Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-08 / 49. szám
2 VÁCI HI KLAP minden tagjai, mint a városi képviselő- testületnek legszélesebb mandátummal biró bizottsága, hogy igy a képviselő- testületnek akarata ezen ujonan alkotott közegben a legteljesebben érvényesüljön. A házi kezelésnek tehát legfőbb és igazgató közege hét tagból áll. A város polgármesteréből, a tiszti-ügyészből, a pénzügyi bizottság öt tagjából. Ülésezik minden héten egyszer, melyben a polgármester és tiszti-ügyész mindig, okve- tetlenül, a pénzügyi bizottságnak pedig legalább egy tagja a rája következő sorrendben jelen lenni köteles. Ennek az igazgató testületnek van aztán alárendelve az, a képviselőtestülettől csak másod vonalban függő hivatalnoki kar, melynek vállaira a házi kezelés terhe nehezedik. A vám és fogyasztás kezelésének hivatalnokai következőkből fognak állani. Élükön lesz egy vezető ki különösen a vám és helypénzszedés főellenőre lesz. Kötelességében fog állani a vámosokat naponkint megszámoltatni. A napi bevételeket tőlők átvenni és a városi közpénztárba beszámoltatni. A vám és helypénzszedés körül felmerült nehézségekben haladéktalanul intézkedni. A városházán, mint központban lesz egy központi könyvelő, kinek a fogyasztásra vonatkozó mindennemű bejelentések megtétetnek és azok úgy az egyes felek ivein, mint az általa vezetett könyvekben feltüntetést nyeruek. Azután lesz egy ellenőr, ambuláns főbiztos, ki az egész város területén teljes ellenőrzés szempontjából szabadon mozog. Szemmel tartja és felülvizsgálja, hogy a szemleiveken kitüntetett fogyaszságot. Mert csodálatoskép valamennyien azt hiszszük, hogy jogunk van, kétségtelen jogunk a boldogsághoz, s csak nagyon kevesen, vagy nagyon későn látják be az emberek, hogy az a legritkább kiváltság s akkor is legtöbbször azokat kéri, kik arra érdemetlenek. Sárika hosszú ruhája elfogadható ok volt arra, hogy a házhoz férfiak is járnak. Férfiak, a kiknek húsz éves korában majd nem győzi számon tartani hóditásait, most még éretlen szépségével mögötte maradt anyja ragyogásának. Olyan kimért, olyan meggondolt volt az az asszony, de azért a szemének elfojtott lángolása megbabonázott mindenkit, a kire rátévedt tekintete. A zaj, a társaság, a zene és a bámulat, mit maga körül keltett, visszahozták emlékébe leány- ságát és álmait, s most, hogy kissé meghajtott fővel hallgatja leányának szavait, elcsendesedik a szava csengésén s úgy képzeli, aranypor száll le lassan-lassan mindenre, a mit beér tekintete . . . Tudta, ho&y egy mély hosszú álom után a mi most következik, szivének ébredese lesz. Ismerte e dalt, meghallotta a melódiáját és sorsa mint hűséges jó barát, boldogságról irt hozzá szöveget. Mosolyogva idéz fel a múltból egy régi, tási anyagok minőségileg is mennyiségileg a tényleges állapotnak mennyiben felelnek meg és a tapasztalt hiányokról az igazgató bizottság fejének haladéktalanul jelentést tesz. Lesz a városnak négy kerületi első osztályú biztosa, kik vámnegyedenkint a napi fogyasztást úgy a szeszre, mint a bor, sör, hús, cukor stbre nézve ellenőrzik és felül vizsgálják. Lesz továbbá négy másodosztályú biztos, kik közöl kettő, mint ügyeletes biztos a vasútnál és a Dunánál szemügy- gyel tartja a csempészeti kísérleteket, kettő pedig mint helypénzszedő a piacon árulóktól szedi a pénzeket és ellenőrzi bárcáikat. Ezen négy biztos közül sorrend szerint éjente kettő, éjszakai felügyeletet gyakorol a vámoknál. Lesz végül négy vámos, kik az eddigi vámosi teendőkön kivül arra is szigorúan lesznek kötelezve, hogy a vámokon ki és beközlekedő kocsikat szemmel tartsák, nehogy csempészkedések történjenek. A hecckáplányok hajszája a polgármester ellen. A „Hazánk“ f. hó 2-án megjelent hétfői számában Podhorányi József aláírással egy második nyilatkozat jelent meg. melyben Podhorányi beismeri, hogy a „Hazánk“ f. é. november 26-án megjelent számában a lap váci tudósitója által beküldött és a város polgármesterére vonatkozó hazug tudósítás adatai közül kettő teljes valótlanságot tartalmaz, a harmadik adatra vonatkozólag pedig azt állítja, hogy nem úgy van az, amint a polgármester ellennyilatkozatában állitja, hogy úgy igaz, mint a hogy a tudositó a november 26-iki számba megírta. Miután a polgármester 5 fővárosi és a mi lapunkban is közzétett ellennyilatkozatában kijelentette, hogy ezen ügyben édes képet. Iskolás leányka volt még, egy évvel ifjabb, mint most Sárika. Az első szerelme, egy barna fejű szép fiú, a vele egy korú Radóy Pista. Egyik sem mert a másiknak szerelemről beszélni, de azért mindenik elpirult, ha a másik nevét emlegették. Mint asszony találkozott vele egyszer és a rövid, futó találkozásnál mindkettőnek elakadt a szava és megnedvesed- tek a szemei. Radóy Pista sokáig ott kisértett még az asszonynak álmaiban, de később nagyon nyugodtan gondolt vissza rá s most, hogy újra visszatért, újra jár hozzájuk, mintha nem is választotta volna el szivétől az a tizenöt év, a múlt szerelmével veszi őt körül. Hány magányos órát töltenek el együtt, s most sem szólnak mhgukról, éppen úgy nem, mint akkor, mikor elállt a szivük dobogása. Erősen felteszi magában a szép asszony, hogy tisztázni fogja a helyzetet s egy biztos, erős fordulattal más irányt ad életének. Csak leányának, hogy elmnndhassa. nem találja meg rá a szót. Extázisbán volt a lelke, szinte erőszakkal kapaszkodott a pillanathoz, mely eljött, hogy megértessen ezzel a gyermekkel mindent. , többé a „Hazánk“ tudósításaira reflektálni nem fog, ennek következtében újabb nyilatkozatot Podhorányi közleményére nem adott, de nem is adhatott . . . Nem adott, mert a józan gondolkozásé és a tárgyilagosan ítélni akaró és tudó olvasóközönségnek módjában állott a megjelent közleményekből tiszta ítéletet alkothatni affelől, hogy az igazság melyik oldalon van. Azén-e, kiről kibizonyitották, hogy 3 állítása közül kettő, kézzelfogható hazugság, vagy azén, kiről még soha senki j nem állította, hogy olyat mondott volna, a ! mi a valóságnak meg nem felel. De nyilatkoznia a polgármesternek már többé azért sem lehetett, mert Podhorányi oly privát, bizalmas természetű beszélgetésekre törekszik vonatkozni, miket a társadalmi műveltségi első elemeivel csak némileg is jó lábon álló egyén magának semmi szin alatt soha meg nem engedhet. Podhorányi úr különben mintája a modern hecckáplánoknak, kik amily veszedelmes ellenségei a katholicismusnak, oly végzetes szerencsétlenségei a hazának . . . Ő egy füst alatt végez ma az apostoli m. királylyal. kinek apostoli címét tapodja meg lábbal, holnap az ország prímásával, kinek nincs kedve vele egy gyékényen árulni, azután a város polgármesterével, ki elég szerencsétlen máskép érezni és gondolkozni, mint ő. Tehát csakis a város dekóruma bírhatott bennünket reá, hogy a polgármester dicséretes hallgatásával szemben őt egy pillanatra a reális megvilágítás elé helyezzük. Kiállítási levelek. Budapest december 1. Os-budavái* a kiállításon. Túl a kiállítás modern kupolás csarnokain fog a szem fennakadni az ósdi viharlátta bástyafal közepén kiugró toronyra, melynek homlokán aranybetükkel van kiverve : Ős-Budavára — büszkén ejtve e szót: — íme ez voltam a múltbanI A múlt és a jelen. Modern értekezés a nemzet haladásáról a jelen versenyében, egy élni vágyó nemzet nemes harca a lé— Sárikám, szól kissé remegő hangon, de végtelen gyengédséggel. — Hiszen azt mondtad, hogy csacsi vagyok, felel duzzogva a leány. — Nem vagy az kicsikém, csak gyermek még, igen nagy gyermek. A leánynak hamisan nevettek a szemei, mintha azt akarta volna mondani : nam any- nyira mint hiszed ! — Sárikám, kezdi újra anyja, tudnád-e azt szeretni, aki Ida mamának támasza oltalmazója lenne, aki szeretne téged is nagyon, akivel megosztanék ezt a kettős magányt és boldoggá tenne engem . . . Ahogy az utolsó szavakat kimondta, már meg is bánta. A gyermeke előtt ezt nem akarta elárulni. Szinte belesápadt. Sárika vékony, finom arcát felemelte és értelmes, nagy szemeivel úgy nézett anyjára, mintha csodálkoznék, hogy ezt éppen tőle kérdezik meg. És azzal felelt, hogy szenvedélyesen átölelte a nyakát és megcsókolta az arcát. — Aztán hívhatom én őt apának is? kérdi naivan a lányka. — Talán, felel a nő és a boldogságtól megnedvesedtek szemei. — Hanem most — szólt erőltetett komolysággal Sárika — ide hallgass! Most az én
