Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
Kilencedik évfolyam. 45. sxám. Vác, 1895. évi november 10. Előfizetési árak : Egész évre ...........................6 frt — krFélévre......................................3 frt — kr. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztést iroda ésUadót«atal: Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS JÓZSEF. VÁC, Mária- Térézia-rakpart, Dr. Kiss- féle ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK /fi'-'-' jutányosán eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Meraigit tranquil la potestas, quae violenta nequit. Az érem másik fele. A Váci Hírlap ez évi 43. számában tettük szellőztetés tárgyává a város 1896 évre szóló költségvetési előirányzatát. Legelőször is beszámoltunk az előirányzati bevételekről. Már az alkalommal jeleztük volt, hogy ami ezen előirányzatban a legnagyobb érdeklődés tárgyát képezheti az kétségkívül azon módozat megállapítása, mely- lyel a város tanácsa és képviselőtestülete a ránk köszöntő milleniumi ünnepségek megörökítése tárgyában intézkedik. Mivel az eddig tervbe vett alkotások, mint egy uj városnegyed alapvetése, tőlünk nőm függő akadályokon megíöröit. De ettől eltekintve is, egy ily városnegyed tervezése, véleményünk szerént a polgárság kulturális érdekeinek nem vált volna be emetyüjévé. . . . Már pedig annak, mit az ereréves honfoglalás emlékezetére alkotni szándékozunk, ha nem is valami szemkápráztató dolognak, de elvitázhatlanul kultuA kert és annak virágai. — Csevegés. — „Aki szereti a virágokat, az rossz ember nem lehet“ tartja a költő, s igaza van, a virágok illata, azok szinpompája oly közel állanak az emberisziv érzelmeihez, az emberi kebel minden szépért lelkesülő dobogásához, hogy képzelni sem lehet oly szivet, oly keblet, melyet az illat, a szinpompa örömben nem ringatna, gyönyörrel nem töltene el. A virágok a természet legegyszerühb gyermekei s éppen azért, mert a természet kiapadhatatlan gyönyört nyújtó bőség szarujából hullanak lábaink alá, s éppen azért, mert oly egyszerűek s nem követelnek többet, mint csekély gondoskodást, a nap melegítő sugarait, melyek kecsesen csókdossák kelyhüket, a gyönge harmatot, mely mint a természet könyei ott csillognak a virág szirmain, s ezekért hálából nyújtanak nekünk gyönyürt, élvezetet, illatoznak, hogy elbájoljanak, elandalitsanak. A mezei virágok szinpompája talán élénrális célú, erkölcsi értékű intézménynek kell lenni. Még pedig azért, mivel ily irányú létesítményekben kimondhatatlanul szegények vagyunk. A legelemibb dolgokat is nélkülözzük. Az élet nagy harcaiban egymásután látjuk a csaladapakat kidőlni. Itt is, ott is 4—7 kenyértelen árva marad neveletlenül és kenyértelenül. Mondjátok meg, mit követelhettek azon szegény anyákból, kiknek elég feladat önmagukat fentartani, nem hogy féltucat árvának gondjai is az ő vállaikra sulyosodjanak. Hisz igy ők is mentül hamarább összeroskadnak. Igaz ugyan, hogy e téren nagyon áldásos munkát végez a paulai sz. Vince- egylet elnöksége. De ők is felette csekély forrásaiknál fogva és az erejüket igénybe vevő sokféle szükségletek miatt, teljesitbetnek-e egyebet, mint pillanatnyi segélynyújtást. Hisz összes évi bevételeikkel alig volnának képes csak egy hattagú család évi szükségletét is fedezni. kebb, mint a kert virágaié; de semmi esetre sem oly sokoldalúak ; mert hisz a természet egyszerűbb mezbe öltözteti gyermekeit, mint a tudomány, művészet és kertészeti elvek szerint ápolt, nevelt kerti virágainknál látjuk azt. És mégis, habár kerti virágaink szin- vegyüléke nem is oly élénkek, mint a mezei virágoké, több ragaszkodással viseltetünk a természet azon gyermekei iránt, amelyeket saját kezeink ápolnak, önmagunk öntözőnk, gondozunk; s ha ennek okát kutatjuk, saját egyéni önzésünket látjuk abban, hizelegvén énünknek az, hogy munkásságunk, ápolásunk alatt fejlődött ki az a szinpompa, mely elbájol, illatával elandalit. Nem oly élénkek a kerti virágok, mint a mezeiek ; de sokkal több szinvegyüléket találunk azokban, mint ezekben, s a legrégibb kor már rajongott az emberiség ápolta virágokért. Szemiramis függőkertjai, melyben a világ ismert minden virága disz- lik, korának bámulat tárgya volt ; trianói rózsák a francia udvar legünnepeltebb hölgyeinek voltak kiválasztott virágai ; az üvegházakban ápolt myrtus virágaival fonja körül ma is a boldog menyasszony tulvilági boldogságot visszasugárzó homlokát s gon- zágói szent Alajost, most is az ártatlanság A nyugat kultur államaiban a polgár- zat nem kevesebb, mint a gyermekek teljes 5 százalékáról gondoskodik. Nagyon szorongatnak bennünket saját körülményeink, hogy mi se hagyjuk kisdedeinket az ég madarainak sorsára. De még ennél is égetőbb kérdés, hogy a munkás erők védelmében több buzgalmat fejtsünk ki. A tapasztalatok arról tanítanak ki bennünket, hogy igen sok iparos családapa létezik városunkban, kik nem képesek annyit keresni, hogy családjukat tisztességesen ellássák. A családtagok ily esetekben temérdek nélkülözéseknek vaunak még oly időszakban is kitéve, midőn az apa munkaképes tagjai meg nem ernyedtek. Ha pedig betegség, vagy valamely elemi baleset kiüti a kenyérkereső szerszámát a családapa kezéből, az Ínség a maga rémével mindjárt ott kopogtat a családi lakás ajtain. Ilyeneknél arról szó sem lehet, hogy valamely betegsegéiyző pénztár támogaszinét viselő liliomvirággal festik az egyházi festők ; a szerető hölgy mai nap is egy-egy vérpiros szegfűt nyújt szerelme tárgyának, jelezve azzal, hogy oly lángoló szerelem ég keblében, mint a mily lángoló piros a virág szine, s az ifjú, a szende ne- felejtssel visszonozza a kedves emléket, figyelmeztetvén maga a virág a hölgyet, hogy : „el ne felejts“, az Azaleák, Rododendronok elhagyták ősi születési helyeiket, s bevándorolják a világot, a szélrózsa minden irányába ; a kaktuszok szász és száz neme virit a nyári és téli kertekben, s a gondos kertész legszorgosabb gondjai közé sorozza kaktuszainak ápolását, szóval a kerti virágok termelése oly elterjedt, hogy arról Írni tud mindenki, akinek a szép iránt némi érzéke van, s kinek romlatlan szív dobog keblében. Ám a virágok ápolása, nevelése nem éppen könnyű feladat annak, nki a természetet művészileg kényszeríteni akarja arra, hogy szinpompáját változtassa virágainak. A kert, mint a virág ápolás első talaja, főfeladat a virágtenyésztésnél, a kert talajában fejlődik ki a gyökér, melyből emelkedik fel a szár, hogy bimbóvá borulva, idővel mognytssa kelyhét, s illatával töltse
