Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-15 / 50. szám
2 VÁCIH1RLA1 Németh Péter rajza a Sz.-László korabeli Magyarországról. Bpest, dec. 11. Vác egyik illusztris lakója és birtokosa, Németh Péter kúriai biró úr f. hó 10 napján a Szent-László társulat rendes közgyűlésen egy gyönyörű rajzot olvasott fel Magyarországról Szt. -László korában, melyben ország jogi állapotát és helyzetét ritka tárgyilagos alapossággal tárta fel. Miután László királyt a mi történelmi hagyományaink, mint városunk egyik alap vető férfiút őrizték meg, tehát a jeles dolgozat kétszeresen is érdekel bennünket. Az érdekes rajz bevezetőjében a tudós szerző a?on zűrös viszonyok historikumát adja, melyek az időben hazánkban uralkodtak. Belviszályok dúltak. Salamon átkos versengése pártokra szaggatta az országot, a német római birodalom pedig maga a világ uralmi irányzatából hódolati viszonyba akarta hajlitani hazánkat, a pápák törekvései is gyengitőleg hatottak állami megszilárdulásunkra. Ily viszonyok között egy gyenge fejedelem fejéi veszítette volna el. Lászlót valóban az isteni gondviselés kiválasztotta volt, hogy az annyi veszélyektől megrázkódtatott hazában rendet és tekintélyt tudott még tartani, hogy állami függetlenségünkkel egész Európának imponált. Merész kezekkel, de bölcsen csititotta el a belviszályok hullámait. Magyarország európai hegemóniájának ő vetette meg alapját s bár buzgó keresztény volt és ritka ke- gyességü a pápai törekvéseket mégis ügyes kézzel hárította al Magarországtol Lászlónak, mint királynak közjogi állása szilárd volt, s ez alapon tudott határozottan uralkodni. Már kezdettől fogva jellemzi a magyar közjogot, hogy a királyt nem tekintették, „primus inter pares“-nek, de ha ez elvi alapon is állottak volna a főurak, a túlsúlyt még akkor is biztositották volna Lászlónak, a tömeges ajándékozás kor csakhamar megtalálja az összefüggést. “ Viszonzá mosolyogva Gabor. „Baraduc orvos a hires ember, aki a lélek fényképészetét feltalálta s hogy ez sikerült, igénybe kellett vennie az említettem két segédeszközt, a villamosságot és a typ- notismust. Előbbi.“ „Ugyan kérem, csak nem kezdi újra a villamosság fejtegetését?“ szólt ijedten a lány. „Ne féljen édes, csak bosszantani akartam, mert látom, hogy már nagyon nézi az órát.“ „ígérem, hogy ezentúl figyelmesebb hallgatója leszek, mondá nevetve a lány. Kíváncsiságomért bűnhődnöm kell ; én vetettem fel a témát végig kell hallgatnom, bármily professzor izü lesz is!“ „Ne féljen, rövidre szabom.“ „Baraduc orvos kikeresett egy alkalmas médiumot, — nevezzük Laurentnek s ezen kezdte a kísérletezést, mely meglepő eredményre vezetett. Sötét szobájába Holz-féle elosztási villamgépet állitott s ennek két fémhengerben végződő gyűjtőjét Laurrent kezeibe adta, akinek teste megtelt villamossággal s ezáltal teljesen elvesztette érzelem- vilá'. át Csakhogy mi módon lehessen ezt az érzéketlenségi állapotot minden pillanatban megmérni ? Baraduc elővette másik segédeszközét, a hipnotismust. Laurentnek azt szuggerálta, hogy egész lénye egy viaszgömbre száll át. Mihelyt ez sikerült, a viaszáltal még meg nem csorbított hatalmas kiterjedésű királyi birtokok és a hadsereg, mely az egész nemzetből állott, s .melyet a háborús idők tömören tartottak együtt. Az acélkezü király mind a mellett a feljegyzések szerint első, ki a nemzet szereplésének törvényhozásokban tág teret nyitott. A Corpus Juris Hungarici három törvényt tulajdonit Lászlónak, de ezeknek végzeményében nyilván fel van említve, hogy a királyon kívül más személyek is befolytak a törvények hozatalába. E három törvény egyikének keletkezését, mely a III. dekrétum név alatt ismert, legtöbb történetiró Salamon idejére teszik, azonban annyi konstatálható, hogy a reánk jutott szöveg a László korában hozott törvényeket meglehetős hű leírásban tartalmazza. A legtöbb valószínűség szerint előbb hozott dekrétum már igy kezdődik : „Kegyes László király idejében, mi, Magyar- ország összes főemberei összejöttünk a Szent-hegyen“ (valószínűleg Pannonhalmán) „és kerestük, mikép lehessen a rossz emberek törekvését megakadályozni és nemzetünk ügyeit előmozdítani. A második dekrétum végzeménye igy hangzik : „Urunk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus uralma alatt megtestésülése 1092. évének május 21-én Szabolcs várában szent zsinatot tartottak, Lászlónak, a magyarok igen keresztény királyának elnöklete alatt, birodalmának összes yüspökei és apátai valamint főemberei az egész papságnak és népnek bizonyságával.“ Ezen főemberek alatt azokat kell érteni, kik vagyonuk által kitűnnek, kik a királynak szolgálatokat tettek és végre valószínűleg az idegenből bejött nemeseket és főpapokat is, kik itt letelepedvén, a nemzethez tartozóknak magukat is tekintették. Drakósiaknak tűnnek fel e törvények azoknak, a kik a háború következéseképpen vele menten fellépő jogsértési, rablási hajlamot. — e kor rák fenéjét nem ismerik. Ilyenek a halálbüntetés a lopásra, a szemek kitolása, a vagyonelkobzás, a tolvajrak rabszolgaságba adása tiz éven felüli gyermekeivel, — szigorú intézkedések ugyan, de nem szokatlanok abban a korban. A mi félelmesekké tette az országos nyomozásnak elrendelése. A III dekrétumban kimondták, hogy minden biró csak a maga területén járhat el, a nádor pedig csak a királyt curián, ha onnan távozik, köteles pecsétjét ott hagyni szóval a bírói szervezetre vonatkozólag történtek intézkedések és a birói felelősség is megállapittatott. A törvény ereje mindenkire terjed ki. Ha valaki az ország törvényeit megszegzi, a püspök a király akarata szrrint bűnhődjék. a comes hivatalát veszítse, a kapitány tizetségétől fosztassék meg és ezen felül 55 pensát fizessen, a vitéz pedig ugyanannyit fizessen. Az uratlan dolgok és erőszak nélkül történt foglalások visszaadásának kötelezettségét is megállapítja e törvény. íme a legerélyesebb intézkedésekben nyilvánuló törekvés arra, hogy a nemzet kebelében rend legyen. A II. dekrétum az előbbi törvényt kissé enyhíti és a lopásra vonatkozó részletesebb intézkedéseken felül a személybiztonság megszilárdítása és a kereskedelem szabi- lyozása tekintetében is némi, szintén büntetések megállapításával összekötött rendelkezéseket tartalmaz Az országos nyomozás eszméje elejtetett. A kit az egész helység tolvajnak tart. kérhet birói eljárást, melyben ártatlanságát Istenítélet által kimutathatja. Szabály ugyan-e törvényben is, hogy a lopás büntetése a felakasztás. De ha az érték csekély, kivételes büntetés alkalmazandó így pl. 10 dénáron, két ökör váltságdíján alóli értékű dolog ellopása, enyhébb büntetés alá vonatott; a szabad ember a kárgömbön létrehozott legkisebb karcolás reak- tiót szült a médiumban. — fájdatmat okozott neki. Ily módon figyelhette meg Baraduc dr. Laurent érzéketlenségének minden fokozatát, nehogy átlepje a határi, mely az életet a haláltól elválasztja. A hipnotikus álomba merült Laurent érzelemvilága elhagyja az idegeket, a villam- gép üveglapját forgatni kezdik s a lélek jobbról kék, balról vörös színezettel tűnik fel, amit csak Laurent lát. „Miért épen vörös és kék színezetben kérdé Margit kötekedve.“ „Azt nem tudom“, viszonzá Gábor. De azt tudom, mert tapasztaltam, hogy ha álmatlanul feküdtem ágyamban akár behunyt, akár nyitott szemmel, csupán akaratomnak megfeszítése által a külömböző, akár színes, akár színtelen alakokat varázsolhattam magam elé. A különbség csak annyi, hogy Laurent esetében a villamosság tömecsei- nek hullámszerű mozgása működik.“ „A két fél fántom a vörös és kék egyesül s Laurent lelki én-je teljes lesz. A fántom lassan levegőbe emelkedik mint, a köneny- nyel töltött gömb s elszállni készül.“ „Ez a krízis. El készül szállni az élet fántomja s közeledik a halálé. Baraduc felhasználja a kedvező alkalmat Laurent- hez viszi a zselatinos lemezt s azt sug- geralja neki fixirozza rá gondolatait és akaraterejét. Erre a szemből láthatatlan fényzápor lövel a lemezre, moly végtelenül érzékenyebb az ember recehártyájánál. A fényzápor egy képpé alakul a „psyhikonná“ ez a léleknek képe, a gondolatok fotográfiája. S amint birjuk a hold különféle tájainak fotografikus felvételeit, igy szerezhetjük meg az örömnek, a szomorúságnak a búskomorságnak végérvényes képeit.“ Gábor hallgatott. Margit már nem nevetett, annál kevésbé türelmetlenkedett. Vagy igen, mert látván jegyesének hallgatását, igy szólt: „Csak eddig van? Kérem folytassa, vágyom hallani tovább. Mert ha igaz, amit mond s abban nem kételkedem; ha Baraduc kisértetei csakugyan valóság, akkor a lélek csakugyan létezik, mint önálló lény, akkor amit tulvilági életéről, a menyországról beszélnek, nem dajkamese, hanem igazság, melynek a szentesítést a tudomány adja meg. * „Igaza van M argit! helyesen következtet“ viszonzá Gábor. „Az életerőnek a lemez felé sugárzó tömecsei úgy tekinthetők az ember lelki egén, mint a csillagok a világ égboltozatán, melyek a világalkotó erőnek psichikonját képezik, melyre a túlvilág megszámlálhatlan fántomjai ültek modelt Istennek.“ „Nem egyéb az égboltozat, mint Baradnc bronzselatinja nagyban melynek tiszta üvegén egyformán látszanak az angyalok és az apokalipsis borzalmas állatai. Baraduc adta meg tehát a túlvilág létezésének leg-
