülményeket, melyek között egyik, másik fiatal ember a hivatalnoki pályára jut, mentségéül óhajtottam ezen körülményeket felhozni azért, hogy elébe vágjak már eleve azon ellenvetésnek, hogy miért ment a hivatalnoki pályára, miért nem maradt apja mestersége mellett, vagy miért nem szántja apáitól reá hagyott jószágaival az ősi birtok pariagát, mit tanittatási költségei a hitelezők kezére juttattak!? Figyelembe véve tehát, hogy nem mindenki önmaga kovácsolja sorsát, hanem sok minden közreműködik abban s többnyire a társadalmi arral úszva jut oda, a hol van s kénytelen ott maradni, mert legjobb tehetségét óhajtja hivatali minőségének zsámolyához hozni áldozatul mint legbecsesebb mindenét szerény megélhetésének biztosítása reményében! Ámde valjuk meg őszintén, biztosítva van e családos tisztviselőink helyzete a mai fizetési viszonyok között? Bátran kimondhatjuk, hogy nincs s ezt be kell is szeretném ismerni, a mitől az ember nem jajgat, hanem énekel! Hát nyájas olvasóm, ilyen az opera! Ha Parisba kerülsz, nézd meg ott és gyönyörködjél benne saját szeműleg és fülűleg magad is ! Flórián. Hogy főzték meg Bátyán a legelső kávét? — Krónikás elbeszélés a szabadságharc idejéből. — Eredeti után közli : Cslk Sándor.*) Különös idők jártak, az 1849-ik évben az alsó vidéken, mert vagy a rácok és Windischgrátz kapcásai (igy nevezték a gamáslis, mindég futó német vitéze et akkoriban) látogatták Pest megye alsó táját, vagy ha ezek ellódultak, dicső honvédeink jöttek utánuk. Ha Windischgrälz vitézei jöttek és nem volt azonnal kvártély, a szükséges kenyér és zabporció ; biró uramat vették elő, a századparancsnok ethuzatott rajta egy sor nótát úgy melegiben, azután lóhalálba megindult a kvártélyozás. Nem is lehetett akkor bírót kapni egyhamarjában, főkép ha azzal ijesztették, hogy a tiszt urak hozzákerülnek kvártélyba! A biró módos ember lévén, kitett magáért. Nem azért ugyan, mert szerette a gamáslis *) Egy úri barátom azt tanácsolta ugyan, hogy ne Írjak a helybeli lapoknak, de az egyszer mégis megteszem, mert 48-as időről szól. látni mindenkinek. A tisztviselők javadalmazásának emelésére kell törekednie minden polgárnak, mert csak akkor várhat a nagy közönség tisztességes, lelkiismeretes működést tisztviselőjétől, ha annak megélhetését biztosítja, ha nem kénytelen az a tisztviselő existenciájának biztosítása céljából esetleg meg nem engedett kereset módhoz fordulni! Ne tekintse ma már a hivataloskodást senki nobile officiumnak oly értelemben, hogy tekintse megtiszteltetésnek az illető, hogy valamiféle állásra megválasztották, el múlt már ez a kor, helyébe lépett a realismus korszaka, melyben mindenki existenciál követel attól az állástól, mihez végzete juttatá! Vájjon lehet-e attól a tisztviselőtől higgadt — teljesen megfontolt munkát várni, kinek agya a megélhetés lehetetlenségeinek gondolataival kénytelen küzködni ? Számos ember van igen szerény anyagi helyzetre praedestinálva, ki önmagában hivatást és kedvet érez a hivatal iránt, melyet betölteni óhajt, de vájjon egyedül csak az ő bűnéül róható-e fel, ha megtörik a nemes intenció a megélhetés nehéz gondolatán? Tisztességes közigazgatást csak úgy érhetünk el tiszviselőinkkel, ha tisztességes fizetést adunk nekik, melyből társadalmi állásukhoz mérten megélni tudnak, csak ez által tudjuk lekötni egyedül munkaerejüket városunk javára, csak igy remélhetjük egy minden tekintetben kifogástalan tisztikar létesithetését! Adjunk tisztviselőinknek lakási viszonyainkhoz mérten lakbért, ne álljunk elő azzal a kifogással, nincs reá fedezet! hadat, hanem mert saját faluját megakarta kímélni a német katonák garázdálkodásaitól, hát csak ellátta a tiszteket minden jóval! Szilvóriummal, barackpálinkával, fonott kalácscsal, tejfölös töltött káposztával, kecskeméti, kalocsai karcossal kedveskedett vendégeinek! Hanem azért a csaszlaui uraknak nem tetj szett mindez. Ha már egyszer benne vannak J a jóban miért ne legyen az jobb is? gondolták magukban. Elhatározták tehát, hogy változatosság kedvéért kávét isznak. Mert már nagyon is megfeküdte a gyomrukat a zsíros, tejfeles Istenáldása. A morva századparancsnoknak a társzekerében volt még egy zacskó kávéja, elliozatta tehát és ráparancsolt a biró úrra, hogy főzze meg. Megmagyarázta a kávéfőzés titkát, szóval I és jelekkel alaposan, meg is értetett vele min- I dérit, csak azt nem, hogy a kávét elébb meg kell pörkölni, darálni és úgy főzni. Egyszerre riadót fújtak. Kalocsáról jött a hir, hogy a századnak egy napra be kell vonulni szemlére. A század hamarosan készen volt az útra. A I tisztek néhány korty szilvórium után elbúcsúztak a házigazdától, lelkére kötvén a biróné j asszonyomnak, hogy holnap reggelre, majd ha visszajönnek, készen legyen a kávé. Biróné kiürítette a zacskót. Furcsa egy vetemény az a kávé. Ilyet még nem láttak Bátyán. Lencsének nem elég lapos, babnak meg nagyon is púpos. Azután se ize, se szaga, olyan tökmag
