Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-31 / 13. szám
Kilencedik évfolyam. 13. szám. Vác, 1895 évi márczius 31. Előfizetési árak : TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Egész évre . . . Félévre ...................... Negyedévre . . . EGYES SZÁM . . 6 írt — kr. . . 3 írt — kr. 1 fit 50 kr. ÁRA 12 KR. Felelős szerke ;ztö és laptulajdonos L3 r. KISS J Ó Z S E F. VÁC, Mária-Terézia-rakpart. Br. Kiss- féle ház. I. emelet. Kié küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér Bélyegilleték minden Bérmentetlen levelei. sora 30 kr. beiktatásnál 30 krajezár. ; nem fogacltutnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-u-tázn-yosarxi. eszlkiözöltetnelk:. Kéziratok vissza nem adatnak. P'eragit trarnquilla potestas, quae violenta rieqtait. A váci kerületi betegsegélyző- pénztár számadása 1894. évről. A nagy és üdvös alkotásoknak közös sorsa, hogy csirát csak nehezen ereszthetnek, hosszú időre van szükségük, hogy a bennök rejlő mustár magból előtörjön és megszilárduljon a sudár, mely vész és vihar között enyhet osztó lombsátorát boldog és boldogtalanra egyaránt kiterjeszti. Ez a meggyökeresedés pedig annál nehezebben történik, ha a magvetőnek sorsa volt karjait ernyedten hamarább alácsuklitani, mintsem az általa elvete- ményezctt magra keblének hőségét át- ömleszthette volna. De azért az igaz és nemes alkotások, melyek a szerető egy Isten képére al- kotvák életet kérnek maguknak és túl élnek időn, enyészeten. így vagyunk és igy fogunk lenni hazánk nagy államférfiának, az annyira korán elköltözött Baross miniszternek legszebb alkotásával a kerületi betegse- gélyző-pénztárakkal. Melyik erősebb. Irta : Ipszilon. II. Úgy nézett ki; mint aki elvesztette a jobbik a nemesebbik énjét és öntudatlanul hajol afelé a lejtő felé, ami belesodor az örvénybe. Szinte bántó, udvariatlan volt az bruszke hallgatás. Clairnek valami halavány, sugár vonult végig a homlokán, amint meglátta sötét kezén az achát alapra vésett halálfejes gyűrűt — a régi rnég mindig — még mindig van ott — a szivébe tehát valami — a múltból — a gomblyukába is ott a vérvörös szekfü — igen a régi szenvedélyes — ellentvetést nem tűrő vörös — hát ezalatt a nyugodalom alatt ott rejlik a fogamzó vihar, mint kin a nyomasztó felhőterhes firmamentum alatt. Jó volt azokba a hallgatva beszélő szemekbe bele nem nézni többet; Krisztinához oda ment Claire, nem akarná megnézni a mi falusi kertünket, igen csiA törpe generatió melyben Baross e j gyönyörű szép eszméjét, a munkás erők védelmét széthintette, eleinte huzalkodott ezen eszmék gyors és erélyes foganatosításától. Az alapitó nemes hevével saját közönyüket állították szembe. A munkaadók épp úgy, mint az alkalmazottak a munkások, csak terhet láttak elfogult tájékozatlanságunkban ezen nemes intézményben és igy minden oldalról csak nehézségeket és akadályokat szerettek gördíteni a pénztár megalakulása és sikeres működése elé. Az úttörőknek tehát mennyi buzgalomra és kitartásra volt szükségük, hogy a rideg közönyt megtörjék, mennyire kellett fáradniok, hogy a pénztár célját a biztosításra, kötelezettekkel a munkásokkal alaposan megismertessék, és igy az előítéletek ködét szétverhessék, hogy meggyőzhessék őket arról, hogy ez az intézmény teljes bizalomra érdemes, mivel a befizetett illetékekkel szemben törvényileg biztosított ellenértéket köteles nyújtani a munkásoknak. nosak a hatytyuk, maga szereti az állatokat ugye, vettem észre, mert a papagályom csak olyan emberektől fogadja el a piskótát akin megérzi, hogy szivessen adja, magának pedig formálissan hizeleg ui, hogy verdes felé a szárnyával még bizony féltékeny leszek. — koko — koko. A gyönyörű rab éktelen zsivajgással csapkodott a kicsi rémült asszony felé, kurta vörös nyelve kitetszett az erősen hajlott csőre alul, mikor le föl bugdosot a rácson ; Krisstina oda menekült, Clairé- hez, szoknyájába fogódzott és még szőke kis fejét is oda rejtette a válára, — Olyan volt mint a folyondár a fán Claire észrevétlenül is átszoritotta egy védő anya szerető karjával. Milyen gyámoltalan — milyen édesen félénk — nem ennek az asszonynak ennek a fehér virág arcú, cukros gyereknek nem lesz bántodása aki nála keresi védelmét — hisz a sas sem ette meg a fülemülét, mikor védő szárnyai alatt röppent a magasba. A Claire haragudott magára, hogy ezt az asszonyt nem tudta — gyűlölni ; Pedig megesküdött rá, egyszer a villámszoró Isten — szabad ege alatt, hogy annak az asszonynak aki a Baári Anzalin nevét fogja Még nehezebben men! a dolog a mun kaadók makacs ellenszenvével, kik nem akarták belátni, hogy azon munkaerők védelme és biztosítása a megsemmisülés ellen, melyeknek ők vállalataik sikerét köszönhetik első vonalban épp őnekik áll érdekükben; igy azon egyharmad részben való hozzájárulás, melylyel a pénztár fentartását biztosítják egyszer- smint saját valódi érdekük megóvása is. A váci kerületi pénztár rövid két évi kitartó és szívós működése által mindezen nehézségeken diadallal lábolt keresztül, úgy hogy ma már elmondhatja miszerint alapjai szilárdak s kilátásai biztosak. Hogy pedig ez nem csupán nagyhangú beszéd, megmutatta a következő tények által. Megteremtette maga számára a kellő alapot, hogy kötelezettségeinek minden tekintetben megfelelhessen. Képes volt a pénztár betegségben sínylődő tagjait az Ínség ellen pénzbeli orvosi és patikai segélyben részesíteni. Végül sikerült a pénztár Jeteiét a jövő minden váratlan céljai ellen biztosítani. viselni valaha — elfogja pusztítani az exis- tenciáját erről a planétáról ? Hal milyen keresztvonás ezen a dramatikus képvázlaton, egyetlen gyönge ferhér kéznek a félénk ügyetlensége által. Mikor itt járták a fehér porondos platánsoron a titusfejü asszonynak eszébe sem jutott, hogy hátra nézzen ; Pedig ott imbolygott mögötte a Baári Anzalin lomha fáradt mozdulatokkal. Néha megmegált, elbámult a távol kéklő Bikbe ; alakja úgy jött az aranyos párázatba mint egy sötét silhuett; de az arca nem látszott — szitta erősen a Boltot, eg'ész körül torlaszolta magát a füstjével Klára karjába meg oda kapaszkodott a Krisztina, csevegett édes, semmis bolondságokat, amivel úgy meg veszik a gyöngék az erősek sziveit morzsolta a kiflit a fehér a halyuknak. Ha még egyegy tarka pille kibontotta szárnyait a jázmin bokrok körül utánuk futott, hadonászva kalapjával, ha elfogta szertelen diadalall vitte Clairhoz, hanem ; hát csalódottan bámult utánuk — gyerek volt egészen. Egyszer aztán valami mocskos kis paraszt gyereket fedezett föl a park keritésén túl — hát oda futott, végig a rács mellett hozzá ÍP (JÍk US»: © ©
