Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-18 / 25. szám
Előfizetési árak: Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre.........................6 írt — kr. ~ ® * Félévre..............................3 frt — kr. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. VAC, Géza király-tér 3. szám. .Negyedévre.........................1 frt 50 kr. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle-EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Kapható a kiadóhivatalban. mények, elöfizeles^pénzak^turdetések és hirde-Nyiit-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hirde.’-cíu— Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. , , _ , . | j'U-tá.n.^T'osa.n fel-vétetnelc. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. JiOVaCü Ernő. Dercsenyi Dezső. Kéziratok vissza nem adatnak. A népiskolai vizsgáról. Alig van kérdés, a melyről ellentétesebbek volnának a nézetek, mint ez. A paragrafus emberei rideg hivatalos ténykedést látnak benne, tehát más szempontból Ítélnek, mint azok, a kik szívesen látják, sőt szükségesnek tartják az iskola és az élet közti kapcsolatot. Hivatalos szempontból a vizsga alkalom lenne arra, hogy úgy a tanító, mint a tanulók beszámoljanak egy évi munkájukról. Pedig épen ez a legferdébb felfogás. A vizsga ugyanis, mint tudjuk, egy délelőtt rendesen végbemegy. Vegyünk 4 órára csak 60 tanulót. Egy tanulóra esik 4 (négy) perc. Már most ha ez idő alatt egész évi szorgalmának gyümölcsét beakarná valaki mutatni, mondjuk ki nyíltan, az kissé naiv törekvés volna. Menjünk tovább! Figyelje meg akárki: a vizsgán minden tanuló tud felelni. Nem sajátságos ez? Sokak előtt annak látszik és most mindjárt arra az időre gondolnak, a mikor előre kijelölték kinek-kinek a vizsgái leckéjét. Ma azonban már hál’ Istennek, erről beszélni sem lehet. Sokkal előbbre van a magyar oktatásügy. S éppen ez okozza, hogy a vizsgán még a leggyengébb gyermek is meg tud felelni. Mert a tanító ismeri valamennyi növendékét, azoknak képességét s ha nem is a gyermekhez alkalmazza a kérdést, anynyit azonban megtesz és meg kell tennie, hogy a kérdésekhez válogassa a gyermekeket. Meg kell tennie, mert a szülők azért mennek a vizsgára, hogy meghallgassák, nem azt, hogy mit nem tud, hanem azt, hogy mit tud egész évi tanulás után gyermekük. A tanítónak tehát úgy kell intéznie a dolgot, hogy minden gyermek feleljen es minden gyermek tudjon is. Minden gyermeknek felelni kell a vizsgán, mert egynek a mellőzése is helyrehozhatlan tapintatlanság lenne úgy az illető gyermek, mint esetleg jelenlevő szülőjére nézve. Tessék már most 4 percnyi idő alatt egy tanulót valamennyi tantárgyból úgy kikérdezni, hogy minden kérdésre helyesen feleljen. Ez képtelenség volna. A minthogy ebből folyólag képtelenség az a törekvés is, hogy a tanító egy délelőtt a saját és tanítványai munkájának eredményét mutassa be a vizsgán, bocsássa a hivatalos és nem hivatalos bírálat alá. A hivatalos bírálat tehát az idő rövidsége miatt nem nyer elég alapot arra, hogy a szorgalmas tanító munkáját kellőképen méltányolhassa, illetőleg a kötelességét lanyhán végző tanító hanyagságát a maga igazában felismerhesse. A vizsgán minden gyermeknek tudnia kell. Talán véletlen, mindenesetre azonban érdekes találkozása a körülményeknek, hogy mig egyrészt ez okvetlen tudás miatt nem tehető hivatalos bírálat tárgyává a vizsgái felelet, másrészt a tanító rátermettsége e feleletekből igen s megítélhető. Hiszen a mi a tanításnak egyik fő alkotó része, a kérdezés művészetét éppen a vizsgán érvényesítheti legjobban a tanító. Az az ösztönszerű érzés, mely a vizsga folyamán támad bennünk és arra indít, hogy a vizsga végén a tanító kezét megragadva, neki őszintén gratuláljunk, ez A bécsi forradalom. (Naplójegyzetei mböl.) — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kovách Ernő. (16. folyt.) Ugyanezekben a napokban történt Bécsben egy esemény, mely politikai számban ment s kitüntette, hogy a reakció mennyire haladt már ez időben. Tudniillik, hogy Jellasics horvát bán Bécsbe fog jönni. Ez mindenesetre esemény számban ment, mert ekkoriban Jellasics a királytól megfedve és hivatalából kitéve volt, tehát hogy fogják őt itt Bécsben a hivatalos körök fogadni? Jellaesicsnak ezen utjával akarta a kamarilla Jellacsicsot Bécsben tüntetéssel fogadtatni és a bécsiek rokonszenvét irányában megnyerni. A fogadtatást tehát az itteni katonai garnizon állal kell ünnepélyességgel megtenni és lehetőleg a nemzetőrséget is abba belevonni. Ez időben, a bécsi forradalmi napok után az itteni katona tisztek egy egyletet alakítottak a közös ügyek és maguk miheztartása megbeszélések végett, a melyhez a tanácskozásokra minden ezredből önálló zászlóalj és testületekből két-két tisztet delegáltak és ezen bizottság ülésének a magyar testőrség engedte át a palotánknak nagytermét, mely bizottságnak elnöke Hessz Henrik altábornagy és az úgynevezett general quartiermeister Slal főnöke volt. Hogy tehát Jellaesicsnak a katonaság ünnepélyes fogadtatást csináljon, össze is hívták a különféle ezredek és csapatok megbízottjait, de nem hívták meg arra a magyar testőrséget és az itt levő Sándor huszárezredet, mert joggal tartottak attól, hogy ezek mint magyarok Jellacsics ünnepélyes fogadtatását ellenezni fogják. Azonban midőn a tisztek küldöttjei kezdtek a gárda palotában gyülekezni, nehányan pajtásaink köztük Szabó József észrevevén, bementek a gyűlésbe és álmélkodással hallották, hogy a tiszti bizottság a katonaság részéről Jellacsicsot, ki a király által állásától felfüggesztve lévén, kitüntetéssel akarja fogadni. Pajtásaink a magyar gárda nevében tiltakoztak ez ellen. Másnap mi kongresszust tartottunk és a testület nevében tiltakozásunkat jelentettük ki az ellen, hogy Jellacsicsot, kit a király hivatalvesztettnek nyilvánított, a bécsi katonai tisztikar ünnepélyesen fogadja és egyúttal azért, hogy a gárdatestület mellőzésével saját házunknál ilyen határozatot hoztak, a jövőben megtiltjuk, hogy azon katonai tisztibizottság többet a magyar gárda palotájában ülésezzen. Ezt azután Hessz altábornagy a bizottság elnökének kézbesítettük. A katonai tisztikar tehát mindannak dacára, hogy uruk és császárjuk Jellacsicsot hivatalvesztettnek nyilvánította, a kamarhla felbujtására mely kamarilla a király és császár közvetlen rokonaiból is, mint János, Albrecht, Ferencz Károly főherceg és Zsófia főhercegnőből álltak, ünnepélyes fáklyás zenét adott Jellaesicsnak, ki a Karinthia-utcai Vadember-hez cimzett vendégfogadóban volt szállva, mely fáklyás meneten minden ezred tisztikara, kivéve minket és a Sándor huszárezredét, résztvett és pedig hogy zavar ne történjék a császáriabb érzelmű belsővárosi nemzetőrség fegyveres védelme alatt, a melynél ugyan nem hiányzott a sok pereat fütty és pisszegés. Bolond egy világ volt ez akkor Bécsben és Magyarországban, a milyen soha eddig nem volt és nem is lesz! És ezeket kellett nekem átélnem! És ezáltal döntötte ez a szerencsétlen kamarilla a birodalmat és Magyarországot is csaknem a végveszélybe ! Nem mert a népek szabadságának és a szabad eszméknek nyíltan ellentállni, hanem azokat engedélyezte és titokban meg mindent elkövetett, azoknak a megbuktatására. És pedig leg-Ferencz József keserűviz Kevés gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly közkedveltségnek, mint a már több mint húsz év óta használatban levő miről a négy világrészben nyert 10 arany érem tanúskodik. A Ferencz József keserüvizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges.
