Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
VÁCI HÍRLAP 7 Nagyon kérem, nyugtasson meg becses felvilágosításával. A tekintetes Szerkesztő Úrnak kiváló tisztelettel Vác, 1999. július 26 án alázatos szolgája Nemo. Apróságok az elhunyt életéből. Sok érdekes, kiváló egyéniségét, konzervatív hajlamait jellemző apróság fűződik az elhunyt főpap életéhez. Apróságok, melyek nagyságáról tanúskodnak és őt tetteiben és gondolkozásában, dicsérik mint embert, mint igaz hazafit, ki nem mint vásári kikiáltó kínálja portékáját. Erősen dinasztikus érzése soha sem engedte meg, hogy olyan áramlatnak még látszólag is engedjen, mely ezen meggyőződésével bármily jelentéktelen formában ellenkezett. Kossuth halálakor történt, hogy a váciak tüntettek ellene, mert palotájára nem tűzött ki gyászlobogót. A tüntetők beverték ablakait is. A püspök még azt sem engedte meg, hogy cselédsége közbelépjen, hanem igy szólt: — Hagyjátok, mindenki úgy szolgálja a hazája ügyét, ahogy jónak latja. * A puritán jellemű püspök, kit a közvélemény a takarékos jelzővel tisztelt meg, önmaga iránt volt a legfukarabb. A mit megtagadhatott magátó1, azt megtagadta. Fényűzést, kényelmet, dús asztalt, nem ismert. A milyen szerény volt mint káplán, olyan szerény maradt mint püspök. Egész életén át minden ambíciója az volt, hogy megtakarított jövedelmeit közhasznú dolgokra s maradandó emlékekre fordítsa. Takarékosságában csakugyan nem ismert határt. Egy alkalommal a váci püspöki iroda kurzorja panaszkodott, nehéz, szorult helyzetéről. — Kegyelmes uram — mondá — tessék csak megnézni, milyen foltozott csizmában járok. Erre a püspök fölhúzta a reverendáját és mu‘atta a saját csizmáját. — Nézd fiam, szólt a főpap, én váci püspök vagyok, mégis foltozott csizmában járok. * Szegény szülőktől származott s oly szorgalmas, takarékos családi körben nevelkedett föl, hol a vagyonszerzés hajlama hagyományosan származott az elődökről az utódokra Már gyermekkorában megtanulta hogyan kell azokat a keservesen megtakarított garasokat megőrizni, a melyeket szorgalmának jutalmául hébe-hóba nagyapjától kapott ajándékba. Tény az, hogy elvégezvén a logikát, nagyatyja térdigérő mellénye zsebéből kivett egy ezüst húszast s azzal jutalmazta meg tanuló unokáját. — Legyen egy kis pénze legalább a vakációra ! De azt mondják, hogy az iskolaév kezdetén a gyorseszű és gyakorlati hajlamú diák két ezüst húszast adott már át a nagyapjának, hogy tegye el neki a jövő vakációra. Mikor Haynald az érseki jószágok igazgatásával megbízta, nemcsak azokat hozta rendbe, hanem saját pénzügyeit is jól kezelte, hogy a kassai szerény jövedelmű püspökség betöltésekor Schuster javára Haynaldnak éppen amaz érvelése döntött, hogy magánvagyonával fogja pótolni a püspökség szerény jövedelmeit. * Mikor Vácra jött, beiktatása után azonnal jelentkeztek nála mindazok a püspökségi alkalmazottak, a kik busás jövedelemhez voltak szoktatva elődje alatt. Többek között, az előbbi püspök házi orvosa, egy nagyhírű homeopata is tisztelgett nála, hogy szolgálatát neki is felajánlja. Schuster Konstantin végighallgatta az orvos mondókáját, aztán kenetteljes hangon tudtára adta, hogy: Kedves orvos ur! Én nagyon vigyázok magamra, én se meg nem hülök, se a gyomromat soha el nem romtom, — igy tehát semmiféle háziorvosra szükségem nincs. Mi sem természetesebb, hogy azok, a kiket ily módon lerázott magáról, a legképtelenebb bonmotkat hozták forgalomba a takarékos püspökről. Közmondássá vált ócska, rozoga esernyője, a mely csupa rongy volt s úgy ázott alatta esőben, mintha nem is tartott volna esernyőt a feje felett; de soha újat nem vett, hanem évenkint — nem behuzatta, hanem megfoidoztatta. * Érdekes világot vet praktikus gondolkozására az a mondása, a mit egyik női iparkiállitáson kockáztatott meg. Végig ment a szebbnél-szebb művészi hímzésekkel s női díszmunkákkal rogyásig megrakott termeken és csak nézte-nézte türelemmel a drágán kiállított tárgyakat. Lassankint azonban kifogyva a türelemből, odaszólott az egyik kisérő hölgynek: — Bizony jobb volna, ha ruhát tanulnának foltozni azok a lányok és nem ilyen haszontalanságokra fordítanák a drága időt. * Egyszer egy elszegényedett uriasszony ment fel hozzá segélyt kérni. A püspök végighallgatta könnyek közölt elmondott könyörgését, átvette kérvényét, aztán szemügyre véve az asszony csipkegallérját, e szavakkal bocsátotta el! — Asszonyom, ennek a csipkés gallérnak az ára legalább húsz forint. Adja el, nem való az szegény asszonynak ! Én sem adhatnék többet magának, mint a mennyit ezért a finom csipkegallérért kap, ha eladja * Elődjének Peitler Antal volt váci püspöknek halálakor a püspöki javadalom nagyon el volt adósodva. Még a bérlők óvadék összegei is el voltak költve. Trefort Ágoston vallásügyi miniszter, mikor ezt közölték vele, azt mondotta: „Nem tudott Peitler annyit költeni, a mennyit Schuster meg tud takarítani.“ Igaza volt Schuster mindent helyrehozott s kifizetett, * Életében alapítványokra, jótékony célokra többet adományozott egy millió forintnál. Ebbe a szegényeknek adott segélyek és alamizsnák nincsenek beszámítva. Foltos csizmában, elnyűtt réverendában járt. Mikor erre figyelmeztették, azt felelte: — Nem lehetek fényűző, nagyon sok adósságom van s hitelezőm nem enged. — Ki a hitelezője ? A közjó. * A püspöki uradalmakon fekvő Veresegyház községében a reformátusok iskolájukat csinálták, a gyermekeknek nem volt hova járni iskolába. Mikor a püspök ezt meghallotta, rögtön intézkedett, hogy a katholikusok iskolájába a kath. gyermekek csak délelőtt járjanak, délután az iskolát a ref. gyermekek használják. Népnevelés, gyermekoktatás kérdésében nem ismert s nem tűrt felekezet ességet. •t* Életmódja egyszerű volt. Konyhabeli kiadása dacára vendégszeretetének, évenkint csak 3000 forintra rúgott. Este csak egy tál ételt evett. Étkezés közben az egyház és gazdaság kérdéseiben környezetével mindig latinul beszélt. — Nem akarom — úgymond — hogy a szolgák is értsék, miről van szó. Mihelyt megértenék : mindjárt tanácsot adnának. Egy gazdatisztjét kérdezte, egyszer : — Jó úr (igy szólított mindenkit), ha az embernek pénze van, hogyan növelheti gazdagságát ? — ügy, kegyelmes uram, hogy eljár a vásárokra, kiszemeli a jófajta teheneket, kiválasztja a legjobb földeket és megvásárolja. — Nem úgy. jó úr. Eljár az ember a városházára és a járásbírósághoz s megnézi hogy kinek árverezik a tehénkéjét, a földecskéjét. Aztán elmegy az árverésre és megveszi. így gazdagszik az ember, jó úr! * Még kalocsai kanonok korában történt, hogy meghallotta, hogy az egyik gazdatiszt, a ki Kalocsától jó messze lakott, tenger pénzt költ s fülig van adósságokkal. Valószínűleg hozzányúlt a termés áráho" is. Rögtön leült és irt a gazdatisztnek, hogy ekkor és ekkor kimegy hozzá rovancsolni. A gazdatiszt nagyon megijedt s összehívta a bérlőket, hogy egy-két órára segítsék ki 15 ezrer' forinttal. Mihelyt a kanonok úr elmegy, rögtön visszaadja a pénzüket. Hosszas rábeszélésre meg is kapta a 15 ezer forintot s mikor Schuster megérkezett, a pénztár rendben volt. Künn a folyosón szorongva vártak a hitelezők pénzükre. — Kedves jó úr, mondotta a kanonok a gazdatisztnek, nem igaz, a mit beszélnek. Nagyon szép, hogy rendben tartja a pénztárt. És ezalatt a pénzt zsebeibe begyürte. Rövidesen bncsuzott s a gazdatiszt és a hitelezők nagy ámulatára felült a kocsijára és visszahajtatott Kalocsára. * Schuster püspök Vác városának közügyei iránt mindig élénk érdeklődéssel viseltetett. Dr. Zádor János Vác város polgármestere szívesen látott vendég volt a püspöki aulában és ő informálta mindenről a nemeslelkü főpapot, a ki ez információk alapján tette meg nagyszabású rendelkezéseit a melyekkel székvárosa humánus és kulturális intézményeit olyan bőkezűen támogatta és gyarapitolta. Arra a körültekintő gazdálkodási rendszerre, a melylyel a püspökségéhez tartozó uradalmakat adminisztrálta jellemző körülmény gyanánt említjük fel, hogy n termények s egyéb dolgok eladását a püspök maga végezte és annyira óvatos volt, hogy ő maga sohase mondott árakat, megvárta, mig a vevő valamelyes árt ajánlott és ő csák azután nyilatkozott. Es ha már létrejött az alku. akkor lépett elő a püspök azzal a követeléssel, hogy a vevő tartozik még 2°j0-át az általa fizetendő összegnek az egyházmegyei tisztviselők nyugdíjalapjára adományozni. És ezt a követelést annyi szivjósággal és szeretettel fejezte ki, hogy a vásárlók szívesen adták az összeget a tisztviselők nyugdíjalapjára. Fekete Tamás elmebetegségben meghalt váci kanonok hagyatéki ügyében is ritka nemeslelküen viselkedett Schuster Konstantin. A kanonok ugyanis világos perceiben tanuk előtt végrendelkezett rokonai javára. Ezt a végrendeletet a kanonok halála után megtámadták. Az örökösök képviselője dr. Révész Béla váci ügyvéd természetszerűleg védte az örökösök érdekeit, a kikről a kanonok beigazoltan ép észszel megemlékezett utolsó rendelkezéseiben A készülő pörnek a püspök nemeslelküsége vetett véget, a ki az örökségből az egyházmegyére eső egyharmadról a szegény rokonok javára lemondott. Ny ilt-tér. Kös/,önét nyilvánítás. Mindazon jó barátaink és ismerőseink, a kik boldogult férjem temetésén személyes megjelenésükkel jöttek enyhíteni a bennünket ért gyász nagy súlyát s a kiknek külön-külön nem mondhattunk köszönetét, — fogadják szives részvétükért köszönetünknek ez utón való nyilvánítását. A gyászoló család nevében : Özv. Dobó Istvánná született Imrey Amália.
