Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-09-11 / 37. szám
VÁCI Hl CLAP szilajsága és pajkossá "a zabolázható legyen. Ha azonban a gyermek fejlettsége nem áll arányban a tananyaggal: akkor a megerőltetés folytán nem lesz képes leckéje tárgyát felfogni és megtanulni, s akkor az a szomnrú eredmény következik be, hogy a túlfeszitésben el tompul a gyermek elméje, s mivel nehezen képes tanulni: elveszti önbizalmát és megundorodik a tanulástól. Azért is az iskoláztatás alaptényezője gyanánt a kisdedóvoda méltán üdvözlendő. Vajha! hazánk minden zugában, a hol gyermekek első neveltetéséről van szó, — ez igazán üdvös intézmény életre hivatnék, melyről most törvény is intézkedik. Szólanunk kell még az oly szülőkről is, kik csupa gyöngédségből kímélik gyermekeiket, s a kisdedóvodába nem küldik, az iskolába való küldésüket pedig mindegyre halogatják. Az ily gyermek 8—9 éves korában már nem tud hozzászokni a tanuláshoz; elméje és esze örökké a játékon van, s minél inkább tovább halad iskolai pályáján : annál inkább elsatnyul, s mint a tapasztalás mutatja, az öreg gyerekek soha sem jó tanulók ; sőt idők múltával elhanyagolják tanulmányaikat, s kimaradnak az iskolából. Mindezek megérdemlett megfontolásra serkentsék a szülőket, hogy gyermeküket már négy éves korában adják a kisdedóvodába, hogy mindenekfölött szokjék otthonról távol lenni, s imerje meg apránként az iskolai fegyelmet; azután a repítették az „igazit“ és ő busz év múltán nem tehetett egyebet, megtalálván a levelet, mint hogy mondá vala ezeket: „Most tudom már, miért nem házasodtam én meg.“ Magának élve, bankó bankó hátán, ezüst-, arany egymásra penészedtek a láda fiában. A tanyáján nagy, ezreket érő lucernás kazal gyűlt össze évek során át. Bekövetkezett az 1863-iki asztály. A gazdag alföldi róna délibábja koldusbotot tükrözött vissza. Az éhhalál kínjait állták ki azok, a kik a fekete kenyeret csak meséből ismerték s a zabkenyeret pláne mint valami özönvíz előtti ritkaságot múzeumba rakták volna, ha lett volna. Tíz krajcárért lehetet kapni a juhot, tiz forintért a többi lábas jószágot. Nem volt annyi takarmány, a mennyi egy szöcskének fölöstökömre elég lett volna. Messze földre látszott a fiskus N. József lucerna kazla. Kérték tőle mesés áron. Nem adom oda, mert szüksége van rá a jószágnak mondá, pedig egy kecskét sem tartott. Egyszer aztán valaki azon elv alapján, hogy i senkinek sincs takarmánya, a fiskus N. Jóefnek se legyen, meggyujtotta. Lélekszakadva futott be a tanyára. — Tekintetes uram meggyujtották a lucerna kazlat. — Azután ég is, ugy-e ? — Elégett az tisztára. Lábat adott a gondolatának, ki ment a tanyára. A sok drága lucernát marokkal össze lehetett volna szedni a hamvában. hetedik éves korában kezdjen az iskolába járni, melyre nézve igaz, hogy iskolai törvények is léteznek, de azokat nem tartják meg, s ne is a törvény kényszerítése, hanem a szülői gondoskodás legyen e tekintetben irányadó, mert a szülők felelősek saját lelkiismeretük itélőszéke előtt gyermekeikért, hiszen az oly gyermek, a ki bármily okból nem akar tanulni, s időkorán ott hagyja faképnél az iskolát: az olyan el van veszve és csak terhe lesz a társadalomnak, maga magának pedig álka! Ezek után még az iskoláztatás helyes beosztásának elvére kívánunk reflektálni. Nagy baj az nálunk, hogy a szülők tömegesen terelik gyermekeiket a gymnasiumi iskolákba, vagy pedig a reáltanodákba; mig ellenben az ipariskolák sok helyen csak úgy konganak az ürességtől. A nemzeti ipar pedig meg is kivánná, meg is érdemelné, hogy immár tömeges sora a szakembereknek lengetné fennen zászlóját. Vajh! a magyar sajtó szokott buzgalmával hirdetné az ipariskolák célját, mert jóllehet innen-onnan húsz év óta állanak fenn nagyobb városainkban az ipariskolák ; de azért csak csekély tényező szerepük jutott, hogy a magyar ipart előbbre vitték volna, vagy hogy maguk iránt társadalmi köreinkben kívánt népszerűséget kivívni elég hatalmasak lettek volna. Pedig az ipariskolák gazdagon pótolják a gyermekek szellemi oktatását, melyhez annak idejében akár szegénységből, akár A mi Diogenesünk botjával piszkálgatta a lucerna hamvát és igy szólt hidegvérrel; Nem hittem, hogy ennyi lucernának ilyen kevés pernyéje legyen, és ezzel haza ment. Osztották a szomorú évben az ínséges kölcsönt, ha mindenkinek jut, neki mért ne jutna? Felvett 800 forintot, pedig annyi szüksége sem volt rá, mint a megáradt Tiszának az esővízre. Évek múlva kérték tőle a visszafizetést. Füledobját sem mozdította. Mikor azután az exe- [ kució komolyan lépett fel, előhozta a pénzt a pincéből egy kis pléh dobozban, nyirkosán; a felét ellakomározták a pincebogarak, meg a megszorult egereh. Itt van a pénz kérem, hozzá sem nyúltam. De hát ezzel nem elégedett meg a város, hanem szép ropogós bankókban kellett vissza- I fizetni az Ínség kölcsönt, a régi elrágott ban- i kokat újra rághatták az egerek. A pénzre nem sok súlyt fektet fiskus N. József. Ha kedve jön, beteszi a takarékpénz- * 1 tárba, egy pár ezer forintnak ott is akad helye. Megtudta valaki, hogy pénze van a takarékpénztárban, elment hozzá 100 pengőt kérni kölcsön. Az öreg ur nyakába vette a várost és addig járt, mig a 100 pengőt megkapta kölcsön. Itt van öcsém, de azután vissza kell adni, mert magam is kölcsön vettem. Hiszen a napokban tett be urambátyám a i takarékpénztárba pénzt. saját hanyagságukból hozzájutni nem volt alkalmuk. A nemzeti érdek szigorúan megköveteli, hogy az ipariskolákat teljes erőnkből felkaroljuk. (K—r.) A „jubileumi emlékérem.“ Ő felsége 50 éves uralkodásának évfordulója f. évi dec. 2-án lesz. A 48-as zivataros j időkben e napon foglalta el I. Ferencz József az osztrák császári trónt, s mint osztrák csázsár lett 1867-ben magyar király is. Hogy a király, mint legfelsőbb hadúr ezt ] az évfordulót a hadseregre nézve emlékezetessé tegye, megalapította az úgynevezett jubileumi en,lékérmet, melyet elnyerhet mindenki a ki 1848. dec. 2-től egész 1898 dec. 2-ig a hadsereg kötelékébe tartozott vagy jelenleg is tartozik, ha 1898 dec. 2-án katonáskodásának már eleget tett vagy legalább is 3 ik évét tölti. Az egyéves önkéntesekre nézve a törvényes szolgálati idő 12 hónapot számit, valamint azon honvédekre nézve is, kik a korábbi törvények szerint még nem voltak 2 évi szolgálatra kötelezve. A kik pedig már hadi éremmel bírnak, azok föltétlenül megkapják a jubileumi emlékérmet is, ha eziránt táplált igényüket az illetékes nyilvántartó katonai ügyosztálynál, tényleges szolgálatban állók pedig parancsnokságuknál bejelentik, Városunkban most folyik azon kiszolgált vagy tartalékos katonák és népföl kelők összeírása, kik igényt formálnak a jubileumi emlékérem elnyerésére s az illetők a polgármester által f. hó 27-ének reggeli 9 órájára vannak meghiva a városháza tanácstermében katonai igazolványukkal való megjelenésre. Az emlékérem kétféle minőségű lesz, aranyból és bronzból. Aranyból valót csak azok kapnak, kik 50 évig folytonos szolgálati viszonyban állottak, tehát meglehetős kevesen, alig egy nehányan. A többieket a bronz érem illeti Az igaz öcsém, hanem nem azért tettem be, hogy kivegyem. Ez azután merész beszéd, de még merészebb volt az az eset, mikor meg akarta látni, hogy hajt a kártya? Leült fiatal pénztelen emberekkel, de bizony a harmadik határba negyednapos álmát aludta a szerencséje. Urambátyám minek játszik, hiszen veszt ? mondá az egyik gibic. Vesztek bizony, de tisztességes ember nem azért játszik, hogy nyerjen. A milyen soká készült a kártyához, olyan soká készült Pestre. Húsz évig emlegette, hogy Pestre megy, húsz évig bízták reá ösmerősei komissióikat, felirta gondosan, kínáltak neki pénzt, a min megvegye. Nem fogadta el: Pestre azért megyen az ember, hogy költsön. Végre neki indult, meg is járta, meghozta a drágábbnál drágább komissiókat. Mikor hazajött, kirakta egy két öl hosszú asztalra, olyan rendben, a hogy rábízták. Jöttek a szolgák, ő odament az asztalhoz, megnézte a dolgait s azután hideg vérrel adta ki az útlevelet: Nézd fiam, meghoztam, a tietek az az ötödik csomó; de mig a mi előtte van, azért nem jönnek, a tieteket nem adom ki, mert én sort senki kedvéért nem bontok. A portáján szép akácfák voltak, a helybeli régi doktor kért kapufélfának belőle, még pedig drága árt Ígért érte. Dehogy adta volna, ha mindjárt a tejutját vagy a kaszás csillagot küldi is deputációba. A doktor kapta magát, kivágatott belőle annyit, a mennyi kellett és megcsináltatta a kapufélfáját.
