Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

2 VÁCI HÍRLAP Kiadások. Megyés püspökünk szobrára a jövő évben teszi le a harmadik részletet: ezer irtot a vá­ros. Közoktatási célokra a város 11,456 frt 50 krt költ, a melyhez közös tanügyi kiadások címén járul még 2268 frt. Ebben uj tétel az j alvárosi kisdedóvó 450 frttal, a mely összeget | a város évről-évre, jog következmény nélkül megfogadni, de ha a város óvodát állít, úgy ez a segély azonnal megszűnik. Az iskolaszék azonban évente tartozik az összeg hovafordi­­tásáról jelentést tenni. A tisztviselők, segéd és szolgaszemélyzetének a fizetése 21,420 frt, a szolgaszemélyzeté 10,537 frt 88 kr. A vám és helypénzszedés kezelése 400 frttal többe kerül jövőben: 3400 frtba. Adakozásokra, jóté­kony célra 1675 frt 60 krt. fog jövő évben költeni a város. Gazdasági kiadások tétele alatt a világítási tételt 4000-ről 6 ezer frtra emelték, úgyszintén a városi szőlőtelep költségeit 2 ezerről négy ezer frtra. Új tétel gyanánt szerepel a városi kántor lakbére 180 frttal. Ennyi lakbért álla­pított meg a tanács tekintettel arra, hogy ez nagyon is megfelel a városi lakbér viszonyok­nak. Építkezési kiadásokra 2250 frtot vettek fel a jövő évre, mig az egészségügyi kiadások majd három ezer frtot érik el bár jövő hótól az állam fogja fedezni a szegények gyógyszer­­költségeit. Kövezésre 14417 frt 11 krt, majd öt ezer frttal többet költenek a jövő évben. Az összes kiadás 139,733 frt 74 kr. lesz 1899-ben. Az adók. Érdekes Vác város egyenes országos adóinak tételei: Föld adó 11005 frt 16 kr. (1898-ban 12,296 frt 74 kr.) házadó 24,035 frt 28 kr. (1898-ban 24,896 frt 25 kr.) 1—J.V. oszt. kere­seti adó 32,543 frt 55 kr. (1898-ban 33,237 frt 05 kr.) tőke, kamat és járadék adó 2494 frt 10 kr. (1898-ban 2495 frt 80 kr.) nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója 3146 frt 01 kr. (ugyanennyi 1898-ban) összesen 73,224 forint 10 kr., tehát az összes országos adónk 3200 frttal kevesebb lesz a jövő évben. Fedezetlen kiadás 29,289 frt 64 kr., a mely összeg a szokásos 40 °/0-os pótadóval jő össze. A dadogásról. *) Midőn a dadagók és hebegők oktatására ké­pesítő tanfolyam véget ért, Ígéretet tettünk a tanfolyam vezetőjének, Roboz Józsefnek, ki a váci orsz. siketnéma intézet igazgatója, hogy ott szerzett ismereteinket és tapasztalatainkat minél szélesebb körben fogjuk értékesíteni s különösen föl fogjuk hívni kartársaink érdek­lődését szerencsétlen dadogóinkra s miután tudtommal Zemplén vármegyéből eddig csak én hallgattam e kurzust, szolgálatot vélek tenni kartársaimnak, ha fölhívom figyelmöket e sze­rencsétlenekre, kik dadogásban, vagy hebe­gésben szenvednek s némi útbaigazítást adok, miként akadályozhatjuk meg mi tanítók az is­kolában a dadogás terjedését s mit tehetünk szerencsétlen dadogóink kigyógyitása érde­kében. Ki is hát az a dadogó? A dadogó egyén vagy egyáltalában nem tud, vagy néha fél óra hosszáig is eltartó kínos erőlködés után tud csak a beszédbe belekezdeni. Ez idő alatt be­szélő szerveiben iszonyú görcs áll be, mely majdnem megfulladással fenyegeti; elkékül, elzöldül, levegő után kapkod, hadonáz mig végre pár szót ki tud ejteni, hogy pár perc múlva ismét beálljon e paroxysmus. Más da­dogó egyes betűk előtt akadozik, pl. a k, p, t, d, b, g mássalhangzók előtt ezeknél a többé vagy kevésbbé görcsös állapot az ily mással­hangzón kezdődő szók előtt áll be. Elképzel­hetjük már most egy ily szerencsétlen dado­­gónak a lelki állapotát. Annak is ép úgy meg van a maga belvilága, az is érzékkel bir minden szép és jó iránt, mint a normális ember; az is szükségét érzi, hogy embertársai­val érintkezzék, gondolatait szavakba foglalja. Igen, de ha beszélni akar s kezd, — ellepi az az iszonyú görcs s nem tud szólani, csak azt látja, különösen, ha a szerencsétlen még együtt­mozgásokkal is bir, mint pl. kezeivel, vagy lá­baival hadonáz s tombol; szaladgál, ugrál — némelyike ugatáshoz, vagy kukorékoláshoz ha­sonló hangot hallat — csak azt látja, hogy *) A váci szünidőben tanfolyamot rendezett Roboz József igazgató a tanítóknak a váci intézetben. A cikket a tanfolyam egyik hallgatója irta s közöljük, mert ügy véljük, hogy nem csak a tanítók, hanem a szülők is tanulságot meríthetnek betőle. ben, hogy úgy van jól, a mint s a milyen irányt szab a város közigazgatásának dr. Zádor János polgármester. Ennek irányadó elismerése nem is maradhat el s a vasárnapi képviselőtestületi ülés nem mulaszthatja el az alkalmat, hogy akármily formában is ki ne jelentse Zádor János dr. és a város többi vezetőivel szemben való megelégedését és őszinte elismerését. * * * A költségvetési előirányzat jövő évi érdekesebb tételeit a következőkben ismer­­letjük : Bevételek. Vác város jövő évi bevétele 110,444 frt 10 krajcáral van preliminálva. A pénztári marad­vány körülbelül 1380 frt lesz az év végén. A vám és helypénzszedési jog jövedelme csak 13569 frt 10 krra van előirányozva, kevesebbre, mint az ez évié azért, mert annyi volt ez év­ben a tényleges bevétel. Az adók úgy látszik, a jövő évben nagyon gyengén folynak majd be, mert az adóvégrehajtási költség jövedelmét lényegesen emelték: 871 frt 62 krra. Uj tétel gyanánt szerepel a sörház-utcai 2. számú, a Burgundia 11. számú és a Rákóczy­­tér 3, számú házak bérlrta, melyeket a város ez évben szerzett meg tulajdonául s a melye­kért összesen 717 frtot, az összes községi épü­letek bérlétéért pedig 7424 frt 60 krt kapnak. Emelték a szőlőtelep előrelátható jövedelmét 2 ezerről 5 ezer forintra, a mi szerintünk kicsi is, hiszen az állami kezelésben nagyobb be­fektetés melleit jóval többet fog hajtani. 27818 forint 10 kr. a bor és húsfogyasztási adó jö­vedelme, a mint azért vettek fel a múlt évi­hez lényegesen kevesebbre, mert ez átmenő jövedelem. A járda kövezési előleg címén há­rom ezer forint szerepet a költségvetésben, mig múlt évben csak 300 frt. Ennek oka az, hogy a Laktanya-sor, Kert-utca, Zichy-utca, Füredi-utca gazdáinak költségét csak ez évben fogja a város behajtani. Érdekes tudni, hogy a kövezetvám címén a város jövő évi jöve­delme körülbelül 14417 frt 11 kr lesz. megy ez valami könnyen. Nini. Csakugyan. Ha ott hagyta az asztalon . . . — Hát ügön! véli. De csakhamar gyanúsan teszi hozzá és vé­gignézi a korcsmárost: — Ha ugyan, mondja, — ha ugyan gazt nem vetött rá valaki. A bormérő fölpattan: — Tán engöm gondol kend? János nyújtogatja a nyakát és a fejét csó­válja. — Hát, mondja, — hát . . . A korcsmáros mérgesen rántja elő a zsebé­ből a maga gyufatartóját. — Hát mit gondol kend ? kiáltja, — Hogy neköm a kend masinatartója köll! Hisz ehun az enyim. Kénai ezüst. János elismerőleg tekint oda. Valóban, ennek az embernek meg van a tulajdon gyufatartója. De hát hol van akkor az övé? Csodálatos ez. — Tán másutt hagyta kend? Merre járt kend ? — Jártam én sokfele, sóhajt János s elő­húzza a külső zsebből a keszkenőt, hogy a homlokát törölje vele. A mint kihúzza, kiesik a padlóra a masinatartó s nagyol koppan, hogy még a hires kupakja is kinyiük. — No, a hol a, mondja a korcsmáros. János néz a tartóra, azután az emberre és megszégyenül. Ejnye, ejnye. Fölveszi a tartót és megnézi mind a négy oldalát. Mit szóljon most már. Hogy ezt a jó, derék, becsületes embert igy gyanúsította. — No egy féliter bort erre a nagy ijedtségre szól békéltetés szempontjából. Ily módon történt, hogy János békéltetni kezdett. Jó sokáig csinálta ezt s mikor vége­zetül eltávozott, már éppen csak hogy állott a lábán. Igen hadi kedvben volt. Jött vele az utcán szemközt egy ember létrával, a létra megütötte Jánost, János megkapta a létrát és nagyot rántott rajta. Mind a hárman a földre estek, azután összegabajodtak. A létrás ember Jánost torkolászta, János meg amazt. így csa­táztak, a mikor a rendőr elválasztotta őket. János azonban sehogy sem akart a válásba egyezni. Úgy vélte, hogy amannak még jár valami s a mig azt neki ki nem adja, nincs tökéletes egyenlőség. A rendőr más véleményen volt, János ennélfogva most ennek esett és akkorát rántott a kabátja szárnyán, hogy min­den gomb lepattogzott róla. így tülekedett, mig nem jött egy másik rendőr is, közrekap­ták Jánost is vitték a biró elé. Sok ember nézte János fölvonulását, gyerkőcök kiabáltak, nevettek, János pedig huzattá magát. — Az én adómbul vagytok, gondolta — hát húzzatok. Följutottak a biró elé s miután egyideig ácsorogni kellett az ajtajában. János bejutott hozzá. Időközben a feje is tisztult s egész csönd­ben hallgatja most, hogy miként vádolja a két rendőr. A létrás emberen kezdik. — Ü ütött mög a létrával elsőbb, védeke­zik János. — Fejbe csapott. — Hát aztán azért a földre kell gázolni va­lakit ? — Persze, feleli nyugodtan. Most meg a rendőri dolgok következnek. Hogy megtépte a ruhájokat. — Én ? kérdezi János — én ? — Hiszen itt van rajtuk a ruha, látható, hogy meg van tépve, mondja a biró. János végignézi a ruhákat és a fejét csóválja. Biz’ az meg van tépve. De ki tépte meg ? Ki téphette ? — Mán, tekintetös uram, azt senki mög nem látja rajta, hogy én tiptem le. Mer én nem tiptem. A biró haragosan szól Jánosra, a ki el van határozva, hogy keményen védekezik : — De hiszen mindakét rendőr is tanú rá. — Hát mindön embör azt beszél, a mit

Next

/
Thumbnails
Contents