Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-24 / 8. szám
Kilencedin: évfolyam / I. M/aui. Vsc. 1895 évi február 24. Előfizetési árak: TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroaa és kiadóhivatal Égési évre . . . . 6 írt — kr. Félévre .................................3 frt — kr. Negyedévre.......................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ARA 12 KR. Felelős szerkeztei és laptulajd’onos 10 r. KISS J Ó 2 S E K VÁC. Mária- Terézia-rakpart, Dr.Kis*- féle ház. I. emelet. lile küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Jíyilt-tér sora 30 kr. Bsíyegilleték minden beiktatásnál 30 krajezár. Berni enteilen levelek win fogadtatnak el. j Megjelenik minden vasárnapon reggel. hirdetések 00 ^atanyosan. eszközöltetnek. KäphätO a kiadóhivatalban. Kéziratok vissza, nem adatnak. Peragi t tranqnilln potestas, (juae violenta neqnit. Muzeuin -eg vlet Váco 1i. Legyünk őszinték ! Ha Vácon valaki egy újabb egylet alapításáról emel szót. szinte borzadály fut az ember hátán keresztül. Eddigelé van már vagy tizenkét egyletünk. Igazán torkig vagyunk velük. Evvel az egy tucatnyi egylettel majdnem oda lyukadunk ki. mint Arany János birója a madárfüttylvel. Avval a nem éppen ajánlatos különbséggel. hogy mig a perikeltő madár bíró uramnak pénzt fütyölt be mindakét zsebébe, addig a mi 12 egyleteink pénzt fütyül, ki valamennyi zsebünkből. Apasztanak bennünket direkte. És in- derekte még sokkal jobban ! Egyleteink tehál édes keveset nemesítenek a különben is-megterhelt polgárságon. csak alkalmat szolgáltatnak a költekezésre. kulturális hatásokat pedig egy- átalán nem gyakorolnak senkire. Az eddigi fejleményekkel szemben előA hogy a világ létezik, folyik. Hogy is énekli csak a magyar Petrarca, Kisfaludy Sándor, a szerelem édesszavú dalnoka : Ülj mellém a kandallóhoz — Föl van szítva melege, Csobánc várról édes, kedves lm halljad egy agg rege. Igaz, hogy a kandallót a modern kényelemmel berendezett lakásban légfűtés helyettesíti, de azért csak jöjjön édes, üljön le mellém ide a széles medvebőrrel leteri- tett kerevetre és hallgassa meg a mit regélek, — Emlékezik még ? Épen ilyen lanyha, borús januáriusi délután volt az is, mint a mai, apró pelyhekben szállingózott a hó és az éles, éjszaki szélben feltúrt kabátgallérral, zsebre dugott kezekkel siettek az emberek lova. Bent a szalonban enyhe meleg áradt szét és az asztalon lévő virágok illata elvegyült az ezüst szamovárból kifelé tolakodó téa átható aromájával áll egy szerény tanár, a névtelenek szürke hadseregéből vállalkozva arra a merész munkára, hogy egy kulturális feladatokra hivatott egyleta lapját rakja le csendben és nesztelenül. Nem fekszik célja ügyében évi, állandósított terhekkel megrakni a polgárságot, hanem nemes, gyümölcsöző feladatokat tűz maga elé, régben, hogy nemesitő- leg hasson a szívre és kedélyre. Benépesítse azt érzelmekkel, melyeket nélkülözve sivár marad az emberi élet és vigasztalanam De halni óhajt ö az elmére is. Felbú- várolja és összegyűjti azon elmék alkotásait, melyek valaha itt, az általunk lakott és bírt földön munkáltak. Kidombo- ritja ezen alkotásoknak becsét és értékét, megismertet a termékenység azon eredeti vonásaival, melyek differientialis vonalakat képeznek idegen elmék hasonnemű létesítései között. Az ilyképpen mozgásba hozott motívumok alapjait serkenti munkásságra és céltudatos tevékenységre a most csepeApró csoportokban csevegtek nők, férfiak és valaki a zongorához ülve egy Chopin polonaiset kezdett el játszani. Olyan valódi five o clock tea volt. a minőn számtalanszor voltam életemben. Sem mulatságosabb, sem untatóbb. Az urak beszélgettek egy kicsit megszólták a távollevőket, hízelgésekkel halmozták el egymásnak a toilettejét, jó kinevezését, megemlékeztek egy kicsit a színházi előadásokról, irodalomról, meglehetősen csapongva egyik tárgyról a másokra és mindenek fölött óriási felületességgel. Ott találkoztam magával először és az óta a legnagyobb tisztelője vagyok annak az angol ladynak, a kinek szép fejecskéjében a five ó clock tea eszméje megszü- lemlett. Ha ez a divat nem importálódik át hozzánk és engemet akkor a véletlen nem kalauzol el erre az életemnek legnevezetesebb five o clock tea — jára. — talán sohasem találkozunk és én mint bolygó csillag az űrben járok tovább az élet rögös utain, annélkül, hogy megtaláltam volna a lelkemnek az összhangját, anélkül, hogy megtaláltam volna azt a célt, a melyért egyedül érdemes élni. Hiszen már Heine, a németek legnagyobb redő nemzedéket is, hogy megismervén és elsajátítván az apák alkotásait azok nyomába lépve, azok nyomdokain indulva ki az uj nemzedék is képességet és kedvel nyerjen hasonló alkotáshoz. A most alakítandó muzeum egyletnek tehát kézen fekvő céljai között első vonalban az áll, hogy megismertesse városunk és vidékünk múltját. Még pedig az őstörténelmi, a történelem előtti időktől kezdve le napjainkig. Mert Ízléstelen és nem nemes dolog tudatlannak maradni azon napokra nézve, melyek a bennünket tápláló föld és apáink felett átviharzottak. Igaz szeretettel csak akkor és úgy fűződhetünk lakó földünkhöz, igaz becsüléssel csak akkor csünghetünk apáink emlékén, ha azok múltját tevékenységet és munkásságát tüzetesen ismerni tanultunk. Ennek a múltnak ismerete egy eleven égő zsarátnok, melyen az igaz hazaszeretet soha nem hamvadva szeplőtelen lánggal lobog. poétája is megmondta, hogy „a nélkül a kis szeretem nélkül semmit sem érne a világ . . .“ és valóban, ha bármennyi szenvedést okozott is már életűn kben a szerelem, egy parányi édessége mindenkor újra kárpától bennünket tengernyi szenvedéseiért. A Chopin polonaise accordjai, ezek a hangjegyekké vált könynyek, halkan sírtak föl a zongora érchurjaiból. En odaül tem maga mellé egy apró, selyem tám- lányba és hallgattam csevegését. Olyan vidáman, édesen csicsergett, mint egy kis madár, a mely hosszú tél után tavaszt jött hirdetni és mégis ebben a köny- nyed csicsergésben is ott rezgeti a melegen érző szív hangja, a kedély mélysége, úgy, hogy mindjárt kiéreztem belőle a valódi asszonyt, azt, a ki önfeláldozások árán is csak hozzátartozóinak a boldogságára született. Mit beszéltem én, magam sem tudom már ... — Oh : olyan kedves volt, olyan udvarias - nem olyan mint most, mikor egész nap se kel föl Íróasztala mellöl és ir, csak egyre ír és mindig olyan ideges — vág maga közbe édesem rám vetve azokat a csodálatosan szép, nagy, világoskék szemeit, a melyekből annyi jóság, annyi szeretet sugárzik felém. W A Ifi<$ Ao
