Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-27 / különszám
Tizenharmadik évfolyam. Rendkívüli kiadás ára 6 kr.Vác, 1899. évi július 27 Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Hérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kiadótulajdonos: Kovach Ernő. Felelős szerkesztő: Dercsényi Dezső. HIRDEDÉSEK j-u.tá.n.37-osa.n. £el-vétetn.elc. Kéziratok vissza nem adatnak. A püspökünk temetése. Dr. Schuszter Konstantin váci püspököt a hosszú szenvedéstől megváltotta a halál. Megrendítő volt a hir, bár elvolt rá készülve a város apraja nagyja, az egész egyházmegye. Megrendülve fogadta hirt az egész ország, mely egy puritán életű főpapot, egy páratlan bőkezű püspököt ismert benne. Ismerték, csodálták egyszerűségét, fejedelmi alapítványait s meghatva gondolnak most arra, hogy ez a nemes lélek megvált a földi élettől. Tegnap temették. Az a roppant nagy részvét, mely megnyilatkozott ezen a napon, mutatja hogy az elhunyt főpap köztiszteletben állott az ország s egyházmegyéje minden városában. . . . uram irgalmaz nekem, hogy ne egészen haljak meg! Ezt Íratta sírjára. Lelke él, emlékét megőrzi a város, melynek páratlan bőkezű püspöke volt, imájukba foglalják mindazok, a kikért, a kiknek jobb sorsáért százezreket áldozott. Utolsó óráiról és a temetéséről a következőkben adunk számot: A betegsége. Elhunyt püspökünk egészen élte utolsó évéig kitűnő egészségnek örvendett. Csupán a magas kor előhaladásával kezdtek rajta a gyengülés jelei mutatkozni. 1895-ben Karácsony ünnepén mondott utoljára ünnepélyes szent misét a székesegyházban, itt azonban némileg meghűlt s ez annyira kimerhette, hogy többe nem működhetett nyilvánosan. A millenáris esztendőben sem jelenhetett meg semminemű nyilvános ünnepségen, bár belső tevékenységéből mit sem veszített s egész utolsó súlyos betegségének beálltáig folyton személyesen vezette úgy az egyházmegyének, mint nagyterjedelmű uradalmának összes ügyeit. Kertjében egész 1898. őszéig csaknem mindennap tett hosszabb üditő sétát. A múlt év egy novemberi napján azonban a hosszas séta annyira kimerítette, hogy hazafelé haladtában a lépcsőn összeesett — s innen kezdődik tulajdonképen betegsége. Ettől kezdve nem hagyta el többé belső termeit s a járás még a szobákban is nehezére esett. Az összes ügyeket azonban továbbra is személyesen vezette. A gyengülés mindamellett egyre fokozódott. Folyó évi január hó 28-áról 29-éré virradó éjjel az agg főpásztort heves májbaj vette elő — se naptól kezdve többé nem hagyhatta el ágyat. Sőt a baj oly rohamosan haladt, hogy következő éjjel felvette az utolsó kenet szentségét. A püspök bncsuzása. A püspök már jóval halála előtt elbúcsúzott káptalanától és udvari papságától, még pedig egy egyszerűségében és alázatosságában hozzá teljesen méltó és megható beszédben. Még ez év elején történt Január havának végén egy éjjel ugyanis heves májbaj vette elő az agg főpásztort, a ki ettől fogva nem is kelt fel többé ágyából. Sőt a baj oly rohamosan haladt, hogy a következő éjjel felvette az utolsó kenet szentségét. A higgadt komolyságáról ismeretes püspök már ekkor készen volt a halálra: február 5-én, hatvanad vasárnapon, 1 töredelmesen meggyónt, épületes buzgósággal magához vette az Ur testét, betegágyához kérette a székesegyházi káptalant és udvari pap jait s tőlük a következő szavakkal búcsúzott el : Főtisztelendő káptalan! Jézus Krisztus, az élő Isten fia, királyom es örök birám átszólit. engem, szegény bűnöst az örökkévalóságba s vajha egyszersmind az ő szent kebelébe is ! Élő hittel, melyet vallottam, szilárd reménynyel melyet mindenkor tápláltam és igaz szeretettel, melyet gyakorolni iparkodtam, lépek az ő trónja elé. Mindazokat, melyek egyházi hivatásom ideje alatt reám bízattak, mindig a leghűségesebb és legkészségesebben iparkodtam végrehajtani. Semmit el nem tulajdonítottam, semmit nem pazaroltam, semmit el nem tékozoltam. A mi a helyes rendhez tartozott, megőriztem, a fegyelmet talán némi szigorúsággal tartottam ugyan fel, de azon szigorúságból soha sem hiányzott a legjobb atyai indulat. Azért, midőn főtisztelendő káptalanom és papságom imáiba ajánlom magamat, kérem tartsanak meg kegyeletes emlékezetükben és kérem egyszersmind arra is, tartsák fenn mindazt, a mit ezen egyházmegye javára létesítettem, tartsák fenn azt a szép rendet, melyet én tartottam. Tartsák fenn minden kivétel, minden személy válogatás nélkül. Lelkiismeretesen megtettem azt, a mit megtennem kötelesség volt. Gyakran talán túl szigorúnak, vagy épen ridegnek tűnt fel eljárásom; azért mindazoktól, kiknek terhére voltam, vagy kellemetlenségét okoztam ez által: alázatosan bocsánatot kérek, — a kik pedig engem megbántottak sőt üldöztek, azoknak miként a megbántás első pillanatában megbocsátottam, úgy most ’is teljes szívvel megbocsátok. Én magam soha senkinek ártani nem akartam s nem is ártottam, csak a rossz és hasznavehetetlen tagot metszettem le. A főtisztelendő káptalant és az egész egyházmegyét Isten, irgalmába ajánlom és esedezem, hogy rólam, haldoklóról imáikban megemlékezzenek. Nem volt szem, mely szárazon maradt volna e beszédre, melyben egy nagyszivű igaz ember számol be életéről. Az utolsó napok. A veszélyes májbaj szerencsésen elmúlt, a 81 esztendő súlya azonban többé nem engedte erőhöz jutni a főpásztort. Változó tünetek között folyt le a tél vége és tavasz kezdete. Tavasz beálltával rokonainak tanácsára a püspök hajlandónak mutatkozott valamely fővárosi szanatóriumba vitetni magát, hogy ott keressen üdülési; ezt azonban az orvosi tanácskozmány tekintettel a főpap gyöngeségére nem engedhette meg. A helyett inkább egy tolókocsi használatát ajánlották az orvosok, melybe néhányszor bele is ült az agg beteg s körülhordoztatta magát palotája termeiben, többi között az úrnapi körmenetet is úgy nézte végig az ablakból, — de az öltöztetések a szerfelett elgyengült testet annyira kimerítették, hogy nemsokára a székben való kocsizást is abban kellett hagynia. A végelgyengülés tünetei pedig egyre világosabban jelentkeztek. Látása, hallása s részben emlékező-tehelsége is megfogyatkoztak, néha eszmélete is elhagyta s kezdődtek a végküzdelem rohamai. A múlt hét közepe óta egyre gyakrabban ismétlődtek az önkívületi rohamok, miért is szombaton délután dr. Virter Lajos Rómába fordult a szentatyához apostoli áldásért. Vasárnap reggel érkezett meg a pápa áldása, s midőn oldalkanonokja közölte ezt a halálozó püspökkel, ez hálás hangon válaszolta: — Köszönöm. Ez volt öntudatának utolsó megnyilatkozása. Délután szemei merevedni kezdtek, lélekzete egyre nehezebbé vált. Udvari papjai vasárnap délután állandóan mellette voltak, ismételt ízben elimádkoztak a „commendatio animae“-t — a haldoklókért való imát, — miközben a lélekzetvételek egyre gyengültek és gyérültek, mig végre nehány perczczel fél négy után égő gyertyával, feszülettel és szent olvasóval kezei között elszenderült az Úrban. A részvét jelei. A székes káptalanhoz és az aulához egymásután érkeznek a részvétnyilvánitó táviratok, melyekből még közöljük a következőket: ő császári és apostoli királyi felsége legőszintébb részvétét nyilvánítja a váczi egyházmegye nagyérdemű főpásztora dr. Schuster Konstantin megyés püspök ő nagyméltóságának gyászos elhunyta alkalmából. Legfelsőbb parancsra: König udvari tanácsos. Kegyelmes főpásztorunk lelki üdvösségéért imádkozom és az egyházmegyét ért fájdalmas veszteség fölött igazi részvétemnek adok kifejezést. Majláth, erdélyi püspök. Schuster Konstantinnak, a nemeslelkű főpásztornak elhunyta alkalmából fogadja a káptalan őszinte részvétemet. Széli Kálmán. A váci egyházmegye püspökének halálhíre mély fájdalommal illette a szentséges atyát, a ki veletek őszintén és legbelsőbben részt vesz a gyászban és apostoli áldását legszívesebben adja. Rampolla, kardinális. Szeretett főpásztorunk elhunyta alkalmából az én szivem is gyászba borult. Mély részvéttel osztozom fájdalmukban és egyesülök imáikkal. Schlauch kardinális. Áldottlelkű és nálunk is a legjobb emlékben álló főpásztorunk elhunyta felett. Abauj Tornamegye közönségének mélyen érzett részvétét tolmácsolom. Hammersberg főjegyző. Dicső emlékű felejthetetlen egykori főpásztorunk elhalálozása fölött kesereg s a főtisztelendő káptalan fájdalmában osztozik a kassai káptalan. Ezeken kívül a Pálffy-család, a melynél az elhunyt nevelősködött, Eperjes, Szolnok. Kecskemét, a kalocsai és az erdélyi küldtek részvétsürgönyöket. A város közgyűlés Az első táviratok egyike, mely vitte a jótékony főpásztor halálhírét Gleichenbergbe ment és dr. Zádor János polgármestert szólította haza üdüléséből. Mire a polgármester megérkezett a közgyűlés már egybe volt hiva. Kedden délelőtt tizenegy órakor tartották meg ezt. Előértekezlet előzte meg a közgyűlést, melyen Balás Lajos kanonok jelentette be az eddigi
