Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-24 / 8. szám

VÁCI HÍRLAP 3 észre fogják venni s nem fognak késni észrevételeiket kifejteni. Az első általános momentum, mely az érdeket vagy mondjuk érdeklődést az in­tézmény iránt felkelthete, a hazafiságé. Megösmerni a hadani idők termékeit és azokból a jelenre vonatkozólag tudást, a jövőre pedig reményt nyerni nem hazafias kötelességünk ? Ha apáink tudták volna azt, amit mi, akkor a külföld azon 50 év előtt oly gyakran hangoztatott vádját a barbárságét kultu­rális dolgokban, vissza utasitottak volna. Ők azonban nem tudják, hogy e tekin­tetben is Magyarország büszke lehet múlt­jára. Henszlmann meginditotta a kutatást, rész­ben ismerte, részben sejtve Magyarország régi időben való culturalis állapotát, fényt akart s sikerült deríteni ott, ahol a sötét­séget, Magyarország ellenségei oly szívesen látták volna. Hisz Eitelberger bizonyos időben mindent, mi hazai, már t. i. édes mienk ; azon réven, hogy utánzat, vagy idegen befolyás eredménye igyekezet el­fogadni, sőt sajnos, hogy az ő nevével eg'y egész tudós világ véleményét jellemez­hetjük. Nem bocsátkozom annak taglalásába, nogy azóta Kugler mást állít, Eitelberger is ké­sőbb sok esetben belátta tévedéseit, da az általános vélemény, talán a jobban értesült szakköröket kivéve Magyarországról még- most is ugyanaz. Hogy azonban legalább a szakkörök is­merik az ujonan teremtett helyzetet; az csak annak köszönhető, hogy jelenleg van műemlékeinkről irodalmunk vannak szak­tudósaink. Íróink. Ezeknek sorában kezdet­től fogva a magyar klérus szép számmal volt képviselve mindig, közülük került ki egy Ipolyi, egy Römer, egy Czobor a ke­vésbé ismert neveket nem is említve. De ezen épület még mindig nincs készen. Sok még a teendő, merem mondani, még ma is kora idő volna, Magyarország mű­vészetének történetét megírni. Ez épület egy kövévé lehetne a váci mú­zeum egyesület is. Vagy hátra maradjon a város ez irányban, mikor haladása oly rohamos, s nélkülözze ezen díszt, mely nél­kül város a külföldön el nem lehet, mely- lyel Magyarország számottevő városai bírnak. De még egy okkal több is van, mely a házafiságból származik. Mért nincs magyar iparművészet? Azért mert a régi fórmák kikutatva összehordva nem voltak. Aki azt hiszi, hogy a romángoth s renai- sance nem hozta meg a maga különös magyar zamatú virágait, az csalódik. Ott van a jáki horpácsi, templom, ott a a kassai dóm és egy Villard d’Honne court, a cambrayi székes egyház építője, Magyar- országban időzve sehol egyebütt nem lá­tott formákat, rajzolhat vázlat könyvébe. A hazafiság szempontjából tehát a muzeum hivatása valna a környéken található mű­tárgyakat fölkutatni, gyűjteni s ismertetni. A másik főok, mely ugyan az egész mű­velt és inteligens közönség, de különösen az iparos világ figyelmét ez intézmény felé fordíthatja az, hogy egy könnyen hozzá­férhető helyen sokat tanulhat. Ami egyes embernek nagy költség t. i. egy gyűjtemény, vagy könyvtár felállítása, az a sokaságnak filléreiből már elkészül­het s még az a jó oldala is megvan, hogy nagyobb körre kiterjeszkedhet A gyűjtemények tanulságos voltát mind a kéz ügyességre, mind müizlés fejlődésére, senki se vonja kétségbe. S a helybeli lakos, kinek már is fino- multabb érzéke van sok dologért Pestre rándul. De azt hiszem, ha egy ily intéz­mény után helyre állhat a helyes viszony, méltányos kereslet s ugyan oly kínálat kö­zött, a helybeli piac teljesen fedezni fogja a szükségletet. Az iparos pedig látva társa előnyét me­lyet az csupán ügyesebb munkával s foko­zott üzleti szellemmel ért el, haszontalan agyarkodás helyet talán inkább nyomdo­kaiba lépni fog igyekezni. A munkásviszonyok szinte javulnának, mert a természettől beléje oltott haladási vágy inkább fogja a munkást oly városba hozni, hol előmenetelének nem hogy aka­dály nem áll útjába, de sőt nyílt tere van, melyhez még a főváros közeltségei is elő­nyül járul. Ezek volnának a pontok, melyek az in­tézmény szükségességét bizvnyitják. Lássuk magának az intézménynek terve­zetét : Az intézmény célját, eszközeit ugyan az általam kidolgozott alapszabályok tartal­mazzák, de legyen megengedve e némely pontra nézve, itt szükséges fölvilágositá- sokat adni. A helybeli muzeum ugyanis, ha anyagi­lag bármennyire sikerülne is azt arányla- gossan jó helyzetbe hozni (nálunk nem igen akad miniszter, ki egy vidéki muzeum ala­pítására 60.000 mrkot adományoztasson, mint tette Bismark), sohse lesz képes ha csak ajándék utján nem, hogy eredeti tárgyakat szerezzen meg, legalább olyanokat, melyek általános magasabb szempontból tekintve érdekesek. E tekintetben azután az intézmény hat­hatos támogatásául szolgálna az iparművé­szeti s technológiai munkákból álló könyv­tár, melyben a tökéletesbitett sokszorosítási eljárások olcsó árai mellett a műremekeket majdnem eredetiben élvezhetjük. Ezért van szükség főleg egy könyvtárra, hogy addig is míg egy iskola szervezhető volna, a helybeli iparosoknak az intézmény rendelkezésére állna esténkint, hogy ott vázlatokat jegyzékkel készíthetnének müiz- lésük a látott remek mintákból fejlődjék. Az intézményt szellemi munkájokkal segítő szoktanárok ugyan enmvolnának egyelőre díjazhatok, de azt hiszem ezeket nem is az a vágy vezérli, mint inkább az, hogy te­gyenek ott, hol lenni szükséges és úttörői dicsőséget hoz. Nem mint külön állóan igyükvő tenyézőt képzelem a muzeum egyesületet, hanem mint olyat, mely a szakkörök válvetett munkásságával szinte hozzá járulhatna az emelkedő város szellemi prestigejének meg­alakításához. Valaki talán csekélyheti az eszközöket, de itt figyelmeztetem azután, hogy hány kis ismeretlen város lett a középkorban s új korban is csupán a helyi körülmények földrajzi fekvés stb. felkasználása által ipar­termékeiről nevezetes hely. A helyben épült s épülő gyárak a nagy kereskedelmi s üzleti látkörrél biró embe­rek ide települése, nem bizonyitja-e ép a város szerencsés helyzetét s nem ütik-e az ipartelepek már is lassanként a városra bélyegüket mint iparosvárosra? Olt van Albert falva (Sachsenfeld) egy falu csupán s mégis Párisbol ideszakadt idegenek keresték fel különösen régi idő­ben, mint hires asztalos telepét. Érdekes volna tudni, hogy ott nem, a nagy akarat erő, kitartás teremtette-e meg, ha öntudat­lanul is azt, amit létrehozott. Amint az intézmény gyarapodnék annyira, hogy a múlt eredményre hivatkozhatna ; el­ükkor jönne ideje, ha új áldozatokkal is, az is­kola megalapításának, melynek működésé­től annyi szép és jogosult reménység telje­sülése várható! Bauer Mihály Helyi és vidéki hírek. 1.1 vftci szőlősgazda. Szirtnay Dezső budapesti lakos és ál lám vasúti hi­vatalnok megvette Fortuner Eleknek bá­csikai szőlejét, mely hírről azon sajnálat jelzése mellett adunk értesítést, hogy a rekonstrukcionális munkálatok emez újabb időszakában, éppen Fortuner Eleket esik nehezünkre nélkülöznünk, ki a szüretelés és borkezelés munkálataiban talán legelső­nek vált ki összes szőlősgazdáink között. Különben erős a hitünk, hogy Fortuner első szerelme tárgyához minél hamarább vissza fog térni. — Aki ’Iáéra jött meglialiii. Az intelligentia legszélesebb köreiben megren­dítő hatást okozott Niki Ödön gyógysze­résznek. szerdán délután egészen váratla­nul bekövetkezett halála. Még déli tizen­két órakor a Miltényi-féle vaskereskedés­ben személyesen rendelt meg kokszot, de már a fizetés teljesítése után balkeze rög­tön elveszítette érzékenységét oly annyira, hogy keztyüjét nem volt képes felhúzni. A vaskereskedőnek rögtön szeget ütött fejé­be ez a különös jelenség azért vásárlóját, ki különben legjobb vadász cimborája is volt, szemmel tartotta az utcára kimenet, és miután tapasztalta, hog-y testtartása ro­hamosan gyengülni kezd, Nikiit kénysze- ritette üzletében visszatérni és rögtön el­futott a szomszédos gyógyszertárba, hogy az irgalmas rendiek főorvosát segélyül hívja. A főorvos azonban nem volt hon, de szerencsére már hazafelé tartott és az utcáról hívta be, hogy azonnal gyógyke­zelés alá vegye a beteget. A főorvos azon­nal digitalis oldatot rendelt a betegnek és a gyógyszer beadása után fiakerbe téve szállittoták haza lakására akkorára már tel­jesen bénult álapotban. A baj oly sebes és feltartózhatlan rohammal állott be a hör« gések oly gyorsan jelentkeztek, hogy a kezelő főorvos azonnal minden remény fel­adott a felgyógyuláshoz. A betegség le­folyásához csak egy alternativa maradt fenn. Vagy bekövetkezik a tüdő szélhüdés, melynek legkésőbbi határideje délutáni öt óra volt és az rögtöni halállal végződik, vagy nem, mely esetben hosszas, soha ki gyógyítható, folyton az ágyat nyomó for­dulatot vett volna a betegség. Az első eset következett be és nemes barátunk dé­lután négy órára megszaggatta mindazon kötelékeket, melyekkel a tisztelés, becsülés és szeretet ismerőseit is barátait rövid fél­évi tartózkodása alatt hozzája csatolta, Gáncs nélküli nemes jellem volt, szinte értenök, hogy a törpe epigonok sorából kikivánkozott, hanem tudnók mennyire benső, rajongó, nemes hitestárs volt, hogy rá nézve halál anyagi értékekkel nem mér­hető családi veszteség volt. Bánatos özve­gyének vigaszt és csititó balzsamot az úr fog nyújtani, melynek trónusa előtt a leg­tisztább lelkű térj rebegi imáját a vigasz­talás égi ajándékaiért.

Next

/
Thumbnails
Contents