Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-31 / 13. szám
V A C I H I R L A P Oly lények ezek, melyek minden beszédnél szebben szóllanak. Fogadják, lehál az egylet vezetői ezen nemes ügyben kifejtett buzgalmukért a sajtó őszinte elismerését addig is mig teret szakíthatunk forgalmi és betegedési kimutotásaik tüzetesb ismertetésére. ± Színészet Vácon. Balog Árpád igazgató saját hatáskörében mindent elkövet, hogy érdekes repertoárral ; összevág'ó,^szabatos előadásokkal, hozzá eléggé ki nem emelhető jeles zenekarával szinházba vonzza a közönséget. — E derék, kitartó nemes fáradozásnak meg is van a maga foganata. Mert közönségünk más izromban, még a jobb időkben is hamar betellett a váci előadásokkal, érdeklődése gyorsan megcsappant és ha ha- zafiságból el-ellátogatott is a szinházba elégedetlenségének, zúgolódásának tüneteit is sietett felszínre emelni. Mert az igazat megvallva az eddig itt, nálunk megfordult igazgatók, még a legjelesebbek is, mint például Gerőfy vajmi kevesebb törték a csontjukat azon. hogy a színház látogató közönséget kielégíthessék. Ünnönmagukat és társulatukat tekintettel célnak, nem pedig azt, hogy a közönséget lehetőleg magas vonalra helyezett előadásokban gyönyörködtessék. Evvel az iránynyal szakított Balog Árpád. O minden' izében átérzi nagy feladatát, tudja, hogy a közönséget meg kell hódítani, nem pedig a hazafiság révén beerőszakolni a szinházba. Hozzá Balog ité- letes, józan magyar ember, ismeri a kor Ízlését, nem szegzi magát ellentétbe vele. De azért úgy gyújt gyertyát az ördögnek, hogy mindig elég ideje maradjon sötétségben maradni. Nem tart végeladást, mint más vállakozók a nemzet etikai értékeire. Felemelkedik a magassabb kilátás azon pontjára, honnan szembeszökő a színészet azon feladata és hivatása, Togy a költői igazság szolgáltatás követelményeivel számolni tartozik. Az is kellemesen hat reánk Balog igazgatásában, hogy nagy fekete betűk nem hozzák a hiúság vásápillanat alatt kin volt az utcán, fölkapta becézte, csókolta, elnevezte, Rafael angyalkának ; hajnal virágnak, fejére kötötte a saját hímzett selyem kendőjét hogy nap- szurást ne kapjon : Mikor aztán a buba faluba való piszkos arcocskájával meglátta a Krisztinka nyakába lógó aranyos órát, hát addg mondogatta, hogy lám. hogy ketyeg a kereke, mig a Krisztinka oda nem ült mellé a kerítés tövéoe és apróra meg nem magyarázgatta a kis mozgó jószág szerkezetét. Olyan türelmes, olyan odadoan szelíd volt a gyerekkel szemben, mint egy vörös keresztes asszony. A másik, a vetély társa irigy elragadtatással falta minden mozdulatát, hogy szeretheti az ura ezt az asz-- szonyt aki még az asszony szívbe is igy belopja magát. 1 . . . Keresztül hajúit a jázmin bokron, látta jól amint a Krisztina fehér csipkés kendőjével szépen letörülgette a port a kis paraszt leány égett arcáról, azután megcsókolta a homlokát . . . Leült egy padra, ódon, mohlepett kőpad; mennyi szép órát töltött ezen a pádon lány korában annak az asszonynak a férrára a rendezők nevét, de azért rend van az előadásokban. Pontosan kezdődnek, a felvonásközök rövidek, noha szívesen elgyö- nyörkednénk hosszasabban a zenekar kifogástalan, szép játékában. Ennyi szolgálatok árában a váci közönség is meg tesz minden kitelhetőt, ami csak anyagi erejétől kitelik. A lefolyt hét előadásait a magyar közönség régi kedvenc darabjával kezdék meg, Tündérlakkal Magyarhonban. A főszerepek Demény, Szentmiklósy és E, Kovács kezeiben a délutáni előadások színvonalán mesze felette- állottak. Rendes előadásul Rátkay Csillag-hullását vették elő. Rátkay kedvelői igen szép számban jelentek meg a színházban. És a darab végtelenül gyenge jelenetezése folytán teljes hatást nem gyakorolhat a közönségre. De tőről metszett, magyar nyelvezetet nagy lélektani mozgalmai, elég ügyes megoldása különösen pedig szemen szedett szép dalaival sokszor gyönyörködtetőleg hatja meg a közönséget. Az előadók között Balog Árpád ragadta el az est koszorúját, ki egy tökéletes jellemet kereki- dett Alkony erdész szerepéből, nem kicsinyebbet. mint a minőnek azt Rátkay kon- cipiálta. Szigethy Lujza dalainak szépségeivel dominált Német a gépész legényből, a társadalom ama újabb alakjából még nem volt képes jellegző alakot létesíteni Kovács Ilka sok jó akaratott vitt be a gyámleány szerepébe, de ily felületesen dolgozott darabban a költő által hagyott, vagy is jobb szólva alkotott hézagokat nehéz kitölteni. A többi előadók is, mind szorgalommal játszottak, nem rajtuk, hanem is irón múlt, hogy teljes hatást el nem érhettek. Hétfőn délután Sanyaró Vendel Köve- sinek teljesen értéktelen fer-celménye került színre. Csakis Kecskés Menyhért szerepe emelhető ki e darabból, melyet Német János virtuozitással játszott. Este Fanchon Asszon leánya került színre. A kik kiváncsiak megtudni, hogy minő lehetett a régi Babilon ízlése, vagy a modern Párisé el ne felejtsek ezt a darabot legalább egyszer megnézni. jével! Nem csoda ha a gyöngéd téhér virág legyőzte a szenvedélyes vörös szegfűt — aki még szerelmében is büszke — áldozat követelő volt — én sohasem tudtam volna ilyen szelíd, ilyen jó lenni. — suttogta szemeivel követve a leányos karcsú — alak minden mozdulatát Azután fojtó égető könyet lopták magukkal a szemébe; ezt nem szabad látni még a fekete rigónak sem amely a feje feletti lombos plátánról, ostoba kicsi szemeivel kíváncsian nézte, hog-y min törődik ott az a hatalmas szép asszony ! Elrejtette arcát a kezei közé ; nem is vette észre mikor előtte a porondon a Baári An- zalin megálott ! Menekült volna már, de késön volt. — Ott ült az melette: — Szép magas hon. lokából kisimította a haját, sötét szenvedélyes büszke szemeibe elemésztö égő szemrehányó fájdalommal ; Claire szeretett volna j fölkacagni, mint a vassal sütögetett nö- oroszlány teszi. íme — hová ragadot minket ami átkozott büszkeségük de pillanatig" tartott, ez az őrület, csak megbánta hamar, megfordult valami ott a szivébe, megvonaglott az ajka tőle ; most meg sírni Kedden a színház öröm napja volt. Bánk bánt adták. Akik csak operettéi előadásokra szeretnek ellátogaini erős szkepzisbe estek, hogy ez a társulat Katona örökszép- ségü alkotása alatt össze fog roskadni — Pedig nem roskadott össze. Mint Antheusz nagy küzdéseiben az erő mindig újabb áramait ölelte magába hányszor, csak lábai a földet érintették : úgy az igaz magyar ember erői is csodálatos hatványozást nyernek, mikor valódi magyar alkotásokkal találja meg magát szembe. Látni kellett volna, hogy a mi színészeink, kik a párisi meg a budapesti Kövesi-féle múzsa kothurnuszaiban sokszor oly törékenyek, mily hatalmas héroszokká változnak által, ha az igazi magyar levegő érinti őket. Teremtsen csak a magyar iró C'ontot a mi csontjainkból és adjon hozzá vért a mi ereinkből ; vegye csak elő a kritikai korbácsot, suhogtassa azt meg pártatlanul a Kövesik Verők, Lukácsiak háta felett ; ellenben foglalkozzék fáradhatlanul Katona, Tóth Ede, Csiky minden izében magyar, harmonikus alkotásaival meg fogja látni, hogy a magyar nemzeti kultúra színészetünkben is mi'y csodálatos módon fog felépülni és meg lesz a társadalom attól mentve, hogy Páris ocsmány mételyével megfertőzzünk mindent, amin csak a családi élet emelkedik. Azok a művészi létesítmények, melyeket ez estén Balog mint Bánk bán, Kecskemétiirma, Demény mint Peturbán, Szentmiklósy mint Endre király, Német mint Tiborc a színen bemutattak a kritika teljes méltatására tartanak igényt. Az előadáson némi hézagot csupin csak az hagyott, hogy Biberach. kiben úgy szólván a darab motiumai vannak elhelyezve, elsőrendű személyesitöre nem találhatott. Az igazgató valóban büszke lehet az est sikerére, mely minden tekintetben kitűnő volt. mely et még a túl vegyes karzati publikum is visszafojtott lélekzettel halgatott végig. — A mai előadás Europa bár mely színpadán számottevő előadásba ment volna. Bánk, Endre, Petur és Tiborcnan már maszkirozása is, oly tökéletes volt, mintha csak Phidiasz vésője alól kerültek volna ki. Az elért siker folytán azon reményünknek adunk kifejezést, hogy Balog igazgató Bánk bán előadását meg fogja ismételteim. szeretett volna; nem — nem ha addig él is — a büszke törhetetlen Claire — és sírni — azt nem fogja látni senki és legkevésbé Baári Anzalin halálos nyug'odal- mat erőszakolt magára, a nemes asszony ; mikor indolens mozdulattal letépett egy fehér jázmin ágot a felé nyaló bokorról, oda nyújtotta annak a másik nemes embernek ingerlő kötődéssel. Nezze alispán úr, Jázmin fehér virág tenperamentum nélküli, szereti maga az ilyet tűzze a gomblyukába. A nemes úr, nemes nyugalommal vette át a virágot. Köszönöm Klára ; Azt hiszem elég volt a comediából, komolyan akarok beszélni Önnel ne tiltakozzék, ne féljen : nem jöttem szemrehányást csinálni, nem imbolygatom az eltemetett halottakat, minek jöjjenek kísérteni. Eskü köt máshoz engem is, magát is — nemes, j ember vagyok tartok a caracteremre — nyogodjék meg, nem fogok jeleneteket im- provisalni — csak azt akartam megkérdezni — boldog e maga. És a kérdés üldözött mindég, ismerem a maga jellemét, bízom benne.
