Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

ellenőrzi. Ez a beszédrevaló tanításnak legegyszerűbb jellemze, de egyszersmind a legsarkalatosabb alapelve.

Bár nehéz, fáradságos és hosszadalmas a beszédnek e mesterséges megtanulása, de 6—8 év alatt mégis annyira vihető, hogy a siket és egész némán született gyermek is megtanul beszélni s igy a jelzés (kézmutatás), melyet csak a siketnémák értenek meg, teljesen feleslegessé válik.

íme ily nemes feladatot teljesít a siketnémák budapesti állami iskolája.

Minden humánusan gondolkozó emberbarát tehát csakis méltányolni tudja á közoktatásügyi miniszternek és a székesfővárosnak azon nemes elhatározását és jövőre vonatkozó intencióját, hogy az intézetet megalapította és a székesfőváros kulturális intézményeit az iskolának tervbe vett teljes kifejlesztéssel gyarapítani kívánja.

Helyi és vidéki hirek.

— A halottak ünnepe. A föld lakói egy ünnepet sem ülnek meg olyan általánosan, mint a temetők ünnepét. E napon néptelenné lesz a lakás, a ház s a tengernyi fekete tömeg ott hullámzik a temetőkben. A nagy városokban, hol a lakosok évről-évre változnak, hol annyi az idegen, a temetőkben nem mindenkinek van halottja, de azért e szomorú ünnepnek is megvan a maga színezete s a halottak birodalma tarka szint ölt a virágot és koszorút vivő csoportoktól, melyek a sirhalmok közt barangolnak. E tarkaságot csak a leszálló alkony fedi el, mely hazakergeti azokat, kik látni jöttek s a lámpák és gyertyák világa mellett csak az imádkozókat hagyja. Mily mozgalom, mily zaj van ilyenkor a temetők kapuinál. Az egyik rész befelé törekszik, a másik kifelé. Az egyik arcról patakban hull a köny, a másikon már csak a nyoma csillog. És versenyre kél a fény és gazdagság az egyszerűséggel és szerénységgel. Amott pazarul ékesített márványemlékű sir, teleaggatva drága koszorúval és színes lámpással; itt egy homokhalom fakereszttel, gyopárkoszorúval, vékonyan pislogó gyertyácskákkal. A temetőket számosán keresték fel, főleg abban az időben, mikor a legényegylet zászló alatt kivonult a honvédsirig. Itt

és már alakjáról, színéről, fogásáról megösmeri, melyik a-jó szivar.

Aztán elvágja a szivart, még pedig többnyire nem egyenesen, hanem két szivalaku bemetszéssel ; az ellenkező oldalról kifújja belőle a dohányport, csak aztán gyújt rá nagy szakértelemmel, a gyufa, vagy a légszesz lángjában minden oldalról megforgatva a sima dohányleveleket.

A tárcaírók nagy atyamesterétől, Agai Adolftól hallottam egyszer, hogy Széchenyi István barbárnak mondta azt az embert, a ki leharapta a szivar végét s azon szilánkosan, berepedezve, néha egészen elfoszolva vette a szájába.

Kedélyes füstölés közben jegyezte ezt meg a legnagyobb magyar, midőn egy alkalommal intimusa: Kecskeméthy Aurél és Danielik püspök ebédeltek volt nála döblingi magányában és egy fiatal dohányos leharapta előtte szivarja végét.

Némely egyént a féloldalt — vagy belül égő szivar is képes idegessé tenni. Volt egyszer egy igen szellemes nő ösmerősöm, a ki a legélénkebb társalgás közben megakadt, ha kívül egészen megszenesedett szivaromra esett tekintete.

Érdekes spécies a vasárnapi dohányos.

Olyanok értendők ez alatt a gyűjtőnév alatt,

VAGI HÍRLAP

először Weninger József karnagy vezetése alatt énekelték el a himnuszt, majd Dvornika Antal a Csatatéren című hatásos költeményt szavalta. Ezt ismét dal követte s aztán Stekly Sándor a Felistenek czimű költeménynyel ért el hatást. Végül Pálinkás Antal karkáplán mondott beszédet s magasztalta a hősöket, a kiknek sírjánál a hazaszeretet és a kegyelet viraszt mindenkor.

— Csillaghullás. A kalendárium augusztusra jelzi a csillaghullást, de a katonáéknál más napra esik s kétszer is van egy esztendőben. Most november első napján is volt csillaghullás a katonáéknál s a mi váci ezredünk több tisztje is részesült benne. Segesvárt/ István huszár főhadnagy Il-od osztályú századossá, vicomte de Maistre Edgard létszámfeletti századossá, Valovits Mihály kezelőfőhadnagy Il-od osztályú kezelőszázadossá, kapuvári Vargyas Andor és Borner Dezső tiszthelyettesek hadnagyokká lettek kinevezve. Ettrekarcsai Lukács Ákost a váci csendőrparancsnokság volt vezetőjét, főhadnagygyá nevezte ki a legfelsőbb hadúr.

— Áthelyezett ezredorvos. Gidófalvy Béla a 6-ik honvéd-huszárezred ezredorvosát saját kérelmére a honvédelmi miniszter a pécsi huszárezredhez helyezte át. Az uj ezredorvos Tonay Dezső, a ki már el is foglalta állását.

— A veszedelmes utas. A párisi gare de Tkot pályaudvaron indulásra készen állt a keleti expreszvonat. Az utolsó pillanatban nagy sebbel-lobbal rohan ki a perronra egy francia eleganciájával öltözött utas és egy pillanat műve: fenn a zsúfolt első osztályú kocsiban. A kiváncsi utasok közt volt egy két ismerőse, a kik elmondatták vele utazása célját:

— Nem tudják Önök, hogy Bécsben pestis eset fordult elő s most viszem Bécsbe a párisi kormány ajándékát: ötezer léleknek elegendő pestis szérumot. Jövő héten viszem a másik részletet . . .

Erre a kijelentésre mozgolódás támadt az ülőhelyeken s nem sokára utasunk magára maradt a kényelmes kocsiban. Olyan veszedelmes utassal, a ki ötezer befecskendezésre elegendő szérumot visz, nem akart senki sem utazni, de abba városba sem akartak menni, a hol olyan a pestis, hogy ötezer adag is ela kik csak olyankor szivaroznak, ha valaki megkínálja őket.

Az ilyen ember nagyon szereti az édességet. Zsebei többnyire tele vannak csokoládé bonbonnal, égetett mandulával, a melyet időközben rágcsál; sok teljes kávét iszik, legjobb vevője a gyümölcsös boltoknak és igen kevés hódítással dicsekedhet.

A nem pipás ember ellen sajátságos averziójuk van az asszonyoknak, mert rendszerint tutyimutyinak, katuskának tartják őket. Természetes hogy: nulla regula sine exceptione.

A vasárnapi dohányos, ha már nem kerülheti ki a füstölést, rendesen gyönge szivart kér és minden szivarhoz egy pakli gyufát fogyaszt el.

Boldog, ha cigarettát offerál neki házigazdája, mert azzal legalább gyorsabban elkészül.

A mi a cigarettázást illeti, nálunk mindössze tizenöt-húsz éve jött annyira divatba, hogy ma már az eddig pipából dohányzott napszámos ember is cigarettát sodor a kőműves díványon, sőt a katonaviselt bakák a falukon is elterjesztik a cigaretta divatját.

A dohányzás gourmetjei azt tartják, hogy mig a száraz, jól szelelő, nagyon középszerű szivart, például trabukkót, británikát, vagy a regalitászt is el lehet szívni, addig a rossz cigarettánál valami rosszabb nincs a föld ke-3

kell . . . így esett meg, hogy a keleti expreszvonat, országokon át egyetlen egy, valóságos utassal robogott keresztül, a keleti kényelemmel élvezte az expresz előnyeit. És kivolt az titokzatos veszedelmes utas ? Valószínűleg érdekli a mi olvasóinkat is: Boross Samu hírlapíró, az 1900-iki párisi világkiállítás magyar osztályának titkára és a sajtóiroda főnöke, a ki most állandóan künn tartózkodik Párisban. Boross különben a napokban itthon is járt és érdekes dolgokat mondott el a világkiállításra való készülődésekről, a melyekről különben az ő hivatott tolla fog a Váci Hírlapnak cikket írni.

— Sikerült birói vizsga. Dr. Krezsák Pál, a budapesti kir. váltótörvényszék joggyakornoka, a múlt héten tette le a birói vizsgát még pedig kitűnő eredménynyel.

— Paazig Ozvald halála. Paazig Ozvald, gr. Aichelburg nyugalmazott tiszttártója, október 31-én a vörös kereszt budai kórházban hosszas szenvedés után elhunyt. Paazig ismert alakja volt a váci társas életnek. Egy kisebb társaság, melynek tagjai nagyobbára németek voltak, tartott össze s nap nap után összejöttek. Ennek volt tagja Paazig mig súlyosan meg nem betegedett. Akkor levitték a budai kórházba, a hol gondos ápolásban részesült, de az öreg urat még sem tudták megmenteni az életnek. Temetése november 2-án délután 3 órakor ment végbe a Vörös kereszt kápolnájában, a hol sok váci ismerőse és barátja összejött Paazig végtisztességére. Halálát özv. Paazig Ozvaldné sz. Rauch Izabella és egyetlen fia Paazig Róbert Arthur cs. és kir. 34. gyalogezredbeli főhadnagy s nagyszámú jóbarát siratja.

— Uj Vác. Lesz idő s ez az idő nincs is messze, hogy úgy fogunk beszélni:

— Megyek a régi a városba .. .

— Voltam az uj városban . . .

Ez az uj város ott fog emelkedni a középvárosi temető háta mögött, a város legegészségesebb helyén. Bauer tanár a tervezője s valószínű, hogy kicsiben az új Vácot meg is fogja alkotni. Bauer tanár a tavaszszal huszonhat villát fog építeni hatalmas telkén. A villák teljes komforttal lesznek berendezve s mindenüvé a vízvezetéket és a — villámvilágitást is

rekségén, úgy hogy mig Windischgrátznek az ember a bírónál kezdődik, addig a szivargourmetnek az egyptomi szivarkáknál, a giubeknél és a kingnél kezdődik a cigaretta.

Újabban az elegáns világ különben teljesen hadat üzent neki. Fából készült, csont meg borostyán szopókáju matrózpipákból sáfrányszinű, édes illatú angol dohányt szívnak a legislegdivatosabb gentlemanek.

Elmúlt nyáron én is vettem a velencei árkádok alatt egy ilyen füstölő szerszámot, de pórul jártam vele.

Az első itthoni, ebéd utáni szieszta alkalmával indignálódva vette ki fogaim közül az aszszony, úgy vélekedvén, hogy ma már mindenáron pipázni akarok, vegyem elő a szépapám longáját, az remek darab és legalább a tradícióknak is áldozok, ha abból füstölök. Én azonban, mint aféle liberális hazafi, semminémű ócska rendiséget nem ápolhatok, annál kevésbbé, mivel a szépapám dohánykazánjának az etetésére egy vagyon szükségeltetik. így megmaradtam a szivar mellett, a mi internacionális és demokratikus füstölő szerszám, mert a legfinomabb, üvegtokba zárt dohánytekercset szívja a walesi herceg, de szívhatja a szigetváriutcai meggazdagodott hentesmester is — ha van pénze hozzá. V. S.