Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-10 / 10. szám
VALI 111 KL AP Szándékos emberölés büntette miatt vonták ma felelősségre az imádságos fegyen- cet. Ez alkalomra a pestvidéki törvényszék Rónay Kamill kir. táblai biró elnöklete alatt kiszállott Vácra s a fegyházigazgató tágas irodahelyiségében tartották meg a végtárgyalást. Szavazó bírák voltak Sz. Kiss Gyula és Helcz Ferenc váci járásbiró. A vádhatóságot Plorváth Béla dr. kir. al- ügyész, a védelmet Nagy Gyula dr. képviselte. A tárgyalás előtt a fegy házigazgató figyelmeztette Rónay Kamill elnököt, hogy az erősen megvasalt fegyencről valahogyan a vasat le ne vétesse, mert könnyen kitellik tőle, hogy lekapja valamelyik fegy- házőr szuronyát s vérfürdőt rendez. Az elnök azonban rögtön intézkedett, i ogy a bilincsek eltávolíttassanak s hogy négy őr fogja körül a vérszomjas embert. A fakó és csupasz képű vádlott előadta, hogy telve volt keserűséggel, mert a zsidóknak folyton ő volt a czéltáblája. Éppen akkor vette apja halálának hírét, a mi még jobban lehangolta. 0 vallásos ember s azért, hogy rab annál jobban szereti az istent kérni, hogy bocsássa meg bűneit. Beismeri, hogy gyilkolt, de azt tagadja, hogy ellenfelét hátulról támadta volna meg. Kihallgattak ezután 10 tanút, egytől- egyig súlyos fegyházra ítélt embereket, a kik abban a műhelyben dolgoztak, a hol a vérengzés történt, ezek azt vallották, hogy Veréb orozva támadta meg Réh Sándort, miután előzetesen ingerült szóváltás folyt volna le közöttük. A tanukul előhozott fegyenctársak megegyezően vallottak terhelőleg Veréb Jánosra, ki maga is teljes beismerésében volt bűntettének. A kir. ügyész Veréb Jánosra a legszigorúbb ítélet kimondását kéri, miután az előre megfontolt gyilkossági szándékot beigazoltnak látja úgy a tanuk vallomásából, mint a vádlott beismeréséből. ért vele is, elárulta magát előtte, levetette a közöny álarcát. Látta hogy közöny tárgya lett maga is. Ezen már nem segít semmi! Ez a gondolat elkeserített. Valami összeszoritó, kellemetlen érzés nehezedett a lelkére, szeretett volna ennek a hatása alatt felkacagni, de előre érezte, hogy sirás lesz a vége, ismerte a saját exaltált természetét, félt saját magától. A szomszéd asztaloktól ide fordultak, mind ötét nézték, őtet szólták. A kis köz- jegyzőné kimondta a jelszót, gyalázatossan kokett, bojcottirozni fogjuk. Aztán Janka, azaz irigy, száraz vén leány felbigyesztette a száját! , No bizony azt hiszi itt is úgy van, mint Pesten. Itt bizony ne szemtelenkedjék, mert könnyen elveszti a renoméját. Csak Csupádi Anti, a százezeres félbolond vigyorgott szörnyű elragadtatással, s Janka szörnyű kétségbeesésére mondta selypítve már vagy századszor ! Pompás csókolni való affony ! fenomenalisz pompás affony ! Ennek a helyzetnek véget kellett vetni. A cigány éppen a szupé csárdáshoz hangolt. A nagy bőgő egyes, mélybuggó accordja hangzott ki a táncteremből. Aztán rá kezdték: Minek a barna énekem. Boronkay fád, hanyag mozdulattal állott az asszony elé, cseppet meghajtotta magát. Vernerné felhúzta gömbölyű, fehér válNagy Gyula gyenge felépítésű védbeszé- dében azt vitatta, hogy védence a gyilkosságot a legvégső elkeseredésében követteel abban az elkeseredésében, mely az ilyen miveletlen embert, mint Veréb is, őrjöngővé teszi, miután hitében találta magát megtámadva. A törvényszék erre visszavonult és a következő Ítéletet hozta: Veréb Jánost a büntető törvény 279. §. és 280. §-ának első bekezdésének figyelembe vételével szándékos emberölésben mondotta vétkesnek s azért nyolc évi fegyházra és nyolc évi hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet ellen mind a vádlott, ki halálos ítéletet várt. mind a vádhatóság, azaz a királyi ügyész fellebezést jelentettek be. Helyi és vidéki hírek. hasadásának eme felemelő momentumokban gazdag- ünnepét, melyet városunk polgársága a város legnagyobb fogadalmi ünnepei közé emelt teljes fénynyel fogja az idén is megünnepelni Vác minden lelkes és hazafias polgára. A hon védszobor, a rideg téli napok dacára, virágdíszt fog magára ölteni, házaink tetőzetén trikolór zászlókat duz- zantanak a még mindig mogorva légáramlatok és ha az idő engedi a város hatósága és összes területei és egyletei a 48-as zászló alatt, pénteken délután 3 órakor a főtérről meg fognak indulni, hogy ünnepélyes körmenettel vonuljanak a honvédszoborhoz, melynél a városi halait. Aztán egy, gyors elutasító mozdulattal oda fordult az urához. Gyere Laci! menjünk, veled akarom táncolni ezt a csárdást. Tudod lánykoromban még táncoltunk együtt, édes ! kedves nóta ez ! gyere aranyos kis bolondom. Aztán lezárta válláról a cobolyprémes zöld plüs belépőt, és az ura vállához simulva jókedvűen bedreisrittezett a terembe. Verner hálássan szorította meg a kezét. Beh édes csókolni való asszony gondolta a könyekig elérzékenyülve. Boronkay álldogált csepett a táncolok körül. Aztán rábízta Vernerné belépőjét a hadnagyra és hazament. II. Én Istenem ki ne ismerne egy unalmas, bálutáni napot, főfájásával és katzenjam- merjével, ha vannak is kedves emlékei valakinek az elmúlt éjszakáról az édes impressziók fölött ilyenkor még uralkodik a fizikum gyöngélkedése. Piát aztán ha valaki elment este boldogan, szerelmesen s a gyűrött báli ruhában a meghervadt virágokkal összetört, szét- foszlott illusiókat is hozott haza. Vernerné ott hevert egész reggel óta a chaise-1 ongon. Nem engedett takarítani ; a szobaleányát reggel idegessen kikergette a chocholádéval, hagyjanak neki békét. Hiszen ma neuralgiája van, rögtöni el- csapatás terhe alatt tilossá tette, hogy ma tóság- által leikért ünnepi szónok mondja el ünnepi beszédét, melyet hazafias da- | lók éneklése előz meg és zár be. Zi- ! mankos idő esetén az egész ünnepség j a városháza nagytermében fog lefolyni. — A keresi* cd cl in i miniszter Vácon. Csaknem hihetetlennek tetszik miszerint annak dacára, hogy a főváros alig egy félórányira esik tőlünk, magyar miniszter még' sem fordult meg' városunk falai között! Ami különben nem mi reánk nézve szégyen. Alost azonban ezen a hiányosságunkon is lesz segítve, amennyiben Liikáts keresk. miniszter, mint megbízható forrásból értesülünk e tavasz folyamán ki j rándului Vácra. hogy látogatást tegyen ! az itteni gyárakban. ELozza Isten ! — A mindig luíek:. Vác város kereskedő és iparos polgárságának zöme mindenkor törzsökös hive volt a magyar állam önállóságának és függetlenségének, testtel és lélekkel ragaszkodott a 48-as eszmékhez. Ezen derék polgárok most is már hetek óta mozog'nak, hog'y március 15-dikét társasvacsorával üljék meg. A bankettet, mint értesülve vagyunk a Rusótsky An- tal-féle házban Müller vendéglősnél fogják pénteken este megtartani. Főjegy/i-választáü IVsí megyebeli. A vármegye e ho 11-ik napjára egybehívott rendkívüli közgyűlésen jelentik be Ilkey Sándor főjegyzőnek lemondását, a ki évek hosszú során át hűséggel szolgálta a vármegyét. Az ez által üresedésbe jött főjegyzői állás betöltésére máris mozgalom indult meg, megyeszerte már több helyen megtartattak a jáéási értekezletek. Ketten pályázeak ezen állásra: E’azekas Ágost és '• Tahy István tiszteletbeli megyei főjegyzők. Az értekezletek kijelentettek, hogy az üresedésbe jött állást oly egyénnel kívánják betölteni, a ki már az inkompatibilitás elvénél fogva is más helyütt fizetéses állást el nem foglal s magát egészen a vármegye ügyeinek szentelheti. Éppen ezért, figyehivás nélkül valaki a hálószoba környékére lépjen. Egyedül akart lenni! Férjének valami fontos hivatalos ügyben, mindjárt reggel Bácskába kelett utazni, onnan nem is jön haza, csak a jövő hét elején. Beletemetkezhetett háta magányba egész, leikével. Odakin, valami csúf februárvégi idő dühöngött, a szél hordta a heg'yes-vágós finom zúzmarát, csak úgy égett az ember arca, a lila orrú gesztenye sütőné, meg a pereces inason kívül, nem is igen járt ember az utcán Sötétedett. A massiv antik bútorok nehézkes körvonalai kezdettek beleomlani a sötétségbe. A rózsaszínű ágyfüggönyök feketéknek kezdettek látszani. Csak az amazonok fölött függő Ruoens miasszonyunk elefántcsontszinü képe világított alá a gipsz mintázatú falról. Itt, ott szétvoltak szórva a báli ruha egyes darabjai a long-chaise előtti szőnyegen egy csomó lekonyult chrizantheum hevert a tollas legyező még úgy terpeszkedett a kis éjjeli asztalon az opál ékszerek közt, mint valami alvó páva. Az asszonyon egy bolyhos szövetű or- gonavirágszin pongyola volt görögösen aranyzsinorozva, ategnap estéli görög frizura cseppet felbomolva hálózta körül a fejét
