Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
6 VÁCI HÍRLAP most ebben is, másban is a legnagyobb indolencia uralkodik. Városunkból darabonként szedik el a szemesek a mindennapi kenyeret; de még egy kis felszólaló gyűlést vagy küldöttséget sem próbáltak szervezni ilyen életbevágó ügyben az érdekeltek. így aztán ne csodáljuk, ha napirendre térnek fölöttünk, s legfölebb csak akkor méltányolják városunk jelentőségét, midőn az adót kell megemelni. — Dobó István halála. Egy köztiszteletben álló alakja a váci társadalomnak dőlt ki a héten. Dobó István élete 63-ik esztendejében elhunyt. A derék, csendes öreg urat, a ki egész életét munkában töltötte, mindenki jól ismerte a városban. A Dunagőzhajózási részvénytársaságnak volt évtizedek óta váci főnöke s a takarékpénztár felügyelő bizottsági tagja. Néhány hónappal ezelőtt kezdett betegeskedni, de annak dacára is, minthogy a hajózás szüne- j telt, dolgozott s a boldogult népbankban kép- j viselte a takarékpénztárát. Később betegsége súlyosabbra vált s elutazott Vácról rokonához Gyomára. Hosszas szenvedés után ott is halt j meg. Holttestét Vácra hozták és pénteken délelőtt általános nagy részvét mellett ment végbe a temetése a Rókus kápolnából a családi sir- j boltba. Dobó haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak fájdalomtól j megtört szívvel jelentik a szerető gondos jó férjnek, apának, vőnek, testvérnek, apósnak ' és sógornak, Dobó István dunagőzhajó-társulati ügynök úrnak f. évi julius hó 26 án reggel fél 5 órakor életének 63-ik, boldog házasságának 32-ik évében hosszabb szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után Gyomán (Békés megye) történt gyászos elhunyták A drága halott földi maradványai f. hó 27-ikén délelőtt 11 órakor fognak Gyomán a római kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és onnan haza szállíttatván f. hó 28-án d. e. 10 órakor Vácon a sz. Rókus kápolnából a középvárosi sirkertben levő családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmiseáldozat a megboldogult lelki üdvéért f. hó 29-én reggeli 7 órakor fog a székesegyházban az egek Urának bemutattatni, Vácon 1899. július hó 26-án. Nyugodjék békében ! özv. Dobó Istvánná szül. Imrey Amália, mint hitvese, özv. Imrey Ignácné, mint anyósa, Dobó László, Dobó István, Dobó Jenő, Dobó Aladár, Dobó Katinka, mint gyermekei. Daránszky Károly, Daránszky Emilia, Daránszky Mária, özv. Debreczeni Endréné szül. Daránszky Franciska, mint testvérei. ■ Dobó Lászlóné szül. Pecher Elza, mint menye. Imrey Ferencz és neje szül. sellyei Szabó Janka, mint sógora, illetőleg sógornője. — Huszáraink itthon. A hatodik honvéd-huszárezred tudvalevőleg e hó 10-én nagygyakorlatra mentek Fehérmegyébe Sárkeresztúr környékére. Forró napon, szakadó esőben volt gyakorlatuk, mig végre elérkezett a julius 27-ike. Ezen a napon tértek vissza Vácra br. Marschall Gyula alezredes vezetése alatt úgy a váci, mint az érsekujvári osztály. — Halálos fürdés. Csömör János 11 éves és Kettler Lajos 8 éves napszámosgyerekek együtt fürödtek csütörtök délelőtt a felsővárosi szérüskert irányában. Egyik se tudott úszni, de- azért a nagyobbik gyerek vígan tartott befelé a lassan mélyülő vízbe. Hónaljáig érő vízben lehetett már, a mikor egyszer csak nagy örömmel kezdett kiabálni a kis Kettler gyereknek: Né, Lajos, hogy visz be a viz! Többet aztán nem is mondhatott, mert a következő pillanatban elkapták a hullámok és elmerült. A kisebbik fiú rémült kiabálására még jókor nekifogtak az eltűnt gyerek kihalászásához, a kit csakugyan szerencsésen partra hoztak még élve. Ez azonban egy nem rég kiállott betegségtől is megviselve annyira kimerült, i hogy alig egy negyedóra alatt meghalt. — Zsebmetsző a püspök temetésén. Nem nyugodhatott volna le a nap nyu, gáton, ha meg nem történt volna az ilyen j tolongásban szinte elkerülhetetlen baleset: egy eltűnt jobban mondva eltüntetett óra. Janicsek Katalin jött a, rendőrségre panaszával, j hogy éppen mikor a főajtónál tartott a meí netben, valaki a zsebéből kihúzta KK. monogrammal ellátott ezüst óráját. Mindezideig nem sikerült az eltűnt jószágnak nyomára jutni. — Az adófizetés ideje. Az adófizetésnek harmadik negyede elérkezett. A városi tanács felhívja az adófizető polgárságot, hogy 15-ig az adót annál is inkább fizessék be a pénztárba, mert azután az intés és ennek a dija, majd pedig a végrehajtó fog következni, a mi mind fölös kiadás. — A fegyverek bejelentése. Juliús 30-ig kell a vadászati fegyvereket a városházán bejelenteni. Minthogy még sokan vannak, a kik ebbeli kötelezettségüknek eleget nem tettek, figyelmeztetjük, hogy nyolc nap alatt fegyverüket jelentsék be, mert ellenkező esetben súlyos pénzbírsággal büntetik meg hanyagságukért. — Két baleset. Az elmúlt héten két munkás fizetett kisebb nagyobb sérüléssel vigyázatlanságáért. Homolya János dukai napszámos az egyik, a ki a Robicsek birtokon szénarakás közben az egyik kazalról oly szerencsétlenül bukott le, hogy jobb allábszárán nyílt törést szenvedett. A segítségére hivott Vadas dr. gazdasági orvos vette első kezelés alá a szerencsétlent, a kit, minthogy sérülése nagyobb ápolást igényel, a városi közkórházba szállítottak. A másik balesetnek Ballon János kötőszövőgyári munkás az áldozata, a ki az egyik szárítóban elég vigyázatlanul épen akkor állott a gőzvezető mellé, mikor azt a gépész kikapcsolta. A kitóduló gőz a munkásnak nyakát és felső vállát tökéletesen leforrázta. Sérülése azonban nem veszedelmes. — Tüzilárma. Csütörtökön délután hat óra tájban s kisváci országúton meggyulladt egy tele szekér árpa, a jókora barna füstfelleget támasztva alapos rémületbe ejtette a tüztől rettegő lakosságot. A harangok éppen halottnak zúgtak, a midőn egyszer csak megáll a harangszó és fölhangzott rá az ijesztő kongatás. Rohant mindenki a barna füst irányában Kisváczra, mire azonban a tűzoltók és kiván csiak odaértek, már csak egy szép barnára pörkölt szekeret láthattak, melyből az ökröket idejekorán sikerült kifogni. Pápa Józsefé Volt az árpa, mely valószínűleg valami pipaszóra gyújtó gondatlan béres gyufájától kapott lángra. — A Sophie történetéből. A tengeri hajókon szokás, sőt kötelesség, hogy a hajón is a hajóval történt legkisebb eseményről is naplót vezetnek. Ha a dunai hajókon is Írnak naplót, az alábbi kis történet okvetlenül bele fog kerülni. A Sophieról és kapitányáról Gottschall Istvánról, azután egy boldog mamáról meg égy apró siró kis jószágról szól ez: A Sophie, a mely Budapest és Orsóvá közt hasítja végig hetenkint a hullámokat, sokat megért de kapitánya még többett. A perzsasahtól kezdve a németcsászárig vitt már mindenkit s nem egyszer kitüntetés érte nagy fontosságú szolgálatáért a derék kapitányt. Most nem régiben nem kisebb szolgálatot teljesített. A Soplie valahol az aldunán járt, mikor Gottschallnak jelentették, hogy boldog anyai örömek elé néz egy asszony a hajóján. A kapitány aligha állott még ilyen szolgálatban, pedig már sokat teljesített, de még sem jutott zavarba. Messze voltak ama bizonyos madametól, a kinek közelsége ilyenkor oly üdvös, azért tehát ő pótolta a derék asszonyságot. A nehéz fontos dolog pedig egészen jól sikerült, mert mint a hivatalos kőnyomatos tilus mondaná: az anya és gyermeke a körülményekhez képest jól érzik magukat. A Sophie pedig haladt tovább vígan, a kis baba Zsófia nevet kapott. Gottschall kapitány, a kit az utasok meleg ovációban részesítettek, lett a kis Zsófia keresztapja. = Anyakönyvi statisztika. Az elmúlt héten Vácon a következők hunytak el: Hágó István 70 éves, Kálmán Emilia 4 hónapos, Podhorszky Mihályné született Poós Mária 64 éves, özv. Zajacz Albertné született Sztanyovszky Anna 82 éves, Schneider Ödön 3 hónapos, özv. Patté Gáspárné született Demeter Teréz 62 éves, dr. Schuster Konstantin 82 éves, Gsernák László 3 éves, Popov Mihály 28 éves, Kenyeres József 11 hónapos, Csömör János 11 éves, Korabnyik Erzsébet 9 hónapos. Összesen 12. — Ugyanezen idő alatt született 11 gyermek; közülök 4 fiú, 7 leány, 10 római kath., 1 ev. ref, mind törvényes. Kihirdetést kértek: Fekete Károly és Pápa Cseko Veronika, Ragályi György és Olgyay Mária, Weisz József és Kohn Gizella, Magyar Ferencz és Lunczer Róza. — Scheffer András jó nevű épület- és bútor asztalos és temetkezési vállalkozó ajánlja csakis a Szent-Háromság-tér 6. szám alatt létező (a régi üzleti helyiségében levő uj vállalattal semmiféle összeköttetésben nincs) és a mai kor igényeinek mindenben megfelelő, bútorokban es temetkezési cikkekben dúsan felszerelt uj üzletét, a hol a legjutányosabb árak mellett a legszolidabb bútor- és temetkezési cikkek vásárolhatók. Elvállal a legpontosabb kivitel mellett mindennemű épület és bolt berendezést, a legpontosabban eszközöl szükségesetében temetés rendezéseket, hullaszállitásokat és minden szakmájába vágó megbízást. — A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz 15 frt 40 kr., asztali dara, finom G sz. 14 frt 60 kr. Királyliszt 0 sz. 14 frt 90 kr. Lángliszt l. sz. 14 frt 30 kr. Elsőrendű zsemlyeiiszt 2. sz. 13 frt 70 kr. Zsemlyeliszt 3. sz. 12 frt 80 kr. Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 12 frt 50 kr. Közép kenyérliszt 5. sz. 12 frt 10 kr. Kenyérliszt 6. sz. 11 frt 70 kr. Barna kenyérliszt 7. sz. 10 frt 30 kr., 7»/, 8 frt 30 kr. Takarmányliszt 8. sz. 5 frt 70 kr. Korpa, finom F. sz. 4 frt 60 kr. Korpa goromba G. sz. 4 frt 20 kr. Ocsú 4 frt — kr. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Úr! Becses lapja julius 23-iki számának egy közleménye felől szeretnék a tekintetes Szerkesztő Úrtól felvilágosítást nyerni. A római kath. iskolaszéki gyűlésről megirt cikknek egyik kikezdése igy szól: „Jelentés tétetett, hogy az alsóvárosi temetőben termett fű eladatott, a melyért 131 frt, a középvárosi temetőben termett fűért pedig 15 frt folyt a temető pénztárába; tudomásul vétetett.“ Higyje meg tekintetes Szerkesztő Ür, nekem e sorok elolvasása óta nem volt nyugodalmam. Maga a tény, hogy t. i. a temetőben termett fű eladatott, mindenféle alakban motoszkált a koponyámban, bármibe fogtam, egyre ez jutott eszembe: vájjon hiba csúszott-e be a közleménybe, avagy ha a közleménynek ez a része a valóságnak megfelelő volna: miben áll az a paedagogiai kapocs, a mely a váci tanköteles gyermekek és a temetőben termett fű sorsát egyaránt az iskolaszék hatáskörébe tartozónak mondja ?