Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
Tizenharmadik évfolyam. 31. szám. Vác, 1899. évi július 30. VÁCI Előfizetési árak évre......................6 frt Félévre..........................3 frt — kr. Negyedévre......................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle mények, előfizetési pénzek, hirdetések és híreid tési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEK j-atányosan. fel-vrétetnelE. Kéziratok vissza nem adatnak. A temetés után. Consummatum est. A természet törvénye, a halál megvál- I tozhatatlan rende erőt vett az életen és agg főpásztorunk, mindnyájunk siralmától kisérve, megtért székesegyháza sírboltjába nagyemlékű elődei mellé. A mi múlandó volt benne, porsátorának enyésző részei, olt hamvadnak a nagytemplom kriptája püspöki fülkéjében azok pora mellett, kiket ez ősi egyházmegye kormányzására két századon át elválasztott az isteni gondviselés. Csak az nincs közöltük, kihez az elköltözött szelleme és egyénisége annyira hasonlatos volt. Migazzi bíboros, a nagy, kinek a bécsi Szent-Islván templom boltozata őrzi hamvait. De csakis hamvait, mert emlékét időtlen időkig élteti mindnyájunk emlékezete és alkotásainak múlandóságot nem ismerő, ma is élő, hoszszú sorozata. Ő sem halt meg egészen. Csak élni szűnt meg a múlandóságnak Ítélt test, hogy lelke az égi. emléke meg a földi halhatatlanságnak legyen osztályosa. Szelleme itt fog működni közöttünk tovább is alapításaiban, s késő ivadékok fogják áldani nevét annak, ki magától mindent megtagadott, hogy a közjó és jövendő nemzedékek lássák hasznát hosszú élete munkájának és takarékosságának. A város hálája állíthat neki szobrot ércből, kőből, de az már rég el fog enyészni akkor, midőn alkotásai még élni fognak s ő a múltak ködéből mint egy legendás alak fog feltűnni viseltes talárjával a késő utódok emlékezetében. így a halál nem elmúlás, hanem megdicsőülés. Ennek tudatában sírboltja fölött mi is letöröljük könnyeinket, s büszkén kiáltunk fel: a mienk volt ő. Áldjuk a gondviselést, hogy hozzánk vezérelte, áldjuk, hogy annyi esztendőt is engedett köztünk áldott működésének. * És a mint nem lesz soha hervadása az ő koszorújának, hozzávaló szeretetünknek sem lesz soha gyengülése. Örök lesz az, mint a sír. Állandó, változást nem ismerő. Ivadékról ivadékra fog az szállani, mint szentelt hagyomány, hogy a megdicsőült nyomdokait tovább követni segítsen. Igen az ő nyomdokait követni. Értsük meg ezt jól, mert neki csak ez lehet méltó emléke, A kő, a bronc elenyészik, de a mit az ő nyomdokait követve alkotunk, annak nem lesz enyészete, mert nem a mának, hanem a jövendő időknek lesz az alkotva. A munka, a szorgalom, a kötelesség szigorú érzete és még szigorúbb teljesítése, egymás kölcsönös megbecsülése és szeretete, a türelem, a megbocsátás, az önmegtagadás, azok a magasztos apostoli erények, melyek valóját eltöltötték és melyeket követendő példákul reánk hagyott. Ezeket ápoljuk magánéletünkben és társadalmunkban. Ezeket vigyük át közéletünkbe, a hivatalokba, a közgyűlési terembe, s városunk arcáról tűnni fognak a gondok barázdái és tettre kész életerő fog he-' lyükön felragyogni! Hisz városunkban az a kevés fejlődés is, melylyel csekély erőinket tekintve, méltán dicsekedhetünk, akkor kezdődött, midőn a megdicsőült, mint 70 éves aggasdig peckesen ott állott a kényelmes határ hátulján a tarsolyos kardos huszár. Az utca népe' összecsődült, valahányszor palotájából a városba' ment a püspök és ha már sokáig nem látták, a hires püspök kertbementek sétálni, hol minden délután sétálgatott, szép asszonyokkal szóba állott, kis gyermekek arcát megsimogatta a gavalléros Peitler, a fehér arcú, szép püspök. Szép is volt az a kert nagyon. Megvolt benne minden, a mit a kertész-művészet produkálni tud: délszaki növények, óriási pálmák, alagutak, búvóhelyek és szökőkutak, melyek medencéjében aranyhalacskák ficánkoltak. >S a mikor eltemették a gavallér püspököt, az eladósodott püspöki birtokok rend beszedésére kormánybiztost kellett kiküldeni. De nem a kormánybiztos hozta rendbe a birtokot, hanem az uj püspök, Schusztér Konstantin. Jól emlékszem, mekkora ribillió támadt nemes Vác városában, a mikor Konstantin püspök vas kézzel, ellenmondást nem tűrő hajthatatlansággal megkezdte nehéz munkáját. Milyen nagy volt a csodálkozás, mert az aszkéta külsejű főpap egyszerűen beszüntette a nagy ebédeket, eladta a parádés lovakat, fölmondott mindenkinek, a ki a nagy uradalomban fölösleges cifraság volt, redukált minden kiadást, a tisztviselők fizetését, a Peitler által rendszere| sitett és már szinte megkövetelt alamizsnákat | és hogy mindenki minél könnyebben hozzá A váci püspök. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — A váci püspöki palota ormán a nyári melegben fekete lobogó csügg alá lomhán. Szellő se mozgatja, olyan mint valami pihenő nagy fekete madár, igy adja tudtára erszágnakvilágnak, hogy benn a palotában hidegen, halottan fekszik a váci egyházmegye püspöke. A váci polgárok, a kiknél konzervatívabb emberek aligha vannak az országban, kizökkentek a rendes kerékvágásból, megakadt a munka, megpihent a politikáról való vitatkozás és a palota környékén csak lábujjhegyen mernek járni az emberek. A hány harangja van a püspöki városnak mindannyi szomorú zúgással a püspök halálát hirdeti és a sok harang zenéjébe belebug az öreg Roskoványi. Pedig ez a harang csak ritkán szólal meg: nagy örömnek, vagy nagy gyásznak a hirdetője. Most nagy gyászt hirdet Elsiratja a magyar püspöki kar egyik kiváló tagját s egyúttal egy különös embert is, a kiben a legellentétesebb érzések és tulajdonságok találkoztak, kiegyenlítették egymást és mi a sok ellentétből kivált, az a legjobb szív, a legnemesebb kebel, a legigazságosabb gondolkodás. Sokáig tartott, mig ' ezt észrevették azok, a kiknek ő uruk, atyjuk ! volt; sokáig csak az ellentéteket látták benne, ; de nem ezek kiegyenlítődését és sok támadás j jutott neki osztályrészéül, mig megismerve i jóságát és áldozatkészségét, fejet hajtott előtte mindenki. Nem dobog már szive, ajkáról nem fog többé senki szelid feddést hallani, keze, a mely csak úgy szórta a közjó számára az ezreseket, hideg és most tudják csak meg igazán a váciak, ki volt nekik a püspökük. Tizenhárom évvel ezelőtt került Kassáról Vacra. Más nem is lehetett akkor váci püspök, csak Schuster Konstantin dr. A piarista szerzetesből ilyen nagy egyházi méltóságra emelkedett pap kitűnő gazda hirében állott és bebizonyította sokszor, hogy méltó erre a hirre. A váci egyházmegyének pedig nagyon, de nagyon jó gazdára volt szüksége, mert Peitler Antal, az elhunyt püspök nem értett a gazdálkodáshoz. Peitler — hiszen bőven tellett a püspöki birtokok jövedelméből — körülvette magát azzal a fénynyel és pompával, mely a püspököt megilleti. Parádés lovai hiresek voltak mindenfelé, szerette a jó lakomát, nagy társaságot, szívesen és sokszor hivott asztalához vendégeket, mindenkinek adott segítséget, a ki csak Kért tőle és a gazdálkodással nem törődött. A mikor ösmert négyes fogatán látogatóba kocsizott valamelyik előkelő családhoz, 1 az Almássyakhoz,aCrouyakhoz, régi módra min-
