Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
VAGI HÍRLAP 9 galásában részesülhessenek, hisz egészséges korukban alig annyit kereshettek, mennyi betevő falatjukra elég volt, nemhogy feleslegesből a betegsegélyző pénztárak tagsági illetményeiket fedezhették volna. A polgárságnak feladata egy, vagy más irányú intézmények felállilása által arról gondoskodni, hogy a megbetegült, szerény keresetű családi apák annál gondosabb ápolásban részesüljenek, nehogy a betegség által megtörve nagyszámú árváikat idő előtt a polgárzat nyakára hagyják. Itt van kórházunknak sajátszerűen szo- moritó helyzete, melynek igazgatósága komoly tárgyalásokba kénytelen bocsátkozni az ápolási dijak megtéritésének lehetősége felett. Pedig hány súlyos eset van, midőn a beteg állapota semmiféle halogatást nem tűr, hol egy pár órai mulasztás helyrepótolhatlan károkat okoz. Mondják, hogy a város képviselőtestülete újabban évente 500 frttal járul a kórház fentartásához. De ez, ha tüzetesen veszszük és az előbbeni állapotokhoz mérjük, kevesebb a semminél. Mivél előzőleg a város tataraztatta a kórház épületeit. Most a kórház maga tartja fenn azokat; hozzá a fokozattabb méretű tisztitkozásról és fertőtlenitésről is gondoskodnia kell. Azelőtt a városi pénztár fizette a kórház gyógyszertári számláit, most a koródái alap teljesiti ezt is. Hegyibe még ennek, a kórház tartja a városnak egy hülyéjét is, akinek különben a kórházban helye nem volna. Ennek a kosztja, ruházata, tisztántartása belekerül szinte pár száz forintba. el a léget. A kert mikénti beosztása azonban nem kevés gonddal jár. A természet gyermekei, a virágok, nem mind egy fajhoz tartozván, nem mindannyinak elégséges egy és ugyanazon bánásmód ; a forró égöv alatt először nagvilágot látott lény, megszokta a forrónap hevét; a forró égövi növények, virágok a nap sugaraiban fürödve szépülnek, nyernek szinpompában, ellenben a zord észak szülöttei kiállhatat- lannak találják a nap égető sugarait; a zord észak termelte virágok keresik az árnyékot, ott virulnak, ott illatoznak, s ha a forró nap csak egyetlen sugara hat is kelyhükbe ellankadnak s az élet megszűnik. E tapasztalat tanitja meg a virágápolókat arra, hogy kertjeikben minden virágot, annak születési éghajlata szerint helyezzen el; a délszaki növények, virágok oda ül- tetendők, ahol a nap melegitő sugarai közvetlen csókolhatják a virág kelyhét, mig az északi virágoknak árnyékos helyet kell keresnünk, hogy védve legyen a nap sugarainak forró szerelmétől, mely ellankasztja a virág gyönge keblét, meg kell ezeket a természet hidegebb érzelmű gyermekeit védnünlc a nap tüzétől, s ha másként nem lehet, lombos fák árnyába kell őket elhelyeznünk. De célszerű a kert azon részét, melyben hideg észak gyermekeit helyezzük el, bozóttal, cserjékkel ültetni be, hogy Nem-e kedvezőbbek voltak az előző állapotok, mikor a kórháznak sem hülyét nem kellett tartani, sem gyógyszertári és tatarozási költségeket nem ismert és évente alig egy-két betege volt, most pedig állandóan rakva betegekkel, kiknek költségeit a városi tanács nagylelkűig mindig kiutalványozza, de a közpénztár ki nem fizeti. De a keresztény civilizáció másra is oktat bennünket. A nagy keresztény kultur államokban a 60 évet betöltött állampolgároknak, több, mint 25 százalékáról a polgárzat gondoskodik. Ez az elválasztó jellemvonása a keresztény civilizációnak a pogány civilizációtól, hol az öregeket ápolatlanul veszni hagyták. A mi munkaképtelen öreg polgáraink gondozása is a maga esdő tekinteteivel felénk tekint. Mi irányt nem akarunk szabni a cselekvőségnek, csak mint a sötét hullámok tajtékzása felett emelkedő világitó torony sugarainkat azon mezők fellelt hintjük szélyiyel, hol már az aratásnak tovább nem halasztható munkája megérkezett. Memphis, Persepolis, Antiochia, Cesarea, Bizánc, Velence szakadatlan láncot alkotnak az ős hajdantól le napjainkig hirdetve azt, hogy minden oly városnak, mely a maga erkölcsi tőkéjét nem gondozza a feltámadás reményének minden vigaszától megfosztva el kell pusztulnia. Azért erős a hit bennünk, hogy a pénzügyi bizottság, midőn az 1896 évi költségvetésről szóló jelentésében a nagy laktanya 25,000 forint vételárának kamatait a jövedelmek közé azon indokból fel nem vette, mivel a ránk köazok felfogják a nap lángoló sugarait, mielőtt a gyönge virág kelyhét érintenék azok. A természet maga tanit erre, hisz a szende kis ibolya alig olvad el a hó a föld területerröl, alig szakad fel a talajt leszoritó jégkéreg, már felveti állhatatosság szinét magán viselő csillagos fejét, virit és illatozik ; igen, virit és illatozik, de hol? Ott, hol a melegitő nap sugarai nem közvetlen érintkeznek szirmaival, hanem azoknak láng- ja megtörik az ibolya körül elszórt bozóton, cserjén ; itt illatozik ő mert ő észak szülötte, észak gyermeke, északi virág ! Kertünknek egyik főfeltétele az is, hogy lehetőleg csermely fussa azt körül, s ha a természet nem adta meg az előnyt, akkor mesterségesen kell a vizet bevezetnünk; nem azért csupán, hogy a vizből kényelmesebben meríthessük az öntözésre szükséges cseppeket: hanem és főleg, hogy a forró nap heve által felmelegedett viz elpárologván, mint pára a légben elterjedjen, s lehűlvén, harmat alakjában ismét lehulljon a kertbe, virágaink kelyhére, ez az az úgynevezett mesterségez harmatoztatás. Talán sokan azt hiszik, hogy a kertnek feltétlen szüksége van a lombos fákra is; ez nem egészen áll. Igaz ugyan, hogy a fák haragos zöld leveleiből font lombok a széneny kipárolgása által nag'yban tisztítják a léget, s igy egészséges levegőt terszöntő milleniumi évben bizton felmerülő ünnepségi kiadásokra szükség lesz, mondjuk mi erősen hisszük, hogy ők fontosabb ünnepségeket nem komtemp- lálhatnak, mint a szegények, betegek aggok és munkaképtelenek szükségleteinek kielégítését. A szűk kevésből markoljanak csak egyet, de ezt intézzék el becsületesen, igy biztosítják a jövőt utódaink számára. A kövezeteket az ellenség és az idő feldúlhatja, lámpáinkat összetörheti, csatornánkat felforgathatja, kőfalainkat szét- mállaszthatja, de erkölcsi értékeinket koporsóba nem rakhatja. Hasztalan is tenné! Mert elküldi azúr élet angyalát, hogy a ráhengeritett és lepecsételt követ róla elhengeritse. Mert a hol igaz keresztény civilizáció létezik, ott ha be is következhetik a halál, de jönni kell a feltámadásnak is. Vác város költségvetési előirányzata 1896. évre. a) Állandó kiadások. Cultus kiadások : A két római kath. lelkész fizetése 921.16 kr. e. i. 921.16 kr. A római kath. kántor fizetése 126 frt e. i. 126 frt. Harangozó fizetése és termény illetősége 139 frt e. i. 139 frt. Lelkészek, kántor, harangozó failletményének fuvarozása és ösz- szevágatása 220 frt e. i. 220 frt. Egyházi és országos ünnepekre 100 frt e. i. 100 frt összesen 1506 frt 16 kr. Közoktatási kiadások. A róm. kath. elemi iskolára 8195.88 kr. e. i. 8195.88 kr. A róm. kath. elemi iskolára rendkívüli segély 350 frt e. i. 350 frt. A reform, elemi iskolára 981 frt e. i. 981 frt- A reform, elemi iskolára rendkívüli segély 39.73 kr. e. i. 39.73 kr. Az evang-. elemi iskolára 227 frt e. i. jesztenek kertünk fölé, s igaz az is, hogy a tiszta lég épp úgy egyik éltető eleme virágainknak, mint magának az embernek : de azért a lombos fák, főleg azoknak túlságos tenyésztése kertjeinkben nemcsak elkerülhetetlenül nem szükségesek, de sőt bizonyos tekintetben károsak, amennyiben a túlságosan elterjedt lombok nagy árnyékot s messzire elvetve, elnyomják nemcsak a légáramlatot, melyre virágainknak feltétlen szükségük van, hunem még' a nap sugarait is felfogva, megfosztják azon virágainkat a nap éltető melegétől, amelyre pedig, a mint már emlitettük, különösen délszaki növényeinknek oly nagy szükségük van. Tartsuk tehát szem előtt mindig, hogy csak annyi lombos fát helyezzünk el kertjeinkben, s az elhelyezetteket, mindig olyan helyre ültessük, amennyi s ahol szükségesek arra nézve, hogy északi virágainkat óvják a nap hevétől. Van azonban egy neme azoknak, melyek nem minden talajban tenyésznek ugyan, de azért, mint védő fák, mint a kert diszei, s mint tőleg kigőzölgésük által a kert s annak környezetét körül ölelő légkörnek legtisztábban tartó fái, nag'y előnynyel ül- tetlietők kertjeinkben. Ezek az úgynevezett tűlevelű fáh, vagy mint általáben nevezik őket, a fényük.