Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-16 / 16. szám

Tizenharmadik évfolyam. 16. szám. Vác, 1899. évi április 16 VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre..............................6 írt — kr. Félévre...................................3 írt — kr. ! Negyedévre..............................1 írt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelenik: minden vasárnapon reggel. VAC’ Geza kiraly-ter 3- szám. Ide küldendők a lap szellemi részéi illető közle-Kapható a kiadóhivatalban. mények, elöli,etési^ek, hirdetést Lirde-Nyiit-tór sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: HiRDEr*;s£. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. __ r jutányosán fel-vétetnelo. Bérmentellen leveleket nem foc/adunk el. Kovách El’ilö. Dercséuyi Dezső. Kéziratok vissza nem adatnak. Az igazi közgyámról. (Levél a szerkesztőhöz.) Vác. 1899. április 12. Kedves Szerkesztő barátom! Nehéz kérdések megoldását bizta ön rám. Először azt szeretné megtudni tőlem, ki nem pályázik a közgyámi állásra? másodszor meg, hogy mikor írok már cikket a Váci Hírlapba a boldogult Kanda István kanonok sirjara emelendő emlék­oszlop tárgyában? A végrehajtatok és végrehajtást szenve­dettek elkeseredett tusájába a város dobo­sán kívül én is nagyon mélyen bele lévén keveredve, bizony alig van annyi időm, hogy a hosszas gondolkodást igénylő feleleteket megadhassam. De végre is megpróbálkozom vele, mert megigérődött s magyar ember szavát tartja! A mi az első kérdését illeti, én úgy vagyok vele, hogy minden emberben egy közgyámjelöltet látok manapság. Ennél­fogva csak annyit mondhatok egész bizo­nyossággal, hogy én nem fogok pályázni, A S3. A bécsi forradalom. (Naplójegyzeteim bői.) — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kovách Ernő. (7. folyt.) Lajos főherceg egészen magán kívül mondá indulatosan István főherceghez: — Ha ez megtörténik, minden el van veszve. S a császári család legjobban tenné, ha Angliá­ban előre menedéket keresne. A kamarilla tagjai, különösen gr. Haltig és báró Pilgram konokul ellenezte az István nádor által ajánlott engedményeket, mondván, hogy ezek megadása Magyarországnak Ausztriától való végleges elszakadására fogna vezetni. E közben hire érkezett Ferdinand császár rokonszenves fogadtatásának a bécsi nép által. István főherceg azonnal felhozta, hogy a nép e kedvező hangulatát megkell ragadni a nyu­galom helyreállítására és adassék meg az alkot­mány, mely az egyetlen módja a forradalom gyors lecsendesitésének. Lajos főherceg ellenzése dacára a tanács egy része, köztük János fő­herceg, még is elhatározta az alkotmány meg­szerkesztését és hogy annak engedélyezésére szóló okmányt a császár elé terjesztik, a melybe mert nagyon meg vagyok ijedve a pályá­zók sokaságától. Félek pályázni, mondom! dacára, hogy katonaviselt ember vagyok, a ki bírom a hadi érmet és a jubileumi emlékérmet is. Hogy a vereséget elke­rüljem, inkább ütközetbe sem bocsátko­zom. Elég volt nekem egy Königgratz is! Meg aztán — őszintén legyen mondva — egy kissé babonás is vagyok. Abban a babonás hitben élek, hogy a tiszti Írnok meghalhat, de a közgyámnak muszáj meghalni rövid idő alatt. Én pedig minden nyomorúságai dacára is ragaszkodom az élethez a meddig csak lehet. A pályázók sokasága, (minden bárom választóra esik egy) az élethez való ragaszkodás és a közgyám halandóságán kiviil magának a közgyámi állásnak múlófélben levő álla­pota (a közigazgatás államosításával ugyanis ez az állás megszűnik) arra bírtak engem, hogy ne csapjak fel közgyám­­jeloltnek még barátaim biztatására sem. Pozitív formában ennél többet nem tudok önnek válaszolni arra a kérdésére, hogy kik nem pályáznak a közgyámi végre Lajos főherceg is beleegyezett, azon fel­tevésben, hogy azt a császár úgy is visszafogja utasítani. Ez alatt a császár visszajött a sétakocsizás­­ból, de az ijedtségtől annyira át volt Itatva, hogy folyton sirt és környezete őt ágyba akarta fektetni, ő azonban a tanácskozásban levő, min­denkit magához hivatott és késznek nyilatkozott az alkotmány engedélyezésére szóló okmányt aláírni. A császári család több tagja, továbbá gróf Kolowrat, gróf Montecuculli, gróf Latour, gróf Hoyos annak aláírása mellett voltak, mig Lajos főherceg, gróf Hartig és báró Pilgram azt ellenezték. A császár egy pillanatnyira habozott, majd hirtelen kezébe ragadta a tollat, hogy ezen nagyfontosságu államokiratot aláírja, a midőn Lajos főherceg a császár elé lépett és azt mondá: — Mielőtt az aláírásra határozná el magát felséged, figyelmeztetem dicsőült atyja Ferenc császár végperceire, ki mielőtt szemeit örök álomra hunyta volna, meghagyta, hogy a biro­dalom kormányzását az ő szellemében foly­tassuk. De erre Ferdinand beteges, sápadt arca haragra gyűlt, bágyadt tekintete megvillant, állásra? Valószínűleg lesznek rajtam kiviil többen is. A felől bizonyos vagyok, hogy a városi képviselő urak most mind velem tartanak s közülök egy sem pályázik erre a tiszteletreméltó állásra. Ha igy velem tartottak volna akkor is, mikor pályáz­tam ... No de hagyjuk ! legyünk mohame­dánok, a kiknek minden úgy van jól, a mint van. Hát a feledhetlen jó Kanda bácsi em­lékoszlopáról mit írjak önnek? Egy hosszadalmas, buzdító cikket Vác város polgáraihoz, hogy indítsanak maguk között gyűjtést ennek az oszlopnak a felállítására ? Azt hiszem Vác város derék polgárai­nak nem kell erre sok buzdítás, elég az eszmét megpendíteni, hogy rövid idő alatt testté váljék. Kanda bácsi, ez az áldott emlékű pap volt Vác városának igazi és leghosszabb ideig működd közgyámja. Ő volt az özve­gyek és árvák könnyeinek (elszáritója, a segélyre szoruló szegények fölsegitője. fellobbanva benne a lelkében szunnyadó kevés akaraterő, méltatlankodó haraggal kiáltá: — Császár vagyok én, vagy nem?! Aláírom, igy határoztam ! Ezzel gyorsan aláírta a nagyfontosságu ok­mányt. Mire a reform hívei „Hoch“ kiáltásban törlek ki, a császár szemében könny csillant meg és kimerültén rogyott a knrosszékébe. így adta meg ez a jószivű császár az alkot­mányt népeinek, melyért még sok vérnek kellett volna folynia és a kamarilla működése folytán, még ugyan töméntelen vér is folyt, úgy Becs­ben, mint pedig hazánkban. Lajos főherceg halotthalványon nézte végig a nevezetes cselekményt, megfordult s fejét dacosan felvetve, szó nélkül távozott a terem­ből s pártja utána. Ezzel tehát véglegesen megszűnt az absolu­­tizmus Austriában, a melyben főérdeme volt Kossuthnak és István, Magyarország nádorának. Az alkotmány engedélyezésének hire végtelen lelkesülés szült Bécsbert, az egész város öröm mámorban úszott, az ostromállapot megszűnt s a katonaság visszahúzódott a kaszárnyákba és a városon kívül. A biztonsági és az őr­­j szolgálatot az ujonan engedélyezett nemzétőr- 1 ség vette át. A nemzetőrség nagyban szervezkedett és a Ferencz József keserüviz világszerte ismert jó hírnevét kitűnő minőségének köszönheti, minek következtében a földgömb minden részén, még a kisebb helyeken is. most már található és árusítva lesz. A Ferencz József keserüvizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges.

Next

/
Thumbnails
Contents