Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-25 / 26. szám
VÁCI HÍRLAP 3 kis házban. Zászló lengett künn az épületen, ez hirdette a boldogtalan apróságok nagy napját. A képezhető hülyék és gyengeelméjűek iskolájában volt a vizsga, melyre elegáns úriasszonyok, egyszerű munkásnők jöttek el s mindegyik könnyes szemmel, megindult lélekkel figyelt a vizsgálat lefolyására. Hiszen valamennyinek egy elveszett, elméjében nyomorék gyermeke ült a padokban. A hat osztály növendékei mutatták be, hogy egy éven át mennyire vitték a tanulást. Megmutatták, hogy a derék tanítótestületnek menynyi küzdelmébe került, mig a gyermekek homályos elméjét kifejlesztették. Elismeréssel voltak a tantestület iránt. A szülők szemeiben ott csillogott a hálakönny, Szabó Sándor miniszteri titkár pedig meleg hangon mondott köszönetét Berinza János igazgatónak és a tantestületnek azért a végtelen türelemért és jóindulatért, melylyel a boldogtalan gyermekek leikébe világosságot iparkodtak és tudtak önteni. Helyi és vidéki hírek. Az ipartársulat majálisa. Vác, jun. 20. A váci I. áll. ipartársulat nyári mulatsága, dacára a délutáni esőnek, a legsikerültebbek közé tartozik. Annyi szép asszonyt, annyi szép lányt s annyi jókedvű táncost nem lehet egyhamar látni együtt, mint a lövöldében vasárnap este. Tartott is a mulatság kivilágos kiviradtig meg nem szűnő jókedvvel. A lőház nagyterme majdnem szűknek bizonyult, pedig az első négyest 4 részben táncolták. A rendezőség tapintatos intézkedése tette lehetővé, hogy a túlzsúfolt teremben a rendet fel lehetett tartani. Az elnök s a rendezőség meglehetnek elégedve az elért sikerrel, de nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is, mert a társulat pénztárának is igen tekintélyes összeg maradt tiszta jövedelem gyanánt. A bevétel volt 188 frt 65 kr., a kiadás 105 forint 25 kr., melynek levonása után 83 frt 40 kr. maradt a tiszta jövedelem. Az ipartársulat 18-án tartott nyári mulatságán felülfizettek: Marossy Ferenc 4 frt 50 kr. Haffner Ferenc 2 frt. Reitter Ödön, L. J., dr. Forgó Kálmán, Albrecht Sándor 1 frt 50— 1 frt 50 kr. Tenczlinger Mihály, ifj. Intzédy Soma, Való Ignác, Fleischmann Edéné, dr. Hörl Péter, N. N., Hornung Albert, Szlovik Flóris 1 — 1 frt. Bartos Elek, Sorner József, Reznicsek József, N N., Maurer András, Fridrich Aladár, Túry Pál, Oravecz Mihály, Czifferszky István, Szeghő Gyula, Pintér Mihály, Korpás Lajos, Jeremiás Pál, Kőbl János, Obermayer Lőrincné, Papp István, Plistil Antal, Németh Jánosné, Néder János, Szenczy István, Schvorz Pál, ifj. Heinisch Richard, Peidlpek József, Krach József, Scheffer András, Vajk Károlyné, Patrik József, Korpás János, Zsigmond Lajos, dr. Göndör Sándor, Korpás Lajosné, Schwarzenberg N., Zsidek Ignácz, N. N., Keresztesi Dezső, Obermayer Lajos, Nagy János, N. N., Wirtz Géza, Tonhauzer Jánosné, Tischler András, Korpás Lajos 50—50 kr. Stibrik Kálmán, Müller Tivadar 30—30 kr. Pézl Imre, Kisák János, Ulrich Gyula, Bisztricsán N., Szakszik Mihály, N. N., Balogh N., özv. Laza Ferencné, Schwarz Géza 20—20 kr. N. N. 15 kr. Tromp Károly 10 kr. összesen: 39 frt 65. Az ipartársulat a felülfizetőknek hálás köszönetét mond ezen nemes tettükért. — Köszönetét mond továbbá Scheffer Andrásné úrnőnek, ki a rendezői jelvényeket díjtalanul volt szives elkészíteni, nemkülönben az elnöknek s a rendezőségnek. — A törvényszék elnöke Vácon. Seyfried József a pestvidéki kir. törvényszék elnöke kedden Vácra érkezett az itteni járásbíróság megvizsgálására. Az elnök tiszteletére a váci ügyvédi kar bankettet rendezett a Kúrián, a hol a bírói kar is részt vett. Az ügyvédek nevében Révész Béla mondott szép toasztot az elnökre, a ki viszont az ügyvédi kart köszöntötte fel. A törvényszék elnöke három napot töltött Vácon s pénteken tért vissza a fővárosba. — Szabadságon. Ivánka Pál főszolgabíró e hó 29-én kezdi meg hétre terjedő szabadságát. Ugyanekkor megy szabadságra dr. Antal Lajos szolgabiró is s a hivatalt Heyder Ödön szolgabiró fogja vezetni. Meg volt ugyan egyelőre a bécsieknek öröme a jó császárjuk visszajövetelén, de a viszonyok nagyon el voltak mérgesedve, mely az életfája törzsét mint egy féreg pusztította. Nem volt a népszabadságának elég baja a kamarillával és annak napról-napra erősődő pártjával, de a népek szabadságát még alulról is fenyegette egy másik veszély, valamint felülről a kamarilla, alulról pedig a proletárság. A mint már jelzém, a forradalom márciusi napjaitól kezdve az ipar és kereskedelem mint jobban hanyatlott. A proletáriusság már az első forradalmi napokban sok gyárat leégetett és elpusztott, a melyek után pedig sok ezer munkáscsalád a kenyerét vesztette minek a következése az lett, hogy a munkásnép nyomora napról-napra terjedt és szaporodott a mi annyira ment, hogy már az éhínségtől kellett tartani, a mikor azután nem a polgári szabadság után vágyik a köznép, hanem a mindennapi kenyér után; a mikor azután annak mintegy az. abszolutizmus, vagy konstitució csak a napi eledele legyen meg, a mikor azután az ember vadállattá válik, mint a farkas, a mely nem válogat, hanem azt a prédát falja fel, a melyet talál útjában. Átlátván a kormány ezen veszedelem közeledtét, a dolgon csak úgy tudott segíteni, hogy egy időre, a mikor majd a normális viszonyok a társadalomban visszaállnak addig is, a munka nélküli emberek az államkincstár által fognak naponkénti 25 pengő krajczár mellett dijaztatni s adnak nekik akárminő foglalkozást, csakhogy azokat a napi Ínségtől megmentsék és a társadalom ellen ne forduljanak. Ez ment egy darabig, de midőn az államkincstár észrevette, hogy az ő pénztárában is nagyon fogy a pénz e rendkívüli időkben, a midőn Olaszországban nyílt háború volt és a kamarihának és sok pénzre volt szüksége a magyarok ellen fellázított horvátok és szerbek ellátására. Azon kívül pedig a magyarországi arany és ezüst bányákból is a pénz nem Bécsbe, de Pestre vándorol. Elhatározták, hogy ezentúl a munkások 25 krajcár helyett csak 20 krajcár napi bért kapnak. Kitört köztük a nyílt lázadás, nem az alkotmányért, de a kenyérért. A munkásoknak ezen nyári évadban általában a város Práterében volt a tanyájuk, melynek terebélyes fái és bokrai alatt rendes lakás nélkül is tanyázhattak családjaikkal együtt. Ezen hónapnak a második felében tehát alig volt nap, hogy azok ott kisebb zendüléseket ne tegyenek, a mikor mindig a fegyveres nemzetőrségnek kellett beavatkozni, csakhogy időlegesen le tudják a lázongó munkásokat csendesíteni. így ment ez napról-napra, még végre au= Vivő akadémia a Karián. Robelly Jenő vivómester kedves órákat szerzett a sport kedvelőinek kedden, a mikor a Kúrián vivóakadémiát rendezett. A vivóakadémiában budapesti tanítványai s dr. Göndör Sándor vettek részt. Először Bay Alajos festőművész fiával Romoszszal vitőrrel vívott, majd Simbler Emil és Borsody László kardassautja következett. Azután Bay Alajos Robelly Jenővel, dr. Göndör Sándor Simbler Emillel, Borsody László Bay Alajossal, végül Bay Alajos Robelly Jenővel állott szemközt. A vivóakadémiának nagy közönsége volt, a mely melegen megtapsolta a résztvevő vívókat. — Este a Pokolban. Múlt pénteken este volt a dalárda közgyűlése, szombaton este pedig a Fürge szállította át a dalárda tagjait a Pokolba, a hova egymásután érkeztek a vendégek is. Kilencórára nagyszámban foglalták le a Pokol terraszát a vendégek, a kik előtt a dalárdisták ez idényben utoljára elénekelték azokat a szép nótákat, a melyekkel az elmúlt szezonban annyi tapsot arattak a hangverseny terem pódiumán. A hallgatóság nagy volt a Dunaparton, sőt a sötét vizen egymásután jelentek meg a csónakok is és ezekből egész tábor volt a Pokol előtt. Éjfélkor ért véget a kedélyes pokoli este. — Uj főgyógyszerész. Maricsek Irén Ferenc irgalmas rendi gyógyszerészt a rend legutóbb tartott tanácsa Kis-Mártonban az ottani rendházhoz főgyógyszerészszé nevezte ki. — Halálozás. Nagy csapás érte Dobó László allamvasuti tisztviselőt és családját. Sógornője, a ki nehány héttel ezelőtt jött Vácra látogatóba, rövid szenvedés után itt elhunyt. A fiatal szép leány temetése nagy részvét mellett ment végbe. Halálát a következő gyászlap jelentette : Legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy édes leányunk, testvérünk és sógornőnk Becher Márta rövid szenvedés után folyó évi junius hó 20-án délután fél 2 órakor 22 éves korában jobblétre szenderült. A boldogultnak földi maradványai folyó év junius hó 22-én délután 5 órakor fognak a gyászházban (Vác, Alsó-Dunasor 2. szám) a római kath. anyaszentegyház szertartása szerint ünnepélyesen beszenteltetni és a középvárosi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engeszgüsztus 23-án egy egész forma szerinti lázadás tört ki a Práterben, a midőn sok ezer meg ezer munkás gyűlt össze és elhatározták, a belső városba betörni és ott rabolni. Volt azután riadalom, dobolták és trombitálták az egész városban a nemzetőrök és a a katonaság az allármot. A belső város kapuit elzárták és katonasággal megerősítették és egy egész hadsereg ment a Práter felé, nemzetőrök, katonaság és lovasság a lázadó munkásokat szétverni, a mi úgy is történt, mert a nemzetőrség a lázadó népség közé lőtt és a vasas lovasok (küraszierok) attakiroztak és nehány száz ember lett megsebesítve és megölve. Azonban a zavargásoknak ezzel még nem lett vége, mert másnap reggel már ismét riadót vertek a nemzetőrök es a katonaság a munkások ellen. Ezen a napon éppen a Szent István-téren voltam, midőn egy csoport proletár arra vonult, előttük mint vezér egy vén nagy trabális, vörös pofáju rongyos asszony kivont rozsdás karddal a kezében. Erre mi elkezdtünk nevetni ezen a komikus hadcsoporton, mire a vén hárpia a csapat élén bennünket villogó szemekkel jól összeszidott az ő bécsi köznépes dialektusával, a kiknek a szájából a piszkolódó szavak csak úgy dűlni szoktak. (Folytatása következik.)
