Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
Tizenharmadik évfolyam. 4. szám. Vác, 1899. évi január 22 VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre 6 frt — kr. Félévre....................................3 frt — kr. Negyedévre................................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEK Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. j Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. iutányosan fel-vétetn-elc. Kéziratok vissza nem adatnak. Igaztalan vádak. Vác, jan. 18. A váci társadalom már annyiszor — a Váci Hírlap műit vasárnapi vezércikkében is — képezte megbeszélés tárgyát s mert sohasem akadt valaki, a ki a megtámadott váci társadalomért síkra szállott volna, ezért nehogy hallgatásunkból az a következtelés legyen levonható, hogy a cikkíró urakkal mindenben egyetértünk, nem tartom fölöslegesnek, hogy ebben a kérdésben én is véleményt nyilvánítsak. Az én szerény véleményem szerint nem egészen úgy van a dolog, a hogyan eddig tárgyalva lett s hogy egy sablonszerű mondással éljek, az ördög nem olyan fekete, mint a hogy festik, a mi társadalmunk hetyzete sem oly kétségbeejtő rossz, mint a hogyan egyesek hiresztelik. A szigorú bírálók szem elöl tévesztik, hogy szegény Vácnak az a nagy malőrje van, hogy fekvésével, vagyoni helyzetével lakosságának számával s a város egyéb viszonyaival soha sem vetnek számot. Hányszor, de hányszor hallottam, a á' A m©4« Leánylélek. — A Wie» Hírlap eredeti tárcája. — Irta : Géczy látván. A méltóságos és valóságos belső titkos tanácsos ur körúti lakásába lábujjhegyen jár-kél a fényes libériába bujtatott cselédség. Orcáikon ott ül a jól begyakorolt szomorú aggódás, mögötte pedig elbújva a titkolt közömbösség. Mi közük nekik ahhoz, hogy a méltóságos ur lázbetegen fetreug puha vánkosain ? Uj helyről gondoskodni még van idő, az orvos ur azt mondta, hogy egy kis meghűlés az egész, valahol az isten háta megett az erdélyi határszélen fázhatott meg, a hol a magas kormányt képviselte egy vicinális ünnepélyes megnyitásánál. A mint onnan haza került, ágyába dőlt és fel se kelt máig. A nagy ernyős lámpa kéken hulló sugarai misztikus fénynyel vonják be a szobát s a kékbe játszó falon szeszélyesen vibráló árnyékot vetnek az ide-oda mozgó alakok: a termetes méltóságos asszony, a száraz hosszúra nyúlt orvos az ő lelógó pofaszakálával. melynek falra vert árnyéka mozgó vitorlának látszik. és az orvosságos üveget tartó inas. Az orvos fontos komolysággal csóválja a I midőn mondották, Pozsonyban van az I igazi élet. vagy Kecskeméten milyen kitünően lehet mulatni, vagy Szabadka milyen fess város, nem olyanok, mint ez az unalmas Vác. Ezekből látható, hogy Vácot sokkal nagyobb és sokkal gazdagabb városokhoz hasonlitják és sohasem olyanokhoz, a melyek nem megye székhelyek s Vácnál sem nem gazdagabbak, sem nem nagyobbak. Hát van nekünk megye székhelyünk, a hová fiatalságunk összegyűlve a jövőjét megtalálhatná? Van nekünk törvényszékünk. vagy királyi táblánk, a melyek BO—40 intelligens családot és nagyszámú ügyvédi kart biztositanának? Hogy mily nagyon számottevő dolgok ezek a kisebb városokban, ott van reá példa gyanánt Kalocsa az ö törvényszékével. De nem szabad figyelmen kivüi hagynunk Budapesthez való közelségünket, sem azon hátrányokat, a melyekkel e miatt számolnunk kell. Eltekintve nehéz kereskedelmi viszonyainktól, a ki a vasúti indóházhoz kifejét és tapogatja a méltóságos beteg üterét; a baj hirtelen roszra fordult. Ezelőtt egyórával még semmi veszély nem volt, a beteg vígan beszélgetett a méltóságos asszonynyal, a ki épp uj toilettejél mutatta be, a mit a mai bálra vett fel. Hogy, hogy nem, a láz egyszerre csak emelkedni kezdett és egy óra alatt ott állt, a hol a tudomány már megcsóválja fejét, felhúzza a szemöldökét, egy eleven kérdőjellé változik át és ilyenforma hangot ad : hm — hm ! | A méltóságos asszony arca egyszerre elborult; felhőt vetett rá az aggodalom, a szerető anya aggodalma. Nem attól félt, hogy árva lesz a kis Gbike, egyetlen gyermeke, mindkettőjük szeme fénye — ki gondolna erre — de sajnálta aranyos kis leányát, mert ez a hirtelen jött változás a legédesebb örömtől fosztja meg: nem mehet a bálba, az első, rég várt bálba. Ez fájt, ez töltötte el aggodalommal az ő anyai nagy szivét. A beteg lassan felemelkedett, lázas tekintete keresni látszott valakit s mikor nem találta meg, szólott az ő lassú, vontatott, nagyúri orrhangján :- Merre van Giziké? — Látni akarom, jól néze ki báli ruhába? ... Jól áll - e rajta? A méltóságos asszony szemében megvillant az anyai büszkeség csodás fénye, annak az anyai büszkeségnek, a mely a szépség, jóság és tökéletesség mintaképét egy lényben látja menve csak egy kissé megfigyeli és tudja, hogy majd minden váci utas üres kézzel és teli pénztárcával indul Budapestre útnak, vissza pedig csomagokkal megterhelve s lapos bugyellárissal érkezik, — pedig minpen vonatnál hány százan és mennyi vonatnál történik ez meg naponként — és ha nem hunyunk szemet azon körülmény előli sem, hogy közönségünk oroszlánrésze egy kalapért, egy nyakkendőért vagy egy pár czipőért is Budapestre szalad, akkor lehet csak igazságosan ítélni. Hát mulatságok kedvéért hányán utaznak Vácról Budapestre? Hol egy fényes bál, vagy egy érdekes szinielőadás. világhírű művészek vendégszereplései, orfeum, Kugler, jó cigány a Hungáriában, vagy a Pannóniában, zsurok. sőt néha még csak egy séta is a fényes fővárosi utcakon s ugyan ki győzné felsorolni a sok élvezetet, a melyet a közel Budapesl a mi közönségünknek potom 40—75 krajezár útiköltségért nyújts s egy órai utazást sem igényel. Mindezeknek természetes következméménye azután, hogy Vácra közönségünk összpontosítva : a gyermekében, — elbizakodott mosoly játszott széles szája körül s ez a mosoly azt mondta, szép e, jól áll-e Gizikének a báli ruha? . . . Mit feleljek erre, hisz ez oly természetes dolog, a mi kérdés tárgya se lehet. Nem is válaszolt rá, csak anyit mondott: — Ide hozom — s a szája körüli mosoly azt is hozzá tette hang nélkül, de érthetően — aztán bámulj ! A méltóságos beteg szeme rátapadt az ajtóra, a melyen az asszony eltűnt. Erőtlen félkarjára támaszkodott s úgy várta, leste az ő kis leányát, de a gyenge kar nem birta sokáig, megzsibbadt, megbicsaklott s visszarogyott címeres, kivarrott csipkés párnáira. A tudomány embere rosszalólag • csóválta a fejét. — Nyugalom, méltóságos uram, nyugalom. Különben semmiről sem állok jót. Szerencsére fölnyilt az ajtó s kijött mamájától vezetve az édes kis Giziké. Úgy nézett ki hófehér ruhájában, mint hulló hópehely sötét éjszakában. Hamvas szép orcáj ján ragyogott a himpor, sötét kék szemében | fény.let a menyország, bársony szemöldöke miként a szivárvány, ivet rajzolt a kék menyboltozat felett. Félénken közeledett az apja ágyához, szája szegletében leányos szepegés, szeme mély tüzében egy eltitkolt érzés, mely ki-kiszöl-öü onnan, majd ismét vissza bujt I
