Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-15 / 37. szám
Kilencedik évfolyam. 39. SKiim. Vác, 1895. évi szeptember 15. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre...........................6 frt — krFélévre......................................3 frt — kr. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő és laptulajdonos 13 r. KISS J Ó Z S K K VÁC, Mária- Terézia-rakpart. Dr. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Uyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-u.tá,:n.;yosa,ri eszközöltetrisk. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tranquiilla potestas, quae violenta nequ.it. V ác gyásza László kir. hercegért. László főherceg megrendítő gyászesete alkalmából városunk polgársága nevében a polgármester azonnal a következő rész- vétiratot sürgönyözte a gyászba borult fenséges atyához. József főherczeg ő császári és királyi Fenségének Alcsúthon. Vácz városának Fenségedet és Fenoéged- nek családját bálványozó közönsége a mindannyiunkat ért borzasztó csapás alatt megrendülve, Fenségtek megmér- hetlen fájdalmában osztozik s legmélyebben érzett őszinte részvétének Fenségtek magas szine előtt általam nyilváníttatja kifejezését. Vác város közönsége nevében Gajáry Géza polgármester. A részvétirat vételével József kir. herceg a következő köszönő irattal válaszolt. ® A ÖÍ © A ködbe. Van egy fekete albumom, abba rakom azoknak arcképeit, a kik már megtérlek pihenni. Az egyik lap keretéből két nagy fekete szem néz reám. Az arcnak kifejez- hetetlen, de végtelen bájos komolyságát nem tudja ellensúlyozni az a dús szőke haj, mely legszebb disze ennek a fiatal leányfejnek. Elnézom ezt a képet s mig látása Tissza visz a múltba, melyet együtt éltünk át, — egy pillanat alatt megrohannak az emlékek s olyan élénk erővel fognak el, hogy szinte hallani vélem hangjának csengését . . . Nem, nincs igaza Cherbulieznek, mikor mondja, hogy a hozzá hasonlóknak két lelkűk van : az egyik szőke mint a hajuk, a másik fekete mint a szemük. Nem. Ennek a leánykának szép fehér lelke volt, olyan tiszta, hogy nem birt meg egy porszemet sem abból a földből, melynek súlya alatt más meghajol. Tán csak egy porszem volt az, a mi megingatta lelke egyénsulyát. a mi oka volt annak, hogy élő-halottá lön ! Ma egy évre hunyta le örökre szemeit, Fogadja nagyságod, vaiamint a város közönsége legbensöbb hálámat atyai szivemnek jóltevő részvétéért. József főherceg. A polgármester egyúttal intézkedett, hogy a fekete zászló az udvari gyász egész tartama alatt, 12 napon keresztül a városhaza ormán kitűzve legyen. A temetés ideje alatt úgy a reformátusoknál, mint az ágostaiaknál szüntelenül szóltak a harangok. Gyászzászlók városszerte lobogtak. Be- és kiviteli vámunk kérdéséhez. A helybeli nagy iparvállalatok, az ezekkel lépést tartó nagy vállalkozások és a jelentékenyebb forgalmat létesitő kereskedőink már régóta nehezménye- ket táplálnak kövezetvámunk azon intézménye ellen, hogy úgy az érkezett, mint a továbbított áruktól kövezetvámot kell íizetniök. Ez a keletkező ellenszenv egyre mélyezeket a szép, komoly tekintetű szemeket. Messze van tőlem a sírja, csak emlékezé- . semmel érem be a távolt. Pedig szeretném tele szórni hantját szegfűkkel, a kedves, kedvencz virágjával ; szeretném ott elmondani neki, hogy sokan elkívánjak az ő korai nyugvását, hogy ne bántsa a vágy élni újra, mert a mit itt, úgy sem tudott megszokni, felületességgel és alakoskodással teli a világ, nincs sehol igaz, meleg érzés, s a mit megragyogni látott mégis ; az a maga leikéből kölcsönzött fény, csupán mert közelről nézve nem más az se csak por . . . Mielőtt egészen elvesztette volna tiszta gondolkodó képességét, irta az alábbi sorokat. Szegfű volt itt is két levél közé préselve ; szép, ritka példány, ki tudja, nem száradnak-e rajt könnyei?! „Hiába ámítottam magamat, nincs kétség többé: ez a kezdődő őrültség első jele. Iszonyú, hogy ennek tudatával kell eltelve lennem, irtózatos, hogy a mikor világos óráim vannak, számolni tudok jövő rémeivel! Összerezzenek minden ok nél<ül és feljajdulok koronként, bár külső fájdalmakat nem érezek. A szemeim elfáradnak a merev tekintetben, tagjaim kimerülnek a céltalan mozgásban. Mikor a sötétség rályebb gyökereket látszik ereszteni oly annyira, hogy ezen intézkedés eltörlését most midőn a kövezetvám további megerősítése érdekében lépéseket kell tennünk az illető minisztériumnál, hangosan követelik. Miután lapunk szabad kereskedelmi álláspontjánál fogva elvben és gyakorlatban egyaránt — a lehetőség és méltányos, ság legszélsőbb határáig mindig a mellett foglal állast, hogy a forgalom szabadsaga minden akadályozó korlátoktól függetle- nitessék ; azért a jelen esetben is teljes figyelemben részesítjük az ez oldalról felhangzó panaszokat. De bármily teljes legyen is figyelmünk a felhangzó panaszok iránt nem zárkózhatunk el a felhozott indokok súlytalansága elől. De mielőtt a felhozott indokok súly- lyának értékét a megkivántató világosság elé helyeznénk szükséges azon indokokat bevilágítanunk, melyek a képviselő- testület vezető elemeit arra bírták, hogy a jelen intézkedéseket életbe léptessék. ráborul agyamra, érzem, hogy fáj, kínoz ott valami, s akkor nem ámíthatom magamat többé, mert tudom, hogy az őrülés, a téboly kezdődése az . . . Hasztalan beszélnek nekem, nem hiszek senki szavának. E percben is tisztán, világosan látom helyzetemet. Tudom, hogy ez az állapot a józansággal vegyes önkívület még egy ideig eltart, aztán bekövetkezik végzetem ! Sötétség, feketeség lesz mindenütt . . . Oh mennyi erő, akarat, ellenállási képesség kellett mig eddig fejlődhetett lelkem e betegsége, s mit kell át éllnem még addig, mire teljesen megbomlik agyam idegrendszere?! Folyton lesnek rám. mindig mellettem vannak s mikor a szánalmat, aggódást s a figyelő arcokat meglátom körülöttem, megmondhatatlan keserűség fog <-1. Megnyugtatok mindenkit, hogy ne féljenek, hisz még tudom, a mit teszek, tudom, hogy itt állok a néma éjszakában és belekiáltom a csendbe, hogy van-e I'ten. a ki megment sorsomtól ? 1 Hiába várom a választ, hasztalan a vigaszt I Olyan sötét lesz majd elborult lelkem, mint ez a világtalan éjszaka. Nt-m fogok meghallani egy tiszta hangot sem, melyre figyelhetnék, csak a magam szive kétségbeesése
