Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-18 / 25. szám
2 VÁCI HÍRLAP a nem hivatalos bírálat, hanem ösztönszerű érzés már igenis mértékadó lehet a tanító egyéniségének a megismerésére és becsülésére, mert úgy támadt bennünk, mint a zeneművész játékának hatása alatt pl. a lelkesedés. Megható jelenet, a mint a vizsga befejeztével a jóérzésű szülők hálatelt örömkönnyekkel köszönik meg a tanító fáradozását. És éppen ez az, a mi a népiskolai vizsgálatok értékét nagyban emeli. Egy-egy ily jelenet a szülőt közelebb hozza az iskolához, de meg a tanító lelkében is oly drága megnyugvást szerez, a mit semmiféle hivatalos elismeréssel sem lehet megteremteni. Mind a kettő magában is elég arra, hogy érette a vizsgának fontosságot tulajdonítsunk. Nem is említve, hogy a vizsgából a tanulónak gyakorlati haszna is van: megszokja mondanivalójának a nyilvánosság elé adásakor fellépő lelki félénkséget legyőzni. A mit, bár első tekintetre kis dolognak tűnnék is fel, az élet szempontjából mégis elsőrangú nevelesi célnak kell látnunk. Mert nem elég, hogy legyen a gyermeknek mit mondania, de szintén nagyon fontos, hogy azt ki is tudja mondani. A házi nevelésnek összhangban kellene folynia az iskolai neveléssel, a szülőnek egybehangzóan kellene eljárnia gyermeke tanítójával. De vájjon hány szülő érdeklődik komolyan gyermekének az iskolában való magaviseleté iránt?! Hány szülő megy el a tanítóhoz, hogy tőle némi tanácsot, gyermekének nevelése czéljából felvilágosítást, útmutatást nyerjen?! Hány inkább az által, hogy titokban minden nemzetiséget a Magyarország alkotmánya ellen, a melyet maga a király engedélyezett, fellázította és igy lettünk mi is akaratunk ellenére lázadók és rebellisek, a mit még ekkor sem gondoltuk! Ezen eseményeket még bővebben az atyámhoz augusztus hó 7-én irt levelem megvilágítja, ezen tartalommal: Kedves atyám ! Nagy köszönettel vettem a később küldött 3 inget, melyekkel egészen meg vagyok elégedve és a melyek sokkal jobban vannak varva is, mint az elsők voltak. Csakhogy nem tudtam meg még eddig sem, hogy kihozta azokat, mert a kapusnál egy öreg asszony hagyta minden Írás és üzenet nélkül. A mi házi újságaink, hogy már lassankint megint a régi rend áll elő. Most vettek be közibénk 12 uj pajtást, kiket még májusban kellett volna bevenni, de ezen zavarok által egész mostanáig elmaradt. Kik közül azonban mostanáig még senki sem érkezett ide. — A király visszajöveteléről még semmi bizonyos. Azt hiresztelik. hogy Tirolból is megszökött volna és hogy Bajorországba ment, csakhogy az oda hozzája küldött deputációkat, úgy Magyarországból, mely őt Magyarországba akarja hívni, — mint pedig a bécsit, a mely meg őt Bécsbe hívja vissza, ne találják és ne legyenek képesek őt arra birni, hogy Insbruckból a kamarilla körmei közül visszahozhassák. Pedig akkor itt aligha nem fog nagy zavar bekövetkezni, mert már itt erősen kezdenek a császár ellen beszélni, ho§y ilyen i szülő törődik egyáltalában gyermekének nevelésével?!! Bizony, nagyon szomorú a való, a melyről jobb tán, ha nem is beszélünk. Igyekezzünk inkább a szülőket az iskolához édesgetni. Hogy a nép ne úgy tekintse az iskolát, mint a hová gyermekét muszáj eljáratnia, hanem az iskolát a gyermek első templomának tartsa, a hol a jövő boldogulás alapját nyeri. Menjen el a szülő maga is az iskolába, s ha egész esztendőben megfeledkezett róla, tegye meg most, a vizsga napján, érdeklődjék gyermekének sorsa iránt. Forduljon bizalommal tanítójához, a ki bizonyára szívesen válaszol minden kérdésére. A tanítónak pedig magasztos feladata, hogy igyekszik a vizsga napján is mentői szorosabbra tűzni az iskola és a szülei ház közötti kapcsot. Biliary Károly. A sportegyesület megalakulása. Vác, jun. 12. Az a felhívás, hogy a váci fiatalság alakítsa meg itthon az általános sportegyletet, viszhangra talált nem csak az ifjúság körében. Hölgyeknek, a város társadalmi életében szerepet játszó férfiaknak is tetszett az eszme s megnyilatkoztak mellette. Rokonszenves figyelemmel kisérték az első perctől, attól a kis kartonoktól kezdve, mely a sportegyesület megalakítására invitált, a fáradozásokat, az előmunkálatokat s most, hogy | a tisztviselőkarral megalakult az egylet, soraiban ott latjuk még azokat is, a kik kezdetben nem sok reményt fűztek a nagy vállalkozáshoz. gyenge ember ilyen zavaros időkben, ki nem képes a hamis és álnok tanácsadóin felülemelkedni, kik a birodalmat vészszel fenyegetik, azon agyarkodásaik által, hogy a régi abszolút rendszert, minden módon visszahelyeztetni kívánnák. Nem érdemes, hogy koronát viseljen! Több ily féléket beszélnek, kiknek száma pedig napról-napra növekszik és az alsóbb néposztályoknál is tovább terjed Hanem fogadom, hogy meg is érem azoknak a pusztulását, a kik ezen konkoly magot hintik a király és a nép közé! S hogy azon fegyver, melyet a szabadság ellen köszörülnek, a nép által az ő sziveikbe fog döfetni. Ha ezen seprője az emberiségnek (kamarilla) nem volna, Magyarország is mily édesen élvezné a szabadságnak még ifjú gyümölcsét, mert ez, mely alattomos ármánykodásai által, mint a rácokat, mint az illíreket ellenünk bujtogatja és ezer évi nemzeti létünket sírba akarják dönteni. Vagy ha azt nem képesek is, legalább egy olyan sebet ejteni országunkon, melyet évtizedeken át se lehessen képes begyógyítani. Ez az ellenségünk nem is az illírek és rácok, kiket csak eszközül használnak és nem csak a mienk, hanem az általános civilizációnak és a szabadságnak az ellensége. Múlt héten Jellacsicsnak a bécsiek egy nagy fáklyás zenét csináltak, melyet nagyrészben az itt tanyázó katonák intéztek (a magyarokat kivéve). Noha azok közt is van sok olyan jeles tiszt, kik ezen hazaárulónak oltárára tömjéneznének, azonban azt a világ előtt mutatni nyíltan nem merik, kikre a magyar minisztériumnak kell, Megalakult a váci általános sportegyesület. Örömmel, ha fokozni lehetne, úgy kétszeres örömmel örvendünk ennek. Egyrészt, mert alkalom nyílik a testi erő és ügyesség fejlesztésére, másrészt — és ez a mi kettős örömünk — mert a váci társas életre, melyet annyiszor és annyi alkalmas és nem alkalmas helyen megszapulnak, jótékony hatással lesz. Össze fogja hozni a hölgy és a férfi társaságot. Ha tetszik, a lawn-tenm's pályán, ha tetszik, a kirándulásokon. Olyanok a mi viszonyaink, hogy a társas életünknek az utolsó nyomait is csak a téli bálok jelzik. Mód és alkalom nyilik most a sportegylet megalakulásával, hogy kevés kiadással városunk intelligens, nagy közönsége jó napot, délután tölthesse el társaságban. Azt hisszük, hogy a sport ágai iránt érdeklődők a sportért, nagyon sokan pedig éppen az előbbi ok miatt fizetik le majd a hat forintokat az egyesület pénztáránál. A kiben pedig van annyi pesszimizmus, hogy a vállalkozó sikerében csak kételkedik is, az várja be az eredményeket. Az egyesület vezetősége annyit tett már az első héten a tagok érdekében — alább olvasható erről — hogy más klubban ennyi munka egy hónapra is elég volna. A ki patópálkodik, pesszimizmussal van eltelve, az ne lépjen be az egyesület tagjai közé. Nekünk ma nem kerékkötőkre és indítványozókra van szükség, hanem agilis, az egyesület ügyei iránt érdeklődőkre. Nem tiszavirág életű egyesület megalakításáról van szó, hanem olyanról, a mely a váczi társadalmi életben mozgást akar bevinni. Ilyenre pedig akadályokat nem ismerő, a sport iránt melegen érdeklődők vállalkozhatnak s valósíthatják is meg szép céljait. A váci általános sportegyesület megalakulásáról szóljon a következő tudósításunk: Az alakulandó egyesület négyes bizottsága a múlt héten készült el az alapszabály tervezettel s szombaton szétmentek dr. Zádor János és dr. Göndör Sándor aláírásával aláírási ivek, hogy gondja legyen s hogy mentői előbb az ily érzésű s magyar ezredekben szolgáló tiszteket kigyomlálja, nehogy a többit is mérges leheletükkel megmételyezzék. A fáklyás zene alatt Jellacsics egy beszédet tartott, melyre az idevaló nyárspolgárok anynyira megilletődtek, hogy kialltoztak és szidkozódtak azon zsarnok ? magyarok ellen, a kik egy ilyen kedves és jó embert mint ez a Jellacsics, — ki olyan szépen tud beszélni — képesek üldözni. És az itt levő magyarok szerencséje, hogy ekkor nem váltak sörré, mert bizony a német sógoraink csupa bosszúból, mind felitták volna őket. És hogy azon brutális magyarok szegény ártatlan Jellacsicsnak még a haja szálát se bánthassák, nemzetőrök töltött fegyverekkel rukkoltak ki s zárták el az utcát, mert meg kell jegyezni, hogy ezen fáklyás zenének nagyszerűségét nem csupán egy fütty és pereat diszesitette. Hanem persze Jellacsics az ő ékes szólásával és az ő kedves magaviseletével, melynek nagyrészét a Bachus isten nedve — a mint közönségesen nála lenni szokott — idézte elő! És mióta a bosnyák rablók most két éve őt ezredével együtt egy pocsolyába szorították, hol őket jól meg is tizedelték, annyira utálja a vizet, hogy világért sem venne egy cseppet is a szájába. Ezzel igen is leláncolta a bécsieket és nem egy gyönge bécsi nő sóhajtott fel: Ach der ist ein lieber Mensch. És azután mi ilyen emberekkel fráternizáljunk ? kik hazánk nyílt árulójával és ellenségével igy bánnak! (Folytatása következik.)
