Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-10-02 / 40. szám
Tizenkettedik évfolyam. Vác, 1898. évi október 2. 40. szám. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre.............................6 frt — kr. Félévre..................................3 írt — kr. Negyedévre.............................1 írt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyílt-tér sora 30 kr. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEK Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. 1 Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. ' Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. ívitányosan. fel-vétetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Nyilatkozat. A hivatalos állásommal egybekapcsolt teendők nem engedvén meg, hogy a » Váci Hírlap« szerkesztését, melyre különben kedvvel és előszeretettel vállalkoztam, — tovább is vezethessem: a szerkesztéstől ezennel visszalépek. Átengedem a teret fiatalabb, a közönséget több reményre jogosító erőnek. Fogadja ezúttal a nagyérdemű előfizető és olvasó közönség hálám kifejezését azon rokonszenveért, melylyel szerkesztői működésemet kisérni kegyes volt. Vácon, 1898. szeptember 30. Knlcsár Ernő. Olvasóinkhoz. Üj főszerkesztője és új szerkesztője van a mai naptól kezdve a Váci Hírlapnak: rövid idő alatt a második változás a személyekben, de nem az elvekben.\ Más városban, más lapnál a szerkesztő változáshoz, talán nem épen a lap előnyére, kombinációkat lehetne fűzni, a Váci Hírlapnál történt változásnál azonban nyil-Hat titkos kis levél. Irta: Gárdonyi Géza. I. Kedves Marim! Mielőtt ezt a levelet elolvasnád, esküdj meg, hogy soha senkinek el nem mondasz belőle egy szót sem ! Hát tudd meg, hogy egy fiatal ember az őrülésig szerelmes belém. Ma láttuk egymást először. Én az ablaknál ültem. Ő az utcán sétált. Eleinte nem is vettem észre. Cilinder, cilinder. De azután, hogy sokszor elment előttem a cilinder, akaratlanul is megnéztem. Egy szép barna, ábrándos szemű fiú. Rám nézett hosszan. S a tekintete azt mondta: Szeretlek! Egész éjjel nem tudtam aludni. Találgattam, hogy mi lehet a neve, hol lakik, honnan ismer engem és mikor szeretett belém. Egy belső sugallat azt mondja nékem, hogy Jenő a neve, mint a „Fekete keztyűs grófnő“ halovány hercegének. Azután a paplanom gombjain azt számítottam ki, hogy ő lesz-e a férjem ? Ötször igen,, négyszer nem. De tudod, ez nem bizonyos. I tan és őszintén megmondhatjuk az igazat: I Kulcsár Ernő úr, az eddigi szerkesztő hivatalos elfoglaltságánál fogva nem élhetett egészen a Váci Hirlap-ndk. s ezért távozott, de ígéretét bírjuk, hogy a jövőben is munkatársa lesz lapunknak. Zsurnalisztikái szempontból talán jó jel, hogy Magyarországon az újságírás annyira fejlődött, hogy ebben a szép országban az újságolvasók megkövetelik, hogy még a vidéki sajtónak is legyen oly szerkesztője, a ki csakis a lapnak él. A mikor tehát a Váci Hírlap szerkesztését átveszem, pártoktól és személyeklől független helyi lapot akarok hetenkint a közönség kezébe adni. Azt mondám, hogy csak is személyekben, de nem elvekben történik a változtatás. Ha Gajáry Géza, dr. Zádor János, dr. Freysinger Lajos, Reiser Béla, dr. Vadas József, dr. Kőim Jakab, Kulcsár Ernő, Várföldi Elek. Váró Karoly. Csik-Volecz Sándor stb. cikkeivel fog találkozni ezentúl is az olvasó a Váci Hírlap hasábjain bizonyos, hogy a lap iránya változatlan marad. Ezek megbecsülhetetlen szellemi Azt hiszem, holnap ismét eljön, mert mikor az ablak előtt sétált, én melegen néztem rá és azt mondtam a tekintetemmel: „Legyen bátor drága Jenőm: remélhet!“ Emmi. II. Reszketek az izgalmaktól, midőn neked ezeket a sorokat irom. Egy hétig vártam, hogy bejön hozzánk. De ő nem mert. Azt hitte, hogy a kegyetlen szivű hölgyek osztályába tartozom. Végre ma éjjel a jó isten segített rajtam. Azt álmodtam ugyanis, hogy ő Ádám, én pedig Éva vagyok. Azonnal megértettem, mit jelent ez az álom : a szokott órában, a helyett, hogy az ablakhoz ültem volna, felöltözködtem és mintha a Nepomuki szent János litániájára mennék, a sétatérre siettem. Az álom igaz volt. Mari! a fasor közepén ő jött velem szemközt. Annyira megijedtem, hogy egy pillanatra j meg kellett állnom. Vissza akartam futni, ma- I gam sem tudom, miért, — de aztán nyugodt- I ságot parancsoltam a szivemnek és olyan hi- 1 deg arccal sétáltam el mellette, mintha márvány fejem volna. 1 Nem tudom köszönt-e. Én nem pillantot- 1 am föl a földről. Csak mikor már vagy ötven | 1 erők már magában véve is elég garanciát nyújtanak arra, hogy a Váci Hírlap ezentúl is egy minden tekintetben jó, szabadon gondolkodó, modern eszméket hirdető, az olvasó közönséget minden érdekesről helyesen tájékoztató lap legyen. Kovách Ernő továbbra is megmarad a lap kiadótulajdonosának s ez a tény tulajdonkép felmentene ennek a bevezető czikkelynek az Írásától. Hiszen a mely lapon Kovách Ernő neve áll az csak komoly és oly számba mehet, melynek minden oldalán csakis a jó, a helyes, az elfogulatlan ítélet, a jóakaró tanács foglalhat helyet, a melynek hasábjain a feltétlen és ellentmondást nem tűrő igazság és becsületesség tükröződhetik vissza. így hogy az én csekélységem is be fog folyni ezentúl a lap szerkesztésébe, talán nem is oly nagy fontosságú a lap éleiében. A magam részéről szebb programmot nem ismerek, mint azt, hogy a lap legyen tükre a helyi érdekeknek, minden uldalán az őszinteség, az igazság foglaljon helyet minden sora a polgárság érdekében legyen írva. Rovatai legyenek változatosak, lépésnyire voltam, akkor hallgatóztam, hogy jön-e utánam. A kavicsok ropogtak. Jött. Meglassítottam a lépéseimet, hogy hadd érjen utói. Észrevettem, hogy ő is lassabban jön: nem mer utolérni. Megálltam. 0 is megállt. Elindultam. 0 is elindult. Ismét megálltam. Ismét megállt. Nehéz szemrehányásokat tettem ekkor magamnak, hogy miért voltam hozzá az előbb olyan hideg. Hirtelen megfordultam és elszántan mentem feléje. De csak addig tartott a bátorságom, mig odaérkeztem, a hol ő állott. Se szólni, se ránézni nem mertem. Csak elmentem mellette, mint az előbb. ő ismét követett. — Istenem, istenem, — igy sóhajtottam, — csak most az egyszer segíts rajtam! Isten meghallgatott. Adóit egy jó gondolatot. Szétkapcsoltam titkon az imakönyvemet és leejtettem. A képek százfelé repültek.
