Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-24 / 8. szám

VÁCI III 15 I, A I

Vác. KS95.

— Váci Hirlap melleklapja.

S

w

Kebn iá r 110

Az amerikai szőlők nemesítése fásojtás által.

Különbség- a zöld és fás ojtás között.

Ha valaki kicsinyben foglalkozik az amerikai szőlők növelésével, vagy csak jelentéktelen földrészeken akar szölötelepi- tést eszközölni, az esetben beelégedhetik azon eredményekkel, melyeket zöldojtás utján elérhet. De ha nagy telepítéseket akar eszközölni, ha az ujbolitást nagy szőlőkben kell végeznie ott már zöldojtások- kal vagy egyátalán nem ér célt, vagy csak roppant költségekkel és nagyfokú boká- zatok mellett.

A fásojtás különböző nemei.

I.

Töke ojtás.

A fás ojtás tehát a legkönnyebb, legolcsóbb és legbiztosabb módja a szőlő nagyban való telepítésének kötött talajban.

De a fásojtásnak is több rendbeli módját szokták alkalmazni, mi azonban ezen számtalan módozatok között a két legegyszerűbb, legtermészetesebb es legolcsóbb módjával ismertetjük meg szőlősgazdáinkat ezek pedig a tőkeojtás és kézenojtás.

Miben áll a tőkeojtás célja?

A tőkeojtás a szőlőujbolitásának azon módozata, midőn egy nagy területet a kellő, általunk már többször világosan és határozottan leirt módozatok mellett amerikai alanyokkal teleültetünk és a már rendesen megfogamzott és jól ápolt amerikai alanyokat, midőn már kellőleg megerősödtek, tőkeojtás által megnemesitjük.

Mire kell a tökeojtásnál különösen vigyázni ?

A legnagyobb gonddal a becsülterett alanyokat kell mindenekelőtt által és keresztül vizsgálnunk. Mert csak is gondosan ápolt és jól kezelt alanyokat lehet és szabad beojtanunk.

Mert az amerikai alanyok között ügyes, vigyázó kapásokat és munkásokat szabad és lehet dologra beeresztenünk, mivel a rósz kapások által öss/.evagdalt tőkéket ugyancsak nagy kár lenne nemesítés alá fogni.

Mikor lehet az amerikai alanyokat ojtani.

Ha az alanyok már másooik évüket elérték, akkor legtanácsosabb rajtuk a nemesítés munkáját végezni.

Mivel a két éves alanyokban már meg van a kellő nedvkeringés. A kalluszok vagyis a képzősejtek, valamint a sejt nyalábok is benn a vessző belsejében üdék és virulok, következőleg az egybe forradás folyamata gyors, erőtelje- és életképes.

De hamár három, négy, éves az alany, akkor már annyira elfásult, hogy az össze- forradás tökéletes nem lehet, mert kiszáradnak a képző sejtek, igy nincs ami ösz- szeforrás munkáját végezve. A rosszul forrott tőkében pedig előáll az üszkösödés igy •minél hamarább elpusztul.

Á tőkeojtás mivoltja.

A tökeojtásnál úgy járunk el, hogy a már megerősödött, de két évnél nem idősebb alanyokat a földből, mintegy öt centi- meternyire kibontjuk, az eddig képzett fejét levágjuk. A megmaradt nyakat pedig, melynek mintegy 3 centimeternyi magasnak kell lenni a bütykő felett szépen ketté hasitjuk.

Az ekképen ketté hasított csonkba csinálunk a nemes ojtógalyból egy ékalaku egy vagy két szemmel biró ojtóágat, melynek alsó részén két váglapot metszünk, hogy az az teljesen ékalakú legyen. Az ily módon készült éket belehelyezzük a ketté hasított csonkba. Miután pedig rendesen beleillesztettük, a legpontosabban bekötözzük úgy, hogy se a csonk metszései közé. se a váglaphoz a kötésen keresztül semmi piszok vagy föld ne férkőzhessék. Az ekként összekötözött ojtást. puhított, laza földdel betakarjuk, hogy felette mintegy két cemimeternyi föld legyen, melyen a meleg átszüremkezhessék.

Ojtás után mire legyen a fögond?

Az ekképen beojtott ojtványokat különös gonddal kell ápolnunk, legkivált pedig arra kell ügyelnünk, hogy semmi szin alatt a nemes ojióvesszőkből szakái, vagyis harmatgyökerek ne eredjenek meg, mivel ez megöli mentői hamarább a tőkéket. Azért minden jóravaló szőlősgazdának, ha már ilyen ojtványai vannak azon járjon az esze, hogy az ojtóvesszőkből eredő és kihajtó minden gyökereket minden kitelhető gonddal eltávolitson.

3Iiért nem tanácsos a tőkeojtás?

A legnagyobb nyavalya, hog-y a földdel ! beborított ojtásokból a jó humus a nemes | szemeket csalja ki gyökér eresztésre. így harmat gyökerekből állván elő a táplálkozás az alanyok kivesznek.

De meg" többnyire az amerikai alanyok, midőn a fejeket lemetszjük. melyen lesznek a földbe, midőn aztán betakarják, a vastag földréteg elzárva őket a melegtől, kellő forradások tehát a fiatalabb venyigéknél sem állanak elő.

Az ilyen ojtványokban mindig a nem ellentálló európai fajok bőrük önállósulásra.

Derékfájás, mint a tőkeojtás veszedelme.

Hozzájárul, hogy ilyen munka végzésénél a legbecsületesebb munkást is megszállja a derékfájás így vagy lassan lesz kénytelen dolgozni, vagy rosszú.

A nagy telepitők tehát egyenesen útalva vannak.

Kézbenojtásra.

Ez legkényelmesebb, legjutányosabb és legbiztosabb neme a nagy telepítésnek.

Fütött szobában, dalolva végezheti mindenki.

Az alany lehet gyökeres vagy sima. A fő, hogy hat milimeternél ne legyen vékonyabb és 10-nél ne legyen vastagabb. A vesszőket nagyon tisztára meg kell mosni. Mert az ojtás olyan mint a műtét. Végtélén tisztaságra van szüksége, mivel minden idegen rész mely a testbe hatol fertőző hatással van és üszkösödést idéz elé.

Az alany és ojtógaly megválasztása és elverinelése télire.

A beojtandó alanyok lehetnek sima és gyökeres vesszők. A gyökeres vesszőben határozottan jobb az eredmény, a mennyi- tökéletesebb forradásokkal sokkal nagyobb százaléb az eredés és ha csak lehet, mindig gyökeres vesszőkbe oltsunk. Ha azonban ez nem lehet, akkor ojthatunk sima vesz- szőbe is. A sima vesszőket őszszel levél- hullás után megszedjük és osztályozzuk. Az ilyen vesszőket 90 vagy 120 cm. hosszú darabokra vagdaljuk akként, hogy az alsó és felső :'végén a bütyöktől még mintegy 4—5 cm. hosszú csonk maradjon a beszá- radás megakadályozására. Ezen venyigéket 50 dbos csomagokba kötözzük lehetőleg füzvesszővel, mint a mely legkevésbbé sérti a venyigéket. A csomagokat azután télire a következőleg vermeljük el :

Az alanyok elverinelése.

Ássunk egy méter széles és 60 — 70 cm. mély árkot oly hosszúságban, hogy az ösz- szes vesszőkészletünk beleférjen. Ennek a fenekére öntünk — vagy esetleg magában az árokban készitünk — földből és viz- böl készült hig pépet 10 —12 cm. magasan és ez m pépbe állitjük be a venyigéket, jól beleverve azok alsó végét, hogy mindenütt befolyjon a közökbe a pép. A csomagokat lehetőleg szorosan állitsuk egymás mellé és azután befedjük az egészet laza földdel akként, hogy a csomagok közei is tele hulljanak földdel. Végül befedjük a vermet, hogy a venyigék felső vége felett 15 cm. magas földréteg legyen, így igen szépen eláll a vessző az oltás idejéig és csak azen esetre, ha télen át kemény és száraz fagyok volnának hó nélkül, hintendő be a verem szalmával azon célból, hogy a talaj nagyon át ne fagyjon.

Hogy teleltessük a venyigét a partos szőlőkben?

Száraz természető földön, pl hegyoldalon levő, némileg kőtörmelékkel kevert talajban az alanyvesszők akként is eltarthatok. hogy télen át nem vágjuk le a venyigéket a tökéről, hanem elfedjük és csak tavaszszal, ha a nyitás ideje elérkezett, vágjuk le azokat és az ojtás idejéig nedves moha közé elrétegezzük árnyékos helyen. Ezen eljárás azonban kötött és nedves, lapos talajbae nem bizonyul jónak, mert sok venyige megpállik.

Miként válaszuk meg az ojtógalyakat ?

Az ojtógalyak megválasztásánál arra legyünk figyelemmel, hogy teljesen kiérett s különösen peronoszpóramentes vesszőket használjunk s azokat is 1 mt.-re vagy ennél hosszabbra vagdalva, hasonlólag vermeljük el mint az alany vesszőket. Úgy az alany-, mint a/ oltóvesszökre még azon általános megjegyzést tehettem, hogy jobbak a száraz, esetleg a köves talajban termett