Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-03 / 44. szám
bilon. Persepolis, Jeruzsálem, Alexandria. Róma gyors, vagy lassú pusztulásának skálája megkezdődik. Mert az erkölcsi törvényeket. soha egy nemzet sem fogja önveszte nélkül lábbal tiporni. Az elsötétülés napjaiban, midőn vakokká leszünk az erkölcsi színekkel szemben, mint a tisztánlátás időszakaiban egyként feladata marad az írónak az embert a maga erényeivel és gyarlóságaival úgy festeni, hogy az emelő, vigasztaló hatást gyakoroljon. Az iró erkölcsüzér nem lehet, neki jövedelmezne ez legrosszabban, csúfabb lelketlenség nem képzelhető, mint midőn az operettirók és holmi Bissonok az alakművészetével a pocsétába taszítják le embertársaikat. Az ily söpredékekkel szemben nagy és tanulmányraméltó Deréky. Ki j a legegészségesebb magyar vidékről, a leg- j tisztább magyar népből egy szép kaleidosz- | kopban hozza színre az erkölcsi értékeket, | melyek speciális kincsei az igaz magyar I nemes érzésnek, még pedig a kiengesztelő- désnek avval a fenkölt hatásával, hogy a tömlöctöltelékében, az elvetemült tekergőben is felcsillámoltatja az igazság sze- retetét. az erény tiszteletét. Ilyen az igazi magyar és ilyennek Katonán kívül nem festette még senkt a magyart. Lehetett volna a festés müvésziesbb de tárgya soha nem igazibb. Azért mulatott oly kitűnően jól az egész közönség. Azért volt annyi igaz lelkesedés és taps, mert igaz magyar földre j ismertünk, — igaz magyar levegőt szittak, ez adott tűzerőt az összes szereplőknek is, hogy az előadást kitűnőnek kell nyilvánítanunk. Operettekkel ilyen hatást elérni i nem lehet. És csakis ilyen tárgyú darabokkal lehet magyar színház látogató közön- j séget csinálni. Ilyen darabnak a megismét- j lését szomjuhozza a közönség. Ki kell még | emelnünk, hogy valami pompás ötlete volt j a szerzőnek, hogy az ős régi, müveit ma- ! gyár dalokból Jucika által egyet elénekeltetett. Tessék csak Káldynak kimerithetlen j kincstárában Derékynek könyökig belevájni, j E szép darabjáért fogadja Deréky ami j őszinte óvátiónkat is. Tanuljon formát a franciáktól, de anyagot merítsen önmagából. Útját pedig zárja el örökösen minden francia förtelemnek. Mert ez nemzet irtó portéka, mely legelőször is a magyar színészetet öli meg, melyet már is koldusbotra juttatott. Sajna, hogy az igazgatók elég vakok saját vesztük okát fel nem ismerni. Rákóczy búcsúja. Hazámat s cdcs hölgyemet Bús szívvel elhagyom . Letűnt az égről már az én Szerencsecsillagom ! Isten szeressen árva hölgy ! En drága hitvesem ! Szerelmed és hűségedet Örökre konyezem . . Hazám ! Kiért e szív tüze Oly híven lángola : Megáldjon isten tégedet Magyarnak szép hona ! Az isten tudja merre visz Engem a végezet I Bár merre visz: szívemben él A bits emlékezet. Bár merre domborúl az én Virágtalan sírom : Szabadság szent neve leend Megfagyva ajkimon. Örülj hazáiul ne sírj szivem Veled őrangyala ! Ragyogni fog . . rag yogni fog Szabadság csillaga ! S miként a fecske visszatér: Úgy vissza térek én ; A sírjából feltámadott Szabadság reggelén! .. . BálintfFy Bálint aláomolván. Kicsiny lábai fölött valameny- nyire a ruha félrecsuszott. A szemeit lehunyta. A férje melléje ült a pamlag szélére. A kezét szerette volna megfogni, de hozzányúlni nem mert. — Fáraót vagyok — sóhajtott Mathild s aztán elalud . Úgy elaludt, mintha éppen csak eddig a percig győzte volna az ébrenlétet. A férje most hozányulhatott a kezéhez Megfogta és szenvedélylyel összeszoritotta. A szemei véresek lettek. A hogy a felesége fölé hajolt, az alvó lehelletéböl finom pezsgő gőze szállott feléje, A rózsaszínűén világos szobában árnyá- kok keltek. Buta, lomha árnyékai mozogtak száv meg száz alaknak. Mind szép viruló asszonyok után kullogtak s utjokban pénzt dobáltak. Csada József felrettent. Mint önkívületien. úgy kiáltott, megrázva az alvó asszonyt. — Kié voltál, szólj, kié voltál ? Az álmában dadogott csendesen, szakadozottan : — Hagyj már, hagyj ... A férjem vár . . . édes . . . Csada eleresztette a kezét. Mathild felébredt. . . . Mathild felébredt és az ura kétségbeesett arcára s?oritotta az ő mámoros piros ajkait. Vállán megoldódott a ruha irigy hidege kapcsa. Fehér, vakító nyaka látszott. A két karjával, tüzes meleg karjával, átfogta a férfit, gyémánt fogaival az ajakát hatapja, ajkaival az ő lélegzetét szívta magába. így félig ébren, félig álombao suttogá : — Itthon vagyok, már itthon vagyok, ügyelj a te egyetlenedre, üdvösségem, te boldogságom . . . Csöndes volt a kis pályaudvar, Az eső sem verte már, a szél sem csapkodta. A nyugalmas, boldog, szegény emberek mind pihenésre tértek ; a személyvonat eltűnt már rég. Csada József a felesége fehér vállára hajtotta a fejét. — Szeretsz ? — ezt kérdezte. Csak azért kerdezte, hogy hallja a feleletet ; „szeretlek.“ És ha az asszonya azt felelte volna „nem. nem szeretlek !“ p akkor is ráborult volna, mint most, mert ő szerelmes volt, szerelmes ennek az asszonynak a szépségébé. jagyogó fehérségébe, melyben a szeme láttára elhomályosodik. Csak reáborult fehér vállaira és csak sirt, sirt, mint valami szerencsétlen koldus. Bede Job. 1 Helyi és vidéki hírek. — lilőlégttelés. A novemberi szokásos katonai előléptetések alkalmával városunk derék főorvosa, Dr. Hörl Péter főorvossá lett kinevezve a tartalékban a helyben állomásozó 6-ik honvéd huszárezredhez. — Pénztár vizsgálat a városházán. Az október havi pénztár vizsgálat a múlt szerdán ejteo tt meg a polgármester és vizsgálóbizottság jelenlétében. A vizsgálat nemcsak mindent rendoen talált, hanem a városi összes pénztárkészletek mind igen örvendetes állapotban vannak. — .4 hath. Eiör helyiség avató ja. x\ katholikus kör az idők folyamának sorrendjében még nem érkezett el alakulásának évfordulójához és ezen szűk időtartam alatt már is tett annyit, hogy hasonló kulturális intézményeink messze megette maradtak. Nem keressük, ki a mozgató lelke e körnek, mivel tagjai nem vagyunk igy házi ügyeibe avatkozni sem akarunk. de a tárgyilagos igazság követelményeinek hódolunk, midőn dokumentáljuk hogy jobban. e.szélyesebben vezetni sem lehetne. Tagjainak és azok családjainak szórakoztatására, még pedig magasbb színvonalú szórakoztatására elkövet mindent, És teszi ezt úgy, hogy a becsületes kritika e ténykedések láttára nem kénytelen elpirulni és fejét a porondba temetni, hanem sikerei előtt elismerését nyilváníthatja. Majdnem egyetemes volt a vélemény, hogy e kör a kaszinóval szemben sokáig nem tarthatja fen magát és ma már, a kaszrnó létküzdelme rak meg bennünket szoronga- tásokkal. Élni azonben csak az érdemes, ki serénykedik megérdemelni az életet. A kath. kör pedig' felavató ünnepségével nyilvánvalóvá tette, hogy tagjai érdekében minden kitelhetöt elkövet. És ez avatási ünnepségre meg is teltek a kör helyiségei úgy, hogy egyebütt hozzáfogható zsúfoltságot hasztalanul keresnénk. Ebből csak eg'y tanulság folyik mindnyájunk számára, hogy miután a Kaszinó-Kört elejtenünk nőm szabad és nem lehet, mert ez egyetemes, köz kincse a polgárságnak, igy tehát ennek vezetői tanuljanak a kath. kör vezetőitől. Tanulni nemcsak nem szégyen, de kötelesség akkor, midőn nagy polgári érdekek vannak kockára téve. Mozogjon tehát a kaszinó is, melynek minden parányi mozgalmait a sajtó annyi melegséggel dédelgette ; mivel ö neki mozognia annyival is könnyebb, mert érdekhálózatába a polgárság összes erői bevonhatók és egyesit- hetők. Az avató ünnepség műsorának első pontja volt ITaydinnak zongora hármasa, mely Ulrich Károly gondos igazgatása és vezetése mellett mindavval a zenei szépségekkel érvényesült, melyektől Haydin láng- lelke forrásozott. Valóban a darab egze- kutiója ellen magasabb színvonalú zenei közönség sem emelt jogosult kifogásokat. xA nyitány után Lencsó Beáta fiatal, sugár alakja jelent meg a pódiumon, hogy Reviczky Gyulának’ mély érzésű költeményét az Istenről enunciálja. Megható, sugárzó szép jelenés volt e reulisztikus világ sötétjében, mely a maga undok salakjaival iparkodik, ön vesztésre, elsötéteni az eget. Egy perfid, romboló filozófiának nem Krupp ágyukat, de az ártatlanság lelkének megnyilatkozását kell ellenébe szegeznünk. Fesca bravurdarabját Egri Hermin énekelte el harmadik pontul, oly csinos en- 1 nunciátióval, hogy iskolájának szabatos vol
