Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

ellenőrzi. Ez a beszédrevaló tanításnak leg­egyszerűbb jellemze, de egyszersmind a leg­sarkalatosabb alapelve. Bár nehéz, fáradságos és hosszadalmas a beszédnek e mesterséges megtanulása, de 6—8 év alatt mégis annyira vihető, hogy a siket és egész némán született gyermek is megtanul beszélni s igy a jelzés (kézmutatás), melyet csak a siketnémák értenek meg, teljesen feleslegessé válik. íme ily nemes feladatot teljesít a siketnémák budapesti állami iskolája. Minden humánusan gondolkozó emberbarát tehát csakis méltányolni tudja á közoktatás­­ügyi miniszternek és a székesfővárosnak azon nemes elhatározását és jövőre vonatkozó inten­cióját, hogy az intézetet megalapította és a székesfőváros kulturális intézményeit az isko­lának tervbe vett teljes kifejlesztéssel gyarapí­tani kívánja. Helyi és vidéki hirek. — A halottak ünnepe. A föld lakói egy ünnepet sem ülnek meg olyan általánosan, mint a temetők ünnepét. E napon néptelenné lesz a lakás, a ház s a tengernyi fekete tömeg ott hullámzik a temetőkben. A nagy városok­ban, hol a lakosok évről-évre változnak, hol annyi az idegen, a temetőkben nem minden­kinek van halottja, de azért e szomorú ünnep­nek is megvan a maga színezete s a halottak birodalma tarka szint ölt a virágot és koszorút vivő csoportoktól, melyek a sirhalmok közt barangolnak. E tarkaságot csak a leszálló alkony fedi el, mely hazakergeti azokat, kik látni jöttek s a lámpák és gyertyák világa mellett csak az imádkozókat hagyja. Mily moz­galom, mily zaj van ilyenkor a temetők kapui­nál. Az egyik rész befelé törekszik, a másik kifelé. Az egyik arcról patakban hull a köny, a másikon már csak a nyoma csillog. És ver­senyre kél a fény és gazdagság az egyszerű­séggel és szerénységgel. Amott pazarul ékesített márványemlékű sir, teleaggatva drága koszorú­val és színes lámpással; itt egy homokhalom fakereszttel, gyopárkoszorúval, vékonyan pislogó gyertyácskákkal. A temetőket számosán keresték fel, főleg abban az időben, mikor a legény­­egylet zászló alatt kivonult a honvédsirig. Itt és már alakjáról, színéről, fogásáról megösmeri, melyik a-jó szivar. Aztán elvágja a szivart, még pedig több­nyire nem egyenesen, hanem két szivalaku be­metszéssel ; az ellenkező oldalról kifújja belőle a dohányport, csak aztán gyújt rá nagy szak­értelemmel, a gyufa, vagy a légszesz lángjában minden oldalról megforgatva a sima dohány­leveleket. A tárcaírók nagy atyamesterétől, Agai Adolf­tól hallottam egyszer, hogy Széchenyi István barbárnak mondta azt az embert, a ki le­harapta a szivar végét s azon szilánkosan, be­repedezve, néha egészen elfoszolva vette a szájába. Kedélyes füstölés közben jegyezte ezt meg a legnagyobb magyar, midőn egy alkalommal intimusa: Kecskeméthy Aurél és Danielik püs­pök ebédeltek volt nála döblingi magányában és egy fiatal dohányos leharapta előtte szivarja végét. Némely egyént a féloldalt — vagy belül égő szivar is képes idegessé tenni. Volt egyszer egy igen szellemes nő ösmerősöm, a ki a leg­élénkebb társalgás közben megakadt, ha kívül egészen megszenesedett szivaromra esett te­kintete. Érdekes spécies a vasárnapi dohányos. Olyanok értendők ez alatt a gyűjtőnév alatt, VAGI HÍRLAP először Weninger József karnagy vezetése alatt énekelték el a himnuszt, majd Dvornika Antal a Csatatéren című hatásos költeményt szavalta. Ezt ismét dal követte s aztán Stekly Sándor a Felistenek czimű költeménynyel ért el hatást. Végül Pálinkás Antal karkáplán mondott beszédet s magasztalta a hősöket, a kiknek sírjánál a hazaszeretet és a kegyelet viraszt mindenkor. — Csillaghullás. A kalendárium augusz­tusra jelzi a csillaghullást, de a katonáéknál más napra esik s kétszer is van egy esztendő­ben. Most november első napján is volt csil­laghullás a katonáéknál s a mi váci ezredünk több tisztje is részesült benne. Segesvárt/ Ist­ván huszár főhadnagy Il-od osztályú századossá, vicomte de Maistre Edgard létszámfeletti szá­zadossá, Valovits Mihály kezelőfőhadnagy Il-od osztályú kezelőszázadossá, kapuvári Vargyas An­dor és Borner Dezső tiszthelyettesek hadna­gyokká lettek kinevezve. Ettrekarcsai Lukács Ákost a váci csendőrparancsnokság volt ve­zetőjét, főhadnagygyá nevezte ki a legfelsőbb hadúr. — Áthelyezett ezredorvos. Gidófalvy Béla a 6-ik honvéd-huszárezred ezredorvosát saját kérelmére a honvédelmi miniszter a pécsi huszárezredhez helyezte át. Az uj ezredorvos Tonay Dezső, a ki már el is foglalta állását. — A veszedelmes utas. A párisi gare de Tkot pályaudvaron indulásra készen állt a keleti expreszvonat. Az utolsó pillanatban nagy sebbel-lobbal rohan ki a perronra egy francia eleganciájával öltözött utas és egy pillanat műve: fenn a zsúfolt első osztályú kocsiban. A kiváncsi utasok közt volt egy két ismerőse, a kik elmondatták vele utazása célját: — Nem tudják Önök, hogy Bécsben pestis eset fordult elő s most viszem Bécsbe a párisi kormány ajándékát: ötezer léleknek elegendő pestis szérumot. Jövő héten viszem a másik részletet . . . Erre a kijelentésre mozgolódás támadt az ülőhelyeken s nem sokára utasunk magára maradt a kényelmes kocsiban. Olyan veszedel­mes utassal, a ki ötezer befecskendezésre ele­gendő szérumot visz, nem akart senki sem utazni, de abba városba sem akartak menni, a hol olyan a pestis, hogy ötezer adag is el­a kik csak olyankor szivaroznak, ha valaki megkínálja őket. Az ilyen ember nagyon szereti az édességet. Zsebei többnyire tele vannak csokoládé bon­bonnal, égetett mandulával, a melyet időköz­ben rágcsál; sok teljes kávét iszik, legjobb ve­vője a gyümölcsös boltoknak és igen kevés hódítással dicsekedhet. A nem pipás ember ellen sajátságos aver­ziójuk van az asszonyoknak, mert rendszerint tutyimutyinak, katuskának tartják őket. Ter­mészetes hogy: nulla regula sine exceptione. A vasárnapi dohányos, ha már nem kerül­heti ki a füstölést, rendesen gyönge szivart kér és minden szivarhoz egy pakli gyufát fo­gyaszt el. Boldog, ha cigarettát offerál neki házigazdája, mert azzal legalább gyorsabban elkészül. A mi a cigarettázást illeti, nálunk mindössze tizenöt-húsz éve jött annyira divatba, hogy ma már az eddig pipából dohányzott napszá­mos ember is cigarettát sodor a kőműves dí­ványon, sőt a katonaviselt bakák a falukon is elterjesztik a cigaretta divatját. A dohányzás gourmetjei azt tartják, hogy mig a száraz, jól szelelő, nagyon középszerű szivart, például trabukkót, británikát, vagy a regalitászt is el lehet szívni, addig a rossz ci­garettánál valami rosszabb nincs a föld ke-3 kell . . . így esett meg, hogy a keleti expresz­vonat, országokon át egyetlen egy, valóságos utassal robogott keresztül, a keleti kényelem­mel élvezte az expresz előnyeit. És kivolt az titokzatos veszedelmes utas ? Valószínűleg ér­dekli a mi olvasóinkat is: Boross Samu hír­lapíró, az 1900-iki párisi világkiállítás magyar osztályának titkára és a sajtóiroda főnöke, a ki most állandóan künn tartózkodik Párisban. Boross különben a napokban itthon is járt és érdekes dolgokat mondott el a világkiállításra való készülődésekről, a melyekről különben az ő hivatott tolla fog a Váci Hírlapnak cikket írni. — Sikerült birói vizsga. Dr. Krezsák Pál, a budapesti kir. váltótörvényszék joggya­kornoka, a múlt héten tette le a birói vizsgát még pedig kitűnő eredménynyel. — Paazig Ozvald halála. Paazig Ozvald, gr. Aichelburg nyugalmazott tiszttár­­tója, október 31-én a vörös kereszt budai kór­házban hosszas szenvedés után elhunyt. Paazig ismert alakja volt a váci társas életnek. Egy kisebb társaság, melynek tagjai nagyobbára németek voltak, tartott össze s nap nap után összejöttek. Ennek volt tagja Paazig mig sú­lyosan meg nem betegedett. Akkor levitték a budai kórházba, a hol gondos ápolásban ré­szesült, de az öreg urat még sem tudták meg­menteni az életnek. Temetése november 2-án délután 3 órakor ment végbe a Vörös kereszt kápolnájában, a hol sok váci ismerőse és ba­rátja összejött Paazig végtisztességére. Halálát özv. Paazig Ozvaldné sz. Rauch Izabella és egyetlen fia Paazig Róbert Arthur cs. és kir. 34. gyalogezredbeli főhadnagy s nagyszámú jóbarát siratja. — Uj Vác. Lesz idő s ez az idő nincs is messze, hogy úgy fogunk beszélni: — Megyek a régi a városba .. . — Voltam az uj városban . . . Ez az uj város ott fog emelkedni a közép­városi temető háta mögött, a város legegész­ségesebb helyén. Bauer tanár a tervezője s valószínű, hogy kicsiben az új Vácot meg is fogja alkotni. Bauer tanár a tavaszszal huszon­hat villát fog építeni hatalmas telkén. A villák teljes komforttal lesznek berendezve s minde­nüvé a vízvezetéket és a — villámvilágitást is rekségén, úgy hogy mig Windischgrátznek az ember a bírónál kezdődik, addig a szivar­­gourmetnek az egyptomi szivarkáknál, a giu­­beknél és a kingnél kezdődik a cigaretta. Újabban az elegáns világ különben teljesen hadat üzent neki. Fából készült, csont meg borostyán szopókáju matrózpipákból sáfrány­­szinű, édes illatú angol dohányt szívnak a legislegdivatosabb gentlemanek. Elmúlt nyáron én is vettem a velencei ár­kádok alatt egy ilyen füstölő szerszámot, de pórul jártam vele. Az első itthoni, ebéd utáni szieszta alkalmá­val indignálódva vette ki fogaim közül az asz­­szony, úgy vélekedvén, hogy ma már minden­áron pipázni akarok, vegyem elő a szépapám longáját, az remek darab és legalább a tradí­cióknak is áldozok, ha abból füstölök. Én azonban, mint aféle liberális hazafi, semmi­­némű ócska rendiséget nem ápolhatok, annál kevésbbé, mivel a szépapám dohánykazánjának az etetésére egy vagyon szükségeltetik. így megmaradtam a szivar mellett, a mi interna­­cionális és demokratikus füstölő szerszám, mert a legfinomabb, üvegtokba zárt dohánytekercset szívja a walesi herceg, de szívhatja a szigetvári­utcai meggazdagodott hentesmester is — ha van pénze hozzá. V. S.

Next

/
Thumbnails
Contents