Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-08 / 49. szám
Kilencedik évfolyam. 40- N/ain. Vác, 1895. évi december 8. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Egész évre ...........................6 fit — kr. Félévre......................................3 frt — kr. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dr. KISS JÓZSEF. VÁC, Mária-Terézia-rakpart. Dr. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Jíyilt-tér sora 30 kr. Béiyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bénii enteilen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. HIRDETÉSEK jwtáxLyosan. eszközöltetnek. Kapható a kiadóhivatalban. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tranquil la potestas, quae violenta nequiit. A kérdés megoldása. Általános volt a hangulat, egyetemes az óhaj, hogy a vám- és helypénzszedés azon szomorú visszaélések folytán, melyek a legutolsó időkben a váci piac forgalmának kiszámithatlan hátrányára elharapóztak, házilag kezeltessék. E közhangulattal egy Időben történt egy másik nevezetes esemény: a szesz - monopoliumnak megszüntetése és az égetett szesz minden nemének tételen- kint való megadóztatása. A szeszmonopolium megszüntetésével többé a szesz fogyasztási adót sem szabadott bérletbe adni, hanem a városnak, mint ezen jog kihasználójának a szesz fogyasztásra vonatkozó odók kezelését is házilag kell immár, hogy kezelje. Miután tehat a körülmények egybe- folyása következtében előállott annak szüksége, hogy a város képviselőtestülete a házi kezelést úgy a vámra, mint a szeszadókra nézve kimondja, most mindenek előtt avval kellett tisztába jönni a közvéleménynek, hogy milyen természetű legyen ezen házi kezelés ? . . . Ezen kéreés megoldására nézve két út állott a város ügyeinek intéző előtt. Az első út az lett volna, hogy a város a házi kezelést rendesen választott hivatalnokaival kezeltesse, s ezen hivatalnokok a magok mandátumaikat a képviselőtestülettel nyerjék, fegyelmi eljárás tekintetéből épp azon eljárásnak lettek volna alávetve, mint a város többi rendes tisztviselői. Ezen út visszaélések esetén temérdek nehézségekkel lett volna kirakva és az ejtett sebek orvoslása sok esetben igen problematikus lelt volna. Már pedig a házi kezelést a város egyetemes polgársága éppen azért szom- juhozta, hogy minden felmerülő bajok rövid úton, sommás eljárás mellett nyerjenek kiegyenlitést. Ezen motívumok követelték azt meg, hogy a megoldásnak könyebb és célravezetőbb módját honosítsák meg a megoldásra nézve. Ida mama. Hirtelen támadt őszi szél kavarta fel az utca porát. Alig lehetett meglátni a szomszéd ház falát, oly magasra verődött fel a por. Egy fiatal asszony próbálgatta az ablakok zárait, hogy jól csukódnak-e, s mig utána az ablak szőnyegét simogatta, a nélkül, hogy hátra fordította volna a fejét, beszélni kezdett. — Csúf időnk van Sárika ! Sárika ott gubbasztott a kályha mellett, egy alacsony puffon. Egy nagy berliner fehér kendőbe temette alakját és fázósan dugta elő kezét, hogy becsöngesse a szobaleányt. — Befüitetek Ida mama, mert vacognak a fogaim ! És megmutogatta — ahogy nevetni kezdett — gyönyörű apró fogait. Ida mama feléje fordult, aztán bólintott egyet a fejével. Maga sem bánta, ha melegebb lesz a szobában, a félhomályban pattogó tűz mellett könnyebben fogja elmondani Sárikának azt, a mire már napok óta hiába keres szavakat. Egy fauteilt húzott a hályha közelébe, úgy hogy éppen szemben ült leányával. Ujjáról egyenként lehúzta gyűrűit és Sárika a gyermekek kapzsiságával kapott a gyé- mántszemü karikák után. — A jegygyűrűdet visszaadom Ida mama, az nem kell, téged illet; a többit magamnak akarom ! Ez a kivánság nagyon határozott volt, nem tűrt ellenmondást. Az anyja ráhagyta, hogy az övé lehet. Úgy látszik. Ida mamának ma jó napja van. Nem türelmetlen, nem tart praelekciókat Sárikának. A cigarettáit végig szívja s az illatos brazíliai theát nem rontja el rummal és cukorral, nem mondja rá, hogy keserű. Ott párolgott előttük egy kis alacsony, majolika asztalon a forró ital. Ida mama pedig rágyújtott a fogai közé szoritott kis egyiptomira. Lomhán, kéjes lassúsággal ölelkezett össze fejük felett gőz és illat: thea meg cigaretta. A kályhában is magasra lobogtak a lángok s a fehér kendő a szőnyeget érintette már, puha, vastag bojtjaival. Sárika a melegtől kipirult arát édes anyja felé fordította, aztán hosszasan elnézve, hízelkedve bókolt neki : — Olyan vagy Ida mama, éppen olyan szabályos arcú és szép, mint Pallas Athene Oly közegeket kellett tehát a házi kezelés szempontjából teremteni, kik a legtüzetesb ellenőrzés alá legyenek egy részről vetve, más oldalról pedig a felmerülő visszaélések esetén semmi tekintetben akadályt ne képezzenek a bajok orvoslásában. Ezen cél elérése szompontjából legelőször is megkellett szüntetni az eddigi fogyasztási bizottságot, mely időhöz kötött és az által szabályozott működési körrel nem birt és kellett helyébe egy más szervet állítani, mely a maga szabályos működésében intézkedési jogát úgy a vám, mint a fogyaszlási adókra nézve korlátlanul gyakorolja. Ezt a bizottságot pedig legcélszerűbben úgy lehetett megalakítani, hogy tagja legyen a város polgármestere, ki minden rendelkezési joggal bir a szükséges végrehajtásokra uézve, tagja legyen továbbá a város tiszti-ügyésze, ki hivatalából kifolyólag a felmerült dolgok jogi természetét legyen köteles megvilágítani és tagjai legyenek a pénzügyi bizottság Csak kár, hogy néha kissé szóilan vagy, neked jogodban állna vágni minden szavaddal, hogy még teljesebb lenne a hasonlat. Lásd, Pallas Athene felfegyverkezve, teljes díszben ugrott elő Zeus fejéből ! Ida mama, aki igen jól tudta, hogy Sárika tizenhat éve dacára most tanulja a görög mithologiát, s ezért idéz belőle oly nagy szerettei minduntalan, mosolyogva tisztelte meg leányát e névvel: — Csacsi ! A kis „csacsi“-nak pedig véletlenül teljesen igaza volt. Anyja igen szép asszony volt s a komolyság, mit leánya hátrányának tudott be, nagyon jól illet fiatalságához. Alig négy évvel volt túl a harmincon, de régen özvegy már, Sárika egy éves volt, mikor elvesztette apját. Az emberek nem ok nélkül félnek a haláltól, mert hiszen olyan korán követi azt a feledés. Sárika apját, a ki anyjánál kerek harminc évvel volt öregebb, nagyon ritkán emlegették. Tulajdonképen nincs is rajta csodálkozni való. Igaz, hogy gondtalan jólétet biztosított családjának, de cserébe övé volt az a fiatal teremtés, a ki hozzá csatolta életét s mikor újra szabad lett, nem tudta megtalálni újra illúzióit ! Tizenöt év sok mindent elfeledtet. S az ő szive joggal remélhette még a boldog-
