Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-10 / 10. szám

VAGI Hl RLAJ (mint papnövendék); a 77. korosztályból: Reismann Frigyes (mint kevésbé alkal­mas), Szijjártó Ferenc (mint papnöven­dék); a 111. korosztályból: Bohong Já­nos (mint kevésbé alkalmas), Novak Já­nos (mint kevésbé alkalmas), Nagy And­rás (mint család fenntartó), Greczi Fe­renc (mint kevésbé alkalmas), Szalkay Pap József (mint kevésbé alkalmas), Ga- valdik Vilmos (mint kevésbé alkalmas), Mogyorósy István (mint család fenntartó). A besorozottak közül mint egy éves önkéntesek soroztait: az 1. korosztályból'. Kalencsik Lajos, Acsay József, Mikuska János ás Rappensberger János. A fősorozásból engedély nélkül s igy igazolatlanul elmaradtak: az 1. korosztály­ból'. Klein Arthur, Oláh István, Stern Vilmos, Reich Miksa. Kolman Móric és Pecina Sándor; a 11. korosztályból: Grósz Gusztáv, Olt Ferenc, Hipsch Józsrf és Bauer Ödön. a 111. korosztályból: Ma­gyar Lajos, Virág Pál, Hári János, Kis Károly. Leyrer Ferenc, Monszpart Fe­renc. Kosa László, Kovács István, és János Imre. Az 1872. 1873. és 1874-ik években Vácon születtek közül a községi össze­írásban mint teljesen ismeretlen s kinem nyomozható tartózkodási helyen levő összesen 22 egyén és pedig az I. ko­rosztálynak és folyamából 6, a Il.-ból 7. a III.-ból 9, tartatik nvilváln névsze- rint : Csűrj a Lajos, Herslein Sándor, Jankovics Béla, Józsa László. Schvenin- ger Béla. Vilts Ágoston. 1874 szülöttek; Brusz Márkusz, Franyó János, Gerhát János, König Adolf. Reisner Ignác, Ru- csik Pál. Vaymár János, 1873. szülöttek; zöld, mélységes tüzű szemeivel a Jenő szemei közé. hosszan — szomorúan ; Volt valami keserű gúny. Valami szomorú ön­megadás a pillantásában. A kis Batlay hadnagy úgy bámészkodott rá, mint valami oltár képre, aztán oda ki­áltott a cig'ánynak : Húzzad more azt a nó­tát: — Azért asszony, hogy megcsaljon. — Aztán ráütött Verner Laci vállára, aki gyö­nyörködve nézte „az ö kis tropicus király­nője“ kedélyeskedését. Hej bátyám uram, micsoda asszony ez a te feleséged? ha énnekem ilyen feleségem lenne ! . . . Aztán meg csak meg sem tiltod neki. hegy el ne csavargassa valamennyünknek a fejét. Még csak féltékeny sem vagy rá?! Na ha az én feleségem lennél üveg ska­tulya alatt tartanálak. Érted! üveg iská- tyula alatt. De már erre aztán igazán elkomolyodott az asszony. Valami komikus komolyság volt a moz­dulatában, mikor rátette Batlay Béni vál­lára a két kezét. Igazán öreg? Jaj te, micsoda boldog ér­zés lehet az. mikor valakit félt valaki. Lá­tod be kár, hogy nem vettél el. Laci olyan lerrionadé természet, hiába koketirozom az egész világgal, még nem tudtam annyira vinni, hogy egy megrovó pillantását lás­sam érte. Pedig nekem olyan férfi kellett volna, aki imádjon, de ne mutassa. Csak , végül Andrácsek Mihály, Benda Mihály, Here Frigyes, Hipschman János, Honig Mihály, Merka Ernő. Rafa János. Tódi Béla, és Zsil ka Imre. 1872-ben szü­löttek. Nagy szolgálatot tesz a hatóságnak a ki akár az igazolatlanul elmaradottakról, akár a teljesen ismeretlenekről bármi nemű felvilágosítást adni tud s ezáltal is lehetővé teszi, hogy a védkötelezettség teljesítése alól magukat, részint a tör­vény kívánta jelentkezés elmulasztása, részint kinyomozhatlan helyre Vácról elköltözés által kivonni szándékozók a. so- rozó-bizottság elé állíthatók legyenek. A városi ujoncozást a járási követte, amelyről lapunk jövő számában emléke­zünk meg. I örvényszéki tárgyalás Vácon. Véres jelenet folyt le az elmúlt évi november hó 19-dikén az itteni fegyinté­zetnek cipész műhelyében. Veréb Mihály lóköiés miatt négy évi fegyház büntetésre elitéit volt urasági inas, szivén szúrta Réh Sándor nevű fegyenctársát. Veréb, aki még j a szabadlevegőt szívta, fényes nappal, a | szabadkai piac kellő közepéről kötő tte el a ! lovakat, a fegyházban a vallás karjai közt j talált vigasztalást, a többi társak nem cse- i kély épülésére, akik között feles számmal j voltak kedvezőtlen vallási viszonyban le- | ledző, recepcionálandó polgártársak is. Reg­gel, délben és este térden állva imádkozott, mely miatt örökös üldöztetésnek volt kitéve a zsidók részéről, akik folyton piszkálták, hogy ne képmutatóskodjék. Az Istent akarja bolonditani, jegyezte meg ilyenkor Réh Sándor rab, ide bent úgy imádkozik, mint valami kanonok, oda kint pedig huncutko- dik. Azután pedig előhozakodtak a római pápával, mindenféle gúnyszavakkal illették onnan tudjam, hogy szeret hogyha valaki rám néz. Hát azt ölje meg, tiporja el, ugyan csukjon egy sötét szobába, verjen meg', vagy legalább is döngessen jól el, de ne nézze nyugodtan, hogy mindennap ezerszer ka­cagok másnak a szemébe, bizony Laci nem szerettél te engem soha ! Amint beszélt hevesen gesztikulált hozzá, hol összekulcsolta kezeit a feje fölött, hol egy heves őlelésszerü mozdulatot tett, hol széttárta karjait; lehetett látni, amint he­ves sötét vére cirkulált az ereiben ; sötétre lángolóra festette az arcát, végig futott va- | lami hideg, fázós láz a hajszállal között. Verner Laci ez a „langyos angol“ ahogy a cimborái hivták extázisba volt az elra­gadtatástól. Valami diadalmas tűz csillant meg a sze­meiben, lássátok egy asszony, a ki publice szerelmet vall az ő urának. A hadnagy kezet csókolt a Vernémének, miközben titkon elcsente tányérja mellül, azt a kis kenyérből gyúrt kutyát, amivel az asz- szony a vacsora alatt babrált, jó lesz sze- szerelmi emlékek ritkaság gyűjteményébe. Csak Boronkay volt egykedvű ! Tudta ő jól, hogy ez a vallomás nem a Verner Lászlónak szól ; hanem neki ! Rá duzzogott az asszony a múlt kaszi­nói bálon, mikor átengedte a szupé csárdás ujráját, minden ellenálási kísérlet nélkül Sándor Mózesnek, neki mondta hevülő arc­az Isten anyját. Veréb pedig ingerülten ki­jelentette, hogy ha Attila, I. Napoleon vagy a muszka cár hatalmával bírna, kiirtaná a zsidókat s még a csecsemőknek sem ke­gyelmezne meg. Cellatársai között egy Varga József nevű református vallásu suszterle­gény, akit majdnem megtérített. Vargha vele együtt imádkozott, önkénytesen böj­tök s megfogadta, hogy amint kiszabadul a fegyházból, katholikussá lesz. Ezt a baj­társát is meg akarta védelmezni a bántal­mazások elől s ‘ egyre-másra jelentette fel gúnyolódó szobatársait, a minek a vége ra- portra állítás, önkénytelen böjt. kemény fekhely és egyéb fegyelmi büntetés lett, mi társait még ingerültebbé tette. November 18 -án a munkateremből visszatérve a közös zárkába, Heil Lörincz nevű előmunkás di­csekedett társainak, hogy szemüveget sike­rült becsempésznie, mit másnap már besúg­tak az igazgatónak. A fegyenc.ek az árul­kodásért Verébre gyanakodtak, aki viszont Réh Sándort okozta. Másnap a munkánál Réh diszkvalifikált egyénnek, nyomorult gazembernek jelentette ki Veréb Mihályt s hozzátette, hogy majd kisül a rapporton, hogy ki a ludas, majd elvégzi a többit az igazgató. Majd elvégzem én, mormolta Ve­réb s leült munkájához, azután lassú tem­póval élesre fente a Kneip-féle börvágó kést és odasompolygott Réh háta mögé s gyors egymásutánban négy szúrást ejtett a három lábú széken guggoló, mit sem sejtő fe- gyencen. Réh Sándornak még volt annyi ereje, hogy felállhatott, azután jaj szóval, élettelenül rogyort össze. A gyilkos embert aki az éles szerszámmal mint az őrült vé­dekezett, végre nagy nehezen tudták fe- gyenctársai megfékezni s mikor már kicsa­varták a kést kezéből, szemére hányta nekik : — Hát már ti is a zsidót pártoljátok! A boncoló orvos konstatálta, hogy két szúrás közvetlen a szívbe hatolt, melyek közül az egyik oly roppant erővel ejtetett, hogy az oldalbordát is ketté metszette. cal, táguló orcimpákkal, megvető gunynyal a szája közül „limonádé természet.“ És ez a jele az érdeklődésnek lohasztotta azt a heves lázt, ami azelőtt oly közömbös kacér asszony iránt érzett. Akkor bolondult bele olyan nagyon ebbe az asszonyba, mikor már azt hitte magáról, hogy ő nem tud nevetni többé. Maga elé nézett, meg sodorta bajuszát, s szinte öntudatlanul, mind - egy lázas álom­béli felkiáltást sutogta maga elé. Hogy is mondta Madách ? mi is a cél, a cél a küzdés maga; a cél elérése vége a dicső csatának! A többiek kacagtak rajta, ni a Boron­kay berúgott. Hanem Vernerné olyan lett egyszerre, mint a kit leöntenek jeges víz­zel, mikor legjobban izzad. Tudta ö jól. hogy sokféle emberre, sok­féle hatása van a bornak, hogy sok ember csak akkor árulja el, hogy milyen, ha bort ivott. De sok még egész másféle érzelmeket árul el ivás közben, mint amilyeneket ere­detileg táplál. Tudta, hogy van okoskodó részeg, aka­dékoskodó részeg, kedélyes részeg, filozo­fáló részég. De tudta, hogy Boronkay Jenő egyeta- lán nem részeg. Finom tapintatú. asszonyos lelke meg­súgta, hogy ez a keserű cinismus egy do­mináns sept a Jenő életében . Tudta, hogy célt

Next

/
Thumbnails
Contents