Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

Tizenkettedik évfolyam.

VÁCI

46. szám.

Vác, 1898. évi november 13.

Előfizetési árak :

Egész évre...............................6 írt — kr.

Félévre....................................3 írt — kr.

.'Negyedévre................................1 frt 50 kr.

EGYES SZÁM ÁRA 12 KR.

Társadalmi és közgazdasági hetilap.

Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VÁC, Géza király-tér 3. szám.

Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek.

Nyílt-tér sora 30 kr.

Főszerkesztő:

Felelős szerkesztő:

HIRDETÉSEK

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

Kovách Ernő.

Dercsényi Dezső.

jvután-srosan fel-vétetnels.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A város költségvetése.

Vác, november 11.

Elöltünk fekszik egy füzet, tele van tételekkel, számokkal: Vác város költségelőirányzata 1899-ik évre. A számokhoz nem szokott ember bámulattal nézi a sok precízen összeállított tételt, a pénzügyi viszonyokat ismerő elismeréssel adózik a reális számítás iránt. Huszonnégy tétel alatt felsorolvák a bevétel összegei, huszonkilenc alatt a kiadásoké. Azok összege 110,4-44 frt 10 kr., a kiadásoké 139,738 forint 74 kr. maradt tehát fedezetlen kiadási többet 29,289 frt 04 kr.

Kezdjük mindjárt azzaf, hogy a jövő évben a pótadó nem lesz nagyobb. Marad a negyven százalék, a mi ismerve a hasonló nagyságú és vagyoni városok viszonyait, nagynak nem mondható. Eger szabad királyi város lakossága éppen száz százalék pótadót fizet. Mikor ezt örömmel konstatáljuk hasonló örömmel szólunk a költségvetés realitásáról. Tudunk esztendőket, mikor úgy állították össze az előirányzatot, hogy még el sem értünk az esztendő közepére, a mikor kimerültek

Újságíró - sorsjegyek, melyek hat húzásra érvényesek, kaphatók lapunk kiadóhivatalában darabonkint egy koronáért.

V ándormadár.

Meleg tájra repül a madár,

Mihelyt őszbe borul a határ.

De tavaszszal ismét visszaszáll,

Régi fészkén újra hont talál.

Madár vagyok én is drága láng, Kiszállok, ha hús szél csap reám. Elrepül a híved más tájra, Napfényesebb és szebb hazába.

De úgy viseld gondját, kedvesem l Hogy nem látod többé sohasem!

Ha e madár újabb hont talál,

A régibe vissza sohse száll!

Varsányi Gyula.

János megjátsza magát.

— A Váci Hírlap tárcája. —

Irta: TÖEdSrlsén.^r István.

János a rendőrbiró előtt áll, mint előállított egyén. Ehhez képest részben szomorú, mert a kihágási biró elé való állás rendszerint bírságot jelent, másrészt azonban János vidám, mert

a kiadási tételek s meglehetős zavarban voltak a városházán. A jövő évi költségvetés reális volta kizárja azt, hogy a zavarok ismétlődhessenek, a mi nem csak a nyugodt közigazgatást biztosítja, de a mi a fő, a bizalmat növeli azok iránt a polgárságban, a kik a város élén állanak.

Látjuk a bevétel tételeiből, hogy inkább kisebb összeget vetlek fel, mint a mennyi várható, a kiadás tételeiből, hogy inkább többet számítottak, nehogy azok a kellemetlen zavarok ismétlődhessenek. Nem ellenmondás ennek dacára sem, hogy ez a költségvetés a reálisnál is reálisabb s elég majd hivatkoznunk arra, hogy állításunkat a jövő esztendő igazolni fogja.

Mind a mellett, hogy a bevétel tételei sok helyt kisebbnek, a kiadásoké nagyobbaknak vannak felvéve, e mellet! a költségvetés mellett is talál módot és alkalmat a város, hogy kulturális és egyéb a polgárságot közvetlen közelről érdeklő célokra a múlt évieknél hatalmasabb összeget fordíthasson. A közoktatási célokra 11,456 frt 50 krt ad a város, rendbor van Jánosban. Nem sok, de éppen elegendő arra, bogy János, midőn szomorúságáról feledkezik, a nagy falitükörbe nézzen és abból a bajuszát igazgassa. Csavarja fölfelé, mert az egyik bajusza éppen sehogy sem akar állni.

— Hej, te.. . — mondja neki halkan — de alhatnái.

A ruházatot is rendbeszedni igyekszik. Biz’ arra ráfér, mert János nagy violenciából került ide a biró elé rendőri segélylyel. János ugyanis kora hajnalban bejött a tanyából az asszonynyal, hogy elad egy kocsiderékra való miegymást. Az asszony a csirkékkel a csirkepiacra ment. ő a búzával a búzapiacra s miután eladta mind, úgy vélte, hogy ezúttal leghelyesebb lesz valamely korcsmába beóvakodni. Ez már, akárhogy keressük, megtörtént s miután János bort ivott, pályázni kezdett. A pipát zsebrevágta. Nem való a városba pipa. Úr az ember a városban. Szivart vett, bőrszivart, továbbá szivartszivó szopókát, a szivart a szopókába, a szopókát a szájába tette, fújta a füstöt, ha jött s megint csak pályázott. Közben néhol be-betért némi italra, azt ki is fizette tökéletes tisztességgel és egyre jobb kedvvel pályázott tovább. Járt-kelt mindenfelé. Egyik szivarja már el is fogyott, de ő észszel élő ember volt s mielőtt eldobta volna, hogy gyufát ne kellessen gyújtani, a régi csutkájánál rágyújtott az újra.

kívüli címen pedig még megtoldja 2268 forinttal.

Az állami adóba múlt évben 1700 forint volt a megállapított összeg, a jövő évben csupán 180 forint. Az utcák és terek világítására most két ezer forinttal nagyobb összeget fordíthat nak, mert ugyan annyival vettek fel többet a jövő évi költségvetésbe, a szőlőtelepre is kétezer forinttal többet fordíthatnak, a minek éppen a szőlős gazdák látják a hasznát. A kövezés nemcsak városszerte, hanem messze Vác határainkul elismeréssel találkozott. A város jövő évben fokozott buzgalommal teljesítheti a kövezést, mert a múlt évi tízezer forinttal szemben majd tizenötezer forintot vettek fel a költségvetésbe.

Más helyre tartozik, hogy tételenkint mulassuk ki az 1899-iki költségvetés irányzat reálisabb voltát az 1898-ikinál. Itt csak konstatálnunk kell, hogy a jövő esztendő költségvetése növeli az elismerést, a bizalmat a város vezetői iránt. Be kell ismernünk, hisz a mai irányzatnak ellenzéke sincs a képviselőlestület-Nincsenek azonban tökéletes gyönyörűségek e világon. Lám az első szivar mily szépen szóit, ez meg sehogysem akar szólni (bújjon az ördög bele, a ki csinálta.) János szívja a szivart, ám a .szivar csak nem szól. Már látja, hogy csak elő kell szedni a masinát. Azonban hol a masina? Sürögve tapogatja magát körül.

— Hol vagy, hé ?

A mellény-zsebében keresi legelsőbb mert ott a helye a masinatartónak, azután a kabátban. De nincsen sehol János gondolkozik egy darabig az útfélen, azután megfordul és halad vissza abba a korcsmába, a hol legutóbb járt. Dühösen nyitja be az ajtót.

— Ugy-e? — mondja a korcsmárosnak.

— No ? — kérdezi amaz.

— A masinatartómat adja elő.

— Micsoda masinatartót!

— Hát az enyimet. Itt hagytam. Ezen az asztalon. Sárga tartó, húsz éve vettem a kosteleki vásáron, de nem adom húsz újért, olyan jó járású a kupakja.

— Az lőhet, barátom, hanem itt nem hagyta kend.

— Dehogy nem — erősködik János.

— Ejnye no, mondja a bormérő, — ha itt hagyta volna kend, akkor itt volna, ugy-e bizony ?

Janos gondolkozik, bár a sok ital miatt nem

Vax Bottyán múzeum