Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
VÁCI HÍRLAP D őrlési engedélylyol űzött visszaélések megszüntetésének, a közvetett adók elkülönítésének s a kvótának az m) pontban körvonalozott leszállítási, illetve fenntartása megnyerhető nem volna, úgy feltétlenül az önnálló vámterület mellett kell állást foglalnunk, mert a hirtelen átmenetei szülte egézségekben még sem látunk oly veszedelmet, mint a vám- és kereskedelmi szövetségnek közgazdasági fejlődésünket gátló jelen formában való megújításában. A határozat javaslathoz hozzászólottak. György Endre meggyőződéssel annak ad kifejezést, hogy Magyarország mostani gazdasági krízisének legfőbb oka a védvámrendszer; mert ez mig egyrészt a végletekig lenyomta a nyerstermények árát, másrészt mesterségesen felszöktette az ipari fogyasztás tárgyait. Ez egy tökéletes kiszipolyozó rendszer, a melynek Magyarország ki van szolgáltatva. Az az elv tehát, hogy mi megvédjék Ausztria iyarát s ez viszont megvédi a mi nyersterményeinket, — nem vált be : még pedig legfőképpen azért nem, mert ennek nyomon keletkezett a kartellezés, a mely valóságos gazdasági rablóvár-rendszer. Meg van győződve arról, hogy a véd- vámirány más országokban is előbb-utóbb fiaskóra fog vezetni, Magyarországon pe- dig legelébb; mert cserében érte csakis fictiv eredményeket kapunk, mint a miként eddigelé is kaptunk. Ennek a rendszernek tehát véget kell vetni. Darvas Károly tagadja azt, hogy Ma- gyaroszágon eddigelé valóságos védvám politika lett volna. Eddig — úgymond — védvámpolitika csak a papiroson volt s Magyarországot az úgynevezett szabadkereskedelmi golitika, —- a mely a tőkékkel rendelkező egyeseknek kedvez — tette csaknem tönkre. Ipar politikai szempontból is föltétlenül szükségesnek tartja a védvámukat. Bennünket nemcsak az osztrák ipar nyom, hanem különösen a német. Az őrlési engedélyt nem akarja megvárni a malmoktól, de ezt kívánja, hogy az eljárásról rendelkező 1882. XVI. t.-c. betartassák, és hogy ily behozott búza sem a belföldi kereskedelem, sem a hazai fogysztás tárgya ne lehessen. Kéri — György Endre álláspontjával szemben, — hogy a határozati javdslat eredeti szövegezése fogadtassák el. Károlyi Sándor gróf a szabadkereske- kedelemről csak mint a nagyon távol jövő politikájáról beszélhet, amikor majd nem lesz annyi állam Európában, mint ma. — Az lehet Angliának hasznos, de a kontinensnek nem. Egész Europa véd- vámos, Magyarország egyedül nem tehet kivételt. Hozzájárul a javaslathoz. Bernáth István határozottan a szabadkereskedelmi irányzat ellen van ; hiszen ettől már Angliában, ahol keletkzett, is kezeenek elfordulni. A kartellek ellen belügyi intézkedéseket kér. Szapáry László gróf némi módosítást kíván a hajározati javaslatban, noha annak a lényegéhez hozzátárul. Az előadó Robinek Gyula tett azutan megjegyzéseket az elmondottakra, a mivel még György Endre és Bálint Imre fölszólalását provokálta; Bálint a véd- vámos rendszert pártolva, György Endre nézete ellen szált síkra. A szakosztály ezután változatlanul elfogadta a határozati javaslatnak a) —f) pontjait. A további rész tárgyalása a jövő csütörtökre, — e hó 2l-dikére — maradt. Fáink téli ápolása. A fa életkellékei : a táplálék, nedvesség, levegő és világosság. Ha tehát egyik-másik fa ez életkellékek valamelyikében hiányt szenved csak tengődik, nem fejlődik, nem terem ; sőt nemsokára el is pusztul. Már most a ki legkevésbbé ismeri a fatenyésztés iránt még érzéketlen falusi népet, meggyőződést szerezhet magának arról, hogy annak mily kis percentje gondol, azzal, hogy fái ez életkellékekben hiányt ne szenvedjenek, mily kis része trágyázza és öntözi meg fáit, mily keveset törődik azzal, hogy gyümölcsfái talaját a melegség és levegő befogadására képessé tegye ; ha gyümölcsfái közül egyik-másik az életkellékek valamelyikének hiánya miatt nem fejlődik, vagy 3 — 4 éven át nem terem, a helyett, hogy a baj orvoslásához látna, fejszét ragad kezébe, irgalmatlanul kivágja, tűzre teszi ; holott ha okszerüleg jár el. a hiányzó életkelléket mesterséges utón juttatja a szenvedő fának, az a levágott fa talán évtizedeken élt s bőven termett volna. Annál kevésbbé teszi azt, ha e munkákat t. i. trágyázást, öntözést, stbit külön-külön kellene megtennie. E végből én oly eljárást ajánlok nekik, melylyel egyszerre mind e négy kelléknek eleget lehet tenni. Ez eljárás nagyon egyszerű és mindössze annyiból áll, hogy a fa tövétől méter távolságban minden 3 ik évben 50—60 cm. mélységű és ugyanannyi szélességű gyürü- alaku gödröt ássunk, a gödörbe 15—20 cm. vastagságban kerti-, lomb-, vagy érett istállótrágyát teszünk, 10 cm vastagságban földdel letakarjuk. E mélyedést aztán már az első alkalom adtával hóval keményen m.egtömjük. Melesleg megjegyzem, hogy a nagyon szalmás vagy leveles trágyát — mennyiben ezzel az egereknek adnánk téli nyughelyét —- amennyire lehet mellőzzük. Istálló trágyának közvetlen a gyökerek mellé kerülnie nem szabad, köztök legalább 4 — 5 cm. vastagságú földréteg legyen. A gödörből kikerült föld hadd legyen kitéve fagynak, szélnek, esőnek napnak, annál jobb lesz, mennél több viszontagságon megy keresztül, ezt csak kora tavasz- szal a hó alászállása, összesülyedése. de lehetőleg el nem olvadása előtt hányjuk megint vissza. Két-három év múlva ily módon ismét körülássuk a fák talaját, azonban ekkor -— miután a fa g-yökerei mindig széjelebb- széjelebb terjednek — az ásást az elébb ásott gyűrű határán kívül végezzük. Hogy ezzel mily szép eredményt lehet elérni, indokolni nem szüitséges, az alföldi urasági u. n. angol — s a nagyobb városi diszkertekben és sétatéreken levő így körülásott fáknál számos jelét lehet látni, Budapesten jártom alkalmával ott is láttam, hogy a Petőfi-téren levő gesztenye-, akác- és platánfák töveit is igy gyűrűzték körül s lehullt lombbal vegyes jó kertiföldet hánytak a kiásott föld helyére. Az ilyen fák gondozásánál pedig csak az a cél, hogy életerejök ki ne apadjon, szépen zöldelje- nek, árnyékot tartsanak, s a szemnek gyönyörűséget szerezzenek. Annál nagyobb figyelembe kell részesítenünk gyümölcsfáinkat, mivel ezekre több s fontosabb feladat vár, nem elég ugyanis, hogy csak szépen zöldeljenek s árnyékot tartsanak, gyümölcsöt is kell adniok. Ezen eljárás által : 1- ször. A talaj megrigoliroztatván : utat nyitunk, hogy azon át a levegő, melegség és légköri csapadékok (eső stb:) a gyökerekben lehatolhassanak. 2- szor. A gödör hóval megtelvén, a tavasszal huzamos ideig tartó elolvadása után belőle eredő hóié a feloldott — kilugzott — trágyával leszivárog a gyökerekhez, miáltal a fa nemcsak tápanyaggal, de egyszersmind annyi nedvességgel is elláttatik, melylyel öntözés nélkül is ellenállhat a leg- nagyobb szárazságnak is. 3- szor. Trágya alatt mindig melegebb lévén a talaj : a callus gyűrű jobban képzelődik ; számtalan uj gyökerecskéket hajt a fa, s igy több szerve lesz a táplálék felszívására, mennyiben — mint tudjuk — a táplálék-felszívás mindig' a legvégső gyökerek által töriénik. R. Fucsek Gyula. Helyi és vidéki hírek. — A tél első virága. Schuster Konstantin megyés püspök a szűkölködő szegények melegítése céljából 50 forintot bocsátott a sz. Vince egylet rendelkezésére. Ugyan nagyon szerény az összeg, de annál gyönyörűbb a példa. Reméljük tehát az adott jelre a vörös kérész egylet váci fiókja is mozgósítani fog és felnyitja kezeit, hogy a váci szükölködők annyi százainak, különösen a kenyérfélén árváknak legalább egy kanál meleg levessel szolgáljon, mielőtt a tél sanyara elgyötörné szerencsétleneinket. — Eljegyzés. Ostermayer Imre eljegyezte Valovics Auguszta kisasszonyt Nagyszombatból. — Sz. Eúszló kir. emlékezete Vácon. A kultur történészek homo diversusok- nak, bodzabél emberkéknek nevezik azokat a népeket, melyek történelmi emlékeikkel nem törődnek. Az ilyeneknek aztán nemcsak jelenük sivár, de jövőjük sincs. Mig ellenben a nagy angol nemzetnél a nagy angolföld minden legkisebb pontja szargalmasan van felbuvárolva egész az ős történelmi időkig, és az ifjú nemzedékbe már az iskola padjain kiváló gonddal fejlesztik ki a történelmi érzéket, mint az erkölcsi jellemnek egyik leghathatósb emeltyűjét. Nálunk magyarnak lenni, ha nem is éppen bűn, de igen sokan sovinizmusnak szeretnék bélyegezni. Csoda-e aztán, ha egy csepp történelmi érzék nincs bennünk. Mit ítélne rólunk egy szomszédos morva, vagy cseh atyafi, kik Cyrill és Methodnak ezredéves emlékeit oly tüntető lelkesedéssel ünnepelték, ha értésülne, hogy mi magyarokul és különösen váciakul legnagyobb szent királyunk emlékezetére, ki államalkotó csatáit szent vizeink forrásainál vívta keresztül, ki Vácon székesegyházat épített, ki alapitója, státora és dotátora volt a váci püspökségnek ez által alapvetője e városnak súlyt nem fektetünk. E város területén nincs egy szobra, templomainkban, és középületeinkben nem egy képe, melynek legkisebb mübecse volna. Pedig a Parane- zis szem lelkű Írója éppen e nemzedékhez intézte intő szózatát : Múltról, jövőre hass. Bizony a megyés püspökségnek karöltve a város képviselőtestületével mindent meg kellett volna tenni, hogy Európa legtiszteltebb magyar fejedelmének 800 éves emlékezetét impozáns módon megültük volna. A Váci Hírlap már két évvel felemelte szavát.
