Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

VÁCI HÍRLAP

3

meg s ezek száma rengeteg, ha mindenki jelentkezik, lesz egy millió is.

Az érem igy fog kinézni: Előlapján ő felsége képe a névből és címből álló körirattal, a hátlapon borostyán- és cserkoszorúba foglalva ezen felírás: „Signum Memoriae“ és a koszorú fölött ezek a számok : MDCCCXLVI1I — MDCCCXCVIII.

Az aranyból vert érem a pereme fölött lebegő aranykétfejű sassal lesz díszítve.

Az érem a Ferencz-József rend szalagján a hadi érem után viselendő.

Az érem csak egyszer szolgáltatik ki és jogos tulajdonosától sem bírói Ítélet folytán, sem valamely más ok miatt el nem vehető. A tulajdonos halála után pedig az örökösök birtokában meghagyandó.

Elmondottuk pedig ezeket tájékozásul mindazoknak, a kiket a dolog érdekel.

Vitába a fölött nem bocsátkozunk : jól teszi-e a magyar ember, ha ezen érem után nyúl. Azonban az olyan hangokat sem helyeselhetjük, melyek legutóbb a Kecskeméten tartott népgyűlésből szerte hangzottak az országban, hogy t. i. fel kell akasztani minden magyart embert, a ki ... etc. Ezt egy öreg orsz. képviselő mondotta, persze csak azért, hogy valami nagyot mondjon.

Üres frázisokból álló nagy mondások után azonban ne induljon senki. A jubileumi emlékérem nem arra való, hogy belőle politikai tőkét kovácsoljanak a a melldöngető hazafiak.

Ez az érem csak a katonákat illeti meg, politikusoknak semmi közük hozzá. Úgy tekintendű ez az érem, mint ő felsége kezéből nyújtott emléktárgy mindazoknak, kik az ő' uralkodása alatt becsülettel viselték a katonai egyenruhát, akár osztrákok, akár magyarok, akár cserepárok, akár m. kir. honvédek voltak.

Helyi és vidéki hírek.

— Dr. Zádor János polgármester négy heti szabadságideje leteltével hazaérkezett és átvette a város ügyeinek vezetését. 2

Fiskus N. József nem volt ugyan körösi ember, de azért megbámulta a szép kapufélfát.

Ejnye, de szép kapufélfák! ilyent magam is szeretnék.

Hiszen az urambátyám akácfái közül valók.

Szép fa, hanem aztán küldje haza uramöcsém a gályát, mert kell tüzelőnek.

Ez volt az egész.

A tüzelőfára nem igen szerette a pénzt adni. j Kímélte szép tölgyfa erdejét, a hol a madarasiak majálisaikat tartják.

Valamelyik évben a tánchely kedvéért kivágott tölgyfákból ölfát készítettek és olcsó áron, mert hát odaadta a tanchelynek erdejét, talán |

2 forintért ölét, eladták a saját fáját neki. Mikor megtudta, csak ezt mondá :

Akár igy, akár úgy, az ember legjobban melegszik a saját faja mellett.

Ez a nagy kunmadaras! Diogenesről. ki még ma is él, csak egy pár adoma, a mit szét szór J a “hír, mint a tarack magját a szél, de hát j ezekben a megtörténtekben nem ismersz-e ma- | gadra kedves nemzetem ?

Konok jellemed, cinizmusod a Diogenes jel | leme. Nem-e a te jellemed az, mikor fiskus j N. József a nevetésre azt jegyzé meg, mikor szemére vetik, hogy soha sem nevetett:

— Belőlről kell nevetni.

A te élő szobrod ő kedves magyarom, talán az ősjellem, mely után most már csak múmiák és szélháziak jönnek.

Erdélyi Gyula.

— Mária névnapjára virradtunk, a váci búcsújáróhely nevezetes ünnepére. Valamikor várva várta ezt a napot a váci ifjúság, környékszerte híresek voltak a váci Mária-bálok a lőházban, hol aztán nemcsak a mézeskalácsból készült, hanem az igazi: érző, dobogó és lángoló sziveknek is meg volt az élénk kínálata és kereslete. Szivkereskedő Amor úrfi itt csinálta a legjobb, legszerencsésebb üzleteket, itt szövődtek első szálai sok boldog házasságnak a múltban még a jelenre is kihatólag, sok boldog papa és mama él közöttünk, a kik sejtelmes édes örömmel gondolnak vissza azokra a szép időkre, mikor még Mária-bálok is voltak Vácon . . . régen volt, talán nem is igaz

I volt . . . Ma már Mária névnapja majdnem kizárólag a vallás ünnepe, a búcsújárók ezrei ma is híven fölkeresik a Hétkápolnát, messze környék falusi népének ma is a váci búcsújáróhely a legkedvesebb találkozója. Az előjelekből ítélve az idén is nagy látogatottsága lesz a búcsúnak, s ha nem is készülünk a divatból kiment lőházi bálra, készülnek a korcsmárosok nagy bor és sörfogyasztásra. Majdnem valamennyi engedélyt váltott üzletének reggelig való nyitvatartására, a miből következtetni lehet, hogy a mi országos hírű búcsúnk még sem múlik el egészen szárazon.

— Kisasszony ünnepén, múlt csütörtökön a székesegyházban a nagy misét Motesitzky János felvárosi prépost-plébános tartotta. Mise alatt a székesegyházi kar Ulrich V. miséjét adta. Betétül Offertoriumra Quido Pappini „Ave Mariáját“ énekelte Zofáll kisasszony a tőle megszokott praecisitással.

— A beiratások eredménye a helybeli polgári és elemi r. kath. iskolákban a mai napig a következő: Beíratott a középvárosi elemi iskola I. fiú osztályába 56, a II.-ba 54, a III.-ba 57, a IV. a)-ba 37, a IV. b) V. és VI.-ba 64, az I. leány osztályba 50, a II.-ba 60, a III.-ba 48, a IV.-be 79. A polgári I. osztályba 49, a II.-ba 44, a III.-ba 30, a IV.-be 28. Az alvárosi I. vegyesosztályba 43, a II. és Ill.-leányosztályba 24. A felvárosi I. fiú osztályba 25, a II. és III.-ba 44; az I. leányosztályba 26, a II. és III.-ba 35, a IV. V. és VI.-ba 23. Összesen tehát beíratott 876 tanköteles. A múlt tanév végével a beiratkozott tanulók létszáma 1231 volt, a miből azt kellene következtetnünk, hogy az idén 355-el fogyott a tankötelesek száma. Ez azonban téves következtetés lenne, mert a tankötelesek száma a statisztikai adatok szerint évről-évre emelkedik, nem hogy fogyna. A nagy külömbözet bizonynyal abban rejlik, hogy sok szülő szegénysége miatt, j még több hanyagságból nem íratta be gyermekét, bevárván a hatóság szigorú kényszerítő intézkedéseit, a mi hizony nem válik dicsőségére az utolsó magyar falunak sem.

— Kik rukkolnak be ? Közeledik október, a legkeservesebb hónap azokra nézve, kikre a főorvos a tavaszi sorozáskor kimondta a „Tauglich“-ot. A katonai parancsnokságok már javában küldözik szét a behívókat, hogy azokat az illetőknek jókor kézbesíteni lehessen s a kitűzött órában mindenki ott legyen a kaszárnya udvarán, hol annak rendi szerint uniformisba rázzák a szegény „cibilt“. A honvédség részéről már a városunkbeli besorozott „vitéz“-jelöltek is megkapták a behívót október 6-ára. A behivottak következők: Mikuska János, Török Gyula egyéves önkéntesek Bartos András, Docskal Lajos, Együd János, Goldberger Gábor, Gräczer Ignác, Havas (Haffner) Ödön Lajos, Rappensberger István, Ruff József, j Spátz Bernát, Steidl Lajos. A közöshadseregbeliek közül még csak Dobó Aladár egyéves önkéntes részüselt a behívás szerencséjében.

A főszolgabírói hivatalhoz a váci felsőjárás

községeiből besorozottak behívói részben már szintén megküldette* ’ és pedig 40 honvéd és | 150 közöshadseregb, ajonc számára.

— Szendehely magyar községgé lett, kihalt belőle a „Schulverein“-nyelve. Már-már ezt kezdtük hinni, midőn olvastuk

| a „B. H.“ napi hírei közt, hogy szendehelyi derék sváb szomszédaink kérésére a megyés püspök úr ő nagyméltósága elrendelte, hogy Szendehelyen ezentúl a pap magyarul prédikáljon. Mily nagy örömet okozott volna ez nekünk, kik alig óhajtunk valamit melegebben, mint a szomszédos sváb és tót községek maj gyarosodását. A nagy örömről azonban egyej lőre kénytelenek vagyunk lemondani, meghagyván azt kilátásba helyezhető ölömnek a XX. száz d végén élők szamára. Bodonyi János szendehelyi plébános úr ugyanis a „B. H.“ban a következőket jelentette ki: „Nem igaz az, hogy a szendehelyi római kath. hívek a püspököt megkérték volna, hogy ezentúl magyar legyen egyházuk anyanyelve. Csupán csak az igaz, hogy én, látván azt, hogy híveim nagyrésze meglehetősen bírja a magyar nyelvet, Szt.-István király napján, mint magyar nemzeti ünnepen, magyar istentiszteletet tartottam és jövőben is szándékozom tartani. Arról, hogy az istenitisztelet nyelve mindig magyar legyen, mindaddig nem lehet szó, mig népünk be nem látja azt, hogy anyanyelve mellett a haza nyelvét is megtanulni szent kötelessége!“ A plébános úr ezen nyilatkozatából tehát az tűnik ki, hogy a szendehelyiek nem kívánják ugyan a magyar prédikációt; de papjok igyekszik őket ezzel megbarátkoztatni. Segítse őt az Isten hazafias igyekezetében !

Felhívás. Szombaton f. hó 10-én irta ki a római katholikus elemi tanító testület, — a közigazgatási bizottság határozata értelmében — azon iskola köteleseket, kik még be nem iratkoztak. Figyelmeztetjük a szülőket, hogy gyermekeiket iparkodjanak minél előbb beíratni, mert ellenök a törvény teljes szigorával fog a városi hatóság fellépni.

— A polgármesteri irodában f. hó 15-én személyváltozás áll be. Horty János elnöki dijnok katonai szolgálatának mint egyéves önkéntes eleget teendő, bevonul a 61-ik gyalogezredhez, mely most Bécsben állomásoz. Horty helyét az irodában Döme József foglalja el.

— Kinevezés. Miokovich Mátyás esztergommegyei áldozárt a hercegprímás Nagy- Marosra nevezte ki káplánná. Miokovich uj állomását már a napokban elfoglalja.

— A lorétói zarándoklat. Mint tudjuk, múlt hó 28-án Vácról Varga Mihály karkáplán vezetése alatt népes zarándoklat indult Lorétóba, hogy egy díszes és értékes templomi lámpásból álló kegyajándékot helyezzen el Mária-országa híveinek nevében a lorétói szent Házban. A zarándoklat utiáról a zarándoklatban résztvevő egyik ismerősünk előadása nyomán a következőket Írhatjuk: A zarándoklatban összesen 400-an vettek részt, kik között 40-en voltak váciak; legtöbben Kecskemétről és Félegyházáról csatlakoztak a zarándoklathoz, melynek 10 papi tagja is volt. Fiúméba 29-én d. u. értek a zarándokok s itt a zarándoklat vezetőjét nagy előzékenységgel fogadta dr. Maylender Mihály polgármester, megígérvén, hogy visszajövet gondoskodni fog a magyar zárándokok elszállásolásáról. Az nap este 8 órakor indult a hajó a fiumei kikötőből zarándokainkkal Ancona felé. Nehány órai utat tett már a hajó, midőn a tenger erősen háborogni kezdett. Egy kis vihar volt, a mi az Adrián nagyon megszokott dolog s a hajósok az ilyesmire ügyet sem vetnek. A zarándokok közt azonban sok volt a nő, kik csak