Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
Tizenkettedik évfolyam. 45. szám. Vác, 1898. évi november 6. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre.............................6 frt — kr. Félévre..................................3 frt — kr. Negyedévre..............................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde_____________________________________________i_ Nyilt-tér sora 30 kr. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEK Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. \ Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. j-u-tánsrosan fel-vétetnels. Kéziratok vissza nem adatnak. A Telefon Hírmondó Vácon. Az a zseniális és csodálatos magyar találmány, mely a fővárosban elejétől fogva közkedveltségnek örvendett és a távol vidéken is kellemes szórakozást nyújt a zajos élettől elszigetelt lakosságnak, városunkban is kezd tért hódítani. Eddig azok rebesgették, hogy azt a hasznosan és kellemesen szórakoztató beszélő újságot nálunk is be fogják vezetni, de most, úgy látszik, a megvalósulás stádiumába lép ezen életrevaló idea. Gindrich József hengermalmi igazgató állott a mozgalom élére, ki a telefon újság központi igazgatóságával érintkezésbe lépve azt a biztatást nyerte, hogy 200 megrendelés esetén a telefon hírmondó, ha az időjárás is eléggé kedvez, még nyár előtt vezettetnék be városunkba. Örömmel veszünk tudomást ezen üdvös mozgalomról, nemcsak kereskedelmi szempontból, melynek érdekei első sorban részesülnek kellő figyelemben naponta többször ismétlődő tőzsdei tudósítások alakjában; nemcsak a város fejlődése, hanem saját kényelmünk és szórakozásnak szempontjából is, mely nálunk, hol a társadalmi életnek nyoma sincsen, régen érzett hiányt lesz hivatva pótolni. A telefon hírmondó csekély 2 frtnyi havi előfizetési díjért reggel 9 órától egész éjfélig változatosan szórakoztatja a közönséget. Minden eszközt valósággal kizsákmányol a vállalat, csakhogy előfizetői meglegyenek elégedve. A Telefon-Hirmondó eleinte csak hírszolgálatra volt berendezve. A mi másnap lapokban megjelent, azt a hírmondó újság kitűnő információ közegei révén egy negyed órával az esemény után megtudta, megírta és felolvasta hallgatóinak. További kísérletezések révén annyira fejlődött ez a négy jövőjű találmány, hogy nemcsak híradás, hanem művészi szolgálatokat is tesz hallgatóinak. Esténkint csaknem naponta rendez hangversenyeket a telefon hírmondó, melynek hangversenytermében a magyar főváros Íróinak, zeneszerzőinek és színpadi művészeinek java gyűl össze. A hallgató az újabb irodalom legszebb termékeivel ismerkedik meg, néha magának az Írónak felolvasából; hallja a legújabb zeneszerzeményeket, a melyeket arra hivatott művészek játszanak el. Kuplékat, kedvelt operák, operettek énekszámait ugyanazok a művészek adják elő a Telefon Hírmondó hallgatóinak, a kik a színházak nézőterén ülő publikumot gyönyörködtetik. De nemcsak a felnőttekről gondoskodik a beszélő újság, hanem a család kicsinyei részére behozta az úgynevezett gyermekestélyek intézményét. Délután, minden héten egyszer, odaül Pósa Lajos és Forgó bácsi a felolvasó szobába és felolvassák meséit és versikéiket a kicsinyeknek. Miután sok embernek jól felfogott érdekében áll, hogy napjában többször szerezzen tudomást a termények árfolyamáról. a Telefon-Hirmondó direkt összeköttetést létesített a budapesti árú- és értéktőzsdével. Az innen nyert kimerítő értesítést naponkint többször közli előfizetőivel. Ennek különösen a vidéken vehetik nagy hasznát, hol csak nagyobb czégek, vagy w A I Képeddel. Ha álom jön reám Hol irt lel e kebel. Boldog vagyok, mivel „Képeddel alszom el Ha eltűnik, s vele A drága képzetek, Boldog vagyok, mivel r Képeddel ébredek.“ Ha érted bánat ér, S nincsen sehol vigasz: Hiven tűröm, habár „Kimondhatatlan az.u S miattad, hogy ha kell, Boldogtalan leszek, — Mert édes az nekem, „Mit érted szenvedek.“ Orel Géza. A dohányzásról. — A Váci Hírlap tárcája. — Istenben boldogult szépapám meleg nyári délutánokon kiment a méhesbe, a Leibkammerdiener, Penyigei uram meg vitte utána a — longát. A méhesben aztán leült barnabőr foteljába, föltette az okulláriumot és egymás után nézegette végig azt a sok temérdek Írást, rendeletet meg Handschreibent, a melyet az ő ura, a nagy császár küldözgetett neki Bécsnek városából. Mig ő kigyelme a szarkalábbötüs német paksamétákkal bajlódott, addig Penyigei uram elkészült a longával, Gyöngéd szeretettel, finom szarvasbőrrel megtörűlgette a diófa-szinre kiégett tajtékot, az ezüst kupakot, a mely a bécsi Stöckel-kastélyt mintázta és Kaunitz Vencelnek volt az ajándéka, aztán tele tömte selymes levelű csetneki dohánynyal, kicsiholta a jóféle szagú ürömtaplót nagyujja és hüvelyke körmével szakértelemmel megnyomogatta és átadván a készséget tiszteletteljesen szólott: — Szuperál már, kegyelmes uram . . . placeat. — Gratias ago . . . ih danke . . . felelte szépapám a jozefinisztikus időkben divott kétnyelvűséggel, aztán átvette — a pipát. Korunk ideges fia nem ér rá már annyit bajlódni egy olyan szerszámmal, a melynek majdnem annyi ápolás kell, mint egy gyereknek. Aztán meg nagyon megfogyatkozának a Leibkammerdienerek is, a kik őseink becses ! személyét és longáit gondozták. Az utódnak legfeljebb Feri pincér szolgál 1 gyufával, s rohanva egyik asztaltól a másikhoz, nincs ideje holmi ócska táblabirós dohánykazánok etetésére. De azért ma éppen olyan kedves az emberiségnek ez az illatos fü, mint volt szépapáink korában. Nem vesztett semmit népszerűségéből, csak követte az átalakulás törvényét — szivarrá, cigarettává finomodott. A középkorban a pápák bullákat adtak ki a dohányzás ellen és a ki áthágta a tilalmat, azt szigorúan büntették. Nálunk is volt idő, hogy az igazságszolgáltatás, elrettentő például, a pipaszárat üttette át a dohányos ember orrán és igy kötötték ki a piacra a helység csúfjára. Ma már ilyesmitől nincs mit félni és legfeljebb szenzitiv, migrénes asszonyok nem tűrik a füstöt. Pedig ha tudnák, hogy a munkával, gonddal halmozott férfiembernek milyen univerzális gyógyító balzsama ez a szürkés fodrokba gomolyodó felhő. Poéták, irók ezért is többnyire kedvelői voltak a dohánynak. Petőfi dalaiban számtalanszor előfordul a pipa s még a kályhának is használja, mert debreceni hideg szobájában, forró agyagján melengeti gémberedett ujjait. Egy régibb költőnk csak finnyás orroknak nem tetszőnek mondja pipáját és a külföld irodalma is sokszor foglalkozik vele.
