Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-15 / 50. szám
Kilencedik évfolyam. 50. sxám. Vác, 1895 évi december 15. Előfizetési árak: TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda éskiadóhivatal: Egész évre ......................fi ft-t — kr. VÁC, Mária-Terézia* * *) alcpart. Dr. KissFélévre .................................3 frt _ kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos féle ház. I. emelet. Negyedévre ......................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Dr. KISS JÓZSEF. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Iíyilt-ter sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmenteilen levl.ek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon réggé Kapható a kiadóhivatalban. 1. HIRDETÉSEK gossen. eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit trän quill a potestas, quate violenta nequit. Mikor a kecske is jóllakik és a káposztából is marad. A vám- és szeszkezelés kérdésében működő bizottság mélyreható körültekintéssel jár el a maga feladataiban. Pontosan megtartott üléseiben szellőztetés tárgyává emel minden kérdést, amelyekből a múltból csak a legkisebb sérelmek is támadhattak. És a maga egész súlyában átérzi a reája nehezülő súlyos kötelességek egész horderejét. Ritka érzékenységgel mérlegeli minden oldalról azon szempontokat, melyek a közpénztári érdekek védelmét követelik. De a megoldás módozataiban mégis abból az álláspontból indul ki, hogy a pénztári érdekek ieghathatósabb védelme csak abban helyezendő, hogy piacunk számára lehető legkönyebb és legnagyobb forgalmat biztosítsunk. Azok a kedvezmények tehát, melyeket a vám- és szeszkezelés kérdésében működő bizottság a vám- és helypénz- szedés díjtételeink magyarázásában és A lélek fényképe. Margit budoarjában ült s kezében tartotta vőlegényének egy fess huszárhadnagynak kromofotografiájái, raig a képnek eredetije szemben ült vele. Margit összehasonlította a kettőt s megelégedetten helyezte a többi fénykép közé, majd sóhajtva igy szólt: „Édes 1 Margit a fényképész csakugyan remekelt. Aki magát csak egyszer is látta, lehetetlen, hogy azonnal magára ne ismerjen. Do nagy haladást is tett egy idő óta a fényképészet. Papírra vetik röptében a madarat, ügetésében a lovat; képeket készítenek a csillagokról, a holdról s mindarról. a mi e véges világhoz tartozik. Van azonban egy határ, hová nem hatol a fényképész lencséje; van egy határ melyet túl nem léphet a fotográfia legújabb vívmánya, van egy valami, amit semmiféle lemezre vetni nem lehet. S ez a lélek.“ „Hogy érti ezt Margit?“ „Lássa itt, magam előtt látom e képet és eredetijét : magát. Szeretném, ha látnám alkalmazásában nyújt az igazságos és méltányos közpénztári érdekeken a legkisebb csorbát nem ejtik. Miért is csodálkoznunk kell ha mégis találkoznak egyesek, kik oly forma panaszokat hangoztatnak, hogy az említett bizottság a nem fizetés elvét a lehető legszélesebb mederben alkalmazza. Holott ennek éppen az ellenkezője történik. Mert az által, hogy ezen bizottság minden oldalról tisztázni iparkodik a helyzetet, evvel csak azon visszaéléseknek óhajtotta útját teljesen szegni, melyek piacunk fejlődésére eddigelé annyira hátrányos befolyást gyakoroltak. Különös elismeréssel emeljük ki a bizottság működéséből, hogy tiszta és határozott fogalmat adott a vámszedőknek, hogy mit kell terhes, és mit kell üres szekérnek tekintetni, hogy a terhes szekérre rakott eleven jószágok után külön helypénz szedendő, de csak is ezek után; hogy a lábon nem hajtott állatoktól kövezetvám nem szedhető. Megvonta tojóságos lelkének gondolatát, szerető szivének érzelemvilágát, szóval szeretném ha magam előtt látnám a maga belső életét is, amint látom külsejét, de sajnos, hogy erre a fényképészet még nem emelkedett s nem is emelkedik soha.“ „Csalódik édes Margit! Már feltalálták ennek módját is, akadt már tudós, aki a lélek fényképészet titkát is feltalálta.“ „Tudja Gábor, hogy én meghajlok a tudomány hatalma előtt, de ezt már nem hiszem. Talán április elseje van ?“ folytatá, s moso- lyogva tekintett a naptárra, amely azonban szerencsére julius 13-át mutatta. „Sokkal érdekesebb témát pendített meg kedves Margit, sem hogy tréfát űznék önből, hanem mivel látom, hogy állításomnak hitelt nem ád, egy kis tudományos dissertatióval fogom untatni.“ „Kérem, szívesen fogadom felvilágosítását, mert mi szegény nők nem haladtunk oly nagyot a tudományokban, hogy annak egyes fázisait éber szemmel kisérnők.“ „Azt maga jól tudja kedves Margit, hogy a hipnotizmus és suggestio micsoda tért hódított egy idő óta. Betegeket gyógyítanak vele, hivatott és hívatlan suggesztőrők produktiókat rendeznek (melyek néha Salavábbá az elkülönítő vonalat a gyalogárusok és a termelők között a helypénz- szeclés szempontjából, megállapította a vásári és hetivásári idők tartamát, kimondotta, hogy az iparosok sátorának ernyői és aggató rúdjai térfoglalás keretébe nem vonhatók, úgy azok székei sem, elhatározta, hogy a káposzta-kereskedők és termelők által fizetendő helypénz 8 napi időtartalommal bir, de úgy hogy az első fizetés érvényessége után csak fél dijat kötelesek későbbre fizetni. A kapuk alatti kirakodások szinte helypénz szedő tárgyát képezik. Mindezen csak röviden felsorolt intézkedések melyek tiszta világosságba helyezik, hogy a bizottsági tárgyalások minden tekintetben hivatottak lesznek arra, hogy úgy a városi pénztári, valamint a termelők és kereskedők forgalmi érdekeit a lehető legméltányosabb alapon 'lehessen összeegyeztetni. Miértis megnyugvással vehet arról tudomást az egész polgárság. mon Ella-féte esetben végződnek) szóvat tételét tagadni nem lehet.“ „A hipnotizmus az idegeket oly erősen befolyásolja, hogy a medium- az illető al• kalmas egyén játékszer lesz a hipnotizőr kezében. Azt gondolja, teszi, mondja, érzi, amit ez neki suggerál, besúg.“ „Kérem Gábor hagyja el a tudományos előzményeket, térjen a dologra.“ „Bocsánat Margit!.. de ez a kis kitérő szükséges volt sőt ha megengedi még egy másik kitérőt is kell tennem. Elég sokszor elment a váci-utca villamfényes kirakatai előtt s a minap gyönyörködött is az xAnd- rássy-út próbakivilágitásán! Ugy-e bár?“ „Hát mi köze ennek a lélek fényképészetéhez?“ „Türelem. Kétségen kívül sokszor ment már villamos-vasuton ? Nolássa a váci-utca villanyfényét, a vasút villamos mozditó ereje vajmi sok tüneménynek az alapja s megérjük, hogy a villám egészen kiszorítja a gőzt s ma, holnap csakugyan villámsebesen haladunk.“ „De kérem, minek mondd el nekem ily dolgokat, miket öcsém a gymnasiumban tanult s miknek a kérdéshez vajmi kevés közük van, monda duzzogva Margit.“ „Ha figyelemmel kiséri mondókámat ak
