Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-02 / 14. szám

2 vagi hírlap szerre meg nem valósítható - az szerintem teljesen egyre megy ; hisz az egyik megvalósi- j tása úgyis maga után vonja a másikat; azzal * pedig, hogy a kettő közül az egyiknek testet adunk, a kérdés felét már megoldottuk s Így nyugodtabban várhatunk a másikra. A ki nagyon köti magát a sorrendhez, az nézze meg a kiéhezett, szomjas katonát, mikor ,az fáradtan, piszkosan haza érkezik: ahhoz kap, a mi keze ügyébe esik hamarább fél kupa vizet is meg iszik ebéd előtt. — Csak a rendes ebédhez készült úr teszi azt, hogy előbb eszik, hogy azután jól essék neki — az ivás. Csávolszky József kanonok, képviselőtestületi tag: Legújabban — úgymond — úgy látszik, mintha a reformok iránt ellenséges befolyás érvényesítené magát a városi intéző köröberi, mert még azok az alkotások is, melyeket derék polgármesterünk karolt fel nagy lelkesedéssel, még mindig csak tervben vannak, de kivite­lükhöz egy lépéssel sem haladunk közelebb. A főváros körül minden falu, minden telep lázas működést fejt ki, hogy szépülve, fejlődve a szomszédság réven érvényesüljön, csak váro­sunk látszik százszor is meggondolni a kérdést, mig megoldásához kezd s ha megoldásához j kezdett, terveket szerzett, tanulmányutakat tett, ! újra gondolkodik, hónapokig, hogy tett kö- 1 vesse-e a sok beszédet. A ki élni akar, nem igy kell ma, nem igy kell a világvárossá lett főváros tőszomszéd­ságában eljárni. Első volna kőszegélyes makadam járdát a házbirtokosok terhére az egész városban még ez évben létesíteni; a villanyvilágítást behozni, mi a mint hallom, úgy is csak 1000 forinttal kerülne többe a mostani nyomorúságos vilá­gítás költségénél; az idén kellene még ineg­­furatni az első artézi kutat a Kúria épület előtt, mert az már csakugyan tűrhetetlen álla­pot, hogy jó kútvizünk nincs és a legtöbb ház szűk udvarán könnyen belátható okokból mi­­azmás a kútviz, az egészségre legfőbb fokban ártalmas úgyszólván használhatatlan. Mi akadályozza mindennek a létesítését? ' Semmi. Csak az indolencia, e magyar beteg­ség. Ez ellen kérjük, várjuk fiatal polgármes­terünk erélyes fellépését. Az ijedelmet még növelték a folyton beérkező álhirek, hogy a katonaság már nem bir a fel­dühödt nép erejével, pedig dehogy nem birt! Lelt volna itt ekkor Windischgrátz herceg tá­bornagy, majd elbánt volna az a bécsi néppel ! A császár gyenge idegzete a láztól gyötörve a lakosztályába zárkózott. Az uralkodó család tagjai Lajos főherceg termeiben gyűltek össze, a hol Metternich, Kolovrat s a többi udvari főemberekkel állandó államtanács tartatott. Lázas izgalommal folyt a tanácskozás a Bur­­gon kívül dühöngő nép üvöltése közt. A tanácsban Metternich herceg azt javasolta, hogy a katonaság jelenleg csak a Burg védel­mére szorítkozzék, mig futárok által Csehor­szágból és Morvából nagyobb számú katonaság fog ide rendeltetni és ekkor minden kímélet nélkül kell elbánni a zendülőkkel. Estefelé már megérkezett Windisgrátz herceg Becsbe, ki azt akarta, hogy a legnagyobb erély­­lyel kell fellépni, mert ugymondta: „Forradal­makat nem puskával, hanem ágyúval kell le­verni.“ Tanácsát azonban nem fogadták meg, az ágyúzástól nem annyira a népet, mint inkább az épületeket féltették. A polgárőrséggel gondolták a rendet helyre­állítani, hanem az már kivihetetlen volt, már azért is, mert annak tagjai szintén részt vet­Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, a pénzügyi bizottság elnöke : — Mindent, a mit hoznak elénk, indítvá­nyoznak artézi kutat, villanyos világítást szives, örömest fogadok, csak mondják meg nekem, hol lehet rá fedezetet találni. Nem régiben jártam Kassán, itt építettek egy 600 ezer fo­rintos színházat. Igen, a hol kiadhatnak 600 ezer forintot, ott építkezhetnek, rendezkedhet­nek, a várost óriási léptekkel vihetik előre. De nekünk csak garasaink vannak. Mi egyelőre csak ábrándozhatunk, de rohamlépésekben nem vihetjük előre' a városunkat. Nagy hiba az nálunk, hogy kalkulus nélkül tervezünk. Régen, gyűjtöttünk 25 ezer forin­tot egy színházra s akkor már 200 e/.er fo­rintos színházról ábrándoztak. Villanyvilágítást artézi kutat akarunk, de mindjárt és senki sem mutatja meg, hogy honnan vegyünk rá fede­zetet. Könnyű, édes barátom, ábrándozni a szobá­ból az arlézi kútról. De lássa Győrben fúrlak egy artézi kutat, a fúró beletört és 100 ezer forintja veszett oda a városnak. Egyszerű ku­tat csináltattunk a nagysörházban, roppant mélységre ásattunk le, még sincs elég viz s néhány ezer forintot költöttünk rá. Ki vállal felelősséget ezért, ha vizet nem kapunk s ez­reket fektetünk eredmény nélkül az artézi kútba ? Bizonyára nem azok, a kik szobából ábrán­doznak a megoldandó kérdések falett. Villanyvilágítás? Hiszen még egy számítást sem láttunk, hogy mennyibe kerül ! Nem be­szélhetünk mi addig ilyen dolgokról, mig tisz­tába nem jövünk azzal, hogy mije, mennyi pénze van a városnak. Majd ha a regáléjoggal rendbe leszünk, akkor tiszta számítás áll előt­tünk s beszélhetünk arról, hogy mit csináljunk meg legsürgőssebben, mennyit költhetünk vil­lanyberendezésre, artézi kútra, vágóhídra és sok más hasznos és égető kérdés megoldására. Gindrich József a hengermalom igazgatója, városi képviselő: Midőn a múlt évi február 6 án tartott városi közgyűlésen a polgármester úr a hengermalom konkrét ajánlata alapján bejelentette, miszerint ugyanazon évi kiadással, melylyel jelenleg 170 gyenge és bizonytalan világitásu petroleum tek a tüntetésben, sőt parancsnokuk vezérlete alatt szintén külön küldöttséget menesztettek a császárhoz, hogy támogassák a nép kíván­ságát. Ezek már a Burgban találták a rendek és az egyetemi ifjúság (Aula) küldöttségét, melyeket még most sem eresztették elő a ki­hallgatásra s már délelőttől fogva ott őgyeleg­­tek Lajos főherceg előszobájában a nélkül, hogy szóba is álltak volna velők. Egy udvari tanácsos durván oda szólt hoz­­zájok, miszerint ő Felsége semmit sem enged erőszakkal kicsikarni és nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ő Felsége olyan helyzetben lenne — a mi igaz is volt! — mint a francia király, vagy pedig, hogy olyan alkotmányt erő­szakolhatnának reá, a minőt Lajos bajor király három óra alatt megadott ! Miután a császár senkit sem fogadott, a küldöttség Lajos főherceghez ment, kinek szomszéd szobájában folyt az izgalmas tanács­kozás, melyben az összes főhercegek résztvettek s a polgárőrség küldöttségének nehány tagja is. Ezen tanácskozást folyton mindenféle koholt | rémhírekkel ijesztgették, hogy a csőcselék be­­! tört a Mihálytemplomba és ott mindent össze­­| rontott. Hogy a tömeg felgyújtotta Máriahilfet I s ilyen hasonló rémhirek a legnagyobb rémü­letbe ejtették a tanácskozókat. Lajos főherceg szótlanul lerogyott egy támlásszékbe. Ferencz lámpát tart fenn, 250 izzó és 5 ivlámpával villamos közvilágítás létesíthető, ezt mindenki örömmel hallotta és a közgyűlés a villain vilá­gítás behozatalát elvileg egyhangúan kimondta, de dacára ezen határozatnak a tervezett villain­­világitás a polgárság hátrányára és a város emelkedésének kárára ezideig egy lépést sem haladt. A felvetett eszme, hogy a város hasonlóan, mint az az eddigi közvillamvilágitással biró város közül Kecskeméten és Verseczen törté­nik, házi kezelésben létesítse és tartsa fenn a közvilágítást, határozottan nem életképes és pedig azért mert - eltekintve attól, hogy a város hivatása nem lehet közvetlen iparűzéssel foglalkozni, de a város és a polgárság érdekét sokkal jobban megóvhatja az esetben, ha egy vállalkozóval köt szerződést, a kivel szemben jogait bármikor hathatósan érvényesítheti ezen vállalat jövedelmezősége igen kétséges. Bizonyítja ezt részben azon körülmény, hogy az országban már 4—8 év óta fennálló villa­mos művek egy része még ma is alig bir a legnagyobb erő megfeszítéssel, a leggondo­sabb, legtakarékosabb kezelés mellett is 3 —4°/0 hasznot kimutatni, másik része pedig vesztes­séggel dolgozik ; de nem volna czélszerü a házi kezelés azért sem, mert Vácon még annyi a a közegészségügyileg különben is fontos teendő — artézi kút, vágóhíd stb. - hogy né­zetem szerint nem ajánlatos a városnak egy ily bizonytalan jövőjű és jövedelmű üzletbe fogni. A villamvilágitásnak mint közvilágításnak más világitó rendszerrel — mint ? petróleum­­világítás is — szemben rendkívül előnyei van­nak többek között: 1. a közvilágítás a mai évi kiadással, de csaknem kétszer annyi lánggal létesíthető és a magánvilágitás terjedése arányában fokoza­tosan lejleszthető, több kiadás nélkül. 2. egyenletes, megbízható világítás, mely nem függ a lámpagyujtó és az időjárás szeszélyeitől, a legnagyobb szélben is szépen világit, minek folytán ki van zárva, azon ma bármikor be­következhető eshetőség, hogy erős szélvész ese­tén a varos sötétségben marad 3. feltétlenül tűzbiztos és a villamáram erő kifejtésére is alkalmazható, a mi a városunkra Károly rémülten szólt: „Istenem, mi lesz még ennek a vége!“ Albrecht főherceg heves léptekkel járt fel és alá a teremben, mindnyájan csak némán bá­mullak magok elé Csak János főherceg és Kolovrát gróf tartották még a lélekjelenetüket, még a polgárőrség egy tisztje szólalt fel Kolovrát­­hoz, miszerint most már sürgősen szükséges, hogy történjék valami, a mi a népet lecsendesiti. — De hát mi történjék ? kérdi az. A tiszt feleié: Ha Metternich herceg eltudja magát határozni, hogy lemond, jótállók, hogy a nyugalom azonnal helyreáll. A többi tisztek szintén ezt mondták. Metternich ekkor a szomszédszobában volt, hova a főhercegek bementek őt erre reá be­szélni, ki azonban görcsösen ragaszkodott állá­sához. Végre János főherceg tudatta a küldöttséggel, a kancellár népóhajtására kész állásáról le­köszönni. Erre Metternich a terembe lépett és keserű hangon mondá: Ez volna a köszönet a birodalomnak és az uralkodó háznak tett félszázados hű szolgá­latomért ? A küldöttség e szavakra gúnyos nevetést tett, mely őt földig sujtá és azt. mondá: — Ha önök gondolják, hogy visszalépésem

Next

/
Thumbnails
Contents