Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-25 / 26. szám

2 VÁCI HÍRLAP nek, kik a társadalmi életben való mű­ködésüket kiabálják. a kiabálás azonban nem más, mint a figyelemnek elterelése saját dolgaikról. A kiabálást egy ideig fel lebet használni eltántorító szerül, de ha az az eltánto­­rodás elmúlt, rögtön előtűnik a csupasz valóság, az önérdek, a személyi rugók ocsmánysága. Hogy lehet ily körülmények közölt a társadalmi tevékenységet fokozni? Bizony bajosan ! De — mondják — vannak kivételek is! Vannak, ezt mi is megengedjük s épen ezért ezek előtt meg is hajtjuk az elis­merés zászlaját, de az is bizonyos, hogy ezek a kivételek kevés számban vannak, a miről meggyőződhetünk, ha magunk körül kissé vizsgálódunk, de nem felüle­tesen. hanem figyelmesen! Három vizsga. — A Váczi Hírlap tudósítóitól. — Budapest, junius 22. Az iskolai év végével három vizsgát tartot­tak meg az ország fővárosában, hármat, me­lyek mindegyike érdekelni fogja városunk tanügy barátait. Mindegyik vizsgán szerencsétlen gyer­mekek, felnőttek álltak elő ünneplőben, olya­nok, a kik vagy siketek, némák, vagy a kiket vaksággal vert meg a teremtő, vagy a kik gyengeelméjűek. Mind három intézet élén Vácon jól ismert tanférfiak állanak. Borbély Sándor, Pivár Ignác és Berinza János az intézetek vezetői, a kik nem reklámban dolgoztak, hanem testestül-lelkestül éltek az intézétüknek. Az eredmény meg is látszott a vizsgán. A minisz­térium képviselője, a sajtó legmelegebb hangon emlékezett meg a vezető igazgatókról és a tan­testületről. A mi tudósitónk is jelen volt a vizsgákon, a melyekről a következőkben érte­síti lapunkat: A felkelő rácok és szerbek ugyan mindenhol jóformán vereséget szenvedtek, de azért a zen­dülés lángja még is mint jobban terjed sze­gény országunkban. Azonban nézzük, hogy mi történt e hónap­ban Bécsben, a melynek én voltam tanúja. Végre beteljesedett Bécs városának óhaja Ferdinand császár augusztus 12-én visszajött Bécsbe. Volt ekkor azután fényes pompa, dörögtek az ágyuk és szóltak Bécs városának valamennyi templomainak a harangjai és húzták a zene­bandák a császár himnuszt (Gotterhaltet) az utczákon a merre csak vonult. A császár gőzhajón érkezett Bécsbe, tehát a Dunától kezdve a Lipótváros, belvároson Wie­den külvároson azután Fünfhaus és Sechs­­hausen a lineán kívüli külvárosokon, egész Schönbrunnig, volt az ünneplő közönség fel­állítva, miután ő egyenesen Schönbrunnba a császári nyári palotába ment lakni. Ezen jelenetre egész Bécs el volt érzéke­nyülve, csak úgy rajongtak a lojáfitástól; mert Bécset császár nélkül ők képzelni sem tudták: tehát itt van most az ő császárjuk. Azonban a bécsieknek ezen érzékeny hangu­latukat megrontották a pajkos diákok, inéit midőn a császár az akadémiai légió előtt el-A siketnémáUnál. E hó 21-én volt a siketnémák m. k. állami iskolájának a vizsgája a Rökk Szilárd-utcai intézet helyiségeiben, Künt az épület homlok­zatára tűzött nemzetiszinű zászló jelezte a nap jelentőségét s bent az intézel ben ünnepi ruha, kipirult arcok és virágok Negyvenkét siketnéma gyermek mutatta be egy hosszú év fáradságos eredményét és ezzel az eredménynyel meglepett mindenkit. A négy osztályba sorozott szeren­csétlen gyermekek, a kiket a hallás és beszélő­képesség hiánya egyébként teljes tehetetlenségre és tudatlanságra kárhoztatott volna: írtak szá­moltak és beszéltek. Nehezen és szakadozottan, de beszéltek. A siketnémák vizsgájára nagy érdeklődő kö­zönség gyűlt egybe; szülök, rokonok, a sajtó képviselői s a közoktatásügyi minisztérium ré­széről Nárai Szabó Sándor miniszteri titkár. A Borbély Sándor igazgató által vezetett vizs­gálat eredménye teljesen kielégítő volt; az osz­tályok meglepő haladást mutattak föl. A sze­gény kis gyermekek a kik különösen jól visel­ték magukat, ajándékokat, jutalmakat kaptak ; boldog mosolylyal dadogták el a köszönöm szépen-1. A terem falain a növendékek rajzai voltak kiállítva s asztalokon kézimunkáik, slöjd­­készitményeik, fafaragás, lombfürészmunka és virágkészités. Egyes növendékek igazán szép eredményt értek el: ügyesen Írtak, számollak, feleltek a kérdésekre, kissé artikulálatlanul bár, de ér­telmesen és érthetően. A szülők, a kik örökre némának hitt gyermekeiket igy okosan és szé­pen beszélni hallották, nem folythatták vissza I könnyeiket. S mikor már vége volt a vizsgá­nak, a gyermekek boldogan és vidáman tá­vozlak el övéik karján: még akkor is áldották a szőlők a nemesszivű embereket, a kik annyi küzködések árán visszaadták a társadalomnak gyermekeiket. A vakoknál. A vakok budapesti országos m. kir. nevelő- ' és tanintézetének vezetése Pivár Ignác, kegyes­rendi áldozópap s középiskolai tanárra van bízva. A mily lelkiismeretességgel tölti be ő hivatását oly híven s kötelességtudóan végzik feladatukat az intézet tanerői. A derekas és vonult, fegyvereikkel nagy garral tisztelegtek (prezentirt) és az ő neze bandájuk a szokásos lojális császár-himnusz nóta helyett a macska­zene nótát, az úgy nevezett Fuchsliedet ját­szotta, volt persze a lojális polgárság részéről a legérzékenyebb megbotránkozás, de erre a diáklegió még reáadásul a zenéhez tele torok­ká! is énekelte a Fuchsliedet. Az akkori nevezetességre vergődött Fuchs­­liednek emlékezetemben maradt dala a követ­kezők voltak. Tudniillik Fuchs, vagy rókának nevezték a német egyetemen a belépő uj egyetemi tanulót. Midőn tehát ez az egyetem felé jött szólalt meg a nóta: Was kommt da von der Höh, Was kommt da von der Höh . . . Tehát megjött a Fuchsz. Azután a tanuló társai a következő kérdé­seket intézik a Fuchszhoz. Was machs der Herr Papa, was macht der Herr Papa. Was macht der lederne Herr Papa, Sza Sza Herr Papa, Was macht der Herr Papa? Mire Fuchsz feleli: Er liesst den Kikero, Er lieszt den Kikero, Er liesst den ledernen Kikero, Sza Sza Kikero, Er liesst den Kikero. Was macht die Frau Mama, Was macht die Frau Mama, Was macht die lederne Frau Mama, Sza Sza Frau Mama, fárasztó, idegrontó munkának ma szedték le érett gyümölcseit. A hálaadó istenitisztelet után az intézet nö­vendékei a díszteremben gyülekeztek, hol már előkelő közönség várakozott. Ott szorongtak a szülők : szegények, gazdagok s várták a gyer­meket a szegény nyomorultat, vájjon az ügyes emberi kéz, szó miképp tudta pótolni kedvelt­­jük testi hiányosságát? Program szerint egyházi énekkel nyílt meg a vizsgálat. Éneköket orgonahang kisérte. Sa­­játszerü érzés fogott el mindannyiunkat s lel­kes üdvözlés jutalmazta a kifogástalan éneket. Ezután Pivár Ignác igazgató a hittanból s bibliából vizsgáztatta meg növendékeit. A kitűnő feleletek mindenkit megleptek. S aztán osztá­­lyonkint számoltak, olvastak Írtak; feleltek értelmesen a történelemből, földrajzból, termé­szettanból. Délután tornáztak és zenei ismere­­reteiket mutatták be. Az intézet mai szűk helyiségeit már legkö­zelebb újakkal fogják kicserélni, mert a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a városligetben 150 személyre való kényelmes épületet fog emeltetni. Most 121 vak nyert részben egész, részben feles ellátást az intézetben, a kik kö­zül 73 volt a római katholikus, 2 gör. kalho­­likus, 2 gör. keleti, 8 ág. evangélikus, 14 ev. református, 1 unitárius és 21 zsidó. Legnagyobb részük magyar, de van köztük néhány német, szerb, horvát is. 86 fiú és 35 leány volt ez idén a növendékek között. Az elméleti okta­tással s a műhelyi vezetéssel 24 tanerő volt megbízva. Az intézet távozó tagjairól sem feledkezik meg. a mennyiben az idei értesítő tanúsága szerint több távozó kisebb-nagyobb segélyben részesült, úgyszintén az intézet több növen­déke kapott jutalmat, vagy segélyt szorgal­máért. A közoktatásügyi minisztérium részéről Nárai Szabó Sándor dr. miniszteri titkár vett részt a vizsgálaton, ki az intézet vezetése fölött való megelégedését meleg hangon fejezte ki s meg­ígérte a miniszter nevében, hogy a vakok ügyét, a mennyire lehetséges, pártolni fogja. A képezhető hülyéknél. Hetvenegy apró gyermek vizsgája volt múlt vasárnap a főváros budai oldalán egy csöndes Was macht die Frau Mama? Erre megint a Fuchsz feleli: — Sie sucht dem Papa Flöh — Sie sucht dem Papa Flöh — Sie sucht dem ledernen Papa Flöh — Sza Sza Papa Flöh — Sie sucht dem Papa Flöh ! — Was macht die Mamsei Seuor(ször) — Was macht die Mamsel Soeur — Was macht die lederne Mamsel Soeur, — Sza Sza Mamsel Soeur, — Was macht die Mamsel Soeur ? Erre felelet: — Sie flickt dem Papa Strümpf — Sie flickt dem Fapa Strümpf — Sie flickt dem ledernen Papa Strümpf, Sza Sza Papa Strümpf, —■ Sie flickt dem Papa Strümpf. így ment ez még tovább is család tagjairól; de a többi versekről már nem emlékszem. Ezek voltak akkoriban a német diákoknak speciális versei és nótái, melynek eléneklésével az illetőt kitréfálni és kifigurázni akartak és a macskazenét és evvel a nótával szokták meg­kezdeni. Elgondolhatni azután, hogy a lojális bécsi polgárság mennyire meg volt illetődve, mikor a jó császárjuk visszaérkeztével ők örömkőny­­nyeket hullattak. És ezek a pajkos diákok ezt a gúnydalt ze­nélték és énekelték a császárnak!

Next

/
Thumbnails
Contents