Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-10 / 6. szám

VÁCI HI II LA

Váci Hirlap melláklapja. —

Vác, 1S95.

Február Lió lO.

Az amerikai szőlőtelepítés rendszere.

— Rácz Sándor szabad előadása után. —

Az agyagos talaj előkészítése.

Agyagtalajnál mindenekelőtt azt kell figyelembe vennünk vajon uj, fris, szűz talajjal van-e dolgunk, vagy régi, kiveszett, elhagyott szőlőt akarunk-e ujbolitani?

Uj talaj előkészítésénél azon módozatok mellett járunk el, mint azt már a homoktalaj kezelésénél felsoroltuk volt.

De ha régi, öreg szőlő földjében szándékozunk uj ültetést csinálni, akkor mindenek előtt pihentetni kell a földet, mert a kiüresült föld erejét semmi féle trágyázás nem kárpótolja tökéletesen.

Ha több esztendőnk van az újításhoz, úgy igen helyesen cselekszünk, ha lucernafélékkel ültetjük be a földet, mert ezek vastag gyökerei termékenyítik és átszellőztetik a talajt. Ha kisebb a talajunk úgy egy két évre elegendő bele csillagfürtöt, vagy baltacímet vetni. Egyébként a bab, lencse és egyéb hüvelyesek, úgy a kapásnövények mivelése jó hatást gyakorol a talajra.

A fertőző anyagok eltávolítása.

Mikor a fordítást végezzük különös kond- dal kell eljárnunk, hogy semmiféle korhadt benszakadt öreg gyökereket a szőlőföldjében meg ne tűrjünk, mig a bentört karókat is távolítsuk el, mivel ezek megfertőzik a talajt, penészedésnek indulnak, ami elhat az uj ültetvény gyökereire is.

Meredekek szabályozása.

Ha meredek a megfordítandó talaj, úgy a fordítást alulról, felfelé kezdjük és nagy terászfalak építésével, vagy egyes szaka- k aszok fel nem forgatásával gátat vetünk annak, hogy a záporok szörnyű pusztítást szerezzenek a felforditott földben.

Vizestalajok szikkasztása

Ha vizenyős a talaj, vagy hideg foltok vannak benne, úgy a fordítás alkalmával legalulra kavicsokat, kőtörmelékeket, vagy tégladarabokat tegyünk, ezek nagyban közrehatnak a talaj szellőztetéséhez és a felesleges nedvesség elpárólogtatásához.

Figyelemmel legyünk a vizátjárókra, ezeket vagy hagyjuk meg. vagy szilárdítsuk meg. hogy a viz rajta át ne törhessen, de fel ne forgassuk semmi szín alatt.

Sorok iránya a partoldalakon.

A sorok iránya rendesen délnek vagy délnnyugatnak tartson. Homokos szőlőben azonban az uralkodó szelek irányával keresztben szabandók ki.

Hegyoldalakban a sorok iránya ne lejt- nek, hanem a lejttel keresztben vitessenek.

Mert igy a záporok nem hordják el a földet. A hó olvadása a megfagyott barázdákon nem oson el, hanem kénytelen beszüremkedni és elraktároztatik nyárra. És az ilyen sorok végül a napsugarak felvétele és a nedvessége feltartása által közrehatnak a talajjavításra.

Viz levezetése.

Az előrelátó gazdának nagyon kell arra is figyelni, hogy miként vezesse el a felesleges vizeket hegyi szőlője harántjaíról.

Mihely tehát a sorok irányát a partokon kinézte, szakaszokra kell neki a hegyoldalt osztani részint a művelés könnyebbsége kedvéért, részint hogy a vizekkel elbánni tudjon.

Mindenekelőtt a tábla közepén egy utat kell hasítania, mely a szőlőtáblát két szárnyra metszi, mely egy úttal a viz rendes levezető csatornája.

Ebbe a középső útba aztán harántmetszéssel, az az rézsutosan vezessen bele oldal utakat, igy az össze gyülemlett viz, minden kártétel nélkül lefolyik.

Lehetne a vizet talán a szomszédokra is vezetni, de becsületes ember másnak kárt nem okoz bölcs és józan ember a törvénynyel kész akarva összeütközésbe nem jő. Iszap felfogás.

Sűrűbb esők és zuhatagok alkalmával óhatatlanul a sebes esők mégis a televény föld javát magukkal sodorják.

Hogy ezen telemény földet vagyis iszapot felfoghassuk az oldalutak központi be- szögelésénél jó tágas gödröket, vagyis, iszapfogókat csinálunk, Ezekben az iszap összegyülemlik és aztán tavaszkor, vagy télente a sorok barázdáira kihordatjuk. Sorok távolsága.

A magyar ember a garasos gazdálkozás embere lévén, nagyon fukorkodik a távollal, rendesen alig 3 láb közöket, sok esetben pedig csak harmadfél lábnyit hagy ki.

Franciaországban, hol azok a szörnyű termések vannak a hol egy holdra több mint 150 hektoliter termés esik 240 centiméterre vannak a sorok egymástól.

Ha okosan akarunk eljárni, mi is legkevesebb egy méter távolra szabjuk a sorokat, sőt ha fagatos erőt alkalmazunk a miveléshez, úgy legkevesebb 140 szánti meter sorköz szükséges.

Tőkék távolsága.

Amily széles a sorköze, olyan legyen a tőke távolság is, hogy minden tőkének legyen miből megélnie és egy teljes négyszög területtel bírjon, hol sem a gyökerek harcba nem keverednek egymással, sem a lombozatok árnyékot vetve egymásnak kárt nem csinálhatnak.

Ha a tért ekképen használjuk fel, úgy életerős, izmos, termő tőkéket fogunk nyerni. Amely tőkék egyenletes termést szolgáltatnak minden évben, mint azt Franciaországban szemlélhetjük. Ekképen úgy a fürt, mint a bogyó képződés, az ilyen tőkében teljes és fizető lesz.

Ültetés.

Ami az ültetést illeti az egészen egyszerűen történik a homoki szőlőkben, a dugványok eltevésével, melyről még szólani fogunk.

Az agyagos talajban azonban először alanyokról kell gondoskodnunk, melyek a fil- loxera pusztításának ellene állanak, melyek erős gyökerezetük folytán dús tenyé- szetüek, ojtásra alkalmasak és a nemesitett faj minden jó tulajdonságát fentartják.

Vannak ugyan úgy nevezett direkt, vagy magántermő amerikai fajok is, melyek oj- tás nélkül termenek, mint a herbemont jaquez és óthello. De mindezen termő fajoknak a gyümölcsben impertinens, elviselhetetlen, róka mondhatni poloska szaguk van, hozzá bicskanyitogató izük. Azonkívül még jobban abban nyavalyában is sinylenek hogy a dög beléjük ütés a filloxrának nem állanak ellent, néhány év alatt kipusztulnak.

Ennek folytán a gazdának semmi egyéb nem marad hátra, mint jó alanyokról gondoskodni, még pedig oly alanyokról, melyek a létharcát becsülettel vívják meg és az ojtásokat kitünően dajkálják.

Az amerikai ojtvány alanyok között legismeretesebb a riparia család, melynek egyes válfajai nagyszerűen beválnak.

A ripariák közül használjuk a simát, amint rendesen nevezik a szovázot; a szőröst vagy tomentosat, amely elnevezések a levelekre vonatkoznak, amint üveg sima, vagy boj- hozatos levéllel bírnak. De legkiemelen- dőbb tagja a családnak a portalis, amely anyagos talajokban, melyek mész nélkül szűkölködnek kitünően tenyésznek, határozottan ellene állnak a filoxerának, erős, hatalmas vesszőket nevelnek, melyek az ojtást nagy sikerrel fogják fel és gyorsan érlelik és kifogástalan átadó tulajdonsággal bírnak, a gazdag gyökérzetükkel felszedett tápanyagot átszolgáltatják az ojt- ványoknak.

A márgás éo meszes talajokban azonban a ripariak hamar elsatnyulnak, itt nincs maradandó lakásuk. Ilyen talajokba hasztalan fekteti be őket a gazda, mert ott a Solonisznak van hazája, mely még dusabb gyökérzettel, meg hatalmasab vesszőhajtásokkal dicsekszik.

Ami csigaképletünkben gazdag hegyeinkben tehát a szoloniszszal kell az okos gazdának kezdeni.

Ha pediglen egészen fehéres természetű, túl krétás talajjal bírunk, úgy ide, csak rupestris montikolát ültessünk, mert itt csak ez az egy faj áll meg rendületlenül.

A francia kapzsiság ugyan minduntalan talál fel ujabbnál-ujabb fajokat, de ezen folytonos feltalálásoknak nagyon is üzleti szagu van azért nem kérünk belőle. Ilyen újabb faj a berlendieri. Süssék meg !!

Az alanyok betegsége.

Van azonban az alanyoknak egy sajátságos betegsége, melynek okai után a szőlős gazdának okvetlenül kutatni kell.

Ezen betegség* a levél sárgulás az úgy nevezett klorozis, midőn a tlevél zöldje hirtelen megsárgul, mintha a levél életereje megcsappana és az őszi hervadás állana elő.

Ha ezen baj okai után kutatunk a következő okokból álhat ezen betegség elé.

A talajnak nincsen megaz elegendő vas- tarmlma. Mert az amerikai alanyok egyá- talán a talajból igen sok vasat dolgoznak